A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 20. szám - Néhány szó a B. P. 425., 431. és 557. §§-ra vonatkozólag

A JOG 79 folytán a tárgyalásnál való képviseltetése és a csődtörvény 258. §-a szerint helyesen történvén meg, felperes a járuléki kimutatás elkészítési módjára s a kimutatás tartalmára vonatkozó panaszát és kifogásait már az észrevételezési tárgyalásnál, esetleg a járulék kimutatást jóváhagyó végzés ellen használható folyamodás utján tartozott volna érvényesíteni a vele szemben jogerőre emelkedett árulék-kimutatás, illetve az azt jóváhagyó birói határozat megsemmisítéséhez azonban a kimutatás elkészítésénél előfordult szabálytalanságok és jogsérelmek, még ha ilyennek valódisága be is igazoltatnék, a törvény szerint alapul nem szolgálhatnának. Felperes keresetét arra alapította, hogy ő nem volt az alperesi szövetkezet tagja és ebben a részben első sorban azt hozta fel, hogy ez a szövetkezet törvényellenesen alakult meg és igy jogilag létezőnek nem lévén tekinthető, felperes annak tagjává sem válhatott. A keresetnek ezt az alapját azonban tekintettel arra, hogy a szövetkezet jogérvényes birói határozat alapján a kereskedelmi cégjegyzékbe bejegyeztetett és igy mindenkivel szemben a keresk. törvény 224. §-a szerint törvényesen fennállónak tekintendő, Birói figyelmen kívül kellett hagyni. Kétségtelen továbbá az, hogy a mennyiben a perhez csatolt ajánlati lap valóban a felperestől ered, felperes a szövetkezet tagjává vált. Mert az ajánalatilap szerint felperes a szövetkezetnek 10 frtnál nagyobb összegű biztosítási dij ígérete mellett írásban házbiztosítási ajánlatot tett és miután a szövetkezet azt az ajánlatot 48 óra alatt vissza nem utasította, sőt azt könyveibe bevezette, a biztosítási szerződés hatályos volta a keresk. törvény 468. §-a szerint kifogás alá nem jöhet, továbbá, mert a szövetkezeti alapszabályok 7. §-a szerint a legalább 10 frtnyi évi dij mellett történt biztosítás ténye a szövetkezeti tagságot megállapítja; végre mert a felperes irni, olvasni tudván, azzal, hogy az ajánlati lapot aláirta, annak tartalma szerint a szövetkezeti alapszabályoknak magát mindenkép alávetette. Az ajánlati lap valódisága esetén felperes tagsági minősége a csőd megnyitása idejében, mely a felperes kötelezettségére nézve mérvadó, kétségtelenül még fennállott, mert az alapszabályok szerint a biztosított a legközelebbi rendes közgyűlésig marad a szövetkezet tagja, a csőd pedig még ezelőtt nyittatott meg. A dolognak ebben az állásában és tekintve, hogy a felperes tagadta az ajánlati lapon szemlélhető névaláírásának valódiságát és az e részben bizonyításra kötelezett alperes részéről neki erre nézve megkínált főesküt elfogadta, az első bíróság helyesen rendelkezett, midőn a per kimenetelét a felperesnek megítélt főeskü le vagy le nem tételétől tüggövé tette és mivel a biztosítási dij megfizetésével felperes a netalán más által az ő nevében tett biztosítási ajánlathoz a maga részéről utólag hozzájárultnak tekintendő, a főeskü szövegét a biztosítási dij megfizetésének tényére is kiterjesztette. ítélete tehát a per főtárgyára nézve az itt felhozott, a perköltségre vonatkozóan pedig az 1868. évi LÍY. t.-c. 251. i;-án aiapuló saját indokolásánál fogva helybenhagyatott. A m. kir. Curia 11899- évi december hó 27-én 864. sz. a.) következő ítéletet hozott: Mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával a felperes semmiségi keresetének feltétlenül hely adatik, az első magyar jégkár biztosító társaság, mint szövetkezet csődügyében 9,786/891. szám alatt hozott járulék-kimutatásnak F. Zsigmondra vonatkozó rendelkezése összes következményeivel együtt hatályon kívül helyeztetik, s az alperes az első biróság ítéletében meghatározott marasztalási összeget feltétlenül tartozik felperesnek megfizetni; köteles továbbá alperes az elsőbiróság ítéletében megszabott idő és ott megjelelt jogkövetkezmény terhe alatt kétszeri felebbezésért 17 frt 30 kr. fellebbezési költséget felpereseknek megtéríteni stb. stb. Indokok: Az 1881. évi XVII. t.-cikk második rész II. címének IV. fejezete értelmében elkészített járulék-kimutatás semmiségi keresettel megtámadható oly esetben, ha a fizetésre kötelezett bizonyítani tudja, hogy a szövetkezetnek, mely utóbb csődbe jutott, nem volt tagja. Tekintve, hogy a szövetkezet alapszabályainak 7. §-a szerint az, ki terményeit jégkár ellen biztosítandó ajánlatot tesz, abban az esetben, ha ajánlata alapján a biztosítási szerződés létreiön és a biztosítás után évi 10 frtnál nagyobb dij fizetendő; a szövetkezet tagjává válik, a fennforgó jogkérdés elbírálásánál az képez döntő körülményt, hogy a keresettel fellépett, de perközben elhalt F. Zsigmond biztosítási ajánlatot tett-e, vagy nem ? Felperes keresetében tagadta, hogy akár ő, akár az ő megbízásából más valaki biztosítási ajánlatot tett, mivel szemben alperes csődtömeggondnok F. alatt becsatolta az ügyiratai között feltalált 1,484. sz. ajánlatot, melyen F. Zsigmond névaláírása előfordul, s midőn a felperesek részéről az ajánlatnak az ő jogelődjüktől, vagy ennek megbízásából való származása tagadásba vétetett, az alperes tömeggondnok főesküvel kínálta meg a felpereseket arra, hogy az 1,484. sz. ajánlatot F. Zsigmond sajátkezüleg alá nem irta, sem annak aláírásával mást meg nem bízott. — Felperesek a főeskü megítélése ellen tiltakoztak, de szükség esetén azt F. Mihály mint néh. F. Zsigmond egyik örököse elfogadta és letenni késznek nyilatkozott. Tekintve azonban, hogy esküt csak oly személy tehet, ki saját tényében forog, vagy kinek a bizonyítandó tényekről egyébként, de közvetlen tapasztalás utján van tudomása, tekintve, hogy az alperes tömeggondnok arra nézvé, hogy az esküvel bizonyítandó ténykörülményekről az állítólagos ajánlattevő F. Zsigmond fiának: F. Mihálynak miképen volna tudomása? a per rendjén adatot fel nem hozott, a kínált és F. Mihály által szükség esetére elfogadott főeskü alkalmazást nem nyerhet. Mivel pedig a biztosítást ajánlat tagadott valódiságával szemben bizonyításra kötelezett alperes a fentebbiek szerint nem alkalmazható főeskün kivül más bizonyítékot nem is ajánlott, s igy F. Zsigmondnak szövetkezeti tagsági minősége bizonyitatlan maradt, az elsőbiróságok Ítéletének megváltoztatásával felperes semmiségi keresetének feltétlenül helyt adni s alperest az alsóbiróságok által meghatározott marasztalási összegen felül a felebbezési költség fizetésére is kötelezni kellett. Bűnügyekben. Vádlottak a vádbeli csalást azáltal követték el, hogy a mustba vizet öntöttek. Ez a csalás azért vétség, mert a viz ára az 50 frtot tul nem haladta, de hiányzik abból annak a megállapítása, vájjon a büntetendő csalás egyik alkotó eleme: a ravasz fondorlat, a sértett mint borkereskedőtől megkívántató óvatosság dacara, már magában a mustnak vizzel vegyítésében vagy mi másban található fel ? Sértett és elsőrendű vádlott közti megbízás viszonyával való visszaélésben felismerhető ugyan a ravasz fondorlatnak az a mérve, mely a büntetendő csalás megállapításához elégséges ; tekintve azonban, hogy vádlott és eladó bűntársa a megbízóját károstó, magának és másnak jogtalan vagyoni hasznot szerző tényéit már végrehajtotta, mielőtt eladó a vételár egy részét jogtalanul felvette és ennek erejéig a sértettet megtévesztette; és hogy elsőrendű vádlott ez által az elért jogtalan vagyoni haszon értékére való tekintet nélkül büntettet képező és igy a csalás vétségénél súlyosabb cselekményt hajtott végre, eladó pedig annak elkövetése után az abból származott haszon biztosítása végett működtek közre: a hűtlen kezelésnek elsőrendű vádiolt a tettese, a megbízás viszonyán kivül álló, de hozzájárulásával a megbízottat cselekménye elkövetésében elősegítő eladó pedig annak részesévé vált, melynek folyománya egyszersmind az is, hogy sértettel szemben nemcsak a jogtalanul szerzett haszon visszatérítéséért, hanem az okozott kárért is teljes és egyetemleges felelősséggel tartoznak. A debreceni kir. törvényszék (1898. évi dec. 9. 9,159. sz. a.) V. Lajos I., V. Lajosné szül. Sz. Eszter II., B. Mályás III. és U. Gyula IV-r. vádlottakat a N. Mayer sérelmére elkövetett, a btk. 379. §-ba ütköző s a 386. § szerint minősülő csalás vétségégében mint a btk. 70. §-a szerinti tettestársakat bűnösöknek mondja ki és ezért I. és Il-r. vádlottakat egy hónapi fogházra, 10 frt pénzbüntetésre és egy évi hivatalvesztésre, Ill-r. vádlottat 2 hónapi fogházra, 20 frt pénzbüntetésre és egy évi hivatalvesztésre, IV-r. vádlottat pedig egy hónapi fogházra, 10 frt pénzbüntetésre és egyévi hivatalvesztésre ítéli stb. Indokok: A bizonyítási eljárás folyamán N. Mayer panaszos esküvel erősített vallomásával, V. Lajos és B. Mátyás vádlottak beismerésével bizonyítva van, miszerint N. Mayer 1897. évben kóser bor előállítása céljából megvette I. és 11-r. vádlottak szőlő-termését a lábán, hektoliterjét 14 frtjával. Panaszos a szüretelés ellenőrzése és a szőllő kitaposása végett megbízottként B. Mátyást küldte I. és Il-r. vádlottakhoz, a ki maga mellé mint napszámost U. Gyulát fogadta fel. A szüretelés eredménye 20 hektoliter lett, azzal a 250 liter vizzel együtt, melyet vádlottak kölcsönös közreműködéssel és közös tudomással a taposás alkalmával a borba öntöttek. N. Mayer állítása szerint a bor megnyulásódott és megromlott; azonban azt, hogy ez által mennyi kára származott, meghatározni nem tudta; azonban a 250 liter vizet is 14 frtjával fizetvén meg, ennek valamint a hektoliterenként 1 frt 50 krjával felszámított szállítási dijának, továbbá 40 frt utánjárási költségének megítélését és vádlottak megbüntetését kéri. Vádlottak mindnyájan beismerik, mikép a taposás alkalmával 250 liter viz került a mustba, azonban a kezdeményezést és a vizhordást tagadják és kölcsönösen egymásra hárítják. V. Lajos tagadja, hogy egy csepp vizet is töltött volna a kádba. V.-né ezt szintén tagadja és azt állítja, hogy B. Mátyás töltötte a vizet a kádba, U. elismeri, hogy a vizet ő töltötte a kádba, de ezt oda a kútról egy vederben V. és neje hordták. B. Mátyás pedig védekezésül azt hozza fel, hogy őtet V. biztatta és ittas állapotában ő és U. töltötték a vizet a mustba, a mit a kádhoz V.-ék hordtak oda. Tagadja azonban, hogy az ilyképen vizzel felszámított mustért kifizetett többletből, vagyis a 35 frtnak feléből részesült s hogy V.-éktől egyáltalán egy krajcárt kapott volna. Tekintettel V. Lajos és V. Lajosnénak a B. fenti állítását megcáfoló előadására; tekintettel arra, hogy vádlottak beismerésével bizonyítva van, mikép a mustba a 250 liter viz az ő közös tudomásukkal és együttes közreműködésükkel került; tekintettel arra, hogy vádlottak a magánvádló.t. ravasz fondorlattal tévedésbe ejtve, ez uton jogtalan vagyoni hasznot szereztek és hogy^ -a cselekményük által okozott kár az 50 frtot a bizonyítottak szerint felül nem haladja, őket a btk. 379. §-ba ütköző és a 380. §-a szerint minősülő csalás vétségében a btk. 70. §-a értelmében