A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 19. szám - Makacssági ítélet

74 A JOG ság ítéletének megváltoztatásával az első- bíróság ítélete hagyatik helyben indokainál fogva és még azért; mert ha teljesen bebizonyitottnak vétetik is az, hogy a felperesek asztagját az alperes gözcséplőgépje kéményéből kiszórt szikra gyújtotta volna meg, ez a körülmény magában véve az alperes kártérítési kötelezettségét meg nem állapítja, mivel az ilyen gyújtásért a géptulajdonos nem felelős, ha a gyújtás véletlenül történt, hacsak szerződésileg ki nem köttetik a géptulajdonos felelőssége az ilyen esetre is, mely körülmény azonban a jelen esetben fenn nem forog; az előre bocsáttottak után tehát az alperes felelőssége csak az esetben volna megállapítható, ha alperes mulasztása idézte volna elő a tüzesetet; ámde felperesek válasziratukban kifejezetten kijelentették, hogy nem vonják kétségbe, miként az alperes gépje teljesen használható volt, biztonsági hiányban nem szenvedett és így a gép hiányosságáért alperest felelősség nem terheli, ezenkívül más olyan tényt sem bizonyítottak a felperesek, a melyből alperesnek mulasztását meg lehetne állapítani, mert hogy a gőzcséplőgépnél csak a közönségesen használni szokott kézifecskendő volt alkalmazva, ez a körülmény a gyújtás keletkezésére befolyással nem volt és hogy a cséplés alkalmával szél fujt, ez arra birt befolyással, hogy a már meggyúlt asztag tüzét élesztette és az oltást nehezítette, azonban felperesek nem is vitatták, hogy a szél miatt a cséplést veszélyesnek tartották, s e miatt a cséplést beszüntetni kívánták volna; az alperest tehát e tekintetben sem terheli mulasztás; a kellő óvintézkedéseket pedig megtette, a mennyiben a felpereseket kellő mennyiségű viznek készletben tartására felhívta, a fecskendőt vizzel megtöltve tartotta és az asztagokat locsoltatta stb. Kártérítési kötelezettséget nemcsak valakinek szándékos vagy vétkes jogellenes cselekménye vagy mulasztása állapit meg. hanem a veszélylyel járó ipári, vagy gazdasági üzem gazdája felelős az üzem vagy az abban használt eszközök által másnak okozott kárért, még akkor is, ha a gazdát a köteles gondosság elmulasztása nem is terheli, hacsak ki nem mutathatja, hogy a kárt a kárositottnak hibája okozta. Az állattartásból folyó veszélyeket a gazda, még ha nem is hibás, viselni tartozik. (A m. kir. Curia 1900. febr. 13. 4588/99. sz. a.) Jogszabály az, hogy a letéteményes a letevőnek a letett tárgy meglétéért, valamint a kötelességszerű gondviselés elmulasztása által okozott kárért felelős, ha csak nem igazolja, hogy a véletlen, avagy elháríthatatlan erő okozta a hiányt. A letéteményes tartozik bizonyítani, hogy a letett tárgy az ö birtokából őt nem terhelő körülmények közt tünt el. (A m. kir. Curia 1900 márc. 30. 4,689/99. sz. a.) Valamely ingatlan közös jövedelméről való számadás előterjesztését a birtokot kezelőktől csupán az a tulajdonostárs követelheti, a kivel szemben nem vitás, hogy őt az ingatlan birtoklása, következőleg annak a jövedelme is arra az időre vonatkozólag, melyről a számadást követeli, megilleti. Nem állapíttatott meg a számadási kötelezettség, midőn a felhívottak már a felhívó jogelődét s később a felhivót is a birtoklásból kizárták s hosszú idő során át ellenfelei voltak birtokban, a felhívottak pedig azt állítják, hogy sem felhivót, sem pedig jogelődét az ingatlanok tulajdonjoga s birtoklása meg nem illette, akkép a tulajdonjog és a birtoklás kérdése a felek közt vitássá vált. (A kir. Curia 1900 márc. 22. 1,436/900. sz. aj Az 1893. évi XVIII. t.-c. i. pontja sommás eljárás alá s a kir. járásbíróság hatásköréhez azokat a kereseteket utasítja, melyeknek tárgya járulékok nélkül 5oo frt értéket meg nem haladja s különbségeket abban a tekintetben, hogy a kereseti követelés egész vagy részkövetelést képez-e, nem tesz, de abban az irányban, hogy a követelésnek ilyen mérve bírálat tárgyává tehető-e vagy sem, a hivatkozott törvény intézkedést nem tartalmaz. — A birói hatáskör kérdése a kereset tartalma szerint bírálandó el. íA budapesti kir. trvszék 1899 jan. 23. II. E. 2. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A vételárelőlegül felvett kereseti összeget az alperes még az esetben is, ha a szerződésnek teljesedésbe menetelét a felperesnek vétkes magatartása hiúsította volna meg, csak ugy tarthatja vissza, ha annak visszatartásához jogcíme van. Egymagában véve az, hogy alperes a maga részéről továbbra is a szerződés teljesítéséhez ragaszkodik, a vételár előleg visszatartásához jogcímül nem szolgálhat azért, mert a teljesitéft alperes sem kívánja annak eredetileg megállapított feltételei szerint, azokat a feltételeket pedig, a melyek mellett ő a teljesítéshez ragaszkodik, a felperes nem fogadja el. A budapesti kir. kereskedelmi és váltőtörvényszék (1899 ápril 12. 22,818. sz. a.) R. Keresztély ügyvéd felperesnek K. Pál cég alperes ellen 1,000 frt töke és jár. iránti perében a következő Ítéletet hozta: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: A keresetbe vett 1000 frt tőke nem képez foglalót, mint alperes vitatja. Mert magából a B. illetőleg 27. sz. a. szerződésből kitűnik, hogy felperes e szerződés megkötése jeléül mit sem fizetett, tehát foglalót nem adott, hanem arra kötelezte magát, hogy a 7,621 frt 25 krban megállapított vételár fejében a megrendelt gépek és tartozékaik átvétele előtt 1,000 forintot készpénzben fizet és a hátralékot váltókkal fedezi. Az alperes által kiállított F. alatti levél pedig azt tanúsítja, hogy felperes a készpénzben fizetendő 1,000 frt vételár részletet a szerződés megkötésére következő időben posta utján küldte meg eladó felperesnek. Ezek szerint felperes a keresetileg visszakövetelt 1,000 frtot a szerződéses vételár törlesztésére fizette alperesnek. Nem bir sulylyal alperesnek az a védelme sem, hogy felperes a szerződés értelmében jó váltókat tartozott volna adni és hogy ennélfogva megkívánhatta volna tőle, hogy a váltókat ne csupán saját aláírásával lássa el, hanem fiával R. Ernővel is aláírassa, mert erre nézve alperesnek K. alatti kifogástalan leveléből az tűnik ki, hogy alperes beleegyezett abba, hogy a szóban forgó váltók csupán felperes aláírásával legyenek ellátva. Nem alapos alperesnek az a védelme sem, hogy ő a megrendelt áruk szállításával azért nem jutott késedelembe, mert felperes a szerződésben szállítási időt nem kötött. Ebben a tekintetben a dolog ugy áll, hogy felek között a szállítási határidő tekintetében az A. alatti alperesi ajánlattól eltérő megállapodás létre nem jött. Ennélfogva nem lehet kétséges, hogy alperes szállítási kötelezettségére nézve az A. alatti levelében foglalt ajánlat irányadó, mely szerint alperes a szállítást a megrendeléstől számítandó 6—8 hét alatt teljesíteni igérte. De felperest keresetével mégis el kellett utasítani. Mert a B. illetőleg 2. sz. a. okiratokból és a felek előadásából kétségtelen, hogy felek vételügyletet kötöttek. E vételügylettől egyik fél sem álhatott el jogszerű ok nélkül. Felperes azonban, mielőtt az általa vitatott szállítási határidő alperesre nézve lejárt volna, 1897. évi szept. 24-én kelt 3. sz. a. levelében nzt jelentette ki, hogy az ügylettől eláll, mibe alperes a 9 /. alatti válasz szerint bele nem egyezett. Ezen felül felperes a B. illetőlég 2. sz. a. okiratokba foglalt szerződés értelmében tartozott volna alperesnek az áruk átvétele előtt saját aláírásával ellátott váltókat adni, de sem ebbeli kötelezettségének, sem a per során beismert ama kötelezettségének, hogy fiától R. Ernőtől ennek ingatlanára vonatkozó bekebelezési engedélyt fog kieszközölni, eleget nem tett: felperes tehát nem teljesítvén az alperes által elvállalt szállítás előfeltételeit, alperes ily körülmények között szállítani nem tartozott és ennéltogva szállítási késedelembe sem juthatott. Ebből pedig az következik, hogy a k. t. 253. §-ában megjelólt eset alperesre nézve fenn nem forog, minnélfogva felperes az ügylettől egyoldalulag el nem állhatott és a kereseti vételár részlet visszafizetését az ügylethez ragaszkodó alperestől nem igényelheti, stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1899 nov. 22. 1,550. sz. a.) az első bíróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Curia (1900 április 9. 217. sz. a.) mindkét alsóbíróság ítéletének megváltoztatásával az alperes arra köteleztetik, hogy felperesnek a kereseti 1,000 frt tőkeösszeget stb. fizesse stb. Indokok: A másodbiróság ítéletével elfogadott elsőbirósági ítéletnek indokolásában helyesen van kifejtve, hogy az az 1,000 frt, a melynek visszafizetését a felperes az alperestől követeli, nem tekintetik a felperes által a B"/- és 2'/. sz. a. szerint az alperessel megkötött vételi szerződés alapján fizetett foglalónak, mert azt a felperes már a megkötött szerződés alapján a szállítandó gép vételárának egy része fejében fizette az alperesnek. E szerint azt az alperes pusztán azon okból, hogy a felperes hiúsította meg a vételi szerződésnek teljesedésbe menetelét, magának meg nem tarthatja, mert ilyen jogot csak akkor gyakorolhatna a k. t. 277. §. értelmében, ha a szerződés megkötése jeléül adott foglalóról volna szó. A vételár előlegül felvett kereseti összeget az alperes még az esetben is, ha a szerződésnek teljesedésbe menetelét a felperesnek vétkes magatartása hiúsította volna meg, csak ugy tarthatja vissza, ha annak visszatartásához jogcíme lett volna; már pedig a fenforgó körülmények között egymagában véve az, hogy az alperes a maga részéről továbbra is a szerződés teljesítéséhez ragaszkodik, vételárelőleg visszatartásához jogcímül nem szolgálhat azért, mert a teljesítést az alperes sem kívánja annak eredetileg megállapított feltételei szerint, azokat a feltételeket pedig, a melyek mellett ő a teljesítéshez ragaszkodik, a felperes el nem fogadja. A B-/. és 2 /. a. szerződés feltételei szerint ugyanis a felperes az alperes által szállítandó gépnek átvétele előtt a neki hitelezett vételárösszegről jó váltókat küldeni s azt jelzálogilag biztosítani tartozott. Az alperes azonban perbéli előadása szerint már csak a szerződés megkötése után értesülvén arról, hogy a felperesnek ingatlanai ennek fia nevén állanak, a jelzálogi biztositásnak megadását a felperes fiától kívánta s a perben is ettől a feltételtől tette függővé a gépnek szállítása iránti készsége mellett a szerződés teljesítéséhez való ragaszkodását. A felperes azonban 3'/. a. levele szerint még 1897. szept. 29-én kijelentette a szerződéstől való elállását, és a perben elfoglalt álláspontja szerint egyáltalán nem hajlandó a szerződést maga részéről teljesíteni. De másfelől a felperes fia által nyújtandó jelzálogi biztosítás feltételének teljesítése nem is függne egyedül a felperesnek akaratától. Ilyen körülmények között tehát nyilvánvaló, hogy a peres felek között a szerződés teljesedésbe nem mehet, s így az alperes a vételi szerződés teljesedésbe menetelének feltétele alatt kapott vételár előleget a szerződés teljesítéséhez való ragaszkodása iránt tett kijelentése alapján vissza nem tarthatja.