A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 2. szám - A fokozatos illeték alá tartozó jogügyletek után kiszabandó illeték alapjául veendő értékéről. [2. r.] - Az ujrafölvétel és az igazolás a büntető perrendtartásban

A JOG 13 életben az ingatlanok adásvételénél még kivételképpen se fordul elő olyan eset, hogy az eladó az ingatlant- a kialkudott vételár IOüvának megfizetése ellenében a vevő birtokába átbocsássa, ellenkezőleg a legtöbb esetben a vevő, mielőtt birtokba lépne, az egész vételárat megfizeti, ama csekélyebb számú esetekben pedig, a hol a vevő a vételár egy részével adós marad, a hátralékos vételárrészlet a vételár felét ritkán haladja meg. Az ingatlanok vételénél 10°vot foglalóul szoktak adni, a mely azonban a birtokba vételre még nem jogosít. Miért ne legyenek ezek. a dolog természetéből eredő szabályok az árverési vételnél is irányadók ? Hiszen az árverési vételnél egyenesen az az általános szabály, hogy a vételár a vétel alkalmával nyomban fizetendő ; az ellenben, hogy az ingatlanok árverésénél a vételár részletekben fizetendő, csak kivétel eme szabály alól, a mely indokát egyedül abban a célszerűségi körülményben találja, hogy ingatlanok vételénél aránylag nagyobb összegekről lévén szó, ezeknek előszerzése végett rendszerint bizonyos időre van szükség. Ez a kedvezmény azonban egyáltalában nem szolgálhat okul arra, hogy az árverési vevő az ingatlant már akkor birtokba vehesse, a mikor a vételárból még úgyszólván mit sem fizetett. Az e részben az árverési feltételekben kifejezésre jutó mérsékelt szigor tehát mindenképen indokolt, s a mellett hogy az árverési vevőnek semmi különösebb megterheltetésével nem jár, az árverésnél számbavehető minden érdekre nézve határozottan előnyös. A mi azt a másik kérdést illeti, mi módon volna az itt szóvá tett visszaélés, ha már bekövetkezett, orvosolható, véle • ményem a következő : a végrehajtási törvény novellaris itton való módosítása és kiegészítése alkalmával kimondandó volna, hogy abban az esetben, ha az árverési vevő az árverési feltételeknek eleget nem tesz és e miatt az ujabb árverés rendeltetik, a telekkönyvi hatóság bármelyik érdekelt fél kérelmére az ingatlanra zárlatot rendel s annak időközi jövedelmét, ha az előbbi árverési vevő az ujabb árverés napjáig sem tesz az árverési feltételeknek eleget, a végrehajtási tömeghez csatolja s azzal együtt osztja fel, ellenkező esetben pedig azt az árverési vevőnek kiszolgáltatja. Az előadottakat azzal ajánlom a jogászközönség szives figyelmébe, mikép örömmel venném, ha a felvetett kérdéshez actualis voltánál fogva minél többen hozzászólani szíveskednének. A fokozatos illeték alá tartozó jogügyletek után kiszabandó illeték alapjául veendő értékről. Irta : dr. DÉNES ISTVÁN p. ü. fogalmazó, Budapest. II. Szolgálati megbízási, bizományi stb. szerződések. Az első csoportba tartoznak főleg a szolgálati, megbízási, ügynöki és bizományi szerződések, melyekben vagy meghatározott (fix) összeg, vagy a szolgálat eredményezte jövedelem bizonyos százaléka állapittatik meg a teljesítendő szolgálat fejében. Az illeték alapjául veendő érték tekintetében a munkaszerződések, midőn a (akár anyagi, akár szellemi munkát végző) munkás bizonyos munka végzésére vállalkozik, az ül. díjjegyzék 87. tételének d. pontja és a mellette lévő jegyzet alapján vita tárgyát sem képezhetik. Az illeték a kikötött bértől, illetve a pénzbeli illetmények és az esetleg természetben kiszolgáltatott járandóságok (lakás, fűtés, világítás stb.) összértékétől jár, s arra senki sem fog gondolni, hogy a munkás, a hivatalnok szolgálatával járó költségek (a munkatelepére való utazási költségek, a munka végzéséhez szükséges eszközök értéke, a létfentartására tett kiadások) levonása után fenmaradó bérérték után számittassék az illeték. Gyakran kötnek azonban oly szolgálati szerződéseket, hogy a szolgálatot teljesítő nemcsak a munka végzésére kötelezi magát, hanem a szolgálattal járó, de tulajdonképen szolgálatadót illető terheket is magára vállalja. Ilyenek különösen a biztosítási ügynökségi szerződések. A. biztosító társaság szerződik B-vel olykép, hogy utóbbi magára vállalja bizonyos vidéken a társaság részére biztosítási ügyleteket kötni, a társaság érdekeinek előmozdítására irodát fentartani és kellő számú ügynököt alkalmazni. B. a főügynökség vezetője viseli az iroda fentartási költségeit és az ügynökök alkalmazásával járó kiadásokat, A. társaság ezzel szemben B-nek működése és költségei fejében kötelezi magát a befolyó biztosítási dijak bizonyos százalékát fizetni. Az emberben erősen felszólal a jogosság érzete, hogy vájjon számitható-e az • illeték a járandóság azon részétől is, melynek még a szerződés szerint is rendeltetése a tulajdonképeni megbízót illető terhek és költségek fedezése. A szolgálati szerződéseknél azonban az illetékkiszabás alap>jául veendő értékre nézve egyedül a 87. f. d. pontja lehet irányadó s ennek alapján az illeték a kikötött teljes bérösszegtől jár, a kiadásokra eső rész már a kifejtett általános elvnél fogva sem yonható le. Ugyanez áll a bizo mányi szerződésekre nézve is. Ha p. o. A. bizományba ad B-nek árukat meghatározott ár mellett, hogy utóbbi ezeket általa fentartandó üzleti helyiségben és általa fizetendő személyzettel korlátlanul megállapítandó vagy meghatározott magasabb ár mellett tovább eladja, s ezen szolgálat fejében B-nek az eladás folytán elért többletet engedi át, akkor az illeték a többlet teljes (bruttó) összegétől s nem a kiadások (üzlet fentartás, személyzeti kiadások) levonása után fenmaradó tiszta (nettó) haszontól jár. A pénzügyi biróság is az 1889. évben hozott 1,270. sz. elvi jelentőségű határozatában kimondotta, hogy a szolgálattételek iránt kötött szerződések után az illeték a kikötött teljes értéktől jár, a szolgálat teljesítésével járó kiadások az értékalapból le nem vonhatók. «Az illetéktörvények oly rendelkezést nem tartalmaznak, hogy a szolgálat és munka teljesítésével járó kiadások figyelembe veendők lennének, de a jogügylet és az ez után járó illeték fogalmából kifolyólag nem is tartalmazhatnak, a mennyiben az illeték alapját a jogügylet értéke", nem pedig az abból eredő esetleges haszon képezi, miből természetszerűleg következik, hogy a kiadások levonásának helye nincsen. A kiadások le nem vonhatósága mellett szól végül azon körülmény is. hogy akkor, ha a kiadások levonása helyt foghatna, a tényleg létrejött és foganatba ment jogügylet után esetleg, t. i. ha a kiadások a bevételt felülmúlnák, semmi illeték sem járna, mi pedig az illeték alapfogalmával ellenkeznék, mert az illeték a jogügylet megkötése után jár, tekintet nélkül annak mily módon és mily eredménynyel való keresztülvitelére.» Ugyanaz elv van egy korábbi 1885. évben hozott 403. sz. elvi jelentőségű határozatban is kimondva. A dohány- vagy tőzsdések és különlegességi árusok és a kincstár között létrejött szerződések megilletékezése tárgyában 55,992/891. sz. pénzügyministeri körrendelet (Pénzügyi Közlöny 1891. év 523. lap) rendeli, hogy az illeték alapját a kincstár á'.tal fizetendő eladási jutalék bruttó összege képezi. Ez értelemben dönti el a kérdést a pénzügyi biróság 1888. évben 1,133. sz. a. hozott elvi jelentőségű határozata is, pedig ugyanoly jogosult volna ezen esetben is az eladással járó költségeknek (raktár és üzleti helyiség fentartása, a dohányáruknak a gyárból az üzletbe való szállítási költsége, az eladást teljesítő személyzet stb.) levonása. Szóval bárminemű szolgálattételről szóló szerződésnél az illeték alapját a szerződésben kifejezett teljes érték képezi, ebből semmi cimen levonásnak nem adhatnak helyet. (Folytatása következik.) /Az ujrafölvétel és az igazolás a büntető perrendtartásban.*) Dr. SÁNTA ELEMÉR budapesti kir. büntető törvényszéki bírótól. I. Az ujrafelvétel (bp. 444—462. §§). A bp. az újrafelvételi az eljárásnak megszüntetése, valamint Ítélettel befejezése esetében engedi meg. A föltételek és a kérelmezésre jogosultak minden esetben mások. Az a nyomozás illetőleg vizsgálat, melyet a magáninditványra jogosult indítványának, illetőleg a felhatalmazásnak vagy kívánatnak (1878. évi V. t.-c. 2(59 — 272 §§.) hiánya, a tettes vagy részes mentelmi joga miatt, vagy azért szüntettek meg, mert a tettes vagy részes nem volt kitudható vagy távol volt, vagy mert valamely bizonyíték megszerzése rendkívüli nehézségbe ütközött: az elévülés beállta előtt, a vádló indítványára ujabb határozat nélkül folytatható, ha az a körülmény, mely az eljárás folytatását gátolta, megszűnt. Ha pedig az eljárás az itt nem említett más okból volt megszüntetve, az ujrafelvételnek — természetesen szintén csak az elévülési határidőn belül — csak uj terhelő bizonyíték alapján és egyedül a kir ügyészség vagy a főmagánvádló indítványára van helye. Ily esetben az ujrafelvétel felett az a biróság határoz, mely az ügyet megszüntette. A határozat tárgyalás nélkül hozatik és pedig szükség esetében a fölhozott uj bizonyítéknak kiküldött biró által való fölvétele után. A törvény nem fejezi ki azt, hogy az uj bizonyitéknakolyannakkell lenni, a mely csak *) Kivonatos közlemény a budapesti kir. büntető törvényszék érteKezletein tartott előadásból.