A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 21. szám - A szerzői jogról szóló német törvényjavaslat

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 21. számához. Budapest, 1900- május hó 27. Köztörvényi ügyekben. A hitbizományilag helyettesitetteket a kereset tárgyat képező ingatlanokhoz csakis egy felfüggesztő feltételtől függő jog illeti meg melyet az örökösül rendeltnek életeben nem, és csakis ennek leszarmazok nélkül beállott halála utan érvényesíthetnek. Minthogy pedig az örökösül rendelt meg életben van és igy az utoöröklésnek bekövetkezése még meg sem állapítható: felperesek reménybeli joguk alapján a kereseti ingatlanokra jogokat nem érvényesíthetnek, keresetük tehát idöelótti. Reménybeli joguknak biztosítását követelhetik ugyan felperesek, minthogy azonban az örökösül rendelt tulajdonjoga a per tárgyat képező ingatlanokra a felperesek utoöröklesi jogával terhelve kebeleztetett be, ez a korlátozás minden később szerzett telekkönyvi jogra kiterjed. A komáromi kir. törvényszék (1899 juniu.s 14. 7,905. sz. a.) özv. H. Józsefné sz. A. Johanna és Sz. Jánosné szül. Sz. Julianna felpereseknek, özv. T. Istvánné szül. D. Zsófia, T. József és P. N. Erzsébet alperesek ellen szerződés érvénytelenítése és tulajdon bejegyzésének törlése iránt indított perében következőleg itélt: A kir. törvényszék özv. T. Istvánné szül. D. Zsófia mint eladó továbbá T. József és neje szül. P. N. Erzsébet II., III. r. alperesek mint vevők között Komáromban 1896 július 1-én a komáromi hnkv. 1,631. számúi vén felvett ingatlanokra vonatkozólag létrejött, dr. N. Vilmos komáromi kir. közjegyző által 834/1886. ügyszám alatt (elvett okiratba foglalt adásvevési szerződést és abban foglalt adásvevési ügyletet, úgyszintén a komáromi 1,631. sz. tkvben ezen okirat alapján B.23. sorszám alatt eszközölt tulajdonjog bekebelezését érvénytelennek kimondja s alpereseket a komáromi htjkv. 1,631. sz. ivén 2,398., 2,/06., 2,759. hr. számok alatt felvett ingatlanokra a 8,648'96. tkvi. számú végzéssel B. 2., 3. sorszám alatt T. Józset és neje P. N. Erzsébet javára bekebelezett tulajdonjog kitörlése bekebelezésének tűrésére kötelezi stb. Indok ok: Felperesek azon alapon kérik az I. r. alperes, mint eladó, 11. és III. r. alperesek mint vevők között a komáromi htjkv. 1,631. sz. ivén foglalt ingatlanokra vonatkozólag kötött adásvétel hatálytalanítását s a vonatkozó tkvi bekeblezés törlését, mert D. Sándor, kiről a birtok I. r. alperesre háramlott, I. r. alperesnek utcörökösöket rendelt, I. r. alperes D. Zsófiának a vagyon elidegenítését megtiltotta s igy D. Zsófia nem volt jogosítva a vagyont, a várományosok, t. i. A. Johanna I. r. felperes és a másik vármányos jogutóda Sz. Julianna II. r. felperes utóörökösi minőségét nem tekintve, elidegeníteni s felpereseket joguktól elütni. Alperesek azzal védekeztek, hogy a kereset idó'eló'tti, mert D. Zsófia még életben lévén, felperesek örökösi igénye még be nem áüt, a jogot még meg nem szerezték. Sz. Julianna felperessel szemben pedig ezen felül azzal is, hogy ezen felperes nem is utóörökös. D. Sándor örökhagyó e felperesnő anyját A. Ágnest nevezte meg egyik örököséül, ki azonban még 1866. évben, tehát reá nézve az örökség megnyílta előtt elhalván, azt meg sem szerezhette, ilykép leányára át sem örökíthette. Az országbírói értekezlet által alkotott ideiglenes törvénykezési szabályok 19. §-a szerint a végrendelkezési és öröklési jog az örökhagyó halálakor érvényben volt törvények szerint ítélendő meg. Mint a keresethez C. alatt csatolt okiratból kitűnik, örökhagyó D. Sándor 1860. november ló-én halt el, amikor is az osztrák jog lévén hatályban Magyarországon, jelen per az oszt. ált.polg. törvénykönyv rendelkezései szerint bírálandó el. 1. Az osztr. ált. polg. tkv. 608. §. szerint az örökhagyó örökösét kötelezheti arra, hogy az átvett örökséget holta után, vagy más meghatározott esetekben egy második kinevezett örökösnek engedje át. Ez a hitbizományi helyettesítés. D. Sándor nem kifogásolt A. .', alatt csatolt végrendelete 8. pontjában keszihelyi, kőkuti és singellői földjeit oly feltétellel hagyta I. r. alperes D. Zsófiára, hogy D. Zsófia gyermek nélküli elhalálozása esetén a keszihelyi föld A. Johannára, a kőkuti és singellői pedig A. Ágnesre szálljon és ezért D. Zsófiának ezen ingatlanokat elidegeníteni nem szabad. D. Sándor az A../' alatti végrendeletben tett ezen intézkedése hitbizományi helyettesítés, mert ő feltételhez kötve bár, de D. Zsófiának utóörökösöket rendelt és D. Zsófiának a vagyon elidegenítését megtiltotta. A Cl- alattiból kiderülőleg D. Zsófia az örökséget e korlátozással elfogadta s mint a D../' alattiból kitűnik A. Johanna és A. Ágnes utóöröklési joga telekkönyvileg is bejegyeztetett. S minthogy D. Sándor 1860 november 15-én halt el, Á. Ágnes pedig a B. alattiból kitünőleg egyetlen élő gyermek: II. r. alperes hátrahagyásával 1866 szept.*3-án, kétségtelen, hogy a várományozási jogot ugy az elhalt s D. Sándor végrendeletében elfogadott A. Ágnes, mint az életben levő A. Johanna megszerezték. Mert az előörökös életben léte az utóörököst csak az örökség birtokba vételében akadályozza meg, az örökséghez való igénye azonban már az örökhagyó halálakor megnyílik, annak várományosává lesz és az ő utóöröklési jogai megvédésére hivatva van; kitűnik ez magának az osztrák ált. polg. törvénykönyvnek 613. §-ából is, mely kimondja, hogy addig, a mig a hitbizományi helyettesítés esete beállana, a kinevezett örököst, tehát az előörököst, a korlátolt tulajdonjog illeti meg, a haszonélvező jogai és kötelezettségeivel, tehát ha hitbizományi helyettesítés esete forog fen, kétségtelen, hogy az előörökös elvesztette teljesen szabad rendelkezési jogát a vagyon felett; azt elidegenitenie nem lehet, sőt a joggyakorlat szerint még megterhelése is akadályozott és ehhez az öröhagyónak külön intézkedése nem is szükséges. A joggyakorlat szerint megkívántatik ahhoz, hogy az örökös helyettesítése hitbizományi helyettesítésnek tekintessék az, hogy az előörökös az örökölt vagyon feletti szabad rendelkezésben korlátolva legyen. Ez pedig a jelen esetben megvan, mert D. Sándor A../- alatti végrendeletében, a mint utóörökösül A.Johannát és A. Ágnest kirendeli, egyben meg is tiltja D. Zsófiának az ingatlan elidegenítését. 2. Nem volt elfogadható alperesi védekezés a kereset időelőttiségére alapított kifogás azért, mert I. r. felperes és a II. r. felperes jogelőde már 1860 nov. 15-én utóörökösökké s az ingatlan I várományosaivá lévén s I. r. alperes, kinek a végrendeletben megszabott azon eset, mely felpereseket az utóörökléstől elütné, be nem következett, a birtokát, a mit csak az osztrák polg. tvkv. 613. §-ában körülirt joggal használhatott, jogkörét túllépve elidegenítette. Nem kellett tehát felpereseknek I. r. alperes halálát bevárni, a végrendelet tilalma ellenére és az ő utóöröklési jogukat sértő ezen adásvételi ügylet érvénytelenítésére, azon jogukból kifolyólag, hogy a rájuk háromolható örökség fentartása felett őrködhetnek, a kereseti jog őket feltétlenül megilleti. Nem gátolja felpereseket e joguknak érvényesítésében azon körülmény, hogy utóörökösi minőségüket örökhagyó D. Sándor feltételhez kötötte, ahhoz t. i hogy D. Zsófia gyermektelenül haljon el. Mert alperesek maguk is elismerték, hogy I. r. alperesnek gyermeke nincs, de ha volna is, e gyermeknek tul kellene élnie I. r. alperest, hogy felperesek utóöröklési joga teljesen megszűnjön. És mert ezek szerint felperesek utóöröklési joga I. r. alperes életében meg nem szűnik, a végrendelet eladási tilalma teljesen indokolt és D. Zsófiának még azon esetben sem lett volna joga elidegeníteni ezen ingatlanokat, ha gyermekei volnának. Mert ő az osztrák polgári törvénykönyv 613. §-a szerint a haszonélvező jogaival bir csakis. 3. Nem fogadható, el alpereseknek Sz. Julianna ellen tett kifogása sem, mert A. Ágnes II. r. felperes anyja 1860. november 15-én életben lévén, a várományos utóöröklési jogot megszerezte akkor, mikor a végrendeletet az összes érdekeltek és ő is elfogadták. E megszerzett jogát felperesnő örökölte s édes anyjának 1866 szept. 3-án történt elhaltakor annak helyébe és jogaiba lépett. Nem akadályozza ebben Sz. Juliannát az osztrák ált. polg. tkv. 612. §-ában foglalt intézkedés, mely szerint a hitbizományi helyettesítés az ingatlan jószágokra nézve, ha^ az^ utóörökös nem kortársa az örökhagyónak, csak az első ízig érvényes, mert az 1845 június 30-án kelt udvari cancellariai rendelet világosan megmondja, hogy ezen intézkedés azon esetben bir hatálylyal, ha az örökhagyó halálakor még meg nem született s törvény szerint születetteknek sem tekintendő, közvetlenül az örökhagyó által kinevezett utóörökösökről van szó. Sz. Julianna, A. Ágnes jogaiba lépett és nem közvetlenül lett örökössé kinevezve, A. Ágnes pedig örökhagyó kortársa volt, a kit ismert, mert végrendeletében név szerint megnevezte. Jogi szempontból kortárs alatt ugy sem az egyenlő életév értendő. Ez azt feltételezi csak, hogy örökhagyó életében életben légyen már; A. Ágnes pedig életben volt. 4. Nem fogadható el alperesek azon védekezése sem, hogy II—III. r. alperesek teljesen jóhiszeműek, mert ők D. Sándor végrendeletét nem ismerték. Alperesek jóhiszemüeknek nem tekinthetők, mert a komáromi htjkv. 1,631. sz. ivén A. Johanna és A. Ágnes utóöröklési joga be van jegyezve és a telekkönyv nyilvánkönyv lévén, alpereseknek módjuk volt meggyőződni arról, hogy D. Zsófia tulajdonjoga nem korlátlan tulajdonjog, hanem utóöröklés által ugyanis korlátolva van s igy a birtok elidegenítésére joga nincs. Mindezek alapján, minthogy felperesek D. Sándor utóörökösei s igy a komáromi htjkv. 1,631. sz. ivén felvett ingatlanok várományosai, minthogy D. Zsófia korlátolt tulajdonjogot nyert csak s igy az ingatlanok elidegenítésére joga nem volt, annál kevésbbé, mert ezt D. Sándor épen az utóöröklésre tekintettel