A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 19. szám - Makacssági ítélet

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» lí). számához. Budapest, 1900. május hó 13. Köztörvényi ügyekben. Ha teljesen bebizonyitottnak vétetik is az, hogy felperes asztagjat az alperes gőzcseplö gépje kéményéből kiszórt szikra gyújtotta volna meg, ez a körülmény magában véve az alperes kártérítési kötelezettséget meg nem állapítja, mivel az ilyen gyújtásért nem felelős, ha a gyújtás véletlenül történt, ha csak szerződésileg ki nem köttetik a géptulajdonos felelőssege az ilyen esetre is. Az előre bocsátottak után tehát alperes felelőssége csak az esetben megállapítható, ha alperes mulasztása idézte elő a tüzesetet. A debreceni kir. törvényszék. (1898 nov. 30. 17,746. sz. a.) K. Istvánnéés társai felpereseknek Z. István alperes ellen 1,701 kor. 84- fillér iránti perében a következő Ítéletet hozta: Felperesek keresetükkel elutasittatnak. stb. Indokok: Felperesek a keresetben és a per során kifejtettek szerint arra alapítják kártérítés iránti keresetüket, hogy az alperes az 1896. évi terményüknek gözcsépló'gépjével való kicséplését elvállalván, a munkát az 1896. évi aug. 27-én reggeli órákban meg is kezdete és délelőtti 11 óráig 60 métermázsa búzát ki is csépelt, azonban délelőtt 11 és 12 óra között a cséplőgép közelében levő egyik asztag déli oldala a cséplőgép kéményéből kiömlő szikrától kigyuladt és ennek következtében a cséplés alatt álló asztag is lángba borult s a felperesek terménye 396 kereszt buza és 12 kereszt rozs elégett, miből folyólag szenvedett kárukat 850 frt 92 krban számítván fel, azt kérték, hogy az alperes abban és annak a kereset beadásától járó 5% kamatai és a perköltség visszafizetésére marasztaltassék. A per során az alperes azt kérte, hogy a felperesek keresetükkel elutasittassanak és a perköltség fizetésében marasztaltassanak, mert a felperesek maguk sem állítják azt, hogy öt a gépkezelés és a szükséges elővigyázati intézkedések tekintetében bármily irányban mulasztás terhelné s a mennyiben a felperesek tulajdonát képezett és első ízben kigyuladt asztag a tüz kiütése előtt 3 nappal a felperesek és a mezőőrök közt felmerült kártérítés kérdése miatt megbolygattatott és abból egy kereszt a kártérítés mennyiségének megállapítása végett elcsépeltetett, a tüz ebből az alkalomból kerülhetett az asztag belsejébe s csupán feltevésen alapul a felpereseknek amaz állításuk, hogy az asztag a gőzcsépló'gép kéményéből kiömlő szikrától gyuladt meg, a mely állítás alappal annál is inkább nem bir, mert a tulajdonát képező «C. és Sch.»-féle szalmával fűtött gőzkazán kéményéből kiömlő szikra nem gyújthat, mert továbbá a felperesek tudva azt, hogy terményüket tűzzel dolgozó gőzcséplőgéppel csépeltetik, kötelesek voltak volna terményüket biztosítani s egyszersmind a netalán előállható tüz esetére elegendő vizről gondoskodni; a felpereseket azonban e tekintetben a legnagyobb mulasztás terheli s különösen nem gondoskodtak arról, hogy kellő vizet adó kut hiányában a cséplésnél a hordókban viz legyen, miből folyólag mulasztásuknak következményeit viselni tartoznak, s ellene a kártérítés kötelezettsége meg nem állapitható. Ámbár a per adatai alapján valószínű, hogy a felperesek tulajdonát képezett buza asztag a gőzcséplőgép kéményéből kiömlő szikrától gyuladt meg, mert az eskü alatt kihallgatott tanuk vallomásával bizonyittatott, hogy a szél a szikrát a meggyuladt buza asztagra vitte, az eskü alatt kihallgatott szakértők vallomása szerint pedig nincs kizárva annak a lehetősége, hogy a C. és S.-féle szalmával fűtött cséplőgép kéményéből kiömlő szikra gyujtóképes, mindazáltal az alperes kártérítési kötelezettsége nem volt megállapítható, mert a felperesek, a midőn arra határozták magukat, hogy terményeiket a tűzzel dolgozó gőzcséplőgéppel csépeltették, akkor egyszersmind az alperesi jótállás hiányában magukra vállalták a kockázatot, vagyis a tüz következtében beállható káruknak viselését s minthogy a felperesek maguk sem állítják, de a bizonyitásfelvétel eredménye is kiderítette, hogy az alperest szándékosság, vétkes gondatlanság vagy mulasztás egyáltalán nem terheli: ennélfogva a felpereseket keresetükkel annál is inkább el kellett utasítani, mert az eskü alatt kihallgatott K. Sándor, Cs. Imre, O. Mihály, K. János, Sz. Imre, Sz. György tanuk vallomásaival a felperesek ellen az a mulasztás bizonyittatott, hogy a cséplő helyén kut nem lévén, a pocsolyának nevezhető gödör elegendő vizet nem szolgáltatott, még is a tüz kiütésekor sem volt a vizes hordókban viz, a melylyel az alperes emberei a tüz eloltását, a nagyobb károsodás beállta előtt teljesíthették volna stb. A debreceni kir. Ítélőtábla (1899 május 17. 731. sz. a.i a kir. törvényszék ítéletét megváltoztatja akként, hogy a felperesek kárkövetelési jogosultságát és az alperes kártérítési kötelezettségét megállapítja, annak az Ítéletnek többi részét pedig hatályon kivül helyezi s a kir. törvényszéket arra utasítja, hogy ennek az Ítéletnek a jogerőre emelkedése után hozzon alperes kártérítési kötelezettsége mérvének és a kareseti kár összegének a meghatározása tárgyában póthatározatot stb. Indokok: A tanuk vallomásainak a peres felek nyilatkozataival való egybevetése és szabad mérlegelése alapján a kir. Ítélőtábla megállapította azt, hogy az alperes a felperesek kalászos terményeinek az elcsépelésénél vétkes gondatlansággal elmulasztotta azoknak az óvintézkedéseknek az alkalmazását, a melyekkel a cséplés folyamán támadt tűzvész kitörését, vagy annak elharapozását meggátolhatta volna, továbbá, hogy az fasztagok egyikében kitört tüz keletkezésére felhozott ellenvetések alaptalanok, sőt ennek indokolása kizártnak tekintendő; tehát hogy a tüz kizárólag a cséplőgép kazánjainak a kéményéből kiáramlott szikrákból keletkezett. A tanuk vallomásaiból kitűnik ugyanis, hogy az alperes nemcsak cséplő gépét, de annak hajtó szerkezetét a tüzelő kazántól az egymástól párhuzamosan alig 4 méter távolban felállítva volt két asztag közé állitatta akként, hogy tűzvész kitörése esetére első sorban a gépszerkezetnek és kazánjának a megmentése állott érdekében, az alperes tehát előre számithatott arra, hogy az asztagok kigyuladása esetére, ha gépjének és kazánjának első sorban való megmentésére fordítja napszámosainak munkaerejét és vízkészletét: akkor az asztagok oltásánál jelentékeny vízkészletet, kézi erőt és időveszteséget lesz kénytelen feláldozni. A tanuk vallomásából az is kitűnik, hogy már a cséplés megkezdésekor és annak délig tartott folyama alatt jelentékeny és oly mérvű széláram uralgott, a melynek ereje a kazán kéményéből kiáradt szikrákat, a még egészben állott asztagnak a délkeleti szélére hajtotta. Minthogy pedig a szakértők egybehangzó véleménye szerint a szalmával való tüzelésre berendezett kazánnak kéményéből, ezek füstfogójának jó rendben állása esetében is a kiáramló szikrák gyújtó képessége nem tekinthető kizártnak, olyan esetekben, a mikor a szikrák ilyen gyúlékony anyagra özönlenek, az alperes, kit szakértelménél fogva a tűzzel járó gépek működése közben bekövetkezhető tüzkitörések lehető meggátlására szükséges óvintézkedések alkalmazása törvénynél fogva első sorban kötelez, tartozott volna vagy az alpereseket a szikráknak a szél rohama által fokozott gyujtóképességére és a cséplés veszélyes voltára figyelmeztetni vagy a felpereseket kellő számú és kiterjedésű vizes ponyvák alkalmazására és megfelelő készletü vizerő berendezésére felhívni, addig pedig a cséplést szüneteltetni vagy a cséplést a szél elcsendesüléséig önhatalmúlag teljesen is beszüntetni. A mennyiben azokat elmulasztotta és a cséplést annak ellenére is folytatta, hogy beismerése szerint a rendelkezésre bocsátott vízkészlet alig két hectoliter űrtartalmú hordóval volt a kazlak közelébe felállítva s jó részben az is viz nélkül állott, az a kut pedig, a melyből ez a hordó időnként megtölthető volt volna, csak pocsolyát tartalmazó gödröt képezett; minthogy végül a tanuk vallomásából kitetszőleg az az asztag, a melyben a tüz kitört, két nappal a cséplés előtt volt megbolygatva, de ismét elfedetett, tehát a valószínűség arra nézve kizártnak tekintendő, hogy abba két nappal előbb hullott tüz két napon át lappanhasson: kétségtelen hogy az asztagok egyikében a cséjplés folyama alatt támadt tűzvész kiütését kizárólag a kazánból kiáramlott szikrák idézték elő és a tűznek a tüzet fogott kazalból a másikra történt átharapódzását s mindkettőnek az elhamvadását részben a vizerő és a vizes ponyvák hiánya, részben az idézte elő, hogy az alperes a tüz kiütésekor összes kézi erejét a gép és kazán megmentésére fordítván, a mikor ezek biztonságba helyezése után az asztagok oltásához fogott, az azokon már elharapódzott tüz elfojtható nem volt. Minthogy ezeknél fogva az alperes mulasztásai a gondatlanság oly fokát mutatják, a mely vétkességénél fogva alkalmas az alperes felelősségének a megállapítására, a kir. tábla az elsőfokú biróság ítéletének a megváltoztatásával az alperes vétkes gondatlansága következtében kalászos terményeik elhamvadásával szenvedett kárukra nézve a felperesek keresetjogosultságát és az alperes kártérítési kötelezettségét megállapíthatónak és a kir. törvényszéket a kártérítés mérvének a meghatározása, valamint a kár összegének a megállapítása tekintetében a további törvényszerű eljárásra utasitandónak találta annak ellenére is, hogy a kazlak egyikében kiütött tüz elharapózásában a felpereseket részben szintén gondatlanság terheli, mert az a kérdés, hogy a felpereseket terheli-e szintén és milyen mérvben gondatlanság, csak a kártérítés kötelezettsége mérvének a meghatározásánál lesz elbírálható, stb. A m. kir. Curia. (1900 ápril 10. 9,834. sz. a.) a másodbiró-