A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 22. szám - Árverési feltételek ingatlanra vezetett végrehajtásánál

A JOG 171 zetni avagy nehezebb-e a teljes vételár összeg kifizetését lehető kevés részletben s kis időközre terjedő idő alatt teljesíteni f Éppen ezért egészíti ki a törvényhozó a tételt s adja meg folytatólag az irányelveket, mikor a végrehajtató, jelzálogos hite'ező. végrehajtást szenvedő érdekeit állítja fel elvként s e mellett az általános versenyre és a végrehajtató által bemutatott tervezetre is figyelemmel van. A végrehajtató és jelzálogos hitelezők érdeke ugyanazonos s céljuk csak az lehet, hogy követelésük minél előbb teljes kielégítést nyeijen, a végrehajtást szenvedő komoly törekvése abban kell, hogy összpontosuljon, hogy minél magasabb vételár éressék el s tényleg folyjon is be az árverésen. A vevők versenye pedig ugy biztosit ható, ha a komoly árverési vevőnek minél könnyebb módon alkalom adatik, hogy anyagi előnye, törekvése, — arányban áll az általa eszközölt szolgáltatásokkal — az ingatlan birtokba vétele és használhatását illetőleg megkönnyittetik. Ismételten hangsúlyozni kívánom, hogy ez éidekek illetve cél és törekvések csak komoly végrehajtást szenvedett és komoly árverési vevőkkel szemben állanak meg s ha e garanczialis feltételek nincsenek meg, defensiv intézkedéseket kell ellenünk alkalmazni, hogy a végrehajtató és jelzálogos hitelezők jogos érdeke nemcsak késedelmet, hanem kétségtelen kárt ne szenvedjen. A tapasztalat megtanított e téren, hogy a törvény vonatkozó részében inkább mentsvára a végrehajtást szenvedő s vele igen gyakran egy húron perdülő árverelőknek. Ismétlésekbe bocsátkoznám, ha újra részletezném azon óvintézkedéseket, melyeket idézett cikkem keretében már felsorolni bátor voltam s melynek eszmemenetét legnagyobb részben teljes önállósággal, hivatkozás nélkül fogadta el dr. Kemény Andor ki;\ tvszéki bíró ur. Irányelvemet mindenekben feltétlenül fentartom. Legyen szabad azonban ezzel kapcsolatban két javaslatára észrevételeimet, szives felhívása folytán megtennem ; melynek égyikét tisztán számbeli összeadási hibának tudom be, mig a másikát olyannak tartom, a mely komoly megfontolást igén} el. Azt mondja dr. Kemény Andor biró ur propositiója 2. pontjában : «a vételár első részletének befizetésére az árverés jogerőre emelkedésétől számított nyolez nap (az árverés napjától számított ló nap) volna kitűzendő.» Engedtessék meg nekem hivatkoznom ismételten a 40,353/1881. sz. L M. rendeletben foglaltakra s a törvény 180. §-ának a 187. §-al való egybevetésére; mert hiszen bár az árverés napjától, illetve több napon át tartott, az árverés utolsó napjától számított 8 nap alatt emelkedik jogerőre, mégis minthogy az utóajánlati ígéretre 15 napot ad a törvény, minden körülmények kezött fentartandónak vélem azt a gyakorlatot, mely utóajánlat be nem adása esetén a fenti napoktól számított lő nap eltelte után állipitja meg jogerőre emelkedettnek az árverést: ebből kifolyólag 15 -(- 8 = 23 (vagyis az árverés napjától, illetve több napon át tartó árverésnél az utolsó naptól számított 23 nap volna kitűzendő). Folytatólag dr. Kemény Andor biró ur a 3. pontban azt javasolja: «kimondandó volna az árverési feltételekben, hogy a vevő a megvett ingatlan birtokába az árverés jogerőre emelkedése és az utóajánlat beadására kitűzött határidő lejárta után. utóajánlat be nem adása esetén is csak akkor léphet, ha a vételár első részletét már letétbe helyeztem.)) Föltétlenül elismerem, hogy az igen tisztelt cikkíró ur érvelése a törvény 180. §-ának a contrariójából következtetve helyes s indokolása megerősítésére szolgál nézetének. Minthogy azonban panaceaként állította azt fel, bizonyosan elkerülte figyelmét a 174. §. utolsó bekezdése az ideiglenes zárgondnoki kezelést illetőleg, mellyel élni — eltekintve, ha az árverés tárgyát szö öbirtok képezi és ha az árverezett ingatlanra bérleti avagy haszonbérleti jog van feljegyezve az árverési vevő rögtön, az árverés befejezése után jogosított s bár a zárgondnok tiszte e helyen praecizirozva van, teljes határozottsággal merem állítani, hogy a gyakorlatban kiterjesztő értelemben nyer e jogosítvány alkalmazást, a mennyiben a szavatosság és anyagi felelősség fogalmából folyik, hogy az ingatlan és tartozékainak sértetlen fenntartása nemcsak passiv szerep, de bizonyos tekintetben tényleges rendelkezés is s igy a 180. §-ban biztosított birtokba és használatba adás közötti demarcational«s vonal legalább a gyakorlatban, normális viszonyokat véve alapul nehezen határolható el. Szerény nézetem szerint pedig méltánytalannak tartom a 2. pont alatt javasolt határozat kiigazított tartalmának fentartása mellett nem adni meg a komoly árverési vevőnek már ekkor azt a jogosítványt, mely letétbe helyezett bánatpénze kamatai jogán őt már ekkor megilleti, különösen akkor, ha a bánatpénz összege külön becslés által van meghatározva avagy az adóalapnak nem 10, hanem 20 vagy 30 0/°-a. Végül legyen szabad csak röviden érintenem, hogy dr. Kemény Andor biró ur által a novelláris uton való módosítás alkalmával pótlandó javaslat oly radikális s beleillesztése annyira változásnak veti alá az ingatlanra vezetett végrehajtásra vonatkozó többi szakaszokat is, hogy majdnem kivihetetlen. Hiszen valamely ingatlan haszonélvezetére elrendelt végrehajtás, illetve zárlatnak a függő termés illetve az esedékessé még nem vált bérösszegre nézve az árverés napjain hatálya nincs: következésképen árverés alatt álló ingatlanra zárlatot elrendelni nem lehet. Már azért is merőben téves complicatio e tekintetben a javaslat. De jogilag sem állhat meg, hiszen az árverési vevőt illeti az ingatlan — tegyük fel dr. Kemény Andor biró ur javaslata szerint —- az első vételárrészlet befizetése után, azelőtt azonban kétségen kivül a végrehajtást szenvedettet vagy azt, ki a végrehajtást tűrni kénytelen. Már most kérdem, mily complicatiót teremt ez állapot akkor, ha az ingatlan e két eljárási momentum közötti időben zárlat alatt áll. Melyik áll fenn : ante st?tus quo avagy az utolsó percben, mondjuk az ujabb árverés napján a késedelmes árverési vevő által történt teljes vételár befizetése esetén, az utóbbi ? Mily módon volna összeegyeztethető az az érvényben levő 211. § al? De mondjuk, hogy e §. is módosítás alá kerülne vonatkozó részében. Menjünk azonban tovább. Ki tartozzék a 250 §. szerint a zárlati költségeket előlegezni ? S ha most már gyakorlatilag vesszük a javaslatot, kivihető volna e, figyelemmel arra, hogy a késedelmes árverési vevő kárára megtartandó ujabb árverés 30 napra tűzendő ki: zárgondnok javaslatba hozatala, a zárlat foganatosítása, a kezelési utasítás megadása, complicálva az összes érdekeltek meghallgatásával, a zárgondnok végszámadásának beterjesztése, az észrevételek folytán felmerült eljárás, költség megállapítás stb. kapcsolatban a 211. és 212. §í,-ok rendelkezéseivel egy percre sem tévesztve szem elől e 150. §. vezérelveit ? Nehezen hiszem. A célt illetőleg egy irányban haladunk, de az én javaslatom a létező állapot sanálására vezet a törvényes eszközök felhasználása mellett, de a törvény keretén belül s ez a döntő momentum a jelenlegi statusnál. Meggyőződésem szerint nincs jogunk e korlátokat kiterjeszteni a vagy e kereteket, magáért az intencióért, hogy javítsunk a helyzeten — széttörni. Erre vonatkozik éppen a mit mondandó vagyok. Egy árverési ügyben a végrehajtató oly feltétel tervezetet nyújtott be, mely szerint a kikiáltási ár az ingatlan adóalapja szerint a becsérték 10%-ában állapittatik meg, az árverelő csupán ezt tartozik az árverés alkalmával letenni, azonban ha vevőként marad, tartozik a megígért vételár 1/4-ed részét azonnal lefizetni, mert ellenkező esetben letett bánatpénze elvész, az árverés alá bocsátott ingatlan a kiküldött által kárára és veszélyére azonnal árverés alá bocsáttatik. Mig ha végrehajtató marad árverési vevőként a megígért vételár 1/4-ed részét azonnal lefizetni nem köteles, A hátralékos 3/4 rész vételár három egyenlő részletben fizetendő be. Első tekintetre szembetűnik, hogy a végrehajtató commulálni akarja a törvény 108. §-át a 150. §-al s nem minden ügyesség nélkül azt választja ki, a mi ránézve a legkedvezőbb. De a mi egyúttal a vevők versenyét kétségtelenül nehezíti. A benyújtott tervezetet e részében nem tartottam figyelembe vehetőnek s a javasolt pontokat a feltételekbe be nem vettem az alábbi okokból: A végrehajtási törvény beosztása és a szakaszok elrendezése szerint nyilvánvaló, hogy a címek és fejezetek önmagukban zárt egészet képeznek s az egyik fejezetben foglalt hatáíozatok csak annyiban vonatkoznak a másik fejezetben foglaltakra, a mennyiben kétségtelen hivatkozás történik. A joghasonszerüség és vélelem határozott rendelkezések mellett nem alkalmazható, a magyarázat kiterjesztő nem lehet. Ebből kifolyólag a II. cim : végrehajtás készpénzbeli követelés behajtására feliratában az ingó árverésre vonatkozó 108. §-a, ugyanezen tcikk 2. fejezetében felsorolt s ingatlanokra vezetett végrehajtás árverési cselekménjeire részben sem vonatkozik. Ennek kiemelése mellett, ingóságra vonatkozólag foganatosított árverésnél is a végrehajtatónak csak akkor van joga követelése és járulékai erejéig az árverésen készpénzfizetés nélkül venni vagy másiknak a vételt megengedni, ha nincs előbbi foglaltató ha a foglalási jegyzőkönyvből nem tűnik ki, hogy az eladandó ingóságokra valaki törvényes zálogjoggal bír, ha elsőbbségi igény be nem jelentetett s végre, ha az árverésen befolyt összegnek birói letétben tartása nem rendeltetett el. Több végrehajtató között megelőzőleg ily irányban létrejött megjegyzésről nem szólok. Mindazonáltal hangsúlyozni kívánom, hogy a tör1*