A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 22. szám - Illetékesség a kisebb polgári peres ügyekben - A bűnügyekben való közvetlen idézésről beimerés esetében

172 A JOG vény a részfizetésről egyáltalán említést nem tesz, sőt az idézett §. 1. pontja, mely ugy szói, hogy «az árverésnél minden tárgy vételára azonnal készpénzben fizetendő;), kizár minden ilynemű magyarázatot. De feltéve, hogy végrehajtató tervezetét ugy adta volna be, hogy az árverési vevő tartozik a leütés alkalmával az egész vételárat lefizetni; mig ő ez alól mentesítve van: a 108. §. rendelkezése nem volna kiterjeszthető, mert a fizetés nélküli jogosítványt bizonyos előfeltételek fenn nem forgása esetén gyakorolhatja csak végrehajtató, ezeknek igazolása már az árverés kérésekor szükséges volna. Igazolására pedig a tkvi hatóság tárgyalást nem tűzhet, mivel a L6Ö. §. szerint csak a 153. §-ban felsorolt érdekeltek kérelmére és a megállapított feltételek módosítása kérhető előterjesztés utján. Eldöntendő volna mindenesetre, hogy a korábbi jelzálogos hitelező követelése éppen ugy, mint a vételárra nézve előnyös tételt képező ügygondnoki, zárgondnoki stb. dij és költség részben lejárt részletei mennyiben szolgálnak akadályul annak, hogy a végrehajtató a 108. §-ból származtatott jogával élhessen. De nem kisebb aggályom támadt arra vonatkozólag, mellyel a végrehajtató a megígért vételár {-ének lefizetésében késedelmes árverési vevő kárára statuál határozatot. Hiszen ingatlanokra vonatkozólag csak egy eset van, mikor a kiküldött két izben bocsátja árverés alá egy árverési hirdetmény alapján ujabb kiküldés nélkül az ingatlant s ez a 163. §. mikor a végrehajtató követelését szolgalmi jog, ezt pedig más követelés előzi meg, melynek kielégítésére szükséges fedezet összegszerüleg megállapítandó az árverési hirdetményben s ez összeg meg nem igérése esetén bocsáttatik árverés alá s szolgalmi jog fentartása nélkül az ingatlan. Mily módon illeszthető a javasolt feltétel a keretbe? Mily zavarokat okozna ez csak utóajánlati avagy 3/4 rész vételár tekintetében késedelmes árverési vevő ellen elrendelendő ujabb árverés esetén s mivé zsugorodnék a 150. §. vezéreszméje ? Meggyőződvén az, hogy ily következmény fe ? tételbe nem foglalható, Nincs azonban semmi akadálya oly feltételnek, mely e határozatot foglalja magában ugy azonban, hogy az ujabb árverési határnap kitűzését a tkv. hatóság számára tartja fenn s a már ekkor késedelembe esett árverési vevő ellen érvényesíttessék a 186. §. szigora, a mikor is az egész vételár összeg és annak esedékes kamatai befizetésének kötelezettsége állapíttatnék meg. De vájjon nem lenne ez is félrendszabály s nem vezetne-e azon irányelvek meghiúsítására, melyeket a 150. §. elvül felállít ? Ily körülmények után nem marad hátra más, mint külön becslés, a hol szükséges a kikiáltási ár felemelése végett magas bánatpénz s különösen zárlat az ingatlan haszonélvezetére: a szükséges orvosszereket megalkotja a novella, mely ha egyideig még késik is, jönni fog, mert jönnie kell. Illetékesség a kisebb polgári peres ügyekben. Irta : dr. RÓNAY SÁNDOR, kir. albiró, Budapesten. Gyakori eset, hogy bpesti hitelezők 20 frton alóli követeléseik iránt keresetet indítanak vidéken lakó alperesek ellen a bpesti kerületi elöljáróság mint községi bíróságnál s dacára annak, hogy a keresethez nincs csatolva oly okmány, melyben a bpesti illetékesség kikötése igazoltatnék, a községi bíróság megidézi a vidéki alpereseket s elintézi érdemben az ügyet még akkor is, ha a tárgyalás során sem tudja felperes az illetékesség kikötését igazolni. Ilyen ügyekben az 1877. évi XXII. t.-cikk 25. §-a értelmében a községi bíróság határozata ellen a kir. járásbírósághoz lehet felebbezni, mely az 1893. évi XVIII. t.-cikk 225. §-ában foglalt eltérésekkel ezen ügyekben is a sommás eljárás szerint jár el. A törvény ezen intézkedése arra enged következtetni, hogy ilyen ügyekben a kir. járásbíróságnak is meg kell idézni a vidéki alpereseket annál is inkább, mert a s. törvény 225. §. 1. pontja kifejezetten azt irja elő, hogy a járásbíróság a községi bíróság jegyzőkönyvének vétele után a feleket az ügy tárgyalására hivatalból idézi meg. Nézetem szerint már a községi bíróság részéről elhibázott dolog, hogy ilyen ügyekben a vidéki alpereseket Bpestre idézik s a kir. járásbíróság is helytelenül jár el, ha ilyen ügyekben a feleket tárgyalásra megidézi s ez által az esetleg messze vidékről feljövő alperesnek sok hiába való költséget, sok időpocséklást okoz. Ilyen ügyekben is alkalmazandó a s. t. 17. §-a, t. i. a mennyiben a községi iratokból kitűnik, hogy a bíróság nem illetékes a kereset idézés kibocsátása nélkül hivatalból vissza nem utasítandó, vagy pedig legrosszabb esetben felperest hívja fel a bíróság, hogy záros határidőn belül mutassa be azon okmányt, melylyel a bpesti illetékesség kikötését igazolja, mert ellenkező esetben a pert megszűntnek fogja kimondani. Ez utóbbi teljesen megfelel az igazság követelményeinek, mert ez által jogsérelem senkinek sem okoztatik. Az 1877. évi XXII. t.-cikk 15. §-a értelmében ugyanis kisebb polgári peres ügyekben a birói illetőséget rendszerint az alperes lakhelye szabályozza. De ha a követelés alapját képező okiratban a kötelezettség teljesítésének helye kiköttetett : a pert e hely illetékes bírósága előtt is meg lehet indítani. Nyilvánvaló tehát, hogy olyan követelések iránti kereset, melyekről okirat ki nem állíttatott, vagy ha a követelésről okiratot aláirtak a felek, de a kötelezettség teljesítésének helye kikötve nem lett, csakis az alperes lakókelyén levő községi bíróságnál indítandó meg. S minthogy a bagatell-törvény 29. §-a határozottan előírja hogyha a községi biró az eléje vitt ügyben magát illetékesnek nem tartja, visszautasító végzést hoz s azt felperesnek kézbesiti, kétségtelen, hogy törvénybe ütközó intézkedés az, ha a községi bíróság az ilyen vidéki alpereseket megidézi, úgyszintén a kir. járásbíróság is helytelenül jár el, ha a községi bíróság nyomdokát követi s az ilyen keresetet vissza nem utasítja. A községi bíróságok feletti felügyeletet az illető közigazgatási bizottságok, a főfelügyeletet pedig a belügyministet gyakorolja, nem haszontalan s felesleges munkát végezne az illetékes felettes fórum, ha a községi bíróságok figyelmét ezen helytelen s igaztalan eljárásra felhívná s őket a helyes eljárásra utasítaná. Ennek kapcsán mellesleg felemlítem, hogy a fizetési meghagyások tekintetében is sokan tévedésben vannak s vidéki alperesek ellen Bpesten adnak be 20 frton alóli ügyekben fizetési meghagyást, holott az 1893. évi XIX. t.-cikk 2. §-a világosan kimondja, hogy a fizetési meghagyás kibocsátására községi bíróság elé utalt ügyekben azon kir. járásbíróság illetékes, melynek területén az illetékes községi bíróság székhelye fekszik. A bűnügyekben való közvetlen idézésről beismerés esetében. Irta : TATICS PÉTER dr. budapesti kir. büntető törvényszéki jegyző. A bűnügyi főtárgyalásra való közvetlen idézés intézményét, amely már régi eljárásunkban igen célszerűnek bizonyult, az uj bűnvádi perrendtartás is magáévá tette. Ez az intézmény francia eredetű, törvényünk azonban nem a francia mintában vette át (a hol az ügyész a tárgyalás kitűzése iránt egyszerűen csak megkeresi a bíróságot, amely ehhez a megkereséshez képest okvetlen megidézi a feleket), hanem konstruált egy sajátos magyar közvetlen idézési formát. Lényege ennek az. hogy a királyi törvényszék bizonyos meghatározott esetekben (B. P. 281. §.) a nyomozati vagy a vizsgálati íratok alapján a kir. ügyész indítványára (s nem egyszerű megkeresésére mint a francia törvényben) minden egyéb formalitás mellőzésével, de csak ha indokoltnak látja, — direkte kitűzheti a tárgyalást, a melyre a feleket megidézi. A régi eljárásunkban közvetlen idézés esetében elmaradt a vád alá helyezés, most pedig ki vannak zárva az úgynevezett ((kifogások», — vagyis semmiféle jogorvoslattal nem élhet az, aki ellen a közvetlen idézés elrendelve lett. «A törvényhozás a gyorsaság követelményét csakúgy köteles fölkarolni, mint az alaposság igényeit . . . és nincs tévesebb felfogás, mint amely az eljárás nehézkességében látja az alaposság biztosítékát.)) — mondja a ministeri indokolás. A közvetlen idézés elrendelését rendszerirt csak a kir. ügyészség indítványozza (B. P. 282. §.) s ebbeli indítványát vádiratban tejeszti elő, amelyet az előiratokkal együtt a törvényszéknek mutat be. A törvény 282. §-a meghatározza ezen fölül még azt az esetet, a melyben a pótmagánvádló is közvetlen idézési indítványt tehet. (Ez is eltérés a régi gyakorlattól, ahol csakis az ügyészség indítványára lehetett a közvetlent elrendelni.) A részletesebb különbséget, amely egyrészt a francia és a magyar, másrészt pedig a régi és az uj eljárásunk szerinti közvetlen idézési intézmény között fönforog, illetve ezeknek kriti,, ai méltatását itt mellőzzük s csupán a ' most érvényben levő közvetlen idézési intézményt vesszük szemügyre. Mindenekelőtt lássuk, vájjon mely esetekben van közvetlen idézésnek helye. A feleletet erre a B. P. 281. §-a adja meg, amely