A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 21. szám - Csödnyitás esetében a bűnvádi eljárás meginditása - Ex lex állapot

164 A JOG ténik : az önvédelem és önsegélyként igénybe vehető erőhatalom gyakorlásának időpontja csak akkor fog beállani, a midőn a birtokos a sérelmezés tényéről, a foglalásról tudomást szerzett, mert hisz előbb a birtokos nem is lehetett abban a helyzetben, hogy védekezhessék, avagy az önsegélyt, az erőhatalmat igénybe vehesse és elfoglalt birtokát visszafoglalja ; már pedig a birtokvédelem nem tehető illusoriussá épen a birtokfosztó érdekében; mindebből okszerűen következik, hogy a birtokos megengedett erőhatalmát azonnal az elvonás után. mihelyt az elvonásról tudomást szerzett, jogosult gyakorolni, hisz ő ezen tudomásnyerésig tényleg birtokban lévőnek tekintendő ; azonban a sérelmezés tényének időpontjától legfeljebb egy évi időtartamon belül, a mely időtartam oly záros időhatárt képez, melyet kiterjeszteni még akkor sem lehet, ha a birtokától megfosztott birtokos bizonyítani tudná azt a nemleges tényt, hogy ő a sérelmezésről és megfosztásról csak az egy év letelte után nyert tudomást, a miről még szó lesz. (Folytatása következik.) Csödnyitás esetében a bűnvádi eljárás megindítása. Irta: Dr. KISS ENDRE kir. táblai biró, Debreczen. Az 1897. évi XXXIV. t.-c. 27. §-ban részletesen felsorolja azokat a törvényeket, rendeleteket és szabályokat, a melyek a bűnvádi perrendtartás életbe lépésének napjától kezdve hatályukat vesztik, az itt felsorolt és hatályukat vesztett törvények között az 1874. évi XXII. t.-c. elő nem fordulván, kétségtelen, hogy ez a törvény hatályban maradt, ennek a törvénynek 1. §-a szerint a fölött, hogy forog-e fenn hamis vagy vétkes gondatlanságból származó bukás, vagyis a B. T. K. 414. és 416. §-aiban használt kifejezésekkel élve, forog-e fenn csalárd bukás büntette, vagy vétkes bukás vétsége, a büntető biróság határoz, s az idézett t.-c. 1. §-nak utolsó bekezdése szerint ily esetekben a vizsgálatot csak törvényszéki biró teljesítheti. Nyilvánvaló tehát, hogy bukás esetében a bűnvádi eljárás csak törvényszéki biró által teljesíthető vizsgálattal veheti kezdetét, melynek célja a B. P. 102. §-ban foglalt rendelkezéshez képest azoknak az adatoknak birói kiderítése és megállapítása, melyek alapján eldönthető, hogy van-e helye a főtárgyalás elrendelésének, vagy hogy meg kell-e szüntetni a bűnvádi eljárást. A B, P. 104. § szerint a vizsgálat elrendelését rendszerint a vizsgáló bírónál kell indítványozni. A vádló indítványában szabatosan meg kell jelölni a bűncselekményt, melyre nézve ; a személyt, ki ellen és az okokat, melyek alapján az indítványozó a vizsgálat elrendelését kéri. A B. P. 105. § szerint, ha a vizsgálat elrendelését erre jogosított vádló indítványozta és a vád tárgyává tett cselekmény miatt bűnvádi eljárásnak helye van : a vizsgáló biró elrendeli a vizsgálatot; ellenkező esetben elutasítja az indítványt. A B. P. 1. §-a szerint bűnvádi ügyben birói eljárás csak a törvény értelmében, vád alapján és csak az ellen indítható, a kit bűntett, vétség vagy kihágás nyomatékos gyanúja terhel. A fentebbi törvényes rendelkezések megismerése után vegyük elbírálás alá azt a kérdést, hogy a polgári bíróságnak csődnyitást rendelő végzése s annak a királyi ügyészszel való közlése után mikép tehető folyamatba a bűnvádi eljárás? Mindenek előtt az a kérdés merül fel, hogy a csődnyitást rendelő végzés magában véve, a bűntett vagy vétség nyomatékos gyanújával terheli-e azt, ki ellen a csőd megnyittatott ? Erre a kérdésre ugy vélem az 1874. évi XXII. t.-c. 1. §-ban találjuk a feleletet, mely elrendeli, hogy a fölött: forog-e fenn csalárd bukás büntette, vagy vétkes bukás vétsége, a büntető bíróságnak határozni kell; már pedig, hogy a büntető biróság határozhasson, a bűnvádi eljárás mindenesetre megindítandó. Azt kell tehát elfogadni, hogy a csődnyitást rendelő végzés alapján azt. ki ellen a csőd nyittatott, bűntettnek vagy vétségnek nyomatékos gyanúja terheli. Ha nem igy volna és ha a csődnyitást rendelő végzésen kivül keresnők az alapját a bűnvádi eljárás megindithatására szolgáló nyomatékos gyanuoknak, akkor az 1874. évi XXII. t.-c. 1. §-ban foglalt rendelkezés hatálytalan marad, mert hiába rendeli a büntető bíróságnak azt, hogy határozzon a fölött, forog-e fenn csalárd bukás büntette, vagy vétkes bukás vétsége, mert a büntető biróság. ha a csődnyitást rendelő végzésen kivüi egyéb nyomatékos gyanu-ok eléje nem vitetik, ennek hiányában a bűnvádi eljárást meg nem indítja. Azok a nyomatékos gyanuokok, melyek a csődnyitást rendelő végzésen kivül volnának keresendők, a királyi ügyésznek esetleg tudomására juthatnak és az eljárás megindításánál a királyi ügyész ezeket a véletlenül tudomására jutott nyomatékos gyanu-okukat is felhasználhatja ugyan, azonban ilyen külön gyanu-okok kutatására a királyi ügyésznek törvényes alkalma nem nyílik, mert a királyi ügyész által a B. P. 84. § szerint elrendelhető, de a nyomatékos gyanuok fennforgását szintén feltételező nyomozás ezen esetben rendelkezésére nem áll, mivel az 1874. évi XXII. t.-c. 1. §-a értelmében a biróság csak törvényszéki biró által teljesíthető vizsgálat alapján határoz a fölött, forog-e fenn csalárd bukás büntette, vagy vétkes bukás vétsége. A fennálló törvények rendelkezéseinek ilyen értelmezése mellett tévesnek tartom a B. P. életbe lépése óta némely vizsgálóbírónak, királyi törvényszéknek, sőt a mint látjuk a pozsonyi királyi ítélőtábla által 1900. évi március hó 15-én 591. szám alatt hozott végzésének indokolásában kifejezett azt az intézkedését, hogy a királyi ügyésznek a csődnyitást rendelő végzés alapján a vizsgáló bírónál vizsgálat elrendelése iránt előterjesztett indítványát abból az okból utasítja el. mert a csődnyitást rendelő végzés a büntetendő cselekmény fennforgására nézve nyomatékos gyanú oknak nem tekinthető és mert a nem birói teendőt képező nyomozás mellőzésével a vizsgálat el nem rendelhető. Helyesnek és a fennálló törvények rendelkezéseivel öszszeegyeztethetőnek tehát azt tartom, ha a vizsgáló biró a királyi ügyésznek a csődnyitást rendelő végzés alapján a vizsgálat elrendelése iránt a B. P. 104. § kívánalmának megfelelően előterjesztett indítványa alapján a vizsgálatot elrendeli. Ex lex állapot Irta : Dr. MOLNÁR kir. albiró. Ha e cimmel élek. ne ijedjen meg a jogkereső közönség, mert sem törvény fclforgatásáról, sem alkotmányellemes rendeletről nincsen szó, hanem egy perjogi esetről, melyre szerény jogi felfogásommal sommás eljárásunk keretében alig találnék jogsegélyt. A sommás eljárás 56 §-a igy szól: Ha a tárgyaláson több alperestárs közül nem valamennyi (a törvényben többes számmal van kifejezve) jelent meg, a meg nem jelentekről azt kell feltenni, hogy a megjelent pertárs védelméhez csatlakoznak és ha több pertárs jelent meg, ezek közül annak védelméhez csatlakoznak, mely részükről a legkedvezőbb, kivévén, ha e védelem csupán a megjelent alperesekre nézve bír jelentőséggel. E szakasz, mely az 1868: 54 t.-c. 112 §-át követi, elég határozott arra nézve, hogy az alperestársak a felpeies állítólagos követelésével szemben az anyagi igazság érdekében kellő védelemben részesüljenek és felperesi minőségben senki oly igényt sikerrel ne támaszthasson, melynek minden jogos alapja hiányzik. A hivatkozott § értelmében a megjelent alperestársaknak A-nak keresete ellen a meg nem jelent alperestárs avagy társak érdekében szorosan vett tárgyilagos védelme van, melylyel esetleg a per tárgyának hiányában a felperes kereseti jogalapja megdől, a kereset elutasítása valamennyi alperes javára szól. Ha B. be tudja igazolni, hogy A felperes keresete jogtalan, mert állítólagos joga sohasem keletkezett, avagy már rég megszűnt, ugy C és D alperestársakra is, habár a tárgyalásnál nem is jelentek meg, a kért kötelezettség rájuk nem róható, esetleg ez alul felszabadulnak. A közös védekezés jogi vélelmétől való kivétel a fenti szakasz szerint felperes keresete ellen támasztható oly kifogást érint, mely alperes személyéhez van kötve és melyet alperes nem azért érvényesít, mert alperestárs, hanem mert felperessel szemben saját alperességéből kifolyólag használhat és a csak általa igénybevehető bizonyítékaival illetve kifogásaival érvényesíthet. Maradjunk a hivatkozott §-nál fogva amaz esetnél, midőn B megjelenvén a tárgyalásnál, védekezése dacára el lesz marasztalva a kereset értelmében. C-re és D-re pedig mint meg nem jelentekre rámérik a makacsságot; tegyük fel továbbá, hogy B nem élt felebbezéssel, C és D alperesek pedig nem igazolással, hogy tehát az ítélet jogerőre emelkedett és hogy az ítélet alapján C és D teljesiti B helyett az ítéletben megállapított kötelezettségeket, mondjuk adóslevélbeli kölcsön alapján a teljes összeget, mint kezesek kifizetik. Tegyük fel, hogy B az : 59. t.-c. 69. §-a értelmében A ellen perújítással él, kérdés valljon a csak B által indított perujitási kereset A alapperbeli felperes ellen csupán B-re vonatkozik, avagy perújítással nem élt C és D-re is kiterjed, illetve utóbbiak részesülnek-e a perújítással elért perjogi sikerben. E kérdés, ha eltekintünk attól, hogy C és D az alapitélettel megállapított kötelezettségeket B helyett teljesítette, nem lehet kétes, épp a hivatkozott § értelmében. A perújítás nem