A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 20. szám - Néhány szó a B. P. 425., 431. és 557. §§-ra vonatkozólag

158 ezen árverés az elidegenítési és terhelési tilalmat ugy is megszünteti ; s akkor az esetleges kártérítési igény kielégítésének mi akadálya sem lehet. Ha pedig az ingatlan tehermentes, akkor ez az eset ugy sem fordulhat elő, mivel akkor végrehajtási zálogjog bekebelezésének helye nem lehet.l) De különben is ezen kiadások mellékesek. A fődolog az. hogy az elidegenítési és terhelési tilalom természete és jellege nem akadálya a bérleti és haszonbérleti jog feljegyzésének. Ennek megvilágítása mellett nézzük a két fogalom természetét. Az elidegenítési és terhelési tilalom megszorítja a tulajdonos rendelkezési jogát, ugy hogy azt sem jogügylet, sem pedig más akaratától függő módon el nem idegenítheti, senkinek arra zálog vagy szolgalmi jogot nem engedhet, sőt az ingatlant, mint uralgó telket illető szolgalmi jogról le nem mondhat. Az elidegenítési és terhelési tilalom keletkezhetik jogszabály, végintézkedés, birói vagy más hatósági határozat és jogügylet alapján. Természetüket tekintve, ezen különböző eredetű tilalmak különbözők. Jogszabályon alapuló elidegenítési és terhelési tilalmak a következő jogintézményeknél fordulnak elő : hitbizományok, magántársulatok által épített helyi érdekű vasutak, egyházi uradalmak, záloglevelek biztosítására rendelt alapoknál. — Végintézkedésen és jogügyleten alapuló tilalmak igen különböző alakban jelentkezhetnek. Birói vagy hatósági intézkedésen alapuló tilalmak végrehajtási természetűek. Ezen egyszerű felsorolásból is szembeötlők a különböző tilalmak eltérő természete. Az elidegenítési és terhelési tilalmakról szólva, csakis a jogügyleten alapuló tilalmakat értjük, mig a más eredetű tilalmakat mind külön néven nevezzük a jogéletben. Az alábbiakban tehát csakis ezen jogügyleten alapuló tilalmakat tartjuk szem előtt, mert ezen tilalmak érintik legkevésbbé a tulajdonos rendelkezési szabadságát s mert ezek azok, melyek az ingatlanra, mint «elidegenítési és terhelési tilalmak» vannak feljegyezve. Ismervén az elidegenítési és terhelési tilalom természetét, áttérhetünk a bérleti és haszonbérleti szerződés fogalmára. Oly szerződés, melynél fogva valamely elhasználhatatlnn dolog, vagy valamely jog használata másnak bizonyos időre meghatározott bér fizetése ellenében engedtetik át: bérszerződésnek neveztetik ; ha az átengedett dolog gyümölcsöző s a bérbevevő gyümölcs szedésére is feljogosittatik: haszonbérszerződésről szólunk. A tulajdonos azon jogát, hogy dolgát bérbeadja, az elidegenítési és terhelési tilalom mint fent ré.-zletezett fogalmából kitűnik, nem érinti: a tulajdonos tehát azt az ingatlant, melyre az elidegenítési és terhelési tilalom fel van jegyezve, szabadon bérbeadhatja. A bérbeadás által a bérbeadó és bérbevevő között kötelmi viszony létesül, mely természeténél fogva csak a felek közt hoz létre jogviszonyt, mig harmadikkal szemben e viszonynak mi hatálya sincs. Ha e jogviszonynak harmadik személyekkel szemben joghatályt kívánnak szerezni, ugy azt a telekkönyvbe kell feljegyezni. A telekkönyvi feljegyzés által a bérleti és haszonbérleti jog az ingatlan mindenkori tulajdonosával szemben érvényesithetővé válik. Igaz ugyan, hogy a bér vagy haszonbéri szerződést kötő némileg biztosítva van a szerződésben nyert jogai tekintetében, mert az ingatlan elidegeníthetetlen, mégis ez nem feltétlenül kielégítő, mivel a terhelési és elidegenítési tilalmat gyakorló e jogról akár egyes esetben, akár pedig mindenkorra is lemondhat s akkor a bérbevevő jogainak mi biztositéka sem volna, azért a telekkönyvi feljegyzés szükséges és miután más nem szól ellene, mint a látszat, meg is adandó. E felfogás annál helyesebb, mivel a bérlet és haszonbérlet csak az ingatlan hasznaira vonatkozik, az elidegenítési és terhelési tilalom pedig az ingatlan állagára. Néhány szó a B. P. 4.25., 431. és 557, §§-ra vonatkozólag. Irta: CSICSÁKY BÉLA kir. albiró, Duna-Vecse. A B. P. 425. §-a értelmében a kir. Ítélőtábla a trvszéki ítélet felebbezése esetén véghatározatának hozása és a felebbvitelí főtátgyaláson jelen volt jogosultak semmiségi panaszának bejelentésére és indokolására nyitva álló határidő lejárta után a 431. §. utolsó bekezdésének esetén kivül, határozatának kiadmányát és az ügy iratait, az elsőfokban eljárt kir. trvszéknek küldi meg, s a kir. trvszék intézkedik a kir. ítélőtábla ítéletének kihirdetése illetve kézbesítése iránt. A B. P. 557. §-a értelmében pedig a semmiségi pan?sz J) Curia 59. sz. polg. döntvénye. a kir. trvszék Ítélete ellen az Ítélet kihirdetésekor, vagy ha az Ítélet kézbesítve lett, a kézbesítéstől számított nyolc nap alatt az elsőfokban itélt járásbíróságnál jelentendő be. Egyes kir. trvszékek a kir. járásbíróság ítélete ellen használt feíebbezés folytán, ha felebbviteli -árgyalás tartását rendelik el, itéletöket felek előtt kihirdetik, s figyelmeztetik feleket a perorvoslat használhatása iránt, s ha a felek semmiségi panaszszal élnek, annak elfogadása vagy visszautasítása tekintetében is intézkednek. Minthogy pedig a kir. trvszék mint felebbviteli bíróság ítélete ellen - eltekintve a jogegység érdekében használható perorvoslattól — csupán semmiségi panaszszal lehet elni, s minthogy a semmiségi pai asz a B. P. 557. §-a értelmében az elsőfokban itélt járásbíróság jelentendő be, nézetem szerint a kir. trvszéknek nem kell ítéletét a felebbviteli tárgyaláson kihirdetnie, annál kevésbbé feleket jogorvoslat használhatása esetén e jogukra figyelmeztetni, mert abból, hogy a kir. trvszék mint felebbviteli bíróság ítélete ellen használható semmiségi panasz az ítélet kihirdetésekor jelentendő be az első fokban itélt járásbíróságnál, nyilván következik, hogy a kir. trvszéknek mint felebbviteli bíróságnak ítélete mindig a járásbíróság által hirdetendő ki illetve kézbesítendő, s így a kir. trvszék által történt kihirdetésnek semmiféle joghatálya nem lehet, miből az következik, hogy a kir. trvszék itéle e csakis a jbiróség által történt kihirdetés után emelkedhetik jogerőre, s igy annak a kir. trvszék által való kihirdetése felesleges s a kir. trvszék mint felebbviteli bíróság az esetleg nála bejelentett semmiségi panasz elfogadása vagy visszautasítása tekintetében sem intézkedhetik. Belföld Törvényjavaslat a magánbiztosító vállalatokról. Tudvalevőleg az igazságügyminisleriumban dr. Beck e tárgyú rég bbi törvényjavaslatától némileg eltérő egy előadói javaslat készíttetett s a f. év február hóban tartott szaktanácskozmányon alkalma volt az érdekelteknek a javaslat egyes rendelkezése iránt nyilatkozni. — F. hó 8-án az igazságügymiaister urnái egy szűkebb körű értekezlet tartatott, mely a szaktanácskozmányon felhangzott különböző vélemények tekintetében, valamint a törvényjavaslat rendszere iránt jött megállapodásra s igy az értekezlet nagyjában jelezte azon szempontokat, melyekajavaslat átdolgozásánál követendők volnának. A javaslat átdolgozásával dr. Beck Hugó kúriai biró ur bízatott meg, mint ki a legelső törvényjavaslat tervezetét készítette. Az ingatlanok forgalmának közvetítésével foglalkozó ügynökök jogállása kérdésélen a kereskedelemügyi minister 1 i-99. évi december hó 12-én 79,(>19. sz a. valamennyi kereskedelmi és iparkamarához a következő rendeletet intézte : Az ingatlanok forgalmának és kereskedelmi ügyleteknek közvetítésével foglalkozó ügynökök egyletének elnöksége folyó évi május hó 9-én felterjesztést intézett hozzám, melyben annak szövegéből kivehelőleg, következő törvényes intézkedéseket kéri: 1. Az állandó ügynöki foglalkozáshoz iparengedély legyen szükséges. 2. Allapittassék meg az «ügynök» cím használatának jogosultsága. 3. Szabályoz!assék az ügynöki működés és díjazás abban aí irányban, hogy mi tekintendő ügynöki működésnek, mikor tekintendő az ügynöki közvetítési működés befejezettnek és tariffaszerüen állapíttassák meg az ügynöki közvetítési díj összege. E mellett az ügynöki díj tekintetében ne korlátoztassék a felek szerződési szabadsága. Az 1. pont alatti kivánság, hogy az állandó ügynöki működés iparengedélyhez legyen kötve, csak az ipartörvényt tartalmazó 1884: XVII. t.-c. 10. §-ának módosításával volna elérhető. A 2. és 3. pont alatti kívánságok pedig az ipartörvény, a kereskedelmi törvény és az általános magánjog körébe vágnak. A szóban levő kívánalmak tárgyalásánál megfontolást igényel az is, vájjon a vonatkozólag szükségesnek mutatkozó intézkedések tételére külön speciális törvények alkotása szükséges-e, avagy elodázható-e a szóban levő jogviszonyoknak szabályozása az ipartörvény, továbbá a kereskedelmi és általános magánjog reformjáig ; hogy továbbá a szóban forgó ügynökökkel szemben az iparszabadság korlátozásával az állami engedélyezés rendszere hozassék-e be ; mi természetesen attól függ, mily mértékben merültek fel a gyakorlati életben oly nehézségek és bajok, melyek az ügynökök jelzett kathegoriáira nézve sürgős orvoslást igényelnék. Megfontolást igényel továbbá, vájjon az ügynöki díjnak az egész országra terjedő tariffaszerü megállapítása célszerűen eszközölhető e. A kamara tájékozására a szóban levő kérdésnek a belföldön, továbbá Németországban és Ausztriában való mai állására vonatkozólag következőket jegyzem meg. Hazánkban az ügynöki intézmény tudvalevőleg általában nincs szabályozva és az ügynökök legnagyobb része nem is jelenti be az iparhatóságnál, hogy ilynemű foglalkozást akar iparszerüleg űzni.