A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 25. szám - Szabadságbüntetéseink reformjához. [5. r.]

A JOG .97 intézmény híveinek táborában vannak s teljesen igazat mondanak Liszt és Fayer, hogy ma már felesleges afölött vitatkozni, helyes-e ez az intézmény, csak annak két alakja és módozatai felelt lehet eszmét cserélni. Mint fentebb láttuk, az intézménynek két alakja van, az angol-amerikai és belga. Helyesen azonban azt kell mondani, hogy a feltételes ítélet csak belga alakzat, mert Angliában ítélet nem hozatik első izben a bűnösre, ha a biró elég alapot lát a büntetés elengedésére. Ugy az angol, mint a belga alak azonban egy célra történik, t. i. arra, hogy az első ízben bűnözőt minél biztosabban megmentse a bűn folytalásától s ezt mindkettő ugy akarja elérni, hogy különös méltánylást érdemlő esetekben a büntetlen előéletű bűnös első botlásáért nem sujtatik a törvény szigorával, hanem ha egy bizonyos próbaidő alatt kifogástalan viseletet tanusit a szabad életben, ezen elkövetett botlása elengedtetik neki. Az intézmény mindkét alakja ellen lehet egy-egy kifogást tenni ugyanis az angol rendszer hiánya az, hogy ha a <• próbára bocsátott» egyén nem teljesiti a feltételt s később ismét elkövet valamely bűncselekményt, az első cselekményért később, talán évek múlva kell ítéletet hozni, amt a bitóra nehezebb lesz, mintha mindjárt az első tárgyaláskor megszabta volna az ítéletet. A belga rendszer ellen pedig azt hozzák fel, hogy a tettes itt már tényleg mint elitélt szerepel s miután tudja, hogy mi lenne az igazi büntetése, ha ez nem vabmi súlyos, ennek nem igen lesz rá visszatartó hatása. A két kifogásnak talán, szerény véleményem szeiint ugy lehetne eleget tenni s a feltételes ítélet két alakját összeolvasztani, hogy a biró kiszabná ugyan a büntetést az első tárgyaláskor, de nem hirdetné ki azt a tettesnek s igy ha csakugyan végre kellene azt hajtani, nem merülne fel nehézség az itéletszabás tekintetében. Különben az euiópai államok — Anglia kivételével — a belga rendszert követik. Ez intézményt Aschrott és L i s z t. a feltételes itélet apostolai eleinte mint a rövid tartamú szabadságbüntetések pótszerét ajánlották, ma azonban, mint önálló s a büntetési rendszert kiegészítő intézményt tekintik mindenütt. Kétségtelenül ezen intézmény által kivált épen a rövid szab. büntetések száma fog leapadni, de nagyobb jelentősége van annak azért, mert az első ízben s menthető motívum okból bűnösök vagy alkalmi bűnösök o s ztályával való helyes bánásmódot teszi lehetővé. Az emiitett elmélettel s a büntetésnek általunk felvett céljaival ez intézmény nem áll ellentétben, mint sokan állítják. Az igazság nem követeli az oknélküli szigort, sőt azzal épen összefér, hogy az indokolt felgerjedésből, vagy könnyelműségből, hirtelenkedésbő! elkövetelt első botlást ne azonnal fogházzal vagy pénzbüntetéssel büntessük, hanem egy próbaidő kitűzésével, amely alatt a tettes igyekrzzék kifogástalan magaviselete által érdemesssé tenni magát a súlyosabb büntetés elengedésére. A megtorlás tehát itt sincs teljesen f e I e d v e, mert a birói kijelentés és a próbaidő Kitűzése már maga egy bizonyos büntetés, természetesen a legenyhébb, ami elképzelhető. A humanismust az összetett elmélet is alapelvének vallja s a feltételes Ítéletet, mint a büntetési rendszernek a humanismns szellemében való továbbfejlesztését nemcsak megtűri, de örömmel fogadja be. Ezzel végére jutottunk a mai szabadságbünte ések kritikájának. Igénytelen nézetem szerint a mai börtönrendszer elvileg meg nem támadható s még sok ideig fogja a müveit államok büntetési rendszerét képezni. Reformokra azonban kétségtelenül szüksége van s azok lassankint meg is érnek, és e reformok, mint az igen rövid fogház és elzárás eltörlése, a fiatal és a visszaeső bűnösökkel való különösebb elbánás, mindenesetre a mai börtönrendszer tökéletesítését fogják előidézni. Lássuk már most ezek alapján, minő kifogások tehetők a magyar btk. szabadságbüntetéseí ellen s minő reformokra van szükségünk azok javítása végett. 4. A magyar büntető törvénykönyv szabadságbüntetési rendszerének reformja. A magyar Btk. (1878 : V. tv. c.) a következő szabadságbüntetéseket állapítja m;g a büntettek és vétségek elkövetőire : l. fegyház; 2. állam fogház; 3. börtön; 4. fogház; ö. a javitó intézetet. A kihágásokról szóló Btk. Í1H7Í): XL. tv. c.) pedig a kihágások elkövetőire az elzárást. E szerint összesen hat féle szabad^ágbüntetésünk van s mind a hat szabadságvesztő büntetés, szabadság korlátozó büntetéseket a magyar Btk. n^m ismer. A végrehajtásra nézve Btk.-ünk a fokozatos, vagy rendesen u. n. i r-börtön rendszert1 fogadta el. a mely ugy az elméleti, mint a gyakorlati szakférfiak által mint a jelenleg legtökéletesebb börtönrendszer volt és van ma is elismerve. E rendszer ugyanis az igazságos szigort tényleg a legnagyobb humanismtissal köti össze mert a legnagyobb gondossággal ügyel az elitélt testi és lelki épségére, kitanitta ji azt valami hasznos munkára s gondoskodik arról, hogy a jóviseleiü, tehát társadalmilag megjavult bűnös fokozatosan hozzászoktattassék a szabadsághoz s igy a hosszú s még az életfogytiglani szabadságbüntetésre elitélt is mintegy maga küzdje ki magának a fokozatosan jobb sorsot, a feltételes s végre a teljes szabadságot. Az ir, vagy Cr o f f t o n-féle rendszer, mely azonban csak a közvetítő intézet beszivása által különbözik azangol fokozatos rendszertől, a maga teljességében csak a fegyház éi börtön büntetéseinknél s ezeknél is csak a hosszabb, legalább 3 évi tartamnál vi'etik keresztül a törvény által. Ezen büntetéseknél kell ugyanis az elítéltnek ;i büntetés négy fokozatán keiesztül jönni, u. m. a magáneljárás, a közös munka, a közvetítő intézet és a feltételes szabadságra bocsátás stádiumán. A 3 évnél rövidebb idejű fegyház és börtön büntetésre elitéltek közvetítő intézetben nem juthatnak s igy ezekkel szemben az angol (okozatos rendszer vitetik keresztül. Az államfogház egészen sajátos büntetési eszköz lévén, annak végrehajtásánál természetesen a fokozatos rendI szerről nincs szó, csak ennek utolsó stádiuma a feltételes sza! badságra bc csátás alkalmaztatik az egy évet meghaladó államfogházra ítéltekkel szemben. A fogház-büntetés, ha egy évnél nem terjed többre, szintén nem a fokozatos rend szer szerint, hanem közösségben s munkakötelezettséggel hajtatik végié, az egy évnél hosszabb fogházbüntetés azonban szintén az angol fokozatos rendszer értelmében hajtandó végre, t. i. magánelzárás, közös munka és feltételes szabadságra bocsátás az a 3 statium, melyen az ily fogolynak át kell esnie. Az eljárás büntetés a bírósági fogházakban minden rendszer nélkül hajtatik végre. Végül kiegészititő börtönrendszerünket a javitó intézetek, a melyek a családi rendszer szerint vannak berendezve, vagyis a növendékek 20—30 főnyi családokba vannak beosztva csa'ádfők ve/etése alatt. Knminalpolitikai szempontból mindenekelőtt az tehető vita tárgyává, helyes-e a szabadságbüntetések ilyen osztályozása, elég-e, avagy megfordítva nem sok-e hatféle szabadság büntetés, a Btk. 20 évi élete mily tapasztalatot mutat ki e tekintetben, nem kivánatos-e a reform mindjárt a letartóztatási intézetek nemei tekintetében ? A további vizsgálódás tárgya az lehet, bevált e általában az ir. illetőleg az angol rendszer a 20 év alatt, mióta Btk.-ünk életben van, fentartandó, avaiy módositandó-e a szabadságbüntetések végrehajtási rendszere? Végül azt kell vizsgálat tárgyává tenünnk hogy az ujabb kriminálpolitikai kívánalmak és a külföldi törvényhozások legújabb kísérletei közül melyek azok, melyeket kívánatos és célszerű lenne büntető törvényünkbe beilleszteni s minő reformok által lenne Btk.-ünk büntetési rendszere tökéletesíthető. E három pontra óhajtom még igénytelen megjegyzéseimet előadni. (Folytatása következik.) 1 A (okozatos rendszert miként Aschrott meggyőzően mutatja ki, nem egészen helyes ir vagy C r o f f t o n-féle rendszernek nevezni. Midőn ugyanis Croffton Walter 1856-ban az írországi börtönök igazgatását, átvette s azokat pár év alatt mintaszerűen berendezte a mely mintát dicsőített aztán Holtzendorff a continensen s utánzott Csemegi. akkor már Angliában a fokozatos rendszer 3 stádiummal ki volt fejlődve, t i. a magán elzárás, közös munka és a feltételes szabadságra bocsátás. Croffton ezt a rendszert csak tovább fejlesztette, midőn a közös munka és a feltételes szabadonbocsátás stádiumai közé harmadik stádiumnak beillesztette a közvetitő intézetet (intermediary-piison). Az irlandi 2 közvetítő intézet is azonban már, egyik 1869-ben, másik 1890-ben. feloszlattatott, mert nem volt többé ott Croffton, az intézmény apostoli s igy ma Irlandban is az angol fokozatos rendszer van életben. A közvetítő intézet eszméje azonban oly kitűnő, hogy ma az angolok is foglalkoznak annak behozatalával. L. Aschrott: Strafensystem und Cefángnisswesen in England. 1887. 295. I. kiegészítő füzet. 1896. 45. lap.