A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 16. szám - A magánjogi csalásnak egy neme

A d jesitésének oly lényeges feltételéül tekintették, hogy ezen időn tul a szerződés teljesíthető ne legyen, sőt ellenkezőleg abból a körülményből, hogy maguk a felperesek alperesnek a szerződés e részének utólagos teljesítésére a B. alatt csatolt okirat szerint 1807 május tí-ának déli 12 óráját tűzték ki határnapul, kitetszik, hogy az utólagos teljesítés kizárva nem volt. Minthogy ezek szerint a kérdésben forgó ügylet a kereskedelmi törvény 355 §. rendelkezései alá nem esik; minthogy felperesek csak 1897. évi május 4-én hivták fel alperest a részvények átadására és jelentették ki a szerződésből való elállásokat arra az esetre, ha alperes a részvényeket 1897. évi május 6. napjának déli 12 órájáig át nem adja; minthogy a k. t. 354. §. értelmében alperes a jelzett felhívás után jogosítva volt az utólagos teljesítésre megfelelő időt igénybe venni; minthogy felperesek nem tagadták és igy az 1865. évi LIV. t.-c. 159. §-a értelmében beismerték alperesnek azt a tényállítását, hogy ő 1897. évi május 20-án a szóban forgó részvényeket kézhez kapván, azokat azonnal felajánlotta felpereseknek átvételre, végre: minthogy felperesek a «Magyar Hirlap kiadó részvénytársasággal való összeköttetésüknél és ennél elfoglalt állásuknál fogva a B. alatti felhívás keltéről tudomással bírtak arról, hogy a szóban lorgó részvények kiadása iránt az alperes által a nevezeti társaság ellen indított per még folyamatban van, hogy tehát alperes 1897. évi május 6-án nem lehet abban a helyzetben, hogy a részvények felett rendelkezhessék s ennélfogva az utólagos teljesítésre a telperesek által külömben és egyoldalúan kiszabolt határidő (1897 május 6.) az ügylet természeténél fogva megfelelőnek nem tekinthető, és igy alperesre nézve kötelező erővel nem birt, másrészt a teljesítésnek 1897. május 20-án alperes részéről felajánlása a kifejezettekre tekintettel a fenforgó esetben elkésettnek nem tekinthető: alperes részéről oly késedelem, a mely a létrejött szerződés megszűnésének kimondására jogos alapul szolgálhatna fenn nem forog. A m. kir. Curia (1900. márczius 14. 37. sz. a.) a másodbíróság ítélete helybenhagyagyatik stb. Indokok: Helyesen fejtette ki a másodbiróság Ítéletének vonatkozó indokolásában, hogy az t. r. felperes által csatolt A /. a. okirat alapján közötte és az alperes között létre jött ügyletnél már annak következtében, hogy az L r. felperes C. a. meghatalmazottja utján az alperes részére az értékpapíroknak átadására utólagosan határidőt engedélyezett, az alperesnek az A. alattiban eredetileg kitűzött határidőben fenforgó késedelme miatt a k. t. 355. § nak a határidőhöz kötött úgynevezett fix vételi ügyletekre vonatkozó rendelkezései alkalmazást nem nyerhetnek, mert az a szerződő fél, a ki az utólagos teljesítésre irányuló határidő engedélyezésével saját magatartásával szolgáltatja tanújelét annak, hogy a szállításnak eredetileg kitűzött határidejét nem tekinti a szerződés oly lényeges feltételének, a melyen tul a teljesítés kizárva van, utóbb a törvénynek a záros határidőhöz kötött ügyletekre vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazását a teljesítésnél késedelemben levő fél ellenében már nem követelheti. De másfelől értékpapír szállítása iránt kötött ügyletnél pusztán a teljesítési határidőnek meghatátozása alapján, határidőhöz kötött fix ügyletről csak akkor lehet szó, ha a szerződés tartalmából az következik, hogy a felek között a szállítási ügylet az annak tárgyát képező értékpapírokkal való üzérkedés céljából köttetett meg s a felek ezért tekintik az értékpapírok árhullámzásával járó kockázatra való tekintettel a szállítás határnapját a szerződés teljesítése lényeges feltételéül, ennek az esete azonban az A. a. ügyletnél kizártnak tartandó azért, mert az A. alattiban az I. r. felperes azoknak a részvényeknek névértéküknek megfelelő készpénzfizetés ellenében való átvételére vállalt az alperes irányában kötelezettséget, a mely részvények az alperesnek a «Magyar Hirlap kiadó részvénytársaságtól» vételár fejében kijártak. A felek között nem vitás perbeli tényállás szerint pedig ezek a részvények az alperesnek a «Magyar Hirlap kiadórészvénytársaságtól* az alperes és az I. r. felperes közös tulajdonát képezett Magyar Hirlap napilap vállalat megvétele iránt az A. alattival ugyanaz napon kiállított 2- . a. vételi szerződés alapján az alperest megillető tulajdon résznek a készpénzen felül kiegyenlítendő vételára fejében voltak kiszolgáltatandók, de a 2 /. a. 5. pontja szerint a vevő részvénytársaság által éppen azon időpontokig, a melyeken azokat az I. r. felperes az A. a. szerint az alperestől készpénzfizetés mellett átvenni magát kötelezte, a közös vállalatnak a 4'/. a. jegyzék szerint a vevő társaság által átvállaltakon felül esetleg felmerülhető tartozásai kiegyenlitéséül biztositékképpen voltak visszatarthatok. Ily körülmények között tehát az I. r. felperes akkor, a midőn az A. alattiban az alperes irányában ugyanazoknak a részvényeknek, mint a melyek az alperesnek a 2'j. a. szerint vételár fejében kijártak, ugyanazon időpontban, mint a meddig azokat a vevő a 27. a. szerint biztositékképpen visszatarthatta, készpénzfizetés mellett való átvételére magát kötelezte, tulajdonképen az alperest a közös vállalat eladása következtében arra a vételrészletre nézve, a melyet ennek a vevő társaság saját részvényei kiszolgáltatásával egyenlítette ki, a részvények átadása ellenében készpénz fizetéssel kívánta kárpótolni. Az A. alatti ügyletnek ily természete már kizárja, hogy oly határidőhöz kötött szállítási ügyletnek tekintessék, a melynél a OO 63 szerződő felek célzata rendszerint az üzérkedés és pedig annál inkább, mert az alperes az értékpapírokat az A. alatti alapján az l. r. felperesnek előbb át nem adhatta, mielőtt azokat neki a vevőtársaság a 2/. alatti alapján ki nem szolgáltatta. Ezek szerint az alperesnek késedelme az A. alatti alapján az értékpapíroknak átadásánál az I. r. felperes irányában csak akkor állhatott be, a mikor az L rendű felperes a B. a. szerint erre felhívta. Minthogy pedig a B. a. szerint az I. r. felperes egyúttal az alperesnek az átadás teljesítésére utólagos határidőt is engedett, annak a megállapítása, hogy I. r. felperes jogosítva volt-e az utólagosan engedett határidő eltelte után az alperes késedelme miatt az A. alattitól a k. t. 353. és 354. §§. érteimébei elállani, annak a kérdésnek eldöntésétől függ, hogy a B alattiban az utólagos teljesítésre megfelelő határidőt engedélyezett-e'E tekintetben a másodbiróság, Ítéletének indokolásában szintén helyesen állapította meg, hogy miután a B. a. felhívás idejében az alperes a vevő társaság ellen a keresetet a részvények kiadása iránt a tőzsdebiróság előtt már megindította s arra a tárgyalási határnap 1897. május 7-ére volt kitűzve, a B. alattival 1897. május 4-én 48 órára vagyis május 6-án déli 12 órára kitűzött határidőt az utólagos teljesítésre megfelőnek nem tarthatta, miután az I. r. felperes kellő időt tartozott adni az alperesnek arra, hogy a részvényeket visszatartó vevő társasággal a részvények kiadása iránt fenforgó vitás kérdést tisztázhassa. Ennek következtében, miután a per adatai szerint az alperes a részvényeket a vevő társaságtól csak 1897. május 20-án kapta meg s azokat azoknak birtokba vétele után az I. felperesnek azonnal felajánlotta, az 1. r. felperes az átvételt nem volt jogosítva megtagadni s az A. alatti ügylettől a B. a. felhívására hivatkozással el nem állhatott. Mindezeknél fogva az 1. r. felperes az A. a. ügylet megszűntének kimondását sem követelheti és miután a II. és III r. felperesek az A. alattiban az I. r felperesnek az alperes irányában fennálló kötelezettségeért vállaltak készfizetői kezességet s igy ennek keretén belül az A a. ügyletnek a hatálya ő irányukban is az 1. r. felperessel azonos szempontok alapján bírálandó meg: mindhárom felperes keresetével helyesen lett elutasítva stb. Bűnügyekben. Vádlott éjjel kerített helyre, az azzal rendelkező beleegyezése nélkül, erőszakkal, vagyis a közbeesett kerítésnek, mint akadálynak, erőfeszítéssel járt leküzdése mellett, jogtalanul hatolván be, ezen cselekménye által a magánlaksértés bűntettét követte el. Vádtott társának biztatása, reábirása következtében hatolván be sértett udvarára oly célból, hogy onnan az ólból tyúkokat lopjon, a mely udvaron azonban akkor semmi ellopható értékesebb ingóság nem volt, — ez utóbbi az elkövetett magánlak megsértésben mint felbujtó volt bűnösnek kimondandó. A szolnoki kir. törvényszék (1899. jannár 9-én 10,506. sz. a.) lopás bűntettével & annak kísérletével vádolt B. János és R. János elleni bűnügyben következőleg Ítélt: B. János a btk. 333. §-ába ütköző, a 334. §. szerint minősülő lopás vétségének, a 65. §. szerinti kísérletében bűnösnek mondatik ki s ezért a btkv. 333., 66. és 85. §. 4. pontja alapján a foganatba vételtől számítandó 8 (nyolc) napi elzárásra Ítéltetik, stb. stb. R. János ezen cselekményből kifolyólag a btk 333., 334., 65. és 69. §. 1. pontja alá eső lopás vétségének kísérletében való részesség, továbbá ugy R. János a D. Sándorné sz. B. Zsuzsánna kárára elkövetett, a btkv. 126. §-ába ütköző tulajdon elleni kihágás, illetve az ebben való részesség miatt emelt vád és következményeinek terhe alól a btk. 116. és a kbtk. 126. §-ok alapján felmentetik. Indokok: B János ugy a vizsgálat, valamint a végtárgyalás során azt adta elő, hogy 1898 március 7-én este, mig R. János tapasztó cigány D.Sándorné mezőtúri lakos kerítésén át, annak udvarára bemászott és onnan 3 drb megfojtott, káros által 2 frtra értékelt tyúkot kihozott, ő addig kivül őrködött, R. János vádlott pedig tagadta, hogy a kerítésen átmászott és D. Sándorné udvaráról 3 drb tyúkot ellopott volna, hanem a tyúkokat egy híd alatt a korcsma közelében találták és azokat azzal a szándékkal vették magukhoz, hogy otthon megfőzik és elfogyasztják. Minthogy D. Sándorné előadása szerint a kérdéses éjjelen 3 drb tyúkja záratlan óljából csakugyan ellopatott, de az alkalommal udvarának egyik kapuja nyitva volt, vádlottak megbüntetését és 2 frt kára megtérítését nem kérte, minthogy másrészt a vádlottakkal találkozott B. János és J. Lajos rendőrök a 3 megfojtott tyúkot megtapogatva, azt találták, hogy azok teste még meleg volt, azért beigazoltnak találtatott, hogy a tyúkokat vádlottak lopták, tekintettel azonban arra, hogy káros szerint is, az egyik kapuja nyitva volt, másrészt pedig arra, hogy R.János tagadásaival szemben az, hogy a tyúkokat bemászás után kerítette volna birtokába, beigazolást nem nyert, annál fogva cselekményeik a kbtk. 126. §-ába ütköző tulajdon elleni kihágás tényálladékána^ ismérveit állapítja meg, mely miatt azért, mert káros a megbüntetésüket nem kívánja, felelősségre vonhatók nem lévén, őket ezen vád és következményeinek terhe alól a btkv. 116. és a kbtk. 126. §-ai alapján felmenteni kellett.