A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 21. szám - Az alkohol és a büntető törvény - A birtok jogállása a német birodalmi polgári törvénykönyv rendszerében. 6. [r.]

162 A JOG Aridig, a inig ez meg nem történik, a birói kar lenézett, koldus helyzetben van, a min segíteni kell, de mielőbb ! Ugy legyen ! A birtok jogállása a német birodalmi polgári törvénykönyv rendszerében. Irta : dr. PLOPU GYÖRGV, kir. itélö táblai biró, a felső-vissói királyi járásbíróság vezetője. r vi. A német birodalmi polgári törvénykönyv a birtokvédelem szabályozása körül — mint ezt már említem — a tilos önhatalom tényéből indul ki és a tilos önhatalmat igen practikusan intézményesiti. a midőn a tilos önhatalom által elnyert birtokot hibásnak (fehlerhaft, vitiosus, törvénytelen) declarálja (858 §.) és midőn a tilos önhatalom ellen igen kiterjedt, de egyúttal praecise szabályozott védelemben részesiti a birtokot (859., 860. §§). A hibás birtok (possessio vitiosa vei injusta) a jogrendet sérti, tehát azt jogállamban tűrni nem lehet, nem szabad. A közvetlen sérelmezővel szemben a restitutio kérdése tisztán áll, nem ily tiszta azonban a kérdés a harmadik szer- I zővel szemben. A jogtudományban nincs egyhangú megállapodás s ekként ínég mindig vitás kérdést képez az, hogy a vitiose posstssortól consensualis uton szerzett, avagy öröklött birtok feltétlenül, avagy csak bizonyos körülmények között tekintendő vitiosusnak. A német birodalmi polgári törvénykönyv ezen kérdést objectiv elvi álláspontjához hiven gyakorlatiasan és igen bölcsen oldja meg és pedig olyképen, hogy ha az örökhagyó birtoka vitiosus, akkor az örökösét is feltétlenül annak declarálja, a mi természetes következménye a 857. §. abbeli positiv rendelkezésének, hogy a birtok átszáll az örökösre és a mely rendelkezés fontosságáról jelen fejtegetésem IV. cikkében röviden már megemlékeztem. Ellenben a consensualis birtokszerzés esetében a törvény nem ily merev és a harmadik szerző birtokát csak akkor minősiti vitiosusnak, ha a szerző ismerte a szerzéskor elődje birtokának hibás, vitiosus, törvénytelen voltát. A most érintett elveket a törvénykönyv a 858. §. második bekezdésében következőleg fejezi ki : «A tilos önhatalom által elnyert birtok hibás (fehlerhaft, vitiosus, törvénytelen). A birtokutód tűrni tartozik, hogy maga ellen a birtok hibás volta érvényesíttessék azon esetben, ha ő örököse a birtokosnak, vagy ha elődje birtokának hibás voltát a szerzésnél ismeri.» A törvény nem ad kifogási jogosultságot az örökösnek, mert ez nemcsak folytatja a/, örökhagyónak rá átszállott birtokát, hanem az örökhagyónak vagyonjogi személyiségét is ; az örökös tehát feltétlenül ugyanazon elbánás alá jut, mint az örökhagyó. Másképen áll azonban a kérdés a birtok szerzése esetében, a midőn ugyanis a képviseleti elv merev alkalmazása épen a forgalmi életre és a jogrendre volna veszélyes ; mert: a jóhiszeműség a szerzés körül különös méltánylást főleg azért érdemel, mert a birtok puszta ténylegesség, a mely nem a jogosság elvei szerint bírálandó meg; következőleg a harmadik szerző sem kötelezhető, hogy elődje birtokának jogi motívumait kutassa : ha azonban a harmadik személynek tudomása van arról, hogy elődje birtoka vitiosus, törvénytelen, avagy oly tények ismeretesek előtte, a melyekből a rendes gondossággal a birtok törvénytelen voltáról meggyőződést szerezhetett volna: nints elfogadható indok, hogy a birtok ne részesittessék védelemben a harmadik szerző ellen is, a ki jóhiszemünek nem tekinthető és a kinek érdekében kifogásolási jogosultság nem statuálható. Kétségtelen lévén a tilos önhatalomnak döntő befolyása és jelentősége a birtokvédelem körül és tudva azt, hogy a l birtok esakis a sérelmezés ellen részesül védelemben, ugy de I a sérelmezés csakis a tilos önhatalom által ejthető meg : megfigyelést érdemel még a tilos önhatalom tartalmi köre tekintetéből is. A tilos önhatalom (verbotene Eigenmacht) igen tág fogalom ; sokká! tágabb mint az erő, erőszak fogalma, a mely szintén benfoglaltatik az önhatalom fogalmában. A birtok tényleges hatalom (thatsachliche Gewalt), de nem önhatalom (Eigenmacht) a dolog fölött. A kérelemre (praecario) nyert birtok visszabocsátásának elmulasztása: önhatalmi tény, még pedig tilos önhatalmi tény ; tilos önhatalmi tényt követ el az is. a ki alattomos uton (clam) jutott a birtokba és azt megtartja, a nélkül, hogy tudná, hogy kit illet a birtok és azt kinek kellene átadnia; végül tilos önhatalom az erőszak (vis) alkalmazása is a birtok szerzése körül. Az első két eset t. i. praecario é= clam birtokszerzés főleg ingó dolgok birtoka körül fordul elő, ellenben ingatlanok körül különösen clam és vis, vagyis alattomosan és erőszak utján való birtokszerzés merül fel, a mi a dolog természetében rejlik. Lényeges még a tilos önhatalom tartalmi körére nézve azon sajátszerűség is, hogy annak benső mivolta egyáltalában nem dönt ; ebből kifolyólag azon körülmény, hogy az önhata lom szándékos volt-e, vagy nem ; továbbá, hogy a szándék talán a birtokos érdekében céloztatott, nem játszik szerepet a birtokvédelem körül. A birtokvédelemben tehát a tilos önhatalom a maga TÁRCA. Az alkohol és a büntető törvény. A. «Jog» eredeti tárcája. Irta : GÁL LAJOS szabadkai kir. tszéki aljegyző. Az emberi szenvedélyek legvehemensebb táplálója az alkohol. A józan ember nehezen jön ki a sodrából még ha haragszik is, a részeg embernek elég egy odavetett szó, sokszor egy tekintet, hogy kikeljen magából s tettlegességig menjen. Hogy mi az a tettlegesség a köznépnél, jól tudjuk mindannyian, akik a büntetőjoggal gyakorlatilag foglalkozunk. Ez a tettlegesség végeredményében: testi sértés, emberölés, gyilkosság. Az ember élete és testi épsége elleni bűncselekmények tettesei 90 százalékban a népből kerülnek ki és legalább 50 százalék ezen tettesekből az alkohol áldozata. Hiszen minden criminalista majdnem biztosan ki tudja már számítani, hogy a jó termés, a disznótorok, a farsang, a tánchelyek megnyitása, lakodalom, keresztelő körülbelül hány actával szaporítja a criminalis bíróságok ügyforgalmát. S ha meggondoljuk, hogy ezen szám évről-évre szaporodik, hogy az izmos, erős nép évről-évre satnyul a pálinkavás folytán s hogy az állam maga segíti elő ezen megdöbbentő jelenséget a ((fogyasztási adók» körül tanúsított vezérszerepével, amely adók jó részét a szeszes italok elárusitása szolgáltatja, akkor csakugyan el kell rémülni minden elmélkedő jogásznak arra a kérdésre, hogy hova jutunk, ha ez sokáig igy tart ? A büntető tárgyalásoknál mindennapi eset a vádlott ilyenforma védekezése : «Lehet, hogy megtettem, de oly részeg voltam, hogy semmire sem emlékszem.)) S természetes, hogy ilyen védekezéssel szemben a bizonyítási eljárás a legapróbb részletekig belemélyed annak a kutatásába, vájjon igaz-e vádlott védekezése s ha igaz, a beszámithatatlanságig volt-e részeg, ! vagy csak oly mértékig, hogy «tudta mit cselekszik)). Bármelyik tényálladék derittetik ki, a vádlott javára történik, mert ha tökrészeg volt — felmentik a btkv. 76. §-a alapján. Ha nem volt egészen részeg: ittassága enyhítő körülménynek vétetik. Minden esetben az alkohol — a már elkövetett cselekmények védőjeként jelentkezik, holott a leggyakrabban egyedüli oka a bűncselekmény elkövetésének. A büntető törvénynek tehát sokszor kell számolni az alkohollal, vagyis mindig figyelembe kell venni, ha a bűnténynél jelen van. Es pedig jelen van számtalanszor. Jelen van, különösen az egyszerű, erkölcsös paraszt népnél. Jelen van az ártatlan, mulató legényeknél, akik maguk sem tudják, hogy kerülnek bele a bajba, amikor nem volt szándékuk — a praemeditaciót értve, — bűncselekményt elkövetni. Ezek a vádlottak a legszerencsétlenebb és legszánandóbb teremtmények, mert az emberiség azon osztályából kerülnek ki, amely osztályt általánosan becsületesnek, erkölcsösnek ismerünk. Bizonyítja ezen állítást azon körülmény, hogy a bűnügyi statisztika adatai, — de a közvetlen tapasztalat szerint is az ilyenek között sokkal kevesebb a visszaeső mint például azon tetteseknél, akik nyereségvágyból eredő büncselekménysket követnek el. Es ez természetes. Hiszen a nyereségvágyból elkövetett