A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 20. szám - Néhány szó a B. P. 425., 431. és 557. §§-ra vonatkozólag

A JOG Németorsiágban és Ausztriában (I. dr. Z i r n d o r t e r czikkél a DwUtsche JuristenZeitungIII. folyam276.,skl. Tezner és Burchard véleményét a XX11I. német jogászgyülés részére) iparengedélyhez van fűzve e foglalkozás, azonban az engedélylyel nem biró közvetítőket is megtűrik, a mig viselkedésük nem ad okot panaszra. A «Vérein Deulscher Immobilienmakler» indította meg a mozgalmat az ingatlanok forgalmát közvetítő ügynökök ügyének törvényhozási szabályozása iránt. A porosz kereskedelemügyi ministerhez 1891-ben emlékiratot terjesztett be, a melyben egyrészt a tisztességtelen elemek térfoglalása ellen intézkedéseket kért (iparengedélyt, biztosíték letételét, naplóvezetési kötelezettséget), másrészt a közvetítési dijak biztosítását célzó intézkedéseket is kért ^díjszabás megállapítását, megállapodás hiányában intézkedést). Az ügynök iparszabadságát korlátozó óhajok ellen s különösen a biztosíték letétele ellen már ekkor számos hang emelkedett. Maga a fentemiitett egylet az uj német kereskedelmi törvénykönyv tárgyalásakor a szövetségtanácshoz és a birodalmi gyűléshez intézett beadványában teljes iparszabadságot kért, azonban csak a kereskedői minőséggel bíró azon ügynökök részére, akik ingatlanok forgalmának közvetítésével foglalkoznak. Ezen mozgalom eredménye a következő volt: 1. A német polgári törvénykönyv 652—656. §-aiban «Máklervertrag» cím alatt szabályozza az ügynökök magánjogi igényeit. 2. Az uj német kereskedelmi törvény 2. §-a megadja az ingatlanok forgalmát közvetítő ügynökségnek a többi feltételek fenforgása esetén a kereskedői minőséget. Ilyen viszonyok közt került a kérdés a XXIV. német jogászgyülés elé, amelyhez e tárgyban két vélemény érkezett be. Az egyik véleményező, dr. T e z n e r Bécsből, osztrák szempontból világította meg a kérdést s arra az ircdményre jutott, hogy az ingatlanok forgalmát közvetilő ügynökök jogviszonyait egyáltalában nem kell külön törvény utján szabályozni. A másik véleményező* dr. Burchard Berlinből, arra az eredményre jutott, hogy ezeknek az ügynököknek helyzetét és jogviszonyait különlegesen külön törvény utján kell szabályozni és erre vonatkozólag tervezetet is terjesztett elő. E tervezet alapeszméi : az engedélyezési elv, bizonyos meghatározott okokból az engedély kötelező megtagadása, egyebekben az engedélyező iparhatóság szabad mérlegelése, az engedély localisatioja, ügynöki kamarák felügyeleti és fegyelmi hatáskörrel, kötlevél és naplóvezetés kötelezettsége. A jogászgyülés dr. Goldschmidt előadó indítványára kimondta, h gy a szóban forgó kérdés törvényhozási szabályozást nem igényel. Az «Innungs-Verband deutscher Baugewerksmeister* részéről folyó évben érkezett be a német birodalmi gyűléshez kérvény az ingatlan- és jelzálog-ügynökök körében felmerült visszásságok tárgyában. Utalás történt ezen kérvényben arra, hogy ezen iparágat számosan minden ügyismeret és személyes qualificatio nélkül űzik ; kívánják, hogy ezen ügynökök működése oly hatósági approbatiótól tétessék függővé, minőt a német ipartörvény 29. §-a a gyógyszerészek és orvosokra nézve előír ; hogy a telekügynökök köteleztessenek minden hozzájuk jutó megbízás átvételére, miután ma csekélyebb értékű tárgyak forgalmának közvetítését, az illető ügylet szerényebb hozadékánál fogva, elutasítják ; szükségesnek jelzik hivatalos díjjegyzék megállapítását és az ingatlan- és jelzálog-közvetítőket egyesítő kamarák felállítását. A birodalmi gyűlés, kérvénybizottságának javaslatára, f. évi április hó 11-én tartott ülésének jegyzőkönyve szerint, ezen követelményeket túlságosan messzemenőknek találta, tekintettel azonban a tényleg felmerült viszásságokra, a kérvényt törvényhozási anyag gyanánt való felhasználás végett a birodalmi kancellárhoz utasította. Felhívom ezek után a kamarát, hogy a szóban levő ügyben valamennyi elől jelzett kérdésre kíterjeszkedőleg alapos véleményes jelentést terjesszen elém. Külföld. A román keresk. törvény revíziója. A bukaresti kamarák a mult hónapban fontos reformot tárgyaltak ; a román kereskedelmi törvény revízióját. A revízió főleg két kérdésre vonatkozik : az idegen tőkével alakított részvénytársaságokra és a csődeljárásra. Az első kérdésben liberálisabb felfogást érvényesítettek, oly célból, hogy az idegen tökének megkönnyítsék a romániai vállalatokban való részesedést A csődeljárásban viszont szigorították az eljárást, hogy elejét vegyék a visszaéléseknek, melyek többnyire a külföldi hitelezők rovására történtek. A revideált kereskedelmi törvényből, mely f. é. április 1 — 13-án lépett életbe, ezúttal ismertetjük azt a részt, mely a részvényvállalatokról szól. Ennek főbb intézkedései a következők : 114. §. Minden betéti társaságot az üzlettársak korlátlan felelősséggel kezelnek. A részvényekre alapított betéti társaságoknál az egyedüli igazgatónak, vagy az igazgató-tanács egy harmadának román alattvalóknak kell lenniök. A társascégben csak a korlátlan felelősségű üzlettársak szerepelhetnek. Ha a betéti társ cége is szerepel a cég elnevezésben, akkor ez is korlátlanul szavatol a társulat kötelezettségeiért. 122. §. Részvénytársaságnál az egyedüli igazgatónak, illetve az igazgatótanácsi tagok egy harmadának román alattvalóknak kell lenniök. Ha a társaság nem ipari célokra való földbirtokot akar szerezni, akkor az igazgató-tanácsban egygyel több legyen a román alattvalók száma mint a nem román tagoké. 128. §. Ha az alapítók egy társaság alakításakor külön kedvezményeket vagy jogokat tartanak fenn maguknak, ezeket a társaság alapítási okmányában föl kell emliteni és a közgyűlés által jóváhagyatni. Ezek a kedvezmények nem köthetők ki más formában, mint a tiszta jövedelemből való tantiéme alakjában és azok a mérleg jóváhagyása előtt nem folyósithatók. 132. §. Részvénytársaság csak ugy alakithaló, ha az egész tőke jegyezve van és mindegyik részvényes készpénzben befizette a részvények értékének illetve a jegyzett összegnek háromtizedrészét. Ha ingatlan tétetik be, a háromtized befizetése nem kötelező. Uj részvények csak akkor bocsáthatók ki, ha a régi részvények be vannak fizetve. A részvények a névériéken alul nem bocsáthatók ki. 143. §. Ha az igazgató-tanács több tagból áll, csak ugy hozhat érvényes határozatot, ha a tagoknak legalább a fele van jelen, föltéve, hogy az alapítási okmány nem kívánja meg még több tag jelenlétét. A 146. §. szerint a társaságok bizonyos feltételek mellett saját részvényeiket a névérték erejéig megvehetik. Az ily visszaváltott részvények helyett élvezeti jegyek adatnak ki és az alapszabályok megállapítják, hogy az élvezeti jegyek az évi nyereségnek csak bizonyos hányadában részesednek. A 147. §. kimondja, hogy élet-és járadék-biztositó-társaságok, ha belföldiek, a biztosítási dijaknak egy negyedét, ha külföldiek, akkor azoknak a felét óvadékképes román értékpapírokba, vagy romániai ingatlanokba tartoznak befektetni. Az illető értékpapírok az állami letétpénztárba helyezendők ; az ingatlanokra az állam táblázza be a követeléseket és a záloglevelek szintén az állami letétpénztárban (caisse de dépots et cor.signations) helyezendők el. A letett értékpapírok 41/2°/o~os kamata ugyancsak az állami letétpénztárban tőkésítendő. Idegen életbiztosító társaságok a biztosítási kötvényben tartoznak kitenni a romániai székhelyüket. Ellenkező esetben az a bíróság illetékes, melynek kerületében a biztosítás köttetett. A 173. §. szerint a társaságok csak ugy bocsáthatnak ki a befizetett részvénytőke összegét meghaladó összegű kötvényeket, ha ezek évi kamatoztatása és törlesztése a társaság birtokában levő ingatlanok és jelzálogkövetelések 80%-a által biztosítva van. A kötvények kibocsátása csak határozatképes közgyűlés jóváhagyásával történhetik. Az erre vonatkozó közgyűlési határozatot be kell vezetni a cégjegyzékbe. 185. §. Minden rendes közgyűlésen a társaság műveleteinek ellenőrzésére és a mérleg felülvizsgálatára, felügyelő-bizottság választatik, mely 3 vagy 5 tagból és ugyanannyi póttagból áll. A felügyelő-b'zoltság legalább egy harmadrészben román alattvalókból áll. A felügyelő-bizottsági tagok többségének a társaság székhelyén kell állandó lakhelylyel birniok. Igazgatótanácsi tagoknak negyedizig való rokonai nem választhatók be a felügyelő bizottságba, illetve nem maradhatnak meg benne. Ha a felügyelő bizottság egy tagja elhal, lemond, csődbe jut vagy más okból veszti el a jogát, akkor a legrégibb póttag lép a helyébe ; ha a bizottság így nem egészíthető ki, akkor a bizottság maga választ póttagokat. 238. §. Külföldi részvénytársulatok, melyek Romániában fióktelepet vagy képviselőséget létesítenek, a román kereskedelmi törvényhez tartoznak alkalmazkodni az alapítási okmány letétele, cégjegyzése és közzététele, valamint az alapszabályok és a mérleg tekintetében ; tartoznak törvényes formában közzétenni romániai telepük vezetőjének, képviselőjének a nevét. Ezek a képviselők harmadik személyekkel szemben az illető társaság igazgatói gyanánt szavatolnak. 245. §. A fióktelepek megnyitását kérő beadványhoz mellékelendők : 1. a társaság alapszabályainak és a társaság törvényes fennállását bizonyító okiratoknak hiteles másolata és formaszerü nyilatkozat arról, hogy a társaság aláveti magát a román törvénynek; 2. nyugtát, mely igazolja, hogy a társaság letétbe helyezte az óvadékot, melyet a kormány a társaság által Romániában elvállalandó kötelezettségek biztosítása céljából megállapít. Ez az óvadék nem lehet kevesebb 100,000 franknál, sőt a kormány a társaság részvénytőkéjének 25%-ka erejéig emelheti föl az óvadékot. Biztósitótársaság minden üzletág után legalább 250,000 frank biztosítékot tesz le. Az óvadék a romániai részvényesek és hitelezők kártalanítására való. Az óvadék csakis román állampapírokban tehető le. Olyan társaságok, melyek gyárakat vagy más ipartelepeket létesítenek, vagy közlekedési utak és bányák létesítésével és üzemével foglalkoznak, nem tartoznak ilyen óvadékot letenni. 3. A társaság hitelesített nyilatkozatát, hogy az óvadék a társaság romániai üzleteire szolgál fedezetül. 246. §. Az idegen részvénytársaságoknak még a következőkhöz kell alkalmazkodniok : l.Az ország valamely városát székhelyül választják és összes romániai műveleteikre nézve vezérképviselőt neveznek ki, a ki meghatalmazását hiteles másolatban mutatja be.