A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 19. szám - Észrevételek az üzletátruházásokról szóló törvényjavaslathoz

148 A JOG tozik, előfeltételeit a perjog, a magánjogi jogügyleteknek előfeltételeit pedig a magánjog szabja meg. S itt rejlik az uj elmélet tévedése. A perjog nem önmagában s önmagáért, hanem a magánjogok védelmére keletkezett és e védelem hathatósabb eszközlése okából fejlődött mindenkor a magánjoggal párhuzamosan. A perjog csak másodlagos jog, mely védelmet igényelhető magánjogot tételez fel. Ha a perjogi védelem valamely magánjogi intézménynek átvételével s a perjogi céloknak megfelelő átalakításával hathatósabbá válhatott, ugy a perjog nem idegenkedett az ily magánjogi intézménynek átvételétől. Ez történt az egyezséggel is. Már a római jogban ráakadunk arra, hogy a magánjogi egyezség mint permegszüntető eszköz felhasználtatott ; bizonyság erre a Codex II. k. 4. cime, mely az egyezségekről, (de transactionibus), mint anyagi jogi jogügyletekről szólva, a perben kötött egyezség hatályát is meghatározza mondván : «causas vei lites transactionibus legitimé finitas impenali reseripto resuscitari non oportet».18) A kánonjogban és germán perjogban is a magánjogi egyezség ruháztatott fel permegszüntető hatálylyal, ha az a peres követelés felett és a per birája előtt köttetett. E két perjogból a római perjognak befolyása alatt keletkezett német közönséges perjog már fel is hatalmazta a bitót arra, hogy a per bármely szakában megkisérelhes;e a peres felekkel az egyezséget. Azok az előnyök, melyek a pernek egyezséggel való befejezéséből származnak, a mult században a porosz törvényhozást arra birták, hogy a perbeli egyezséget végrehajthatónak nyilvánította19); a francia törvényhozás pedig kötelezően előírta a pert megelőző egyezségi kísérletet. A magyar perjog is korán felismerte annak jelentőségét, ha a peres felek a per tárgya felett a per folyama alatt is egyezkedhetnek s habár kezdetben csak a biró beleegyezésével lehetett a per tárgya felett egyezséget kötni, aki azt a per súlyos voltára való tekintettel meg is tagadhatta.20); az 1351: XXIV. t.-c. már kimondotta, hogy ha a perlekedő felek akármily jelentékeny vagy fontos ügyben egyezkedni akarnak, a biró őket ebben semmi esetre sem gátolhatja meg s tőlük legfeljebb 3 márka békebirságot követelhet. Az 1435: V t.-c. és az 1439 : XXXI. t.-c. már minden birság és a biró megkérdezése nélkül megadja a peres feleknek a jogot, hogy a per folyama alatt a per tárgya felett szabadon egyezkedhetnek. Ezt a későbbi törvények, mint az 1458: XXXVII., 1486: V. és 1492 : LIV. t.-cikkek ismételve kimondják. Az egyezséggel a per befejeződött s az egyezségnek ilyetén érvényét a felek azzal biztosították, hogy annak meg nem tartását, illetőleg az egyezséggel elintézett pernek felelevenítését jelentékeny bírsággal vagy a patvarkodás büntetésével vagy pedig bajviadalban való elbukással, vagy hitszegés vétkével sújtották.21) A Hármaskönyv22) a per tárgya felett kötött egyezséget visszavonhatatlannak mondja. Mindazáltal a perben kötött egyezség a régi magyar jogban végrehajtási jogcímül nem szolgált; egyedüli kivétel volt az 1840. évi váltótörvény (XV. t.-c). mely II. R. 145. §-ában a váltótörvényszék előtt kötött egyezség alapján végrehajtásijogot adott a hitelezőnek. Ez a rövid történeti visszapillantás látni engedi, hogy az egyezség nem a perjog képződménye, hanem hogy az a magánjogból vétetett át a perjogba és ennek szükségleteihez képest ruháztatott fel az idők folyamán különböző perjogi hatályokkal. Ha azonban a bíróság előtt kötött egyezség magánjogi szerződés, mely csak annyiban bir perjogi hatálylyal, hogy a pert befejezi és végrehajtási jogcímül szolgál, akkor az nem vehető a jogerős ítélettel azonos perjogi intézménynek s nem is alkalmazhatók reá azok a jogszabályok, amelyek a jogerős ítélet megtámadhatásáról szólanak. Eme felfogás helyessége mellett szól tételes jogunk is. Az 1868 : LIV. t.-c. 257. §-ának az a kitétele : «a per birája előtt kötött egyezségek ítélet erejével birnak», csak azzal az értelemmel bir, hogy a bíróság előtti egyezség épp ugy, mint az itélet a pert befejezi, mert ha e §-nak az általunk helytelenített elméletnek megfelelő értelem volna tulajdonitható, hogy t. i. az egyezség és itélet minden tekintetben azonos joghatálylyal bir, akkor az 1881: LIX. t.-c. 71. íjának az a tétele, hogy «a bírósági egyezség által befejezett perekben perújításnak helye nincsen», ellenmondásban volna a 257. §-sal, s akkor az 1881 : LIX. t.-c. 50. §-ában felesleges volna az itélet mellett a bírósági egyezséget is felemliteni. Ezek alapján teljesen helyeseljük a Curiának fentebb idézett határozatában érvényesült azt a jogelvet, hogy a bíróság előtti egyezség ugyanazon anyagi jogi okok alapján érvénytele">) Cod. II. 4. 16. lS) 1793. jul. 6. törvény I. 24. c. 4, §. ,0) H aj nik: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpádés vegyesházi királyok alatt. Budapest, 1899. 406 1. 21) Hajnik fentebb idézett müve 408 1. •s) I. R. 62. c. 3. §. nithető, mint a peren kívüli egyezség; ezen felül azonban a bíróság előtti egyezség mint perjogi cselekmény az 1881 : LIX. t-c. 50.§-ában fölsorolt perjogi okokból is megtámadható. Felmerül itt az a kérdés, hogy a bíróság előtti egyezség mily eljárással támadható meg? De lege ferenda helyes volna olyan intézkedés, hogy a bíróság előtti egyezség az ujitott per módjára csupán ama bíróság előtt indítandó keresettel volna megtámadható, amely előtt az egyezség köttetett; de tételes jogunk szempontjából, nem lévén e tekintetben kötelező jogszabály, azt kell mondanunk, hogy a bíróság előtti egyezség akár keresettel, akár kifogás utján, akár ama bíróság előtt, amelynél köttetett, akár más illetékes bíróságnál megtámadható. Itt megemlítjük, hogy a P 1 ó s z-féle polgári prtts. tervezet 595. §-a bizonyos esetekben a bíróság előtti egyezséggel befejezett perekben is megengedi a perújítást, anélkül, hogy akár a tervezetben, akár annak indokolásában kifejezést adna annak . a felfogásnak, hogy a perbeli egyezség más uton nem érvényteleníthető. "Észrevételek az üzletátruházásokról szóló törvényjavaslathoz. Irta: Dr. GÁSPÁR IZSÓ budapesti ügyvéd. Hogy a szóban forgó uj törvényjavaslat minő nagy hiányt van hivatva pótolni, hogy arra olyan égető szükség van, mint a pusztai zarándoknak az ivóvízre, az ugyancsak fölösleges fejtegetni, mert azt mindenki tudja. De ha már odanyújtjuk ezt az ivóvizet a szomjasnak, akkor. — ugyebár —legyen az a viz üdítő, a mely a szomjat oltja, ne valami olyan ital, a mitől az ember még szomjasabbá lesz. Nos tehát, az előttünk fekvő előadói terveret, noha kétségtelenül meglátszik rajta, hogy feladatának igyekezett megfelelni, nem fogja azt a szomjat eloltani, a melylyel a kereskedő világ az uj törvény megszületését várja. Első átolvasásra mindjárt magam elé képzeltem F a 1 1macher Izsák urat, a mint jóizüen mosolyog. Ha megkérdezem tőle, hogy miért mosolyog olyan gúnyosan, akkor azt feleli, hogy azért, mert az uj törvény nemcsak, hogy nem szab gátat annak, hogy ő kellő időben üzletét hatodszor is átruházza, de sőt mindjárt 1. §-ában szájába ságja neki az üzletátruházásnak ezentúl követendő módját. Ezután t. i. F a 1 1macher ur nem vehet magának csendes társat, hanem egyszerűen eladja a portékáját egy tömegben. Nem ruházza ő át az üzletet, nem is adja ő el az üzletet, csak a portékát adja el, s ő bizonyára jól meg fogja válogatni azt az úgynevezett vevőt, a mint mindeddig jól megtudta válogatni a csendes társakat. Sőt tovább fog menni: ő. ha majd elég tartozása lesz már, idejekorán fel fogja mondani helyiségét és gondoskodni fog uj üzlethelyiségről, a hova az ő «vevő» je az árukat átszállítani fogja. Ez csak nem üzletátruházás — úgymond ő, — portékámat csak szabad eladnom, akár egyenkint, akár tömegben. És tessék elhinni, ilyen esetek eddig is előfordultak, de csak szórványosan, most azonban, ha ez a javaslat törvénynyé lesz, mindennaposokká fognak lenni az ilyen üzleteladások. És be fog ez következni azért, mert ez a törvényjavaslat nem tiltja, illetve ily esetekről nem gondoskodik, a büntető törvény pedig — hála a kir. Curia Lmert elvi álláspontjának — nem bünteti az ilyen eljárást, feltéve, hogy az illetőnek elég esze volt a tartozások lejártát, vagy peresitését be nem várni. Nem igaz ám az, hogy Fallmacher urnák joga van áruit egy tömegben eladni, mert a közvetítő kereskedelemnek nem az a célja, hogy részletekben bevásárolt árukat egyszerre harácsoljon el. Azt hiszem, hogy ez bővebb fejtegetésre nem szorul. Ha pedig áll az itt feállitott tétel, akkor nem áll az, hogy az ilyen en bloc eladásnak nem lehet törvényes gátat vagy korlátokat szabni. A kérdéses törvényjavaslatot tehát akként kellene szerkeszteni, hogy az ilyen manipulációk is intézkedései alá vonhatók legyenek. A részletekre áttérve, szerény indítványaim a következők : ad. 1. §. Mindenek előtt az a kitétel, hogy «azokon kívül» stb. legalább is kétes. Mert ha azt mondom, hogy : «megvettem azokon kívül, a mik az utcai üzletben voltak, az eladó udvari raktárát», akkor épp ugy lehet azt érteni, hogy az udvarit is meg az utcait is megvettem mint a hogy akként is lehet értelmezni, hogy az utcait nem, csak az udvari raktárt vettem meg. Itt a javaslat kivételt akar statuálni, ennélfogva e két szó helyett «azokon kivüb ez teendő : «kivéve azokat». De nagyon meg kell gondolni, hogy tekintve miszerint az ilyen átruházások 99<yo-a a hitelezők kijátszására irányul,