A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 26. szám - Az örökösödési eljárás reformálása

102 A JOG téritésére nem kötelezhető és pedig annál kevésbé, mert a szakértők szerint a fal repedése, — már tekintettel felperes házának avultságára is, elkerülhető nem volt; és mert magában véve az a körülmény, hogy alperes tulajdonjogából folyólag saját telkén egy régi házat lebontatott és ugyan arra a telekre uj házat építtetett, a minek következtében felperes háza falán alperestől nem függő és általa el nem hárítható okokból, repedések támadtak, alperes mulasztása vagy gondatalanságának kimutatása nélkül, alperes kártérítési kötelezettségének megállapítására elegendő alapot nem képez. A lakás üresen állása folytán elmaradt jövedelem megtérítésére, alperes az előterjesztetteken felül már azért sem volt kötelezhető, mert a kihallgatott tanuk vallomása szerint alperes, — habár erre jogosan kötelezhető sem volna, hajlandó is volt a sérüléseket keletkezésükkor azonnal kijavíttatni, de felperes az alperes, illetve építészei által küldött munkásokat a kijavítás foganatba vételétől eltiltotta és ez által a lakás használatba helyezését maga akadályozta meg stb. Habár az 1881. LX. t.-c. 30. §-a a végrehajtás megszüntetése, felfüggesztése vagy korlátozása iránti perek megindítását, a mennyiben azoknak halasztó hatály nem tulajdoníttatik, valamely záros határidőhöz nem is köti, mégis akkor, midőn a kielégítési sorrend jogérvényesen meg van állapítva, a most említett perek, az ezen végrehajtási eljárásban elárverezett ingatlanra nézve folyamatba nem tehetők. Az árverési vevőnek a végrehajtás és illetve a sorozás tárgyát képező követelések valódiságának és mennyiségének megállapításának beleszólása nincs és az esetben sem, haő valamely bekebelezett és sorozott követelés viselését elvállalja, illetve a követelés a hitelező beleegyezésével, továbbra is az elárverezett ingatlanon hagyatik, azt neki ugy kell átvenni, mikép azt az erre jogosítottak közbejöttével a bíróság megállapította. Az árverési vevő a szempontból sem élhet végrehajtás megszüntetése, felfüggesztése vagy korlátozása iránti keresettel, hogy kimutassa, hogy ö az árverési feltételeknek eleget tett, vagy arra nézve kiegyezett. Az árverési feltételek mikénti teljesítésére az 1881. LX. t.-c. különlegesen intézkedvén, az erre vonatkozó intézkedésekből kimagyarázni legtávolabbról sem lehet, hogy a 30. §-ban megengedett perutat az árverési vevő igénybe vehesse. Ez annál inkább is ki van zárva, mert az idézett 30. §. csupán a végrehajtató és a végrehajtást szenvedő közötti viszonyokra vonatkozik. — holott az árverési feltételek teljesítését joga van szorgalmazni oly j;lzálogos hitelezőnek is, kinek végrehajtási joga egyébként nincs is. Az árverési vevő tulajdonjoga hivatalból lévén bekebelezendő, az. hogy vevő az árverési feltételeknek eleget tett-e, a mennyiben esetleg e körül kérdés támad, a telekkönyvi hatóság által per nélkül hozandó tisztába. (A m. kir. Curia felülvizsg. tan. 1900 ápr. 20. I. G. 93. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Ha igazolva van, hogy az illető adós kereskedő, akár be van jegyezve, vagy nem, és akár meghaladja üzlete a kisipar körét vagy nem, megnyitandó ellene a csőd az 1881. évi XVIII. t.-c. 248. tj-a értelmében, ha ellene végrehajtás vezettetett, habár vagyona fölülmúlja is a végrehajtató követelését, tekintve, hogy a végrehajtás foganatosításának szüksége, az illető adós kereskedő fizetésképtelenségét igazolja. A szegzárdi kir. törvényszék. B. Miksa és tsa cég és M. Mór és tsa utódai cég panaszosoknak E. Mór panaszlott elleni csődnyitás iránti ügyében (1900 febr. 20. 1349. sz. a.) köv. végzést hozott : E. Mór paksi lakos kereskedő cége a szegszárdi kir. törvényszék, mint kereskedelmi bíróságnál az egyéni cégekről vezetett jegyzékbe bevezetve nem lévén, panaszlott, mint be nem jegyzett kereskedő ellen nem a csődtörv. 241 §-a, hanem annak a közönséges csődöt szabályozó rendelkezései alkalmazandók. Minthogy pedig panaszos panaszlottnak csak 1396 kor. 34 fillérnyi tartozását mutatta ki, melylyel szemben az általa D. alatt csatolt végrehajtási jegyzőkönyv hiteles másolata szerint panaszlottnak 1840 kor. 05 fillér becsértékü vagyona van, tehát kérelmező nem mutatta ki azt, hogy panaszlott adósságai vagyonának értékét meghaladják, a kir. törvényszék kérelmét elutasítja. A pécsi kir. itélő tábla (1900 április 10. 884. sz. a.) végzést hozott : a kir. tvszék végzését megváltoztatja és közadós E. Mór kereskedő paksi lakos ellen, ennek bárhol található ingó és Horvát-Szlavonországok kivételével a magyar állam területén levő ingatlan javaira a csődöt elrendeli és a kir. tszéket a további törvényszerű eljárásra utasítja. Indokok: Nem vitás, hogy E. Mór közadós kereskedő, hogy pedig kereskedése a kisipar körét meghaladja a D. a csatolt végrehajtási jegyzőkönyv adata, mely szerint a nála lefoglalt ingóság 1840 kor. 50 fül. becsértékkel bír kellően bizonyítja. Tekintve már most, hogy azon kereskedő ellen, ki fizetését beszünteti az 1881. évi XVII t. c. 248 § értelmében a csőd tekintet nélkül arra, vájjon czége bejegyezve van-e vagy nincs a 82—85. §-ban kijelelt feltételek nélkül is megnyitandó, tekintve hogy a csődkérvényhez mellékelt D. alatti végrehajtási jegyzőkönyv szerint nevezett közadós ellen W és D. végrehajtatok javára 1900. évi január 3-án kielégítési végrehajtás esközöltetett, a mely alkalommal a lefoglalt ingók szoros zár alá vétettek, tekintve továbbá, hogy az a kereskedő, aki ellen kielégítési végrehajtás foganosittatik s ki egyéb lejárt tartozását nem fizeti ki,_kétségtelen, hogy,fizetését beszüntette; tekinve végezetül, hogy közadós a csődöt kerő hitelezők követelésének valódiságát tagadásba nem vette ; — a kir. tszék végzését megváloztatni és E. Mór kereskedő ellen a csődöt a hivatkozott törvényszakasz alapján elrendelni s a kir. tszéket a további törvényszerű eljárásra utasítani kellett. A magyar kir. Curia (1900 jun 5. 660. sz. a.) következő végzést hozott : A másodbiróság végzése helyben hagyatik. Indokok: A másodbiróság végzését a panaszlott üzletének a kisiparos körét meghaladó terjedelmére alapított indok mellőzésével a benne felhozott egyéb indokok alapján és azért kellett helybenhagyni, mert ha nem haladja is meg a panaszlottnak, aki beismerten kereskedő, üzlete a kisipar körét : ez a csődtörvény 244. §-ának a fizetések megszüntetését tárgyazó s a kereskedőkre általában, tehát a kisipar körét meg nem haladó üzlettel biró kereskedőkre is vonatkozó rendelkézésének alkalmazását ki nem zárja és mert a panaszlott a tárgyalás alkalmával egyáltalában nem hozta fel azt, hogy tényleg létező vagyona a csődeljárási költség fedezésére sem elégséges, sőt határozottan azt vitatta, hogy vagyona meghaladja tartozásait, a felfolyamodásban felhozott ellenkező állításai és ott előterjesztett bizonyítékai pedig, melyek az elsőbiróságnál elő nem fordultak, figyelembe nem vehetők. Az alkalmi egyesületnek tagjai a dolog természete szerint csak azokról a bevételekről es kiadásokról számolhatnak el egymásnak, a melyek kezükhöz befolytak és a melyeket ők teljesítettek; ez a körülmény azonban nem zárhatja ki azt, hogy az egyesület mindazon tagjai, a kik pénzeket tényleg felvettek és kiadásokat teljesítettek, saját pénzkezelésükről külön számolni ne tartozzanak, tekintet nélkül arra, hogy a másik számadásra köteles társtag ebbeli kötelezettségének eleget tett-e vagy sern? A pécsi kir. törvényszék. (1899. febr. 17. 54. sz. a.) Sch. Bernát felperesnek vb. Sch. Sándor csődtömege alperes éhen számadás előterjesztése és jár. iránti perében a következő ítél tet hozta: Felperes keresetével ezúttal elutasittatik stb. Indokok: Felperes felhívási keresetet indított Sch. Gábor és Sch. Sánndor ellen, melyben a nevezetteket a közös haszonra vett erdő számadásainak előterjesztésére kérte kötelezni. E kereset folytán ugy Sch. Gábor mint Sch. Sándor is előterjesztették számadásaikat, mely számadásokat felperes két külön keresettel támadott meg s mindkét alperes számadásával szemben a bevételt 8,292 frt 99 krban, a kiadásokat 3,814 írtban kérte megállapítani s ez alapon |alpereseket 1,350 frt megfizetésére kérte kötelezni. Sch. Sándor alperes elleni keresetében a most nevezett által előterjesztett számadások 57. tétele alatti bevételt, valamint a 13—20, 23, 26, 28, 29, 31, 34, 37, 38, 40, 42—44, 48, 53, 57, 65, 68—70, 83, 89, 91, 94. tétel alatti kiadásokat azon az alapon kifogásolja, mert ezek nem az u. n. öreg erdőre vonatkoznak, a melyre ő a számadások előterjesztését kérte, hanem a ratkóczai erdőre, erre nézve pedig alperessel akként egyezett, hogy alperestől hasznot illetve alperes tőle az esetleges vesztességet követelni nem fogja, ennélfogva ezek a tételek ebben a perben nem érvényesíthetők. Ezzel szemben az alperes azt vitatja, hogy a számadásokat mind a két erdőre közösen vezették s így azok el nem különíthetők, az erdőket ő és Sch. Gábor kezelték, mind a ketten rendelkeztek, mindketten teljesítettek kiadásokat s mindkettőjük kezére folytak be vételárak, ebből folyólag a kérdéses üzletre vonatkozó végleges számadás csak akkor készíthető, illetve állapitható meg, ha Sch. Gábor számadásai is elbíráltatnak, mert végződjenek bár alperes számadásai nyereséggel, ha Sch. Gábor számadásai az ő által kimutatott nyereséget fölülmúló veszteséggel zárulnak, az üzlet nyereséget nem mutat. Vitatja továbbá azt is, hogy az egyesség nem csak a ratkóczai erdőre, hanem mind a két erdőre nézve költetett. Minthogy azonban alperes azt a körülményt, hogy azegyeség mind a két erdőre, viszont felperes azt, hogy az egyesség csakis a ratkóczai erdőre köttetett volna, nem bizonyították, a mennyiben alperes beismerése az utóbbi körülmény bizonyítására a pts. 163. §. értelmében bizonyítéknak el nem fogadható, azt a körülményt, hogy kilépett-e felperes az üzletből s ha igen, az egészből vagy annak egy részéből, a per adatai alapján megállapítani nem lehetett. Bár Sch. Sándor és Sch. Gábor a ratkóczai és az u. n. öreg erdőt különböző időben vették is meg J. Ferenctől, az egyes vételek után nem egyszerre, hanem külön-külön léptek szerződésre a felperessel, mégis miután a szerződő felek ugyanazok, a részesedési arány mind a két erdőre ugyanaz, az erdők megvétele csekély eltéréssel ugyanazon időre esik, azok értékesítése pedig egyszerre és pedig a két alperes által történt, mert a fentiek szerint az, hogy felperes kielégítése miként történt, nem bizonyittatott, de nem bizonyította felperes azt az állítását sem, hogy alperesnek utasítást adott volna, hogy a két erdőre vonatkozó számadásokat külön vezesse; a két erdőre vonatkozó ügylet oly egységesnek tekintendő, melyre vonatkozóan számadásra kötelezett által együttés számadás terjeszthető elő. Minthogy pedig ugy L. István vallomásából, valamint Sch. Gábor számadásából és a felperes által 2. NB. a. csatolt elszámolási jegyzőkönyvből az állapitható meg, hogy a kezelésbe az