A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 2. szám - A fokozatos illeték alá tartozó jogügyletek után kiszabandó illeték alapjául veendő értékéről. [2. r.] - Az ujrafölvétel és az igazolás a büntető perrendtartásban

14 A JOG a megszüntetés után jött létre; a miből az következik, hogy a bizonyiték olyan is lehet, mely már régebben — tehát az alapper folyamata idejében — is megvolt. ítélettel befejezett ügyben az ujrafölvételnek az elitélt javára, továbbá a fölmentett és elitélt terhére van helye. Az elitélt javára az ujrafölvételt indítványozhatják : 1. az elitélt, és pedig akkor is, ha a büntetést már kiál­totta ; 2. az elitéltnek mind életében, mind halála után házas­társa, törvényes képviselője vagy védője ; 3. az elitéltnek halála után felmenő és lemenő ágbeli rokonai; 4. a hivatalból e célra kinevezett védő. Ily védő kirendelésének esete akkor forog fenn, ha vala­mely bíróság, kir. ügyészség vagy más hatóság tudomást szerez oly körülményről, melynek alapján az elitélt javára ujrafölvé­tel volna indítványozható, és az erről értesített alapperbeli bíróságnál az ez utóbbi által értesített jogosultak az értesítés­től számított 14 nap alatt az ujrafölvétel iránt indítványt nem tettek. Ilyenkor, sürgősség esetében azonnal, a bíróság külön védőt rendel ki, aki azután az ujrafölvétel iránt köteles indít­ványt tenni. A törvénynek ez utóbbi intézkedése az egyéni szabadság és a személyi jogok leg­messzebb menő védőbástyája. Ide vágó kapcsolatos törvényes intézkedés a btk. 197. és 230. §§-aiban található.*) A fölmentett illetőleg az elitélt terhére az ujrafölvételnek csak a kir. ügyészség- vagy a fő magánvádló indítványára van helye. Az elitélt javát a megengedhető ujrafölvétel föltételeit a bp. 446. és 451. §-ai, — a vádlott terhére helyt fogható ujrafölvétel föltételeit pedig a bp. 449.—451. §-ai írják elő. Az ujrafö'vétel minden esetben csak az ítélet jogerőre emelkedése után foghat helyt. A bp. 446. §. 2. pontjához kiemelem, hogy a hivatali kötelességnek fegyelmi vétséget képező megszegését a törvény nem emliti. Továbbá, hogy a kir. ügyész megvesztegetés e nem ok az ujrafölvételre. Az ujrafölvétel iránti indítványnak és az ezt megengedő végzésnek az ítélet végrehajtására vagy felfüggesztésére nincs halasztó hatálya. Azonban a bíróság, a kir. ügyészségnek meg­hallgatása után a büntetés, a költségek és magánjogi igények tekintetében a végrehajtást felfüggesztheti. Az ujrafölvétel iránt az alapperbeli bíróság határoz. Esküdtbirósági ügyben az a törvényszék határoz, mely az esküdtekkel eljárt. Oly esetben, a midőn bűntettnek mutat­kozó cselekmény tárgyában járásbíróság vagy közigazgatási hatóság járt el, az ezek területén ltvő kir. törvényszék illeté­kes az eljárásra. Az ujrafölvétel elrendelése iránt tett indítvány az illeté­kes bíróságnál nyújtandó be vagy mondható jegyzőkönyvbe. A kérelem alapjául vett okot és bizonyítékot tüzetesen meg kell jelölni. A vádlott terhére az újrafelvételi indítvány az elévülés bekövetkezte előtt terjesztendő elő ; vádlott javára kér­hető az ujrafölvétel az elévülés bekövetkezte után is. Az oly indítványt, mely az ujrafölvétel előfeltételeit képező kellékeknek meg nem felel, a bíróság vizsgálat és tár­gyalás nélkül visszautasítja. Ha az indítvány vissza nem utasítható, a szükséghez mért keretben teljesített vizsgálat és a kir. ügyészi indítvány megtétele után a határozat : lehet az újrafelvételi indítványt elutasító vagy annak nyilvános tárgyalásra kitűző Ez utóbbi tárgyalásra az ujrafölvételt kérő és ellenfele megidézendők. A tárgyalás a kir. ügyészség közbenjárása nél­kül nem tartható meg. A tárgyalás rendjét egyébként a bp. *) Btk. 197. §. Azon közhivatalnok, a ki valakinek törvényellenes letartóztatásáról vagy fogvatartásáról hivatalos tudomással birván, azt az illetékes felsőbbségnek azonnal fel nem jelenti és azon felsőbbség, mely a feljelentés által vagy más módon hivatalos tudomásra jutott tény megvizsgálását és a kellő intézkedést negyvennyolc óránál tovább halasztja: szintén a személyes szabadság elleni vétséget követi el és egy hónapig terjedhető fogházzal büntetendő. Btk. 230. §. A ki oly tények vagy bizonyítékok tudomásával bir, melyektől ártatlanul vizsgálat alá vont egyének felmentése, — vagy ártatlanul elitéltnek kiszabadulása függ, és azokat akár az illető ható­sággal nem tudatja — ámbár azt magának, hozzátartozóinak, vagy más ártatlan személynek veszélyeztetése nélkül megtehette volna — vétsé­get követ el, és három évig terjedhető fogházzal büntetendő. 456. §-a irja elő. A határozat zárt ülésben hozatik és az azonnal, — minden esetre azonban legkésőbb három nap alatt hirdetendő ki. Ha az ujrafölvételnek a bp. által körülirt elő­feltételei nem forognak fenn vagy ha a felhozott tény valósá­gát kellő bizonyiték nem támogatja. — az ujrafölvételt meg kell tagadni. Ellenben ha az ujrafölvételnekliely adatik, a végzésben rendszerint uj főtárgyalást is kell elrendelni. Esküdtbíróság elé csak akkor tűzendő az újrafelvételi főtárgyalás, ha oly kérdés döntendő el. mely iránt az esküd­teknek kell hozni határozatot (bp. 355—360. §§). Az elrendelt ujrafölvétel esetében azonban nem kell mindenkor főtárgyalást tartani. Két ilyen eset van. Neve­zetesen főtárgyalást nem kell tartani, ha. 1. az elitélt már elhalt és 2, ha a beszerzett bizonyítékok kellő alapot nyújta­nak az elitéltnek fölmentésére, vagy büntetésének leszállítására ; de csak ama kettős föltétel alatt, hogy ha azt a kir. ügyészség is kifejezetten elismeri és az elitélt a főtárgya­lás megtartását nem kívánja. Az ujratölvételi főtárgyaláson hozott ítélet közzétehető ; a publikálásnak a bp. 457. §, rendelkezése alapján van helye. A főtárgyalás előkészítésére és az eljárásra nézve a bp. XVII., XVIII. és XIX. fejezeteinek rendelkezései alkalmazan­dók; mégis a bp. 461. és 462. §-ában foglalt eltérésekkel. A 461. §. határozza meg, hogy a bizonyítás mily keretben veendő fel; továbbá, kiknek vallomása vagy véleménye olvasható föl*) hogy a magánfél elhalálozása esetében, ennek örökösei idé­zendők. ha magánjogi igény létezik; hogy az alapperben íté­letet hozó biró az ujrafölvétef megengedhetőségének kérdésé­ben határozó és az uj főtárgyaláson ítélő tanács alakításánál lehetőleg mellőzendő. A 462. §. szól az ítélet formájáról; továbbá meghatározza, hogy az elitélt javára rendelt ujrafölvé­tel esetében ujabban súlyosabb büntetés nem szabható, hogy mikor függeszthető fel a korábban megállapított büntetés é s mikor nem szabad a végrehajtást felfüggeszteni; végre meghatárczza, hogy kik élhetnek perorvoslattal. A perorvoslatokra való jogosultság különben a bp. 383. és 430. §§. szerint van méghatározva. Pótlólag még kiemelendő, hogy az ujrafölvétel­nek az elitélt javára történt elrendelése ellen perorvoslatnak nincs helye. Az ujrafölvételt a fölmentett, illetőleg az elitélt terhére elrendelő végzés ellen azok élhetnek felfolyamodással, a kik az elitélt javára az ujrafölvételt indítványozhatják, (bp. 459. 447. §§.) Az ujrafölvételi vizsgálat alatt a tanuk — ha törvényes akadály nincs — megesketendők. A pótmagánvádló a bp. 43. §-a értelmében az eljárásnak ujrafölvételét nem kérheti. Járásbirósági ügyben az ujrafölvételre a fentiek a bp. 558. §-ában foglaltak szerint hasonszerüleg állanak. Fölvetem itt azt a kérdést, hogy az ujrafölvételi indít­vány megismételhet ő e ? Igen. A törvény ezt ki nem zárja; az igazságosság elve pedig megköveteli, hogy az anyagi igazság győzzön ^Belföld. A belügyministerium kodifikáló osztálya. Széli Kálmán belügyminister a belügyministerium kebe­lében törvényelőkészítő főosztályt szervezett. Az uj ügyosztály feladatköre : törvényjavaslatok előkészítése és kidolgozása, vala­mint a törvények életbeléptetése és végrehajtása körül felmerülő teendők ellátása ; fontosabb ministeri szabályrendeletek végleges szövegezése. A kodifikáló osztály J akab f fy Imre és Széli Ignácz államtitkárok felügyelete alatt áll ; az osztályvezetéssel pedig dr. Német hy Károly belügyministeri osztálytanácsos bízatott meg. Mi, akik számtalanszor, — legutóbb a Széli kabinet meg­alakulásakor lapunk 1899. évi 11. számában — élénken hangoz­tattuk a közigazgatási reformok alapos, egységes és rendszeres előkészítésének szükségét, különösen azt, hogy a közigazgatási reformoknak mérhetetlen fontossága a belügyministerium kebelé­ben egy kulón kodifikáló osztály fölállítását mellőzhetetlenül meg­követeli : a legnagyobb elismeréssel fogadjuk a belügyminister rendkívül, horderejű elhatározását, mely a közigazgatási reformok előkészítésének történetében korszakos jelentőséggel bir ^,'2 is\ m'g a kodifikáló osztály feladatkörével alkalmilag közelebbről foglalkozhatnánk : kifejezést adunk ama meagyőződé sunknek, hogy Szél 1 Kálmán belügyministernek eme tényével az annyi hányattatáson keresztülment reform-akciót valahára az egyedül helyes kerekvágásba látjuk terelve. Elénk figyelemmel, nagy várakozással, a legmelegebb ügy­szeretettel nézünk a kodifikáló osztály működése elé. *) L még a bp. 313. §-át.

Next

/
Thumbnails
Contents