A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 25. szám - A magánjogi igények védelme a B.P.-ban - A bűnvádi perrendtartás 381. §. 2-ik pontjának értelmezéséhez

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 25. számához. Budapest, 1900. június hó 24. Köztörvényi ügyekben. Alperes megye alispánja szükségesnek látta a törvényhatósági közúton fekvő műtárgyak helyreállítására irányuló szerződést a közigazgatási bizottsághoz jóváhagyás, illetve tudomásul vétel végett felterjeszteni es ennek határozatát felperesnek szabályszerűen kézbesittetni. Ebből a tét'yből okszerű következtetéssel megállapítható, hogy a vállalkozó felperes is a megyei hatóság jóváhagyása és ennek tudomásul vétete előtt a szerződest teljesen létrejöttnek nem tekinthette és a vállalati munka megkezdésének határidejét csak ezen jóváhagyástól, illetve ennek tudomására jutásától számíthatta. A temesvári kir. törvényszék (1899 február 10. 1,458. sz. a.l Cz. Sándor felperesnek Temes vármegye alperes ellen 3,434 frt 87 kr. és jár. iránti perében a.következő ítéletet hozta: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokolás: Felperes azon az alapon tette folyamatba keresetét, hogy ő a keresethez A'/, alatt csatolt szerződés szerint elvállalta a temesvár—buziás—lugosi törvényhatósági közút 34—36. kilométer közti szakaszán fekvő 23., i4., 26., 33. és 33. sz. műtárgyak helyreállítását 9,745 frt 06 krajcárért s annak dacára, hogy a'szerződési kötelezettségének eleget tett, alperes a szerződési összegből 3,434 frt 79 krt visszatartott és kifizetni nem akart. Alperes a kereseti állításokkal szemben azt vitatja, hogy felperes az A", alatti szerződés szerint elvállalt munkát 68 napi késedelemmel fejezte be s így a 3,434 frt 87 krt, mint kikötött kötbért joga volt visszatartani s ez összeg iránt felperes igénynyel nem bir. A keresethez A7. alatt egyszerű másolatban csatolt, de a temesmegyei alispáni hivatal által áttett Iratok között eredetiben is elfekvő szerződés tanúsága szerint felperes a keresetében említett műtárgyak helyreállítási munkálatainak elvégzésére vállalkozott akként, hogy a megkötött szerződés felperesre nézve a 6. §. szerint a szerződés aláírásával, alperesre nézve pedig a vármegyei alispán jóváhagyásával válik kötelezővé. A szerződés felperes beismerése, de magának a szerződésnek tanúsága szerint és 1891. évi augusztus 31-én lett megkötve s a szerződésben, annak 1. §-a szerint felperes elismerte azt, hogy a szerződés mellékletét kiegészítő részét képező általános feltételeket illetve ennek rendelkezéseit kötelezőnek tekinti: Az alispáni hivatal által áttett iratok között 32,550/91. sz. a. levő s a temesmegyei m. kir. államépitészeti hivatalnak 782/91. sz. a. kelt és Temes megye alispánjához intézett hivatalos jelentése szerint a fentebb emiitett szerződésben emiitett munkák felperesnek 1891. évi augusztus 31-én a szerződés megkötése alkalmával átad.a lettek és ugyancsak az alispáni iratok között feltalálható III. sz. alatti és felperes aláírásával is ellátott általános feltételek 10. §-a szerint «a vállalkozó lemond arról, hogy az esetre, ha a kitűzött határidőt túllépi, mentségül felhozhassa, miszerint maga a szerződés a munka átadásakor még jogérvényesen nem volt megkötve;» tehát felperesnek az az állítása, hogy alperesnek nem volt joga a kötbért visszatartani, mert a késedelemnek részben az is oka volt, hogy a szerződés a megyei alispán által későn hagyatott helyben s addig felperes a munkához nem kezdhetett, figyelembe vehető nem volt. Az eskü alatt kihallgatott V. Márton, M. Mihály és M. Miklós felperesi tanuk vallomásával bizonyítva ugyan az a körülmény, hogy felperes az elvállalt munkát késedelmesen az okból is fejezte be, mert az esős időjárás folytán a munkák teljesítésében gátolva lett; felperesnek azonban erre alapított állításai sem voltak figyelembe vehetők, mert a fentebb emiitett általános feltételek 23. §-a értelmében felperesnek azt, hogy a munka teljesítésében elemi események által gátolva lett, a kellő időben bejelenteni, az elemi akadályt az illetékes állami közeg által megállapittatni s e cimén szintén kellő időben határidő hosszabbítást kellett volna kérnie; felperes azonban azt, hogy a fentebbi követelményeknek eleget tett volna, nem hogy épen semmivel nem bizonyította, de azokat nem is állította. Felperes azt sem hozhatja fel a munkának nem kellő időben történt befejezése miatt indokul, hogy többlet munkát kellett teljesítenie, mert az alispáni hivatal által áttett iratok szerint igazolt többletmunka értéke a szerződési összeg 10°/0-át meg nem haladja s igy az ^általános feltételek* 22. §-ának rendelkezése értelmében felperes a több munkát is szerződésileg meg állapított határidőre tartozott volna befejezni. Az A'/- alatti szerződés, illetve ennek kiegészítő részét képező általános feltételek 42. §-a értelmében felperes tartozott volna az elvállalt és a fentiek szerint neki átadott munkálatokat 3 havi határidő alatt befejezni, tehát miután az átadás 1891. évi augusztus 31-én lett eszközölve, a befejezés végpontja 1891. évi november 30-ára esett, az alispáni, illetve államépitészeti hivatal által áttett hivatalos iratok tanúsága szerint azonban felperes az elvállalt munkálatokat 68 napi késedelemmel csak 1892. évi február 6-án fejezte be. Az általános feltételek 21. §-a értelmében a vállalkozó a befejezési határidő be nem tartása esetén kötbért tartozik fizetni s ezen kötbér minden napi mulasztásért a befejezési határnapon hátralékban maradt és a felügyelő állami közeg által megállapítandó munka értékének egy "Vát teszi. Miután pedig a kötbér összege az élőbben emiitett 21. §-a értelmében erre illetékes m. kir. államépiiészeti hivatal által 3,434 frt 87 krban lett, az államépitészeti hivatal által áttett hivatalos iratok tanúsága szerint megállapítva és miután nem vette tagadásba, s nem is mutatta ki, hogy ez összeg téves alapon lett volna számításba véve vagy megállapítva s miután az általános feltételek 21. tj-a értelmében a kötbért a munkaadó a vállalkozónak minden néven nevezendő illetményekből joga van visszatartani: mindezek alapján felperest keresetével elutasítani kellett stb. Felperes azon kifogásának, hogy a kötbér a törvényes kamatokat nem haladhatja felül és hogy alperesnek tényleges kárt kellett volna igazolnia, hely adható ne<n volt, mert a kötbér munkabéri szerződésre vonatkozik s igy a munkának kellő időbeni, a szerződésben kikötött határidőn belüli befejezésének biztosítására lett szerződésileg felperes hozzájárulásával kikötve stb. A temesvári kir. Ítélőtábla (1899. évi június hó 5. 1,459. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja felhozott indokai alapján és azért, mert a szerződésileg kikötött kötbért, mint a szerződés teljesítésének biztosítására megállapított összeget alperes kár fenforgása nélkül is jogosan tartotta vissza és mert felperesnek az a perbeli állítása, hogy a kötbér cimén megállapított összeg a törvényes kamatoknak megfelelő összeget meg nem haladja, azért nem vétethetett figyelembe, mert a kötbér menynyiségének megállapítása, eltekintve a pénzkölcsönre létrejött szerződéseket, korlátolva nincsen, stb. A m. kir. Curia (1900 május 10. 4,809. sz. a.) mindkét alsó bíróság ítélete részben megváltoztattatik s alperes köteleztetik a kereseti összegből felperesnek 1,919 korona48 fillért megfizetni, a másodbiróság ítélete azon részében, mely szerint felperes a fentebbi összeget meghaladó követelésével elutasittatott, helybenhagyatik. stb. Indokok: Nem volt peres felek között az, hogy felperes az A. alatti szerződésben elvállalt munkálatot 3 hó alatt, vagyis 1891. évi november 30-án volt kötelezve befejezni, hogy késedelmes teljesítés esetében, a késedelem minden napjáért a még nem teljesített vállalati munka értékének l%-a volt a mulasztó által fizetendő kötbér gyanánt kikötve és hogy a befejezésre kikötött határidőtől a munka befejezéséig 68 nap telt el, a mely időre az A. alatti szerződésben foglalt kikötés szerint felperes vállalkozó 3,434 frt 87 kr kötbért lelt volna köteles fizetni. Mindazonáltal a fenforgó esetben felperes terhére a 68 napi késedelmet megállapítani és őt az ennek megfelelő összegben marasztalni nem lehetett, mert felperes késedelme csak abban az esetben volna 68 napban megállapítható, ha minden kétségen felül állana az, hogy az A. alatti szerződés a felekre nézve már 1891. augusztus 31-én kötelezővé vált. Ezt azonban azért nem lehet kétségtelenül megállapítani, mert a per adatai által bizonyítva van az, hogy Temes megye alispánja a szerződésnek 1891. évi aug. 31-én történt kiállítása után szükségesnek látta a szerződést a közigazgatási bizottsághoz jóváhagyás, illetve tudomásvétel végett felterjeszteni és szükségesnek látta azt is, hogy a közigazgatási bizottság határozata felperes vállalkozónak szabályszerűen kézbesittessék, a mi 1891. évi szept. 19-én alperesnek saját beismerése szerint meg is történt. Ebből a tényből okszerű következtetéssel megállapítható, hogy a vállalkozó felperes is, a megyei hatóság jóváhagyása és ennek tudomásul vétele előtt a vállalkozó szerződést teljesen létrejöttnek nem tekinthette és a vállalati munka megkezdésének határidejét, csak ezen jóváhagyástól, illetőleg annak tudomására jutásától számíthatta. Azon idő pedig, mely az A. alatti szerződés megkötése és a megyei hatóság jóváhagyásának megtörténte, illetve kézbesítése közt lefolyt 19 napot tesz, ez a 19 nap tehát a szerződésileg megállapított 3 havi határidőből levonandó, illetve a vállalkozó javára számítandó, ennélfogva a vállalkozó terhére késedelem cimén nem 68, hanem csak 49 nap számítandó. Ebből folyik tehát az, hogy alperes megyei hatóság a késedelem esetére kikötött kötbér cimén csak 49 nap után 2,475 frt