A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 26. szám - Szabadságbüntetéseink reformjához. [6. r.]

202 A JOG ről nyert értesítés után — melyből igazán keveset látni mit sem tehetnek. Az árvaszékek oly esetben, mikor a hagyatéki tárgyalás alkalmával kiderül, hogy az örökhagyó még életében ugy intézkedett, hogy gyermekei közül csak egy vagy kettő kapja az ingatlant, a többit készpénzben vagy más értékkel kielégítette, — ha ez utóbbiak közt gyámolt vagy gondnokolt van, jóvá nem hagyják a tárgyelási jkvben felvett osztályos egyezséget. Többször fordul elő, hogy leszármazó testvérek közül 3—4 jelenlevő kijelenti, hogy egyiküknek jutott csak az ingatlan, hogy tudomásuk van miszerint távollevő testvérük vagy elhalt testvérük — ki kiskorúakat hagyott hátra — szintén megkapta osztályrészét, s mindezen esetekben osztályos egyezség utján lehetetlen a hagyaték véglegesítése. Kikerülhetetlen a pénz utasítás! Ez magában véve még nem volna baj. De az n ár a birtokviszonyok rendelete és nyilvántartása szempontjából hiba, hogy a perre utasított vagy azért, mert fél a perköltségektől a pert meg nem indítja, a bíróság az ingatlan egy részét a a távollevő vagy kiskorúnak adja át, anélkül, hogy az megilletné őket. Az eladósodott örökhagyónak hagyatékát az érdekeltek sok esetben ugy akarják megosztani, hogy a vagyon egy részét az adósságok kifizetése céljából szabadkézből eladják. Ez könnyen csak addig megy, míg gyámolt vagy gondnokolt nincs. Mert ha ilyen is van az érdekeltek közt, akkor hosszadalmas az eljárás. Ha valamelyik hitelező türelmetlen, a per és végrehajtás elkerülhetetlen, melyben a rövidebbet a gondnokolt vagy kiskorú húzza. Ennek sem kellene megtörténnie, ha a viszonyokat a felettes gyám vagy gondnokhatóság közelebbről ismerné vagy módjában állna azokat könnyű szerrel megismernie. Egy hivatalszolgának neje 5 kiskorú gyermek és csekély ingók hátrahagyásával, halt el. A hagyaték tárgya egy 400 koronás kiható követelás volt, mely a hivatalszolgát és (elha't nejét illette. A hagyatéki tárgyalás alkalmával a hivatalszolga kijelentette, hogy gyógyítási s temetési költségekre kénytelen volt az említett követelést felvenni, s számlákkal igazolta, hogy a követleést meghaladó értéket fizetett ki. A gyámhatóság nem hagyta jóvá az osztályos egyezséget, hanem az összes iratokat azzal küldte meg a hagyatéki bíróságnak, hogy ez az 1894 : XVII. t.-c. 90. és következő §§-ban megjelölt biztosítási intézkedéseket tegye meg atya ellen, ki a kiskorúakat képviselte s akinek a hivatali állásán kívül semmije sem volt. Egy másik esetben egy nem telekkönyvezett ház képezte a hagyaték tárgyát — a leltár szerint. — Az örökhagyónő után örökölni hivatvák lettek volna gyermekei, kik közt kiskorú is volt, kit atyja az örökhagyó férje képviselt. Az atya a hagyatéki tárgyalás folyamán kijelentette, hogy a nem telekkönyvezett házból örökhagyót semmi sem illeti, mert a házal még első neje életében ő (a férj illetve atya) építette. Állítását a nagykorú örökösök annyiban támogatták, hogy kijelentették, miszerint tudomásuk van néhai édes anyjuk azon gyakori kijelentéséről, hogy mikor őt atyjuk nőül vette, a ház már fel volt építve. Az árvaszék ez esetben is kívánta, hogy a ház fele a leszármazóknak adassék át. Perre utasítás lett belőle s ennek folyománya, hogy a kiskorú részére kirendelt gondnok megindította a pert. Felmerült költség is. de ezt már nem volt kinek fizetni. Pervesztes a gondnok lett ugyan, de a tulajdonképeni vesztes fél még is az apa volt. A haláleset felvételi iv beterjesztése után értesiti az árvaszék a bíróságot, hogy a gyámi teendők ellátásával kit bizott meg, s rendszerint értesiti arról is, hogy a leltár II. példánya oda még nem lett terjesztve. A bíróság ezen értesítés vétele után felhívja a leltározással megbízott közeget, hogy jelentse, miért nem küldte be az árvaszékhez a II. példányt. Ezen jelentések majd nem kivétel nélkül ugy hangzanak, hogy a leltár II. példánya a bírósági példánynyal egyidejűleg lett az árvaszéknek megküldve. És a jelentések tartalma való. Mert az árvaszék a haláleset felvételi ivet tanácsülésben intézte el, mely elintézés kiadmánya akkor érkezett a bírósághoz, mikor a leltár is régen benn volt. így írogatunk egymásnak anélkül, hogy ezzel használnánk valamit. Nem ritka eset, hogy csak a hagyatéki tárgyalás folyamán tűnik ki, hogy kiskorú is érdekelt, vagy hogy az érdekeltek közt gondnokolandó is van. A haláleset a leltár elkészítésével megbízott közeg a haláleset is leltár kiállításakor erről tudomással nem bírván, a jelzett okiratokat csak egy példányban állította ki. A hagyaték letárgyalásával megbízott kir. közjegyző az iratokat beterjeszti az árvaszéknek. Ez az iratokat rendszerint azzal küldi vissza a bírósághoz, hogy a haláleset és leltár példányai hozzá be nem terjesztettek, ezért az összes iratokat pótlás végett a bíróságnak küldi meg. A bíróság erre a haláleset felvételi ivet és a leltárt lemásoltatja s újból átteszi az árvaszékhez. Csak ekkor, jó hosszú idő elteltével teszi meg az árvaszék érdemleges észrevételeit, s mi által az ügy véglegésitése késik. A bíróságok negyedcvenkint kimutatásokat tartoznak készíteni a hagyatéki ügyek állásáról. Ezek a kimutatások a kívánt eredményt feltüntetni az árvaszékek mai szervezete mellett soha sem fogják, mert az örökösödési ügyek egy része az árvaszékeknél megakad Végül felhozom még, hogy a bíróság előtt a legnagyob ritkaság, hogy köttesség egyezség, mely egyezségben külön van érdekelve. Oly sok mindenfélét vettünk át a szomszédtól, s a gyámügyben maradunk a régiek. Szabadságbüntetéseink reformjához. Irta: Dr. FINKEY FERENC, sárospataki jogtanár. (Folytatás.) A magyar jogász egylet börtönügyi bizottságában 1889-ben Btk.-ünk büntetési s különösen börtönrendszerének eddigi eredményei felett tartott nagyszabású vita alkalmával is többen (igy Kelemen Mór) kifejezték, hogy szabadságbüntetési intézeteink nemeinek száma felette nagy, igy különösen teljesen felesleges a börtö n-büntetés a bűntettekre. Azóta is több elméleti és gyakorlati szakember (H e i 1 Fausztin, F a y e r László, Szabó József stb.) nyilatkozott a börtön ellen, mint amely úgyis csak papíron maradt, lévén mindössze egy börtönünk az egész államban. Részemről szintén csatlakozom azok nézetéhez, akik a börtön-nek mint speciális büntetési nemnek a Btk-ből leendő kihagyását ó hajtják és pedig a a következő okokból. Elvi szempontból kívánatosnak tartom ugyan, hogy a szabadságbüntetéseknek több neme állapittassék meg a törvényben, de nem azért, hogy a különböző cselekményekre különböző s minél többféle büntetési nemünk legyen, hanem azért, hogy a büntetés minél inkább individualisalható legyen, vagyis azzal minél biztosabban elérhessük a kitűzött célt. Mig tehát helyeselném ha a visszaesők számára külön intézeteket létesíthetnénk, valamint külön intézeteket a vizsgálati foglyok, külön a fiatal bűnösök s ezek közt ismét külön a teljesen romlottak számára, addig nem látom szükségét annak, hogy a bűntettekre általában (eltekintve az államfogháztól mint speciális intézettől) kétféle szabadságvesztő intézetünk legyen. Az ujabb törvényhozási munkálatok példája azt mutatja, nogy ugy a súlyosabb, mint a könnyebb cselekményekre elegendőnek tartanak egy-egy közönséges szabadságbüntetési nemet. Igy a hollandi btk. (1881), a finn (1889), a bolgár (1896) Btk., a svájczi (1896) és a norvégiai (1896) javaslatok csak fegyházat és fogházat, illetőleg fogházat és elzárást ismernek. Epigy az 1843-iki javaslat s a német Btk. (1871) sem ismeri a börtönt, Angliában szintén csak egy súlyos szabadságvesztés van a penal servitude, mely a mi fegyházunknak s egy enyhébb a prison. mely a mi fogházunknak felel meg. A magyar Btk.-ben a börtönbüntetés tulajdonképen csak a 92. §-ért van meg s mással nem is igazolható. De bármenynyire helyeseljük is, hogy a biró a büntetés enyhítésében ne legyen korlátlan ur, ez nem lehet elég érv a börtön-büntetés igazolására, mert a 92. §-t könnyen pótolhatjuk, illetőleg átidomíthatjuk. Kétségtelen azonban, hogy a börtön-büntetés elejtése az egész Btk. átdolgozását vonná maga után. mert minden börtön-büntetéssel sújtott cselekményt el kellene bírálni, fegyházzal büntessük-e azt, vagy fogházzal. De a nagy átalakítás mindenesetre egyszerűbbé tenné Btk.-ünket. valamint börtönrendszerünket, lehetővé válnék annak szigorú, teljes v é g r e h a j t á s a, sőt e javaslat elfogadásával át lehetne térni a hármas felosztásról a kettősre, az 1893-iki javaslatunk s az ujabb legjelesebb törvényhozási művek (a hollandi, az olasz Btk., a svájczi és olasz javaslat) rendszerére, a mit részemről igen nagy nyere ségnek tartanék. Véleményem csekélységének érzetében positiv indítványt tenni e részben isj feleslegesnek tartok, csak azon véleményemnek adok kifejezést, hogy ha Btk.-ünket revideáljuk és javítani akarjuk, vizsgáljuk azt át teljes mélységgel s ne toldozzuk, foldozzuk e^y-két § beszúrásával, hanem a mi helytelennek,