A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 16. szám - A magánjogi csalásnak egy neme

62 A JOG A győri kir. Ítélőtáblának 8-ik számú polgári döntvénye. A telekkönyvbe bejegyzett jog hatálytalanítása iránt az 1881. évi XVII. t.-c. III. fejezete értelmében indított megtámadási per feljegyezhetö-e a telekkönyvbe r (Vonatkozással az 532/900. számú polgári ügyben felmerült jogkérdésre, valamint a győri kir. ítélőtáblának 306/900. polg. és 359/900. polg. számú végzéseire.) Határozat. «A telekkönyvbe bejegyzett jog hatálytalanítása iránt az 1881. évi XVII. t.-cikk III. fejezete értelmében indított megtámadási per a telekkönyvben feljegyezhető.* Indokok. Az 1881. évi XVII. t.-c. 26. §-ában kijelentett hatálytalanság következménye az emiitett törvény 33. §-a értelmében abban áll, hogy a megtámadott jogcselekmény előtt volt állapot állíttatik helyre, s a hatálytalanitott jogcselekmény a csődhitelezőkkel szemben jogilag létre nem jöttnek tekintetik. Az 1881. évi XVII. t.-c. 26. §-a alapján elért hatálytalanság esetében tehát a csődhitelezők részére a csődtömeg nem szerez uj telekkönyvi jogot. Mert a tömeg joga nem a megtámadottnak mint későbbi szerzőnek a jogából, hanem a közadósnak a telekkönyvbe már előbb bevezetett jogából ered és mert a hatálytalanság alapján nem uj jog vezettetik be a telekkönyvbe, hanem a csődhitelezők magukra nézve a hatálytalanitott jogcselekmény előtt volt állapot helyreállításaként azt érik el, hogy velők szemben, a megtámadott által a közadóstól szerzett telekkönyvi jog ebben a részében törültetik. Az állandó birói gyakorlat szerint is a telekkönyvi jog megtámadására irányuló perben, marasztalás esetén, az ítélet akkép szól, hogy a megtámadott javára a telekkönyvbe bejegyzett jogra nézve feljegyeztessék, hogy a bejegyzés a csődhitelezőkkel szemben hatálytalan. Ezekből kitűnik, hogy a csődtörvény III. fejezete értelmében valamely telekkönyvi jog megtámadására irányuló per lényegében a törlési perrel rokon természetű; az ily per alapjául szolgáló kereset nem oly kötelmi viszonyból származó igény érvényesítését célozza, mely zárlat utján biztositható; s az olyan uj nyilvánkönyvi jog szerzésére irányuló keresetek közé sem tartozik, melyek alapján a m. kir. Curiának 11. számú polgári döntvénye szerint a perfeljegyzés ki van zárva. Minthogy tehát valamely telekkönyvi jog megtámadására a csődtörvény III. fejezete értelmében indított kereset éppen ugy, mint a törlési kereset, a telekkönyvi bejegyzés érvényessége ellen irányul, ez éppen ugy, mint a törlési kereset a telekkönyvben feljegyezhető. Kelt Győrött, a kir. ítélőtáblának 1900. évi március hó 26-án tartott teljes ülésében. Hitelesítette a győri kir. Ítélőtáblának 1900. évi április hó 9-én tartott teljes ülése. V á g i M. sk. a kir. Ítélőtábla elnöke, Dr. Csizmazia András sk. tanácsjegyző, albiró. A magyar kir. Curia 1897. évi február 24-én I. G. 408/1896. \ szám alatt hozott határozatában kimondotta, hogy a vélelmezett I 6—10 hónapi gyermekfogamzási időszak legrövidebb ideje 182 nappal, leghosszabb ideje 300 nappal, mindenkor leszámítva a nemzés és születés napját, — számítandó. ÍA magy. kir. Curia 1900 március 9-én I. G. 22/1900. P. szám a.) A felebbezési bíróság nem sértett azzal jogszabályt, hogy felperesnek az elsőbiróság előtti eljárásban esküvel erősített vallomását a döntő körülményre nézve elfogadta. (A magy. kir. Curia 1900. évi febr. 24-én I. G. 636/1899.) A tekintetben, hogy a felek a felebbezési eljárásban ininő kérelmeket terjesztettek elő, avagy minő bizonyítékokra hivatkoztak a S. E. 197. §-a értelmében bizonyítékul csak a vonatkozó tárgyalási jegyzőkönyv, ennek melléklete, vagy maga az Ítélet szolgálhat. ( A magy. kir. Curia 1900. évi márc. 10-én I. G. 15/900. polg. sz. a.) Valamely jogügyletnek okiratba való foglalása nem zárja ki annak bizonyítását, hogy a jogügyletben részt vett felek a jogügyletet komolyan létesíteni nem akarták, annak megállapítása pedig, hogy a vonatkozó jogügyletet magában foglaló szerződés a felek akaratára való tekintettel valóban komoly jogügyletként tényleg létre jött-e, a vagy, hogy azt a felek csak semleg kötötték meg a nélkül, hogy egymásközt tényleges jogviszonyt létesíteni akartak volna, ténykérdést képez, mely mint ilyen sikeresen csak jogszabály megsértése esetében támadható meg. (A magy. kir. Curia 1900 január 26-án I. G. 5II. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben Az a szerződő fél, a ki az utólagos teljesítésre irányuló határidő engedélyezésével, saját magatartásávnl szolgáltatja tanújelét annak, hogy a szállításnak eredetileg kitűzött határidejét nem tekinti a szerződés oly lényeges feltételének, a melyen tul a teljesítés kizárva van, utóbb a törvénynek a záros határidőhöz kötött ügyletekre vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazását a teljesítésnél késedelemben Jevő fél elleneben már nem követelheti. Értékpapír szállítása iránt kötött ügyletnél pusztán a teljesítési határidőnek meghatározása alapján, határidőhöz kötött fix ügyletről csak akkor lehet szó, ha a szerződés tartalmából az következik, hogy a felek között a szállítási ügylet, az annak tárgyát képező értékpapírokkal való üzérkedés céljából köttetett meg és a felek ezért tekintik az értékpapírok árhullámzásával járó kockázatra való tekintettel a szállítás határnapját a szerződés teljesítése lényeges feltételéül. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1899 május 12-én 14,049. sz. a.) H. Gyula, dr. G. Lajos és H. Vilmos felpereseknek, Sz. Attila alperes ellen 10,000 frt névértékű értékpapír vétele iránt kötött ügylet megszűntének kimondása és jár. iránt indított rendes perében a következő Ítéletet hozta: A kir. törvényszék H. Gyula felperes és Sz. Attila alperes között 20,00 1 frt névértékű: ^Magyar Hirlap kiadó részvénytársaság» részvény vétele iránt Budapesten 1891. évi július 17-én létre jött ügyletnek 10,000 frtos névértékű részvényre vonatkozó részét megszűntnek kimondja stb. Indokok: H. Gyula felperes, a kereset alapját képező A. alatt csatolt okirattal, dr. G. Lijos és H. Vilmos felperesek készfizetői kezessége mellett, 1891 július 17-én arra kötelezte magát, hogy Sz. Attila alperestől 20,000 frt névértékű «Magyar Hirlap kiadó részvénytársaság* részvényt két részben és pedig 10,000 frt névértékűt 1895 július 1-én és 10,000 frt névértékűt 1895. december 31-én átvesz. Alperes nem tagadta, hogy a részvények második csoportját nem szállította. Minthogy pedig H. Gyula felperes az A. alatti okiratban magát 10,000 frt névértékű részvénynek 1895. évi dec. 31-én leendő átvételére kötelezte és azokat sem akkor, sem a B. alatti okirat szerint alperesnek az utólagos teljesítésre engedett időn belől meg nem kapta, az A. alatti okiraton vallott kötelezettsége megszűnt. Alperesnek ezzel szemben felhozott az a védekezése, hogy maguk felperesek akadályozták meg a részvények átadásában, mert az A. alatti és 2". alatti okiratok szerint azok a <Magyar Hírlap- vételárának képezvén részét, a «Magyar Hirlap kiadó részvénytársaság* által, melyeknek II. és III. r. felperesek igazgatói, — 1897. május 20-ig visszatartattak: csak abban az esetben lett volna figyelembe vehető, ha alperes igazolja, hogy felperesek a részvények odaadását rosszhiszemüleg abból a célból akadályozták meg, hogy alperes a részvények átadására vonatkozó kötelezettségének eleget ne tehessen. Alperes azonban ezt nem bizonyította, sőt a kiegészítő tárgyalás alkalmával előadott abból a körülményből, hogy a «Magyar Hirlap kiadó részvénytársaság* cég ellen 10,000 frt névértékű részvény kiadása iránt folyamatba tett perben 1897 május 20-án kötött egyesség szerint alperes 3,235 frt 30 kr. értékű váltókat adott azon tartozásai fejében, melyeknek biztositékául szolgáltak a kérdéses részvények, az tümk ki, hogy az utólagos teljesítésre engedett határidő elteltéig 1897 május 6-ig fennállottak az alperesnek olyan tartozásai, melyek fejében a kérdésben forgó részvényeket a «Magyar Hirlap kiadó részvénytársaság* visszatartotta és hogy alperes ezeket a tartozásokat csak akkor (1897 május 20-án) rendezte, mikor már az utólagos teljesítésre engedett határidő is elmúlt és ugy alperes volt az oka annak, hogy a részvények birtokába csak akkor jutott, mikor I. r. felperesnek a vételi szerződésből folyó kötelezettsége a teljesítésre adott határidők eltelte miatt már megszűnt. Az előadottak alapján a vételügyletet megszűntnek kimondani kellett stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1899 október 3. 1,909. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felpereseket követelésükkel elutasítja stb. Indokok: Nem ütközvén perrendi intézkedésbe valamely létrejött kötelezettség megszűntnek kimondása iránti keresetnek indítása, alperesnek a kereset ellen emelt vonatkozó kifogása alaptalan. Alaptalan alperesnek az a kifogása is, hogy H. Gyula I. r. felperes a fiának H. Károlynak adott, C. alatt csatolt közjegyzői okiratban foglalt általános meghatalmazást visszavonván, H. Károly jelen per indítására dr. P. Imre ügvvédet jogszerűen meg sem bízhatta ; mert habár kétségtelen, hogy nem létezik törvényes intézkedés arra nézve, hogy egy közjegyzői okiratban foglalt meghatalmazás élő szóval visszavonható és e visszavonás ténye főesküvel bizonyítható nem lenne: de a fenforgó esetben alperes ez irányban emelt kifogását csak egész általánosságban és concrét tények alőadása nélkül hozván fel, ez jelzett határozatlanságánál fogva nem volt figyelembe vehető. Mégis az első bíróság ítéletét megváltoztatni, felpereseket kereseti követelésükkel elutasítani kellett. Az A. alatt csatolt kötlevél tartalmából ugyanis ki nem tűnik, hogy a felek a kérdésben forgó 10,000 frt névértékű részvény vételére tűzött 1895. évi dec. 31. határidőt a szerződés tel-