A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1900 / 21. szám - A szerzői jogról szóló német törvényjavaslat
82 A JOG határozottan megtiltotta, minthogy ennek dacára elidegenítette az ingatlanokat, a mint az ö gyermektelenül elhalálozása esetére másnak tulajdonává válnának, D. Sándor az ő általa is elfogadott végrendelete szerint, ez az adásvételi ügylet pedig semmis és érvénytelen: felperesek keresetének helyt adni s alpereseket a kereseti kérelemnek megfelelően az ítélet rendelkező része szerint marasztalni kellett stb. A győri kir. Ítélőtábla (1899. okt. 4. 2,062. sz. a.) az első bíróság Ítéletét helybenhagyja stb. Indokok: Helyesen mondotta ki az elsőbiróság, hogy az eldöntés tárgyát képező vitás kérdés megoldásánál az osztrák polg. törvénykönyv rendelkezései irányadókés helyesen állapította meg azt, hogy D. Sándor végrendeletének 8. pontjában foglalt intézkedés hitbizományi helyettesítést képez. Ennek alapul vétele mellett az alperesi kifogásokkal szemben mindenekelőtt az volt eldöntendő, váljon 1. A. Ágnes hitbizományilag helyettesitett utóörökösnek joga, miután ő az első örökös, I. r. alperes előtt halt el, átszállott-e törvényes örökösére II. r. felperesre és ez alapon van-e II. r. felperesnek kereseti joga r 2. hogy a hitbizományilag helyettesitett utóörökösöket megilleti-e az a jog, hogy még az előörökös életében megtámadhassák ennek azt a joglépését, a mely az örökség tárgyának elídegenitését eredményezte. A kir. Ítélőtábla mind a két kérdést igenlőleg döntötte el. Ugyanis az osztr. polg. törvénykönyvnek a hitbizományi helyettesítést tárgyazó rendelkezései nem mondják ki azt, hogy a helyettesitett utóörökösnek joga az előörökös előtt bekövetkezett elhalálozása esetében törvényes örökösére át nem szállana, a hivatkozott törvénycikk 611. és 612. §§-ai sem ezt az esetet, hanem azt szabályozzák, hogy örökhagyó a helyettes rendelést milyen korlátok között gyakorolhatja. E szerint e tekintetben nem lévén atörvényben tiltó rendelkezés, azt megengedettnek kell elfogadni, ha csakazelé a törvénynek más intézkedései vagy a magánjognak általános szabályai nem állítanak korlátokat. Az o. p. törvénykönyvnek az örökösödést tárgyazó rendelkezéseibe a vitatott jog átszállása nem ütközik, sőt annak alapján egyenesen megállapítható, mert az 536. §. szerint az örökjog az örökhagyó halála után beállt s az 537. §. szerint: ha az örökös az örökhagyót túlélte, az örökjog az örökség átvétele előtt is, mint más szabadon elörökithető jogok is, átszállanak örököseire. A fenforgó esetben D. Sándor halálával az örökjog beállott; az örökséghez való jog A. Ágnesre mint utóörökösre ugyanakkor átszállott, ennek utóbb bekövetkezett halálával pedig átszállott ez a jog az ő törvényes örökösére II. r. felperesre. Az a körülmény, hogy A. Ágnes nem egyenes, hanem helyettesitett örökös, örökösödési jogán mit sem változtat, mert ő D. Sándornak örököse, jogát az utóörökössé történt kirendelés biztosította, csak a jog érvényesítésének időpontját függesztette fel a kiszabott feltétel. A magánjog általános szabályaiba pedig ez a felfogás nem ütközik, mert e szerint is a felfüggesztő feltételhez kötött jog már az akaratnyilvánítással és eltogadással létesül, a feltétel csak a jog gyakorlatot függeszti fel a nélkül, hogy magát a jogot érintené. Az intézkedés célját tekintve pedig ugyanarra az eredményre kell jutni, mert hitbizományi utóörökös rendelése esetében az előörökös jogilag nem más, mint olyan tulajdonos, a kinek a tulajdonát elidegeníteni vagy megterhelni nem szabad, tehát a kit tényleg csak a korlátlan haszonélvezet illet meg s a kiről az örökség a meghatározott idő és feltétel bekövetkeztével az utóörökösnek tulajdonába megy át. Az örökhagyónak- célja tehát eme rendelkezéssel is az lehet, hogy az előörökösnek haszonélvezetét, az utóörökösnek pedig az örökléssel megszerezhető minden jogot biztosítson az örökség tárgyára nézve. A tulajdonos jogai és kötelezettségei pedig a tulajdonos halálával az örökösre ipso iure átszálluttak. Ezekből következik, de a törvényes gyakorlat is azt az irányt követte eddigelé, hogy az örökhagyót túlélő utóörökösnek joga, annak törvényes örökösére akkor is átszáll, ha az utóörökös az előörökös előtt elhalt. A mi már most a 2. kérdést illeti, erre nézve a megfejtés kulcsa az osztr. polg. törvénykönyv 613. § ában foglaltatik. E szerint az örököst (előörökös) korlátolt tulajdonjog illeti, a haszonélvezeti jogával és kötelezettségével. A végrendeletben D . Sándor azt hagyta meg, hogy ha D. Zsófia gyermek nélkül hal el, akkor a per tárgyát képező földek A. Johannára és Ágnesre szállanak. Ebből a rendelkezésből az a jogállapot áll elő, hogy D. Zsófiára korlátlan tulajdonjog sohasem szállhat, mert ha gyermekei maradnak utána, akkor a korlátlan tulajdonjog ezeké, ellenkező esetben A. Johannáé és Ágnesé. Az örökössé nevezéssel teremtett korlátolt tulajdonjog e szerint olyan, a mely minden esetben kizárja D. Zsófiának azt a jogát, hogy az ingatlanokat mint sajátját elidegenithette. Ez a jog csak D. Zsófia halála után vagy netalán hátramaradó leszármazóit, vagy ha ilyenek nem maradnának, az utóörökösöket vagy ezek örököseit illeti meg, mint haszonélvezőnek pedig éppen nincs joga ahhoz, hogy a dolgot magát elidegenithesse. Ha már most az, a kit az elidegenítés joga egyáltalában meg nem illet, azt a jogot mégis gyakorolta, akkor azok, a kiket az a jog - habár feltételtől függőleg megillet — fellephetnek es követelhetik, hogy a jogsit túllépő fél az ő reá nézve fennálló koriátok közé szorittassék vagy visszaállittassek az a jogi állapot a melyet az örökhagyó akarata teremtett. Igaz ugyan, hogy az utóörökösök jogának a telekkönyvben történt feltüntetése biztosítja őket arra nézve, hogy örökségüket annak idején az örökös vevőitől vagy azok jogutodaitól visszavehetik; ámde ez a körülmény nem ok arra, hogyjelen keresetük időelőttinek tekintessék; mert rájuk nézve nem lehet közömbös, hogy ha beáll az az időpont, a mikor tulajdonjogukat bejegyeztethetik és érvényesíthetik; azt esetleg bonyodalmas peres eljárás utján tehessék, mikor az örökhagyó akarata által teremtett jogi állapotnak szoros fentartása mellett arra szükség nincsen. Ezen indokoknál fogva tehát a kir. Ítélőtábla a II. r. alperes kereseti joga ellen, valamint mindkét felperes keresete ellen emelt ídőelőttiségi kifogást figyelembe nem vette; a kereset érdemét illetőleg az elsőbiróság indokolását fogadta el stb. A m. kir. Curia (1900 ápr. 9. 6,746. sz. mindkét alsó bíróság Ítélete megváltoztattatik, felperesek keresetükkel elutasittatnak stb. Indokok: D. Sándor, a kiről a kereset tárgyát képező ingatlanok D. Zsófia, T. Istvánné I. r. alperesre háromoltak, végrendeletében ez utóbbinak A. Johanna H. Józsefné I. r. felperes és A. Ágnes II. i. felperes elhalt anyjának személyében utóörökösöket rendelt arra az esetre, ha D. Zsófia leszármazók nélkül halna el. Minek folytán a komáromi feloszlatott cs. kir. járásbíróságnak 1860 dec. 11-én 8,283. sz. a. kelt hagyaték átadó végzésével a kereset tárgyát képező ingatlanok I. r. alperesnek azzal a korlátozással adattak át, hogy ennek magnélküli elhalálozása esetére azok az ingatlanok tulajdonjoggal A. Johanna és A. Ágnest fogják illetni és ezzel a korlátozással lett I. r. alperesnek a tulajdonjoga a komáromi 1,631. sz. tjegyzőkönyvbe bekebelezve. Ezekből kitűnik, hogy az I. r. alperes után hitbizományilag fennebb megnevezetteket a kereset tárgyát képező ingatlanokhoz csakis egy felfüggesztő feltételtől függő jog illeti meg, a melyet az örökösiil rendelt I r. alperesnek életében nem s csakis ennek leszárrrazók nélkül beállott halála után érvényesíthetnek. Minthogy pedig az I. r. alperes még életben van s igy az utóöröklésnek bekövetkezése ma még meg sem állapitható: felperesek reménybeli joguk alapján a kereseti ingatlanokrajogokat nem érvényesíthetnek, keresetük tehát időelőtti. Igaz ugyan, hogy reménybeli joguknak biztosítását követelhetik a felperesek, minthogy azonban a kereseti ingatlanokra I. r. alperes tulajdonjoga a felperesek utóöröklési jogával terhelve kebeleztetett be, ez a korlátozás minden később szerzett telekkönyvi jogra kiterjed: az alperesek utóöröklési joga a II. és III. r. alperes által szerzett, tulajdonjog által veszélyeztetve nincs. stb. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A biztosító társaság ügynöke, ha a társaság részéről szélesebb jogkörrel felruházva nincs, már állásánál fogva a biztosítási ajánlatok átvételére s beküldésére nézve a biztosító megbízottjának tekintendő. Ebből pedig következik, hogy az ajánlatot tevő az ügynökkel szemben az ajánlat elküldését feltételtől teheti függővé és a vonatkozó kikötés a társaságot mint megbízót kötelezi, akár tudott róla, akár nem. A budapesti kir. törvényszék felebbezési tanácsa: Az elsőbiróság Ítélete megváltoztattatik, felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Az alperes az általa aláirt ajánlatot S. J. ügynöknek azzal a határozottan kifejezett fentartással adta át, hogy utóbbi azt a felperesi társaságnak csak akkor küldheti be, ha az alperes hat nap alatt beleegyezését fogja adni abba, hogy az egyidejűleg kiállított orvosi bizonyítványt az azt kiállító orvos dr. M. — ki azt magánál tartotta — nevezett ügynöknek kiadhassa. Ez a beleegyezés azonban nemcsak meg nem történt, de sőt mindjárt másnap ajánlott levélben értesítette alperes az orvost, hogy miután a biztosítási ügylettől visszalép, a bizonyítványt tépje szét. Az orvosi bizonyítványt azonban nevezett ügynök még az alperesnek most jelzett utasítása beérkezte előtt az orvostól jogellenes módon birlalatába kerítvén, azt az ajánlattal együtt a felperesnek beküldte, aki ezek alapján a D. a. bizt. kötvényt kiállította. Az nem vitás a felek közt, hogy S. J. a felperesnek csaki-i biztositások közvetítésére felhatalmazott ügynöke volt és hogy M. orvos a felperes szolgálatában nem áll. Megállapíttatik, hogy a kötvény kiállítása idejében felperesnek a fentebb megállapított körülményekről tudomása nem volt. Felperes keresetével elutasítandó volt ; mert, habár az állandó joggyakorlat szerint az ajánlatot felvevő és közvetítő ügynök ebbeli működésében az alperes mint ajánlatot tevő megbízottjául tekintendő s habár az alperes a C. a. ajánlatot névaláírásával ellátta ; mindazonáltal adott esetben hiányzik az ügynöknek az alperes részéről az ajánlat továbbítására és igy közvetítésére vonatkozó megbízatása s ebből folyóan hiányzik alperesnek a bizt. ügylet megkötésére irányuló akarata. Amennyiben tehát az ügynök az ajánlat kiegészítő részét képező orvosi bizonylatot jogellenes módon birlalatába kerítette és az ajánlattal együtt felperesnek beküldte és utóbbi az ajánlatot elfogadta ez által