A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 26. szám - Az örökösödési eljárás reformálása

A JOG 103 elkészített fa értékesítésére alperes és ,Sch. Gábor is befolytak, mind a kettő teljesített kiadásokat, mind a kettő vett fel pénzeket, kétségtelen, hogy számadásra Sch. Sándor és Sch. Gábor is köteles és hogy a felek közötti ügylet véglegesen csakis a két számadás együttes elbírálása által állapítható meg. Minthogy pedig felperes által Sch. Gábor ellen indított perben a felek peradataikat be nem adták, sőt ebben a perben 1894. dec. 4-én a felek részéről mi intézkedés sem történt s így ez a per az 1899: XVIII. t.-c. 52. és 228. §-ai alapján megszűntnek lévén tekintendő, igy az együttes elbírálás lehetősége is ki van zárva: felperest keresetével ezúttal elutasítani kellett stb. A pécsi kir. ítélőtábla (1899. szept 18. 2,137. sz. a.) az első | bíróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Curia |J 900. april 18. 54. sz. a.) mindkét alsó- | bíróság Ítélete megváltoztattatik, felperes keresete azon okból, hoCTy a felperes által Sch. Gábor ellen folyamatba tett számadási per megszűnt, elutasithatónak nem találtatik és az első fokban eljárt kir. törvényszék utasittatik, hogy hozzon a számadás kérdésében a perköltségre is kiterjedő érdemleges határozatot stb. Indokok: Az alkalmi egyesületnek tagjai a dolog természete szerint csak azokról a bevételekről és kiadásokról számolhatnak el egymásnak, amelyek kezükhöz befolytak, és a melyeket ők teljesítettek; ez a körülmény azonban nem zárhatja ki azt, hocy az egyesület mindazon tagjai, akik pénzeket tényleg felvettek és kiadásokat teljesítettek, saját pénzkezelésükről külön számolni ne tartozzanak, tekintet nélkül arra, hogy a másik számadásra köteles társtag ebbeli kötelezettségének eleget tett-e vagy sem r Az a körülmény tehát, hogy a számadásra szintén kötelezett Sch. Gábor számadása ez ideig bírói elintézést nem nyert, magában véve nem lehet ok a felperes keresetének elutasítására, mert a felperes és Sch. Gábor között folyamatban volt számadási pernek a S. E. 52. §. értelmében történt megszüntetése nem szolgálhat akadályául annak, hogy a fel- és alperes között fennálló elszámolási viszonyban a bevételi és kiadási tételek megállapittassanak; az a kérdés pedig, hogy mennyiben marasztalható az alperes csődtömeg felperes részére, csak a bevételi és kiadási tételek megállapítása után oldandó meg. Mi sem állván tehát útjában annak, hogy felperes keresete érdemileg elbiráltassék: mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatni és az elsobiróságot a kereset érdeme felett határozat hozatalára utasítani kellett. A biztositott egy díjrészlettel volt hátralékban, mely összeg 1897. évi augusztus ho 31-éig volt fizetendő, ebbeu az időben pedig a biztositott lázas és önkívületi, tehát önrendelkezésre képtelen állapotban volt. Minthogy ennélfogva késedelmet erőhatalom okozta, a biztosítási dij fizetésének elmulasztása az életbiztositasi szerződést hatálytalanná nem tette. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék mint kereskedelmi bíróság : Alperes köteles 439 frt 87 kr. tőkét, ez után 1897. évi november 8-tól járó 5u/0 kamatot és 64 írt 80 kr. perköltséget 15 nap alatt, végrehajtás terhe mellett, néhai D. G. örökösei részére birói letétbe helyezni. Keresetének ezt meghaladó részével a kir. törvényszék felperest elutasítja. Indokok: Az A", alatti biztosítási kötvény szerint a biztosítási összeg D. G. biztosítottnak 1915. évi november 1-ét megelőzőleg bekövetkező halála esetére a jogosultaknak lesz kifizetve. Az F) alatti haláleset felvétel szerint a leszármazók és végrendelet hátrahagyása nélkül, 1897. évi szeptember 6-án elhalt D. G.nak öröklése jogosult hozzátartozói felperes, mint az örökhagyó neje özv. D. M.-né mint az örökhagyó édes-anyja, továbbá D. M. D. F. és D. F., mint az elhunytnak teljeskoru testvérei. Minthogy a hagyaték átadása bizonyítva nincsen, a haláleset felvétel pedig a kizárólagos örökösi minőség bizonyítására magában véve nem elegendő : ennélfogva a G) alatti okirat, melyben az örökhagyó anyja és testvérei örökösödési igényükről felperes javára lemondtak, felperes kizárólagos örökösi minőségének megállapítására nem alkalmas. Miért is felperesnek, mint a haláleset-felvételből vélelmezhető törvényes örökösnek csak arra lehet joga, hogy a marasztalási összegnek az örökösök részére birói letétbe helyezését kérje. Érdemben : Alperes a biztosítási összeg kifizetését azon az alapon tagadta meg, hogy a biztositott az 1897. évi augusztus 1-én esedékes negyedévi biztosítási dijat nem fizette meg. A K. T. 505. §-ának 3. pontja értelmében az életbiztosítási szerződés hatályát veszti, ha a visszatérő időszakban fizetendő dij a lejárat után 30 nap alatt, vagy az e végre engedett halasztás eltelte előtt le nem fizettetik ; kivételnek e tekintetben akkor van helye, ha a késedelem erőhatalom, vagy vétlen balesett által okoztatik A C) alatti orvosi bizonyítványból és az azt kiállított dr. D. M. tanúnak hit alatt tett vallomásából kitünőleg, a biztositolt 1897. évi augusztus 14-én megbetegedett és a Dj alatti anyakönyvi kivonat szerint, 1897. évi szeptember hó 6-án meghalt. N. K., özv. F. A. és dr. D. M. tanuk eskü alatt tett vallomásaival bizonyítva van, hogy a biztositott betegségének ideje alatt érteimi physikai intézkedésekre nem volt képes ; ugyanis N. K. és özv. F. A. tanuk azt vallják, hogy D. G. betegsége alatt folyton lázas volt és értelmetlenül, zavarosan beszélt, a biztositott kezelő orvosának dr. D. M. szakértő tanúnak vallomása szerint pedig a beteg nagymérvű hasi hagymázban szenvedett, 40—40-5 fokos láza volt és hogy különösen 1897. évi aug. hó utolsó napjaiban, épugy, mint betegségének egész tartama alatt, lázas és önkívületi állapotban volt. Minthogy pedig az A) alatti kötvény szerint 1897. évi aug hó 1-én esedékes negyedévi biztosítási dij, a K. T. 505. §-ának 3 pontja szerint 1897. aug. 31-éig volt fizetendő, ebben az időben pedig a biztositott lázas önkívületi, tehát önrendelkezésre képtelen állapotban volt. Minthogy ennélfogva késedelmét erőhatalom okozta a biztosítási dij fizetésének -elmulasztása az életbiztosítási szerződést hatálytalanná nem tette. Ennélforva alperes a kikötött biztosítási összeg kifizetését nem tagadhatja meg ; minthogy azonban nem vitás, hogy az 1897. évi aug. hó 1-én esedékessé vált 6 frt 13 kr. negyedévi biztosítási dij nem fizettetett ki, alperesnek pedig a biztosítási szerződés fennállása esetére ehhez kétségkívül igénye van, ezt az összeget alperes kérelméhez képest a megítélendő biztosítási összegből le kellett vonni és alperest csak az ennek levonása után fenmaradó összeg birói letétbe helyezésére kellett kötelezni. Alperes túlnyomó részben pervesztes lévén, a pprtts. 251. §-a értelmében a perköltség fizetésére volt kötelezendő. A budapesti kir. ítélőtábla : A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletének nem felebbezett elutasító rendelkezését nem érinti, megtámadott egyéb részét helybenhagyja. Indokok: Tekintve, hogy sem a sommás eljárásról, sem pedig az általános törvénykezési rendtartásról szóló törvények oly rendelkezést nem tartalmaznak, mely a sommás eljárásra tartozó ügyeknek rendes peruton való tárgyalását és elintézését feltétlenül tiltaná; tekintve, hogy az alperes a kir. törvényszék illetékessége ellen kifogást nem emelt és igy a különben illetékes bíróság a ptr. 51. §. és a kereskedelmi eljárás 13. §-a értelmében illetékessé vált, mert a prts 8. és 53. §§. i letve a kereskedelmi eljárás 8. §-ában felsorolt kivételes esetek egyike sem forog fenn, mindezeknélfogva a felebbezésben előterjesztett és az elsőbirósági ítélet és díjazás megsemmisitésére irányuló kérelmet el kellett vetni. Érdemben : az elsőbiróság ítéletének megtámadott része a benne felhozott vonatkozó okok alapján és azért hagyatott helyben, mert az alperes a perben a felperesnek felléphetési jogát kétségbe nem vonta, hanem a kizárólagos örökösi minőség igazolásának hiányából csak azt a következtetést vonta le, hogy a marasztalási összegnek ne fizetésére, hanem birói letételére köteleztessék. A m. kir. Curia : A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Az elsőbiróság Ítéletének indokaiban helyesen előadott lényállás szerint, a biztositott csakis egy díjrészlettel t. i az 1897. augusztus 1-én esedékessé vált részlettel matadt hátralékban. Minthogy pedig az ennek a díjrészletnek fizetésére a keresk. törv. 505. §. 3. pontjában meghatározott vég határnap, azaz 1897. augusztus 31-ike és a biztosítottnak ugyanazon évi szeptember 6-án bekövetkezett halála között csak néhány nap telt el, a mely idő egész tartama alatt a biztosított a kihallgatott tanuk vallomása szerint önkívületi állapotban volt, a miből folyóan helyesen állapították meg az alsóbiróságok, hogy a biztositott a dij lefizetésében erőhatalomnak tekintendő véletlen által gátoltatott; és minthogy alperes nemcsak hogy nem igazolta azt, hogy a biztosítottnak felperesként fellépett özvegye a biztosításról és a dij esedékességéről tudomással bírt, sőt elleniratában nem is tagadta felperesnek ezzel ellenkező kereseti állítását : mindezeknél fogva a másodbiróság ítéletét az itt felhozott és a benne foglalt és az elsőbiróság Ítéletéből átvett indokokból helyenhagyni kellett. (1900 május 30-án 340. sz.) Bűnügyekben. Hitelezési csalás miatt elitéltetett. Vádlott azt ígérte a károsnak, hogy üzletét el fogja adni és a vételárból ki fogja fizetni tartozását, s ennek folytán hitelhosszabbitást kapott. Az üzletet azonban rövid idő múlva feleségével lefoglaltatta es utánna ugyanannak eladta. A budapesti kir. büntető törvényszék (1899. évi márc. 3. 17,996. sz. a.) F. Zoltán vádlott a Z. J. és társa cég panasza folytán ellene emelt csalás bűntettének vádja és következményei terhe alól felmentetik. Indokok: Z. J. és társai cég azt panaszolta, hogy F.Zoltánnak, miután nyílt üzlete volt, a napló 1. sz. feljelentéshez mellékelt könyvkivonat tanúsága szerint 205 frt 40 kr erejéig adott árukat hitelbe. E követelés már 1898. évi január hóban esedékessé is vált, de mivel terhelt azon Ígéret mellett, hogy tartozását egyszerre fogja kielégíteni, fizetési haladékot kért, a hitelhosszabbitást részére megadták; terhelt azonban 1898. évi február 24-én üzletét nejére ruházta át és igy őket követelésük erejéig megkárosította. Vádlott ugy a vizsgálat, mint a végtárgyalás folyamán beismerte, hogy panaszosnak 205 frt 40 krnyi összeggel tartozott hitelben vásárolt áruk fejében, mely összeget részletekben tartozott volna panaszosnak megfizetni; azt is beismerte, hogy 1898. január havában a részletet fizetni nem tudta, s ekkor panaszosnak azon ígéretet tette, hogy üzletét eladja, s majd egyszerre fogja tartozását kifizetni, időközben azonban — mint előadta feleségével összeveszett, s az ellene 1898. évi február havában 1200 frtos követelése miatt mindenét lefoglaltatta.