A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 18. szám - Tervezet a tisztességtelen eljárásnak a kereskedelemben való megakadályozására vonatkozó intézkedésekre nézve. [2. r.]

A J Arról ugyanis szó sincs, mintha megakadályoztatnék az alkalmazott vagy munkás, hogy tapasztalatait, melyeket előbbi főnökénél szerzett, uj állásában érvényesítse. A mit ő tanult, elsajátított, azt tisztességgel bárhol s bármikor felhasználhatja. Itt is csak a jogtalan és tisztességtelen cselekedetnek megtorlásáról, illetve megakadályozásáról van szó. A mi viszonyainknak megfelelne e részben egy oly intézkedés, mely megállapítja, miszerint a ki mint alkalmazott munkás vagy tanonc üzleti vagy gyári (üzemi) titkot, mely alkalmaztatásánál fogva vele közöltetett, vagy melyről más módon tudomást nyert, a szolgálati viszony tartama alatt mással jogosulatlanul az üzlettulajdonos megkárosítása végett közöl: vétséget követ el és politikai jogainak felfüggesztése mellett 6" hónapig terjedhető elzárással és 4,000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Ugyanezen büntetéssel sújtandó, a ki üzleti vagy gyári (üzemi titkot, melynek tudomására valamely alkalmazott, munkás vagy tanonc utján, vagy más, a törvénybe vagy a jó erkölcsökbe ütköző cselekedet utján jutott, verseny céljából jogosulatlanul felhasznál vagy másokkal közöl. A fent megjelölt büntetéseken kivül pedig a tettesek az okozott kár megtérítésére kötelezendők s a kárért ugy a titok elárulója, mint az, a ki azt jogtalanul felhasználja — egyetemlegesen felelős. Nevezetes rendelkezése ezen szabálynak, hogy a titok megőrzésére az alkalmazott, munkás vagy tanonc csakis a szolgálat tartama alatt van kötelezve, természetes lévén, hogy nem kerüli el a büntetést akkor, ha megállapítható, hogy már a szolgálat tartama alatt előkészítette a titok elárulásának keresztülvitelét, pl. ha már ezen idő alatt gyűjtötte az adatokat, a gyártási folyamat, a vételforrás, a beszerzési ár, a vevőközönség stb. stb. jegyzékének elkészítésére. A fentieken kivül pedig büntetéssel sújtandó az is, a ki valamely alkalmazottat, munkást vagy tanoncot az üzleti vagy gyári titok elárulására. habár sikertelenül, rábeszél, megállapítván, hogy a ki valamely alkalmazottat, munkást vagy tanoncot, az üzlettulajdonos üzleti vagy gyári (üzemi) titkainak jogosulatlan közlésére felbujt, vétséget követ el és három hónapig terjedhető elzárással s 1,000 koronától 4,000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. A felbujtó tehát, ha eljárása sikerrel járt, ugyanoly büntetéssel sujtatik, mint a titok elárulója, ha azonban a felbujtás sikertelen volt, enyhébb büntetés éri azt. VII. Jelen törvény oltalmára csakis azok tarthatnak számot, kik az országban kereskedelmi vagy iparteleppel bírnak s ezeken kivül azon állam honosai, mely állam a magyar honosoknak hasonló mérvű oltalmat biztosit. VIII. Mindazon rendelkezésekre nézve, melyek Magyarországra nézve a belügyi, földmivelési és igazságügyministerrel egyetértőleg adatnak ki. Horvát-Szlavon-Dalmátországra nézve a kereskedelemügyi minister Horvát-Szlavon-Dalmátországok bánjával egyetértőleg jár el. Belföld Igazságügyek a képviselőházban. (Május 3-iki ülés.) Mohay Sándor előadó ismerteti a betétszerkesztésekrő szóló törvény módosításáról szóló javaslatról az igazságügyi bizottság jelentését. A ház a javaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadja. Mohay Sándor előadó ismerteti az igazságügyi bizottság jelentését arról a fölhatalmazásról, mely a kolozsvári főügyészségnek adandó, hogy Gardus Joun tordaaranyosmegyei lakos ellen az országgyűlés megsértése miatt az eljárást megindítsa. A Ház a fölhatalmazást megadja. A szerzői jog biztosítása Németországgal Neumann Ármin előadó ismerteti a szerzői jogra vonatkozólag Németországgal kötött szerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot s azt elfogadásra ajánlja. P o 1 o n y i Géza arra a meggyőződésre jutott, hogy a javaslatot ilyen alakjában nem fogadhatja el. Kultúrpolitikai szempontból hangsúlyozza, hogy a német kultúrától való elzárkózás önvédelmi harcot jelent. Mentül inkább látjuk a német kultúra nagy haladását, annál inkább kell figyelemmel lenni arra, hogy Magyarország faji és nemzeti jellege soha sem volt oly nagy veszteségnek kitéve, mint a germanizációnak. Ez a törvényjavaslat színleg OG 143 ártatlan, de ha beljebb megnézzük, azt látjuk, hogy Magyarországnak nem lesz haszna belőle, mert a magyar termékeket nem fordítják le s csak a német irodalmi és művészeti termékeknek Magyarországban való nagyobb beözönlését segítjük elő. Ennek a törvényjavaslatnak a konzequenciája az lesz, hogy a nagy német kultúra, az iroddom összes termékei, melyek eddig magyar fordításban kerültek Magyarországba, ezután német nyelven fognak bejönni. A kérdés közjogi részéről szólva, kifogásolja, hogy nincs kifejezve a törvényben, hogy Magyarország szerződik, hanem csak az van mondva, hogy az osztrák császár és a magyar király szerződik, holott a német császárnak nem derogál azt ki fejeztetni, hogy Németország nevében szerződik. A javaslatot nem fogadja el. (Helyeslés a szélsőbalűidalon.) Plósz Sándor igazságügyminister hivatkozik a berni konvencióra, mely intézkedik a szerzői jogok védelméről. A magyar kormányt fölszólitották, hogy járuljon ehhez hozzá, de ehhez a magyar kormány nem járult hozzá azért, mert nem akarta azt, hogy a külföldi termékek nagyobb védelemben részesüljenek, mint a hazaiak. Ismerteti, hogy mily védelemben részesül a külföldi fordítás nálunk. Itt első sorban a jogi védelmet kell figyelembe venni. De itt nemcsak jogkérdés forog szóban, hanem érdekkérdés is. Ez a szerződés bizonyos védvámot képez, mert megneheziti a külföldi szellemi termékek nagymértékbeni beözönlését. Nagyobb védelmet nyújt tehát a magyar szellemi termékeknek; ez csak azokra nem lehet előnyös, a kik nem nemzeti szempontból tekintik a szerződést. Szó van itt festményekről, zeneművekről is, a mi szintén igen előnyös reánk nézve. Polemizál Polonyinak közjogi kifogásaival. Bebizonyítja, hogy más szerződésekben is benne van az a kifejezés, hogy két állam szerződik. Ami a felelősséget illeti, azt a magyar kormány viseli is. Polonyi hivatkozik az 18(>7: XII. törvénycikkre. Van diplomáciai és kereskedelmi képviselet. Ilyen dolgokban a magyar államot is a külügyminister képviseli, természetes, hogy nekünk nincs külön külügyministerünk, ez kötheti tehát a mi nevünkben is a szerződést. Ez csak formai közösség. Minden szerződés ugy köttetett, hogy nem tétetett ki az, hogy: Ausztria és Magyarország részéről. Ilyen szerződéseknek egész sora van előtte. A szerződés a német birodalom császára és Ausztria császára és Magyarország apostoli királya közt köttetik. Kéri a házat a javaslat elfogadására. (Helyeslés jobbfelől.) Visontai Soma szerint nagy hiba volt a minisztertől, hogy a 67: XII. t.-cikk azon § át hozta fel védelmére, amely a közös ügyekről intézkedik. Ez a §. azokra a külügyekre, amelyek belügyi vonatkozással birnak, nem alkalmazható. Pusztán formai okokból ne kösse magát Magyarország Ausztriához, hanem juttassa érvényre önállóságát ott, ahol csak lehet. Ez a javaslat semmi más okból nem látott világot, mert Ausztriának erre különös szüksége volt. A magyar kormány van hivatva, hogy mindenütt ott, ahol Magyarország önállóságát elhalványítani akarják, fellépjen és megvédje Magyarország érdekeit. Polonyinak teljesen igaza volt, midőn kimutatta azokat a súlyos közjogi sérelmeket, melyek a javaslatban benne vannak. Az csak szofizma, amit az előadó mondott: hogy itt három szerződő van, de csak két fél. Ennek a javaslatnak minden intézkedése felesleges, mert csak Magyarország ártalmára van. Kérdi a minisztert, hogy mi szüksége volt e javaslatra magyar szempontból, hazai szempontból. Vannak oly esetek — s ez a mostani is olyan — amikor a magyar iróvilág érdekeinek háttérbe kell szorulni Magyarország általános érdekével szemben. A javaslatot nem fogadja el. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon). (Az elnöki széket Tallián Béla foglalja el). Elnök a vitát berekeszti. Plósz Sándor igazságügyminister elismeri, hvgy a szerzői jogok védelme nem közös, hanem teljesen önálló, csakis a mi érdekünk. Ennek a szerződésnek azonban azért kell igy lenni, mert minden védelem eddig közös volt, a mi a 67-iki törvényből folyik. A javaslat különösen az úgynevezett titkos fordítókat sújtja, kik saját nevük alatt adnak ki külföldi termékeket. Kéri a javaslat elfogadását. (Helyeslés jobbfelől.) Neumann Ármin előadó csak azért szólal föl, mert Polonyi őt is aposztrofálta a szerződés közjogi oldalának feszegetésénél. A német császárnak az ő cimét a német alkotmány értelmében föltétlenül használnia kell, a magyar királyra nézve pedig egészen másképen áll. Képviselet tekintetében akár Magyarországot, akár Ausztriát, akár a monarchiát illető ügyben történik az, mindig a külügyminiszter van hivatva. Utal az 1868-iki Be üsthöz intézett rendeletre, mely azóta nálunk mindig divik. Madarász József: Rendelet itt sohasem divott! Polonyi Géza: Micsoda rendelet? (Zaj a szélsőbaloldalon. Fölkiáltások: — Rendre kell utasítani! — Az udvari tanácsos beszél!) Elnök csendet kér. N e u m a n Ármin magyarázza, hogy a külügyminiszteri képviselet jogos. Polonyi Géza: Nem értette meg az előadó az ő felszólalását és nagy szerencsétlenség lett volna, hogyha az uzus meghonosodnék, amit az előadó ma megkezdett. Holmi Lustkandl-féle teóriákra hivatkozni nem szabad. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) A mint a polgármester községe, ép ugy a magyar király csak országa nevében köthet szerződést. Az előadó pedig ne