A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 21. szám - A szerzői jogról szóló német törvényjavaslat

166 A JOG kockáztathatnánk. Ez a körülmény azonban még sem zárja ki azt, hogy ne irányítsuk a figyelmet már most némely felötlő tünetre. Első sorban a közigazgatási uton hagyott és arra bizott nyomozás az, a mi miatt aggódunk. Közigazgatási rendszerünkben, annak fegyelmezetlen és rendezetlen volta mellett, nem látunk elég biztositékol arra nézve, hogy a törvény mindenütt helyesen és megfelelően érvényesüljön a bünpernek eme legválságosabb mozzanatában. Hogy ebbeli aggodalmunk nem alaptalan, mutatja az a körülmény, hogy a mult év végén akárhány törvényhatóság, midőn a rendőrséget reorganizálni elhatározta, egyben annak költséges voltát is panaszolta. Már most kérdéses, hogy a közigazgatási hatóságoknál minden ponton áll-e, avagy fog-e mindig állani a bűnvádi perrendtartásnak rendelkezésére számban és képességben kellő munkaerő ? A bünper szövevényes szálai a nyomozás anyagából szövődnek tovább. Ha a nyomozás anyaga selejtes lesz, mert annak kezelője kellő értelmiséggel nem bir, vagy arra megfelelő időt nem fordíthat, nem lesz-e a mintaszerű bűnvádi perrendtartás dacára is az uj állapot nyomorúságos ? Ez ellen alig lesz más segítség, mint a rendőrség államosítása. Az ügyészi megbízottak. Egy másik tünet, a mivel szintén foglalkoznunk kell, az «ügyészi megbízotti* állás ügyvédek állal való betöltésének eseteiből merül föl. Szó fér hozzá, hogy az ügyvédi hivatással megfér-e az állami kinevezéstől függő és a jogszolgáltatás szoros keretébe tartozó olyan állás elvállalása, mint a milyen az «ügyészi megbízotti)*. A jogvédelem erőssége és szabadságának biztositéka : a jogvédőnek, az ügyvédnek a függetlenségében gyökeredzik. Az ügyvédség közjogi helyzete megköveteli, hogy az a politikai hatalomtól független legyen. Bajos tehát ebből a szempontból azt a két állást : az «ügyészi megbízott* állását az ügyvéd állásával összeegyeztetni. Ugy az ügyvédi kar, mint a jogszolgáltatás érdekéből kívánatos, hogy ezeknek az ügyvédeknek a helyzete mielőbb tisztáztassék, nehogy az összeférhetetlenségi összeütközésekre adjon alkalmat. A mi álláspontunk ebben a kérdésben az, hogy az az ügyvéd, a ki «ügyészi megbízott", annak a törvényszéknek a területén, a melynél e minőségben működik, magánmegbizáshól bünpereket ne vállalhasson és ezen bíróságok előtt bűnügyekben magánfeleket ne képviseljen. Külföld. ^V"A szerzői jogról szóló német törvényjavaslat. A magyar polgári törvénykönyv tervezetét előkészítő bizottság megállapodása szerint a codex személyi jogi része «a szellemi termékeken való jog»-ot is magában fogja foglalni. — Minthogy pedig szerzői jogunk már az 1884. XVI. t.-cikkben szabályozást nyert, azon kérdés merül fel, hogy ezen szaktörvény változatlanul helyeztessék-e el a törvénykönyv rendszerében, vagy pedig, a változott viszonyokkal számolva, uj alapelvekre fektessük-e a hozandó törvényt. Tagadhatatlan, hogy az utóbbi 15 évben a szellemiek terén is nagyot naladtunk és a szellemi munka becséről is tisztultabb fogalmaink vannak, csak természetes ennélfogva, hogy az uj törvénynek a szellemi munka méltánylása és megbecslése kell hogy alapját képezze. E szempontból érdekes a német javaslatot megismernünk, mert ez a kifejtett elveket az egész vonalon diadalra juttatja. — Szépen mondja a javaslat indokolása, hogy nemcsak a szellemi munka értékesítését, hanem a szerzőnek müvén való személyes érdekeit is kell biztositanunk. Ezen alapelvből indul ki, midőn a 10 §-ban rendeli, hogy akár korlátlanul, akár korlátozva ruháztatik át a szerzői jog, a szerző azon semmi változtatást sem köteles tenni és ilyet engedelme nélkül müvén nem is szabad eszközölni. Mig eddig a még meg nem jelent művek, pl. színdarabok ismertetése nem képezett bitorlást, a javaslat 44. §-a szerint mindenki, ki egy még meg nem jelent müvet a szerző vagy egyébként jogosult beleegyezése nélkül szó szerint vagy tartalmilag ismertet, kártérítéssel tartozik és pénzbüntetéssel büntettetik. — Ezen intézkedés különösen a drámairók védelmére szolgál. Mostanában a napi- és hetilapok jóval a darab előadása előtt vagy röviden elmondják annak tartalmát, vagy egyes részleteket közölnek abból. Ez most tiltva lesz és ez által a darab iránti érdeklődés előzetes közlések által nem fog megcsappanni. Ezen kérdésre vonatkozólag a mi gyakorlatunk szerint is, meg nem jelent kéziratból idézni nem szabad (lásd Knorr: A szerzői jogról), mert ez által a szerző személyes érdekei sértetnének. Különösen a személyes érdekek védelmére szolgál a 44. §. 2-ik bekezdése, mely a javaslat egyik legkimagaslóbb pontja. Kiterjeszti ez a szerzői jogot a magánlevelek, naplók és mindenféle személyes feljegyzésekre, melyek a törvényjavaslat rendelkezése szerint a szerző belegyezése nélkül nem közölhetők. A régi német jog és a mi törvényünk sem tettek említést a levelekről, az 1884 : XVI. t.-c. indokolása mondia hogy a levelek a törvény általános alapelvei szerint birálandók el és a kérdés eldöntését a bíróra bízza, ki személyes érdek fenforgása esetén védelmet enged. Ujitás, hogy a javaslat a szobrokat is a védett szellemi termékek közé sorozza. A német jogban ez eddig vitás volt, ellenben a mi törvényünk (>0. §-ában mar kifejezetten védette a szobrokat. Már külső alakjában is különbözik a javaslat ugy a német, mint a mi törvényünktől. A régiek a védett müvek egyes fajait külön fejezetekben tárgyalták, mi sok ismétlést és hivatkozást tett szükségessé. Ez az uj javaslatban el van kerülve, mert a különféle műfajokra vonatkozó rendelkezések lehetőleg egyesítve vannak. A szerző jogait tetemesen növeli, hogy nemcsak a gépi többszörözés, hanem minden többszörözése a műnek, még puszta leírása is tiltva van a javaslat 15. §. szerint. Egy kivételt azonban mégis tesz a törvény, a mennyiben a magános használatra való leírást megengedi, de csak azon feltétellel, ha nem jár anyagi haszonnal. A mi törvényünk szintén csak többszörözésről beszél, az egyszerű leírást tehát nem tiltja. Figyelemreméltók a javaslatnak a zenét illető részei. Evolucionista aethetikusok nézete szerint a jövő században a zene lesz az összes művészeti ágak közt a legnépszerűbb. Érdekes tehát, hogy a németek milyen álláspontot foglalnak a zeneművek védelme szempontjából. Tudjuk, hogy jelenleg a zeneszerzők a közönségnek teljesen ki vannak szolgáltatva. Ugy Németországban, mint nálunk egy zenemű előadásához csak akkor kellett a szerző beleegyezését kikérni, ha az jogát erre kifejezetten fentartotta. Ez pedig, mint köztapasztalatból tudjuk, csak a legritkább esetekben történt és a zeneszerző elkerülésével legtöbbnyire a hangversenyrendez!) húzta kizárólag a hasznot. Ezen anomálián változtatni kellett. Helyesen rendeli tehát a javaslat, hogy minden zenemű előadási joga — ha az fentartás nélkül is jelent meg — a szerzőé. Ily mereven azonban nem maradhatott és engedményeket kellett tenni. A javaslat 26. §-ában mindjárt felsorolva is látjuk a kivéte leket, melyeket megelőzőleg még arról intézkedik a törvény, hogy a szerző beleegyezése nélkül is előadhatók a zeneművek, ha az előadás nem szolgál üzleti célnak és ha ahhoz a hallgatók ingyen bocsáttatnak. Ugyancsak nem kell beleegyezés a zenemű előadásához ; 1. ha a zenemű népünnepélyeken adatik elő (a táncmulatságok természetesen nem mentesek), 2. ha jótékony célra szolgál és a közreműködők jutalomban nem részesülnek, 3. ha egyletek rendezik és vendégekül csak tagok vagy ezek családjai bocsáttatnak be, 4. ha oly költöző zenészek és énekesek adják elő, kik részéről magasabb zenei értelmet feltételezni nem lehet. Éppen ezért nyilvános mulatóhelyeken megtartott concertek, — mert üzleti céllal egybekötvék, — a kivételhez nem tartoznak. Nagy nehézséget fog e rendelkezés a hangversenyek műso rának összeállításánál okozni, mert ügyelni kell arra, hogy a zeneszerzők törvényadta jogai meg ne sértessenek. Maga a javaslat a nehézségek elkerülése végett egy módozatot nyújt, a mennyiben oly egyesület alakulását ajánlja, melynek tagjai bizonyos százalék vagy általány megfizetése mellett a csatlakozó zeneszerzők minden műveit előadhatnák. A zeneműveket illető második kérdés azok felhasználására, illetve feldolgozására vonatkozik. A létező jog és állandó német gyakorlat szerint minden oly feldolgozás meg van engedve, melynek eredménye— az uj mű — önálló irodalmi vagy művészeti értékkel bir. Ez nagy bizonytalansághoz vezetett, mert nehéz eldönteni, hogy a művészi feldolgozás hol kezdődik. Ennek elkerülése végett az uj javaslat minden oly feldolgozást tilt, mely által a zeneműből felismerhető dallamok vétetnek át, még azon esetben is, ha a feldolgozás művészi jíllegü. (14. §.) A potpourrik divatos és gyakori készítése tehát a felhasználandó művek szerzőinek beleegyezése nélkül tiltva lesz. A javaslat azonban megjegyzi, hogy csak tudatos elidegenítést tilt, öntudatlan művészi emlékezést nem, sőt még a tudatos elidegenítést is megengedi, ha pl. egy symphoniában, tehát nagyobb kaliberű zeneműben fordul a régi melódia elő. Az átdolgozást illetőleg megjegyezzük, hogy az elbeszélés dramatizálása (és viszont) nincs megengedve, még ha önálló szellemi munka eredménye is volna és ezen okból a színdarabnak operaszövegre való átdolgozása sem. Legellenszenvesebben fogadta a kritika a javaslat 16. és 17. szakaszait, melyek a hírlapokra vonatkozó részt tartalmazzák, különösen ennek azon intézkedését, hogy életrajzok, útirajzok és tárcák sem vétethetnek át, még ha a rajtok való jog kifejezetten nincs is fentartva, meg azon rendelkezés, hogy a forrást mindig meg kell nevezni még újságcikk felhasználása alkalmával is csak helyeslésre talált. A javaslat 3-ik fejezete a szerzői jog tartamáról szól. Az irói művekre megtartja az eddigi határt, a 30 évet stb.; csak a zeneműveknél emeli ezt 50-re. Indokul erre nézve az hozatott fel, hogy a kiváló zeneművek tapasztalás szerint nehezebben érvényesülnek, mint az irói művek. Sokaknak véleménye ez-mások ellenben elvetik és mindkét párt kiváló muzsikusokat hoz fel nézete illusztrálásául, bármint is áll a dolog, egyet tanusit hogy a németek ezen fontos jogi ág codificálásánál nem jártak el szűkkeblűén és rövidlátással, hanem az irói és művészi világ minden agának képviselőit hivták meg az uj törvény megalkotásához, sot meg napilapszerkesztők, könyvkiadók és hangverseny rendezők véleményét is meghallgatták. ö