A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 25. szám - A népakarat az esküdt bíróságnál és rendes bíróságnál. 3. [r.]

198 A JOG A népakarat az esküdt bíróságnál és rendes bíróságnál.*) A rendes bíróság felruházása az ítélkezés legtágabb szabadsagával. Irta : dr. RÉVAY BÓDOG, bpesti kir. btő-tszéki jegyző. Vizsgáljuk már most közelebbről annak lehetőségét, vájjon mikép állana az állam jogszolgáltatásának helyzete abban az esetben, ha a hivatásos biró feloldatnék ama szigorú határok kényszerítő nyűge alól, a mit a törvény büntető ügyek elbírálásánál áthághatlanul előír. Minő eredményeket szülne az, ha a polgári eljárásban statuált ((bizonyítékok szabad mérlegelése,)) a maga képzelhető legtágabb formájában belevonatnák a büntető eljárás keretébe, oly módon, hogy a hivatásos bíróság, midőn lelkiismeretével nem bírja összhangba hozni törvényrendelte ítélő szavát: éppen ugy felmenthessen, miként az esküdtbíróság verdiktjével. Vagyis vessünk világot az u. n. a latitude-re. Vájjon káros avagy hasznos volna-e ez a nagyhatalom az igazságosztásban, a rendes bíróság kezelésében. Első tekintetre is szembeötlő kérdés, hogy elvileg van-e joga a rendes bíróságnak ily jogot gyakorolni, melyet a törvényhozások oak az esküdtszékeknek tartanak fenn. Előző fejtegetéseink alapján leszűrt következtetésekre támaszkodva, nem tudunk valóban komoly okot arra nézve, hogy ezt a kétségkívül nagyfokú belátást és mérlegelést kívánó hatalmat mért ne adhatnók megnyugvással a hivatásos biró kezébe. Nem képzelünk számba vehető aggályt, a mely arra a föltevésre jogosítana, hogy a hivatásos biró ezzel a hatalmi körrel vissza fogna élni, vagy azt a maga idején és helyén helyesen és méltányosan alkalmazni ne tudná. Ha némelyeknek az ítélő tanács csekély 3-as száma tekintetében volna aggálya (a mint vannak oly hivei az esküdtszéknek, a kik az ítélkezők mennél n a g y o b b számában látják az igazságos Ítélkezés legfőbb garanciáit, a kik az adott esetek elbírálásánál legszívesebben az e g é s z népet megszavaztatnák és quasi népitélőszéket óhajtanának) ezek megnyugtatására nem tartjuk helytelennek azt az eszmét, hogy főben járó és a törvényben természetesen t a x a t i ve felsorolandó bűnesetek tárgyalásánál az itélőtanács már első fokban is ne három, hanem öt tagból álljon. Ezen ötös tanácscsal szemben már nem állhatnak fenn azon oly gyakran említett kicsinyes kifogások, melyeket a 3-as tanács ellenében felhoznak és a melyek éppen az itélőtanács tagjainak állítólag csekély számában látják a megnyugtató ítélkezés tekintetébeni incapacitását. 5 képzett biró Ítélkezésében már csak meg lehet bizni annyira, mint 12 a dologhoz többnyire nem értő s érzelmi benyomásaik fluctuatiójának behatása alatt álló és jórészt psychologiai motívumokkal dolgozó esküdt ítéletében. Micsoda megnyugvás van abban, hogy a 12 esküdt ítélete ellen felebbezésnek nincs helye s csak határozott semmiségi okok fenforgása képes az esetleg nem is helyes, vagy mint az esetleg véletlenül sok év múlva derülhet ki, nem is igazságos ítéletet sarkaiból kiforgatni. A 12 esküdtnek verdiktje még egyáltalán nem jelenti azt, hogy ez már most az össznép leghívebb vélemény ki feje zője. — Gondoljuk csak meg, ha ugyanazon ügy, melyben az első bíróság előtt 12 esküdt ítélt, felebbezés folytán a kir. táblához mint másodfokú bíráló hatósághoz kerülne, a hol tegyük föl: 24 esküdt előtt reprodukálódnék az ügy 24 eltérő gondolkodás, 24 egymástól egészen elütő jogi gondolkodás retortáján keresztül nem-e részesülne esetleg az elsővel homlokegyenest ellenkező elbírálásban és tovább vive a lehetőséget, nem-e képzelhető el az, hogy a fokozatos felebbezés folytán a Curia mellett felállított 36-os esküdt tanács előtt elreferált vagy reprodukált ügy az előbbi felfogásokat mind romba nem döntené. Tehát a népakarat mint olyan ugyancsak nem okvetlenül nyilvánul meg 12 esküdtben, amint ezt a közfelfogással nem quadráló verdiktek bizonyítják is. Az ítéletekben való a b s o 1 u t megnyugvás első sorban és legfőkép a bíróságba vetett bizalom dolga. Ez, ha élére állítjuk a dolgot, az esküdt bírósággal szemben sincs meg, a mint nem is lehet meg, sokkalta nagyobb mértékben, mint a rendes bírósággal szemben. Sőt a rendes bírósággal szemben az ítélkezést váró közönségben megvan az a megnyugtató tudat, hogy íme előttünk ül egy komoly, szakszerűen képzett jogászi testület, mely*) Előző közlemények a «Jog» f. é. 22-ik és 24-ik számaiban. nek hivatása, napi foglalkozása az Ítélkezés, melynek az eset mindegy, a személyei közömbösek, a mely foglalkozásából kifolyólag érdek és érzelem nélkül igazságot oszt. Mily más azonban a helyzet az esküdtszéknél ! Itt, triviálisan fejezve ki magunkat, betálalnak 36 esküdtet _ ösmeretlen, gyakran vadidegen polgárokat. Ebből 12-őt—12-őt a vád és védelem visszautasít. Ennek nem tetszik az orra, mondja a közvádló és visszaveti ; amannak nem teszik a szigorú nézése, mondja a védő és visszaveti. Végre összekerül a 12 esküdt Ha szemlét látatnak a felek rajtuk, alkalmasint még mindég találnak a már megalakult tanácsban is olyanokat, a kiket jobb szeretnének a visszavetettek között látni, de hát utóvégre is mind a 36 ot visszavetni nem lehet. Meghozatik aztán a verdikt, mely — mondjuk — marasztaló. Nem-e merül föl önkénytelenül a felekben, a hallgatóságban, de a nagy közönségben is az a kérdés, váljon miként ifélt volna ebben az esetben a másik, a visszave'ett jury? ! . . De viszont teljes mértékben nyilvánulásra jutott e itt a népakarat, tényleg a valódi népérzés lüktetése nyilvánul meg az ítéletben ? Nem egy esetben hallottunk olyan nézeteket, melyek meggyőződésük egész hevét vitték bele annak a bizonyításába, hogy adott esetekben például véletlenül más társadalmi elemekből összekerült jurynek ugyanabban az esetben esetleg egész más lett volna a felfogása, következéskép az Ítélete. És nem lehet mondani, hogy ezeknek ne volna igazuk ; a divergens elemek csoportosulása az egyöntetű vagy csak hasonló felfogásnak sem nyújtja garantiáját. Felhozható volna ez ellen, hogy a rendes itélőtanácsok ítélkezésénél is más-más tanács, tagjai egyéniségéből kifolyólag, másképen itélkezhetik. Ezt meg kell engedni, de az esküdtszékekhez képest viszonyítva valóban elenyészően csekély ennek a valószínűsége, minthogy a cselekmény ismérveinek fe'ösmerésénél. és a minősítésnél itt a már húsba és vérbe átment jogászi iskola alaptételei játszák a főszerepet. Minő méltányossága, minő bizalmi nyilvánulása van a törvényhozásnak a hivatásos bírósággal szemben, midőn ezt csak apróbb jelentőségű üjjyek igazságos elbírálására tartja képesnek s mi adja meg viszont az esküdtbíróság ítéletének ama absok.t garanciát, hogy az ellen felebbezés nem használható s csak a legfelsőbb fórum jogászi érdemekben megőszült bíráinak van megengedve ahhoz keztyüs kézzel hozzányúlni, azt a semmiségi ok fenforgása esetén nullifikálni. Váljon olyannyira kizártnak látta-e a törvényhozás az esküdtbitóságok ítélkezésével szemben a «Justitzmord» lehetőségek eseteit. Valóban oly testületet, mint a minő az esküdtbíróság, mely pillanatnyi impressiók behatása alatt a felelősség sokkal kisebb súlya alatt ítélkezik, magunk részéről sokkal inkább tartunk képesnek arra, hogy éppen ama pillanatnyi lélektani behatások sokszor oly végzetszerűen belejátszó hatása alatt helytelen verdiktet adjon le, mint az érzelmi motívumoktól túlnyomó esetben ment hivatásos bíróság. A kir. bíróságok fennállásának csaknem három évtizede alatt szerencsére csak nagy ritkán elvétve esett meg egy egy Justizmord szomorú tévedése és bizni lehet a magyar birák érdeknélküli igazságszeretetében és körültekintő alaposságában, hogy ez a jövőben is igen ritka leend. Az esküdtszék tehát az ítélkezés absolut helyességének nem képezi biztos garantiáját. Nem képviseli az egész népakaratot, nem képviseli azt jobban a hivatásos bíróságnál. A nép részeltetése az országos igazságszolgáltatás körül nem felelhet meg még ma azon ideális követelményeknek, a melyeket működéséhez fűznek. Mik hát azok az érvek, a melyek az esküdiszék fönnállását sokak előtt oly áldásosnak, működétét oly üdvösnek tüntetik föl? Kétségtelenül egy érv ez s pedig nem más, mint az a p'enipotentia, az a mindennemű indokolástól ment teljhatalom, mely egy döntő szavával határoz emberéletek sorsa felett. Ha ez a nagyhatalom az esküdtbíróság kezében oly nagymérvű sympathiát tud maga iránt ébreszteni, hogy e mellett az intézmény árnyoldalai fel sem tűnnek, önként élénkbe áll az a kérdés, hogy miért nem adja meg a törvényhozás ugyanezt a magasztos bíráskodási kört az állam hivatásos bíróságának? Miért köti a törvény rideg betűjéhez a birót, a ki ekként lelkiösmeretén gyakran még a !)2 §. alkalmazása által sem bir teljesen könnyíteni, mert «kötve» van a törvényhez, miglen a jury tagjának joga van a bizonyítékok mérle-