A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 20. szám - Néhány szó a B. P. 425., 431. és 557. §§-ra vonatkozólag

78 A JOG foglalt kikötéstől eltéröleg az abban szabályozott jogügylet tárgyára nézve utóbb a budapesti áru- és értéktőzsde választott bíróságának illetékességét kötötték ki, a végrehajtás elrendelésére illetéktelen, — az 1874. évi XXXV. t.-c. 113. §. a) pontja értelmében jogukban állott volna a biróság illetékessége ellen kifogással élni; minthogy azonban felperesek az általuk beadott kifogásokból kitünöleg a nevezett kir. járásbíróság illetékessége ellen kifogással nem éltek s ezzel elismerve azt, hogy a budapesti VI. ker. kir. járásbíróság a fenforgó ügyre nézve per esetében illetékes, önmaguk tekintettek el a tözsdebiróság illetékességétől s minthogy ennek követk eztében a kifogások felett mind a három fokon a rendes bíróságok érdemileg hátaroztak: az ügy jelen állásában a birói illetékesség kérdése meghaladottnak tekintendő. De különben is a közjegyzői törvény 112. §-a és az 1881. évi L1X. t.-c. 95. §. első bekezdésében lefektetett elvnél fogva a tözsdebiróság hatásköre nem is terjed ki a rendes bíróságok által a közjegyzői törvény 111. §-a alapján elrendelt kielégítési végrehajtások hatályon kívül helyezésére. Mindezekből következik, hogy a mennyiben felperesek azt vélik, hogy arra a 10 000 frtos követelésre nézve, a melynek erejéig a közjegyzői okirat alapján a végrehajtás fentartatott, á közjegyzői törvény 122. §-ának feltételei fenforognak, most már külön per utján csakis a budapesti VI. kerületi kir. járásbíróság előtt, mint a mely biróság a közjegyzői okirat alapján a végrehajtást elrendelte, kereshetnek orvoslást. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben Az 1881. évi XVII. t.-c. II. rész II. címének IV. fejezete értelmében elkészített járulékkimutatás semmiségi keresettel megtámadható oly esetban, ha a fizetésre kötelezett bizonyítani tudja, hogy a szövetkezetnek, mely utóbb csődbe jutott, nem volt tagja. Esküt csak oly személy tehet, ki saját tényében forog vagy kinek a bizonyítandó tényekről egyébként, de közvetlen tapasztalás utján van tudomása. A pozsonyi kir. törvényszék 11899. április 6-án 2,289. sz. a. F. Zsigmond, illetve ennek időközben történt elhalálozása folytán annak jogutódai felpereseknek, R. Tódor mint az «Első magyar jégkár biztosító társaság, mint szövetkezet* csődtömeg gondnoka alperes ellen járulék-kimutatás megsemmisítése és jár. iránti perében következőleg itélt: Ha I. rendű felperes F. Mihály a főesküt arra, hogy «nem igaz, miként jogelődje F. Zsigmond ingatlainak vetései biztosítása végett az 1879-ik évben az 1,484 sz. ajánlati lapot saját névaláírásával ellátta, avagy annak aláírásával más valakit megbízott, végre, hogy az ezen biztosítási ügylet után kiszabott 78 frt 89 krnyi dijat kifizette* annak idején leteszi; az esetben az 1891. évi 9,786. számú végzéssel jóváhagyott járulék-kimut-itásnak felperesek jogelődjére vonatkozó tétele érvénytelennek s annak alapján felperesek jogelődje ellen elrendelt kielégítési végrehajtás összes következményeivel együtt hatálytalannak nyilvánittatik és köteleztetik alperes, hogy ezen végrehajtás folytán felperesek jogelődjétől behajtott összegeket és jelen perbeli 35 frt perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett felperesnek megfizesse, egyúttal a fenforogni látszó bűncselekményre nézve a netáni bűnvádi eljárás megindítása végett az összes iratok a pozsonyi kir. ügyészséghez áttétetnek. Ha azonban I. rendű felperes a föeskü letételére nézve ezen Ítélet jogerőssége után 3 nap alatt nem jelentkezik: az esetben felperesek keresetükkel elutasittatnak és tartoznak alperesnek 20 forint perköltséget 25 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni, stb. stb. Indokok: Felperesek mindenek előtt atra alapítják keresetüket, hogy az alperesi szövetkezet tömeggondnoka a csődtörvény 257. és következő szakaszai szerint elkészített járulék kimutatás elkészítése után jogelődjüket a reá eső járulék-összeg megfizetésére fel nem szólította és a járulék-kimutatást a kir. bírósághoz jóváhagyás végett beterjesztette anéikül, hogy a szövetkezeti tagok lakhelyét azok megidézése végett kitüntette volna. Felperesek ezen panasza alaptalan, mert eltekintve attól, hogy a csődtörvény a járulékösszeg megfizetése iránt előzetes felszólítást a tömeggondnoknak kötelességévé nem is teszi, ezen felszólításnak elmulasztása oly mulasztásnak nem tekinthető, a mely a szövetkezeti tagoknak a szövetkezet tartozásai tekintetében fennálló s törvényen alapuló felelősségére befolyást gyakorolna. Azon körülmény pedig, hogy az alperesi tömeggondnok a szövetkezeti tagoknak lakhelyét a bírósággal nem közölte, figyelembe azért nem jöhet, mert ugy a csődtörvény 76. 258. §-a szerint, mint az alperesi szövetkezetnek alapszabályai 5. §-a értelmében a szövetkezeti tagok hirdetmény utján voltak értesitendők, illetve idézendők, ily esetben tehát a szövetkezeti tagok lakhelyének kitüntetésére törvényes ok fenn nem forog. Azon további panasza felpereseknek, hogy az alperesi szövetkezet az 1879. évi június hó 14-én megtartott közgyűlésén alapszabályait módosítván, ezen módosított alapszabályok 4. §-a szerint a szövetkezeti tagok legfeljebb az évi díjfizetés háromszorosa erejéig felelnek a társaság kötelezettségeiért, mindannak dacára felperes jogelődje sokkal nagyobb összegben marasztaltatott, azért nem volt figyelembe veheíő, mert a mint az alperesi szövetkezének ezúttal betekintett iratai szerint, ezen módosított alapszabályok ezen kir. törvényszék, mint kereskedelmi bíróságnak 1879. évi augusztus hó 7-én 10,021. sz. a. kelt végzése szerint ezen biróság által el nem fogadtattak, a cégjegyzékbe be nem vezettettek, sem közhírré nem tétettek s igy tehát jogérvényeseknek nem tekinthetők. Úgyszintén tarthatatlan felpereseknek azon állítása, hogy a tudtuk nélkül marasztalt szövetkezeti tagok ezen maraszlalalásról nem értesíttettek, mert a csődiratokból kitűnik, hogy a szövetkezeti tagok kötelezettségét megállapító járulék-kimutatást jóváhagyó 1891. évi 4,786. sz. végzés a csődtörvénynek és az alperesi szövetkezet alapszabályainak fent hivatkozott szakaszai értelmében megfelelően kifüggesztés utján közzététetett; felperesek tehát azzal nem védekezhetnek, hogy a marasztalást kimondó határozatról nem értesítették volna. További semmiségi ok gyanánt felhozták még felperesek, hogy az alperesi szövetkezet ezen törvényes rendelkezéseket nem teljesítette, melyek a szövetkezeteket, különösen a biztosító társaságok részére a kereskedelmi törvény vonatkozó szakaszaiban előirvák; a mennyiben ugyanis a szövetkezeti tagok annak idején a cégjegyzékbe be nem vezettettek s a törvény által megkívánt százezer frtnyi biztosítási alap tényleg befizetve nem lett. Ezen kereseti alapja felpereseknek figyelembe nem jöhet, mert ezen kérdés az alperesi szövetkezet cégének bejegyzése alkalmával jogérvényesen már is eldöntetett, tehát mint itélt dolog ujabb birói határozat tárgyát nem képezheti. De alaptalan másrészt az alperes részéről a kereset ellen érvényesített azon kifogás, hogy semmiségi keresetnek a csődeljárásban egyáltalán helye nem lehet. Alaptalan pedig ezen kifogás azért, mert bár igaz, hogy az 1881. évi 59. t.-c. 50. §-ban másnemű marasztaló illetve fizetési kötelezett séget megállapító okiratról, mint Ítéletről és egyezségről említés téve nincsen, úgyde ezen szakaszban szabályozott semmiségi keresetnek céljait és a törvénynek azt a rendelkezését tekintve, hogy a semmiségi kereset végrehajtás által okozott, illetve szenvedni vélt sérelem orvoslására is szolgál, kétségtelen, hogy az minden oly birói határozat ellen, mely marasztalást tartalmaz s mely alapján végrehajtásnak helye van, sikerrel érvényesíthető. Minthogy pedig a 9,786/91. sz. végzéssel jóváhagyott járulékkimutatás vagyoni marasztalást tartalmaz s ez alapján kielégítési végrehajtás is elrendeltetett, kétségtelen, hogy a csődeljárás során hozott ezen végzés, illetve az ezzel jóváhagyott járulékkimutatás ellen semmiségi keresetnek helye van. A mi továbbá felperesek által felhozott azon anyagi semmiségi okot illeti, hogy jogelődjük az iratoknál elfekvő 1,484. sz. biztosítási ajánlati lapot alá nem irta, s hogy annak folytán közte és alperesi szövetkezet közt biztosítási szerződés meg nem köttetett, ugy ezen panasza felperesnek alapos az esetre, ha az beigazolást nyer és az esetre felperesek keresetének hely adandó, mivel az esetben azon biztosítási ügylet, mely a kérdéses ajánlati lap alapján létesült felperesekre nézve, miután jogelődjük annak létesítésére be nem folyt, összes jogkövetkezményeivel együtt érvénytelen. Ezen perdöntő körülményre nézve Ir. felperes felajánlotta egyoldalú főesküjét, amely főesküvel alperes is megk inálván Ir felperest, felperes azt elfogadta. Minthogy pedig egyéb bizonyíték elő nem fekszik, az 1868. évi 54. t.-c. 221. és következő szakaszai nyomán ezen ügydöntő körülményre nézve Ir. felperesnek a főesküt megítélni s annak le vagy le nem tételétől jelen per kimenetelét függővé tenni kellett, annál is inkább, mert felpereseknek ama további kifogása, h°gy jogelődjeinknek az ajánlati lap fel nem olvastatott és meg nem magyaráztatott, ugy hogy ez által az a körülmény, hogy az alperesi szövetkezet tagjává lett volna, annak tudomására soha sem jutott, figyelmen kivül volt hagyandó, mert a felperesek jogelődje tekintettel arra, hogy Írásbeli szerződés érvényességéhez a kereskedelmi törvény 313. §-a értelmében elegendő, ha a kötelezett fél által aláiratik, az esetben, ha az 1,484. sz. a. ajánlati lapot aláirta, már ezen ténye által a szövetkezeti alapszabályok 7. §-a értelmében szövetkezeti tag lett és igy annak a bizonyítása, hogy a kérdéses ajánlati lap neki felolvastatott és megmagyaráztatok volna: tekintve, hogy ez fentiek szerint perdöntő köiülményt nem képez, mellőzendő volt, stb. stb. A pozsonyi kir. Ítélőtábla (1899. évi május hó 17-én 977. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja stb, Indokok: Az elsőbiróság helyesen fejtette ki ítéletének indokolásában azt, hogy az 1881. évi LIX. t.-c. 50. §-ában szabályozott semmiségi keresetnek a csődtörvény 257. és következő §-aiban foglalt határozmányok szerint készített járulék kimutatást jóváhagyó jogérvényes birói határozatok ellen is van helye. Minthogy pedig a csődtörvénynek fent idézett szakaszai egyedül a szövetkezet tagjai ellen birnak hatálylyal és minthogy e szerint oly személyt, ki nem volt a szövetkezet tagja, a járulék kimutatás tárgyalásához a csődtörvény 258. §-ában foglalt rendelkezések szerint joghatálylyal megidézni, sem elmaradása folytán gondnok által képviseltetni nem lehetett, ennélfogva a felperes az esetben ha o az alperesi szövetkezetnek nem volt tagja, a járulék kimutatás rea vonatkozó részének megsemmisítését az 1881. évi LIX. t.-c. 50. §-a, illetve 39. §-ának g) és h) pontjai alapján jogosan követeli. Ellenben az esetre, ha felperes az alperesi szövetkezetnek tagja volt, ugy annak megidézése, valamint elmaradása