A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 23. szám - Járásbírák előléptetése - A birtok jogállása a német birodalmi polgári törvénykönyv rendszerében. 7. [r.]

178 A JOG melylyel szemben a megengedett erőhatalom sikeresen igénybe sem vehető, mert nem annyira támadó, mint inkább tiltó intézkedés teendő a sérelmezés ellen ; végül a legtöbbször az erők egyenlőtlensége folytán sem veheti igénybe a birtokos az erőhatalmat, mert ha a sérelmező erősebb testalkatú, vagy a sérelmezők többen vannak, a birtokos a saját személyében velük szemben egészen tehetetlen, ki nem kezdhet velük, mert még el is verik; egészen eltekintve attól, hogy igen sok birtokosnak kedve sincs harcba szállani, birokra kelni a támadóval, sérelmezővel, mert testi épségét semmi földi jóért nem akarja veszélynek kitenni. Szóval a birtokvédelem csak akkor mondható teljesnek és céljának megfelelőnek, ha ahhoz az állam saját erejével és hatalmával járul, a melylyel szemben akárminő egyéni erő és hatalom feltétlenül elenyészik és a birtok feltétlenül biztos védelemben részesül. Miként hangsúlyoztam, a német birodalmi polgári törvénykönyv a birtokvédelmet a tilos önhatalomra alapítja, felállítván az alaptételt, hogy a tilos önhatalom által szerzett, elnyert birtok hibás, vitiosus, törvénytelen (fehlerhaft). Erre az alaptételre alapítja a törvénykönyv a birtokvédelmet az államhatalom segélyének igénybevétele eseteiben is. A törvénykönyv e részben válaszfalat állit fel a birtokosnak birtokától való megfosztása (a birtok elvonása, elvétele, elfoglalása, Entziehung) és a birtoknak bárminemii egyéb megháboritása (Störung) közt. A megfosztás által a birtokos birtokát elveszti, azt a fosztó személy elvonja, elveszi, elfoglalja, magához ragadja ; ellenben háboritás esetén a birtokos nem esik el birtokától, nem veszti el azt, hanem a dolog fölött való tényleges hatalma csorbul, hatalmát a dologra nem gyakorolhatja a maga mivoltában, azt nem mentheti ki teljesen, mert ezt a háborító cselekmény akadályozza. A birtoktól való megfosztás esetén a birtokos azt követeli, hogy birtoka neki visszaadassék. a birtokba be- és visszahelyeztessék (repositio, Wiedereinraumung); ellenben háboritás esetén a birtokos a megháboritás elhárítását, megszüntetését (Beseitigung), és a mennyiben a háboritás ismétlése előrelátható, annak abbanhagyását (Unterlassung) fogja kérni. A birtoktól való megfosztás tekintetében a német birodalmi polgári törvénykönyv 861. §. akként rendelkezik : hogy ha a birtok a birtokostól tilos önhatalom által elvonatik, a a birtokos a birtokba való visszahelyezését követelheti annak ellenében, aki vele szemben vitiózusan (fehlerhaft) birtokol. A törvénykönyv a 858. §-ban meghatározván, hogy a tilos önhatalom által elnyert birtok eo ipso vitiosus : első pillanatra circulus vitiosus tűnik fel a 861. §. rendelkezésében, midőn megköveteli, hogy a birtok tilos önhatalom által legyen elvonva, és mégis hangsulyoztatik* hogy a visszahelyezés csak az ellen rendelhető el, aki a birtokossal szemben vitiose birtokol, holott a tilos önhatalom eo ipso vitiosus birtokot eredményez. Ha a látszólagos rejtélyt kutatjuk, meggyőződünk, hogy ismét egy rendkívül praecis rendelkezéssel van dolgunk, a mely praecisitás a német birodalmi polgári törvénykönyvet összes dispositióiban oly ecolatans módon jellemzi. Annak dacára, hogy a tilos önhatalommal elnyert birtok eo ipso vitiosus, a birtokától megfosztott birtokos a birtok visszabocsájtását csak követelheti attól, a ki vele szemben vitiose birtokol; és a két kitétel és gondolatkifejezés egyáltalában nem ugyanazonositható, bár jelentésük össze is eshetik. Ott, hol a tilos önhatalmat gyakorló maga helyezkedik be a birtokba, kétségtelen, hogy ugyancsak ő lesz a vitiosusan, törvénytelenül birtokló is, és igy a birtokától megfosztott birtokos ugyancsak tőle fogja a birtok visszabocsájtását is követelni ; ezen esetben tehát a tilos önhatalom, mint ok, és a vitiosus birtoklás, mint okozat, egymástól el nem választhatók. Nem ugyanez lesz azonban a helyzet, ha a birtok átmegy egy harmadik, és pedig oly jóhiszemű' szerzőre, a ki a birtokot megszerezhette, és a ki tehát a birtokától megfosztott birtokossal szemben egyáltalában nem tekinthető, sem nem minősíthető vitiose birtoklónak. Ebben az esetben is megvan a tilos önhatalom, mert a birtokos birtokától tilos önhatalommal fosztatott meg. azonban nincs meg a vitiosus birtoklás, mert a jóhiszeműen a birtokba jutott birtokos a birtokossal szemben nem vitiose, nem törvénytelenül, hanem a törvény szerint, a törvény által megkívánt és védett módon birtokol. Mig ekként a 861. §. kettős követelményhez köti a birtok visszabocsájtásának követelhetését. hogy t. i. a birtokos birtokától tilos önhatalom által megfosztatott legyen, és hogy a tényleges birtoklás maga is vitiosus legyen : addig a birtokhábor.tásnál nem találkozunk ezen kettős criteriummal ; és ez a dolog természetében, vagyis abban a lényeges sajátszerűségben rejlik, a mi a birtok elvonása és a birtok megháboritása közt fenforog ; birtokháboritás esetében magának a háboritónak kell helyt állania cselekményéért, mert a háboritás maga nem megy át másra, és illetve más nem szerezhet a háboritással birtokot, a miként ez a birtoktól való megfosztás esetén lehetséges, a midőn is az elfoglalt és elragadott birtok más szernél) re átmehet. Ebben van egyszerű motívuma a különböző dispositióknak, a melyek a birtoktól való megfosztást illetőleg a 861. §-ban és a birtok háboritás! a nézve a 862. §-ban foglaltatnak, és mely utóbbi szerint: ha a birtokos tilos önhatalom által a birtokban megháborittatik, a háboritótól követelheti a háboritás megszüntetését; ha pedig a birtokos még további megháboritásoktól is alaposan tarthat, abbanhagyás iránt perelhet. A német birodalmi polgári töi vénykönyv praecis rendelkezései és hazai joggyakorlatunk közt a fent vázolt irányban lényeges eltérés észlelhető; ugyanis : joggyakorlatunkban a birtokháboritás fogalma sokkal általánosabb és tágabb, mint a minőnek az a helyes jogi fogalom szerint tekintendő ; joggyakorlatunkban sűrűn találkozunk azon kitétellel, hogy « ; . . alperes felperestől a birtokot elfoglalván, s ez által őt békés birtokában megháborítván. . . .» stb holott itt nem a háboritás, hanem a birtoktól való megfosztás ténye forog fenn. A német birodalmi polgári törvénykönyv 861. § ábar foglalt azon rendelkezés alól, hogy a birtoktól tilos önhatalom által való megfosztás esetében a birtokos a vele szemben vitiose birtoklótól a birtok visszabocsátását követelheti ; továbbá a 862. §-ban foglalt azon rendelkezés alól, hogy a tilos önhatalom által való megháboritás esetén a háboritótól a háboritás megszüntetése, és ha alaposan lehet tartani további háboritásoktól, akkor a háboritás abbanhagyása követelhető: a törvénykönyv kivételt, é-; pedig fontos kivételt állapit meg. Ez a kivétel a törvénykönyv objectiv elvi álláspontjáról kifolyólag : maga a vitiusos birtok, mely a jogrend megsértésével keletkezvén, védelemben nem részesítendő. A törvénykönyv a 861. §. és illetve 862. §-ban folytatólag akként rendelkezik, hogyha birtoktól való megfosztás esetében a birtok visszabocsátása, és illetve birtokháboritás esetében a háboritás megszüntetése, esetleg abbanhagyása nem követelhető: ha az elfoglalt birtok a jelenlegi birtokossal vagy ennek jogelődével szemben hibás, vitiosus, törvénytelen (fehlerhaft) volt, illetve ha a birtokos a háboritóval, vagy ennek jogelődével szemben törvénytelenül, vitiose birtokol, és még ezen felül, ha a birtok elnyerésétől a megfosztásig, illetve a megháboritásig egy évi időtartam még el nem telt. A törvénykönyv rendelkezése oly tömör, hogy azt első olvasásra az ember igen könnyen félreértheti. Ez okból talán nem lesz felesleges a szöveget kissé közelebbről szemügyre venni. A törvénykönyv a birtok elfoglalásánál emlit birtokost és jelenlegi birtokost; a birtokháboritásnál pedig emlit birtokost és háhoiitót. Birtokos alatt érti azt a személyt, aki a birtokban volt és a kinek birtoka elfoglaltatott, illetve megháborittatott. a ki tehát, mint felperes, panaszt emelt birtoksérelmezésért: ellenben jelenlegi birtokos, illetve háborító alatt érti a törvénykönyv a sérelmezőt, a ki a birtokost birtokától megfosztotta, illetve birtokában megháborította és aki, mint alperes, panaszolva van. E szerint ha a felperes által elvont és követelt birtok a birtokától megfosztottál, mint alperessel, vagy ennek, jogelődével szemben törvénytelen volt, illetve ha a birtokában megháborított felperes a háboritóval, vagy ennek jogelődével, mint alperessel szemben törvénytelenül birtokol: nem követelheti alperestől a birtok visszabocsátását, s illetve a háboritás megszüntetését, esetleg abbanhagyását. A szövegből nem az olvasandó ki, hogy felperes birtokfosztó és illetve háborító is. é.s ennek dacára ő lép fel panaszszal felperesként ugyanazon tényen belül, hanem a szöveg ugy értelmezendő, hogy: a birtokost megfosztotta birtokától és illetve abban megháborította a felperes, alperes azonban, vagyis a birtokos a törvény biztosította önvédelemmel vagy önsegélylyel és önhatalommal felperest az elfoglalt birtokból kitette, kiűzte, kidobta s illetve a háboritást önvédelemmel vagy önhatalommal, önsegélylyel megszüntette, és most a birtokfjsztó és illetve háborító panaszkodik, mint felperes, birtoksértésért ; tehát két tény játszik szerepet s igy jut a' osztó s i'.letve a háborító személy, mint panaszos felperességhez; a birtokától megfosztott s illetve abban megháborított pedig önvédelmi ténye folytán alperessé lesz.