A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 15. szám - A fokozatos illeték kiszámítása táblázat segélye nélkül

120 A JOG II Igen érdekes a feltett kérdés, bár lényegében a megoldás — a helyzet helyes jogi construálása után — csak az interpretatio nehézségein múlik. A jogi constructio tekintetében jól indult meg a hagyatéki bíróság. Helyesen mondotta ki, — véleményem szerint, — hogy a biztosított összeg nem tartozik az elhunyt hagyatékához. Az életbiztosítás ugyanis egy harmadik személy javára kötött szerződés, mely a biztosított és a biztosító társaság között jön ugyan létre, de a melynek hatályba léptekor — a bizto: itolt halála után — a rajta alapuló igényeket már nem a biztosított illetve örökösei, hanem egy harmadik személy: a kedvezményezett vagy örököse van jogosítva érvényesíteni. — A biztosítási összegre való igény vagyis kötelmi jog alanya tehát a kedvezményezeit és nem a biztosított illetve örökösei. Ennek következtében ezen kötelmi jog semmiképen sem tartozik az örökhagyó vagyonához. Ha a jelen esetben a biztosító törvényes örökösei vannak is kedvezményezettekül kijelölve, ők a biztosított összegre való igényüket nem örökösödési joguk alapján, nem az örökhagyó jogán; hanem csakis mint kedvezményezettek, tehát mint az illető szerződésből keletkezett kötelmi jog direct alanyai érvényesíthetik. Ennek következtében pedig a biztosítási összeg teljesen kivül esik a hagyatékon; az emezekhez semmiképen sem tartozik. Gyakorlati'ag a kérdés már most ugy fog állani, hogy a kedvezményezeit, vagyis azon személy, a ki e kötvény alapjául szolgáló szerződés megállapodása szerint a biztosítási összeget igényelheti, annak kifizetése iránt közvetlenül a biztosító társaság ellen léphet fel, illclve jelen esetben a már letétbe helyezett összeg k'utalását követelheti. Minthogy pedig a biztosítási összeg valószínűleg csak a kötvény bemutatása ellenében történhetik, ugy a kedvezményezett kénytelen lesz a kötvény birlalója, az örökhagyó özvegye ellen fellépni a kötvény kiadása iránt. Annak eldöntése, hogy jelen esetben ki a kedvezményezett, a kötvény azon szavainak értelmezésén múlik, melyekkel a kedvezményezett kijelöltetett. A biztosítási kötvény szerint a biztosi'ási összeg <a törvényes örökösöket esetleg a kötvény előmutatóját* illeti. Tekintve, hogy törvényes örökösök rendszerint mindenki után maradnak, igen feltűnő, miszerint a kötvényben «eselleg» az előmutató van kedvezményezettül kijelölve. Nem tudnám azonban azt ugy értelmezni, hogy a kötvényre való igényt ez alapon az előmutatónak Ítélném. Azt hiszem, hogy ezen kitétel csupán a biztosító társasággal szemben kívánt vinculum lenni oly irányban, miként az ne legy n jogosítva kutatni, hogy vannak-e törvényes örökösök és kik hanem köteles leendett a biztosítási összeget már a kötvti.^ ^uszta előmutatása után is bárkinek kiadni. Legfeljebb ugy lehetne értelmezni ezen meghatározást, hogy a biztosítási összeg, — az esetre, ha az elhunyt után örökös nem jelentkezne, — a kötvény előmutatóját illesse. Mivel azonban a jelen esetben örökösök jelentkeztek, ezen magyarázat is tárgytalanná válik. Ugy vélem határozottan állitható, hogy kedvezményezettnek jelen esetben kétségtelenül «a törvényes örökösök» tekinthetők. A ^törvényes örökösök* fogalmának szószerinti interpretatiója alapján azon eredményre kell jutnunk, hogy a biztosítási összeget igényelhetik mindazok, a kik az örökhagyó vagyonában mint örökösök részesülnek. Ez esetben tehát a hagyatéki eljárás és esetleg az örökösödési per igenis befolyással lesz a biztosítási összegre vonatkozó igényre nézve. A hagyatéki eljárás fogja ugyanis meghatározni, hogy kik lesznek örökhagyó hagyatékának örökösei és mily arányban. Ugyanezek és ugyanoly arányban fognak részesülni a biztosítási összegben is. Tekintetbe véve pedig a kötvény általános szavait, nem tehetünk különbséget az örökösök között arra vonatkozólag sem, vájjon az öröklött vagy a szerzeményi javakban fognak-e örökösödni. Ez esetben tehát, — vagyis ha a kötvény szavait szó szerint vesszük — a kötvényen alapuló összegre igényt tarthat a jelen esetben az atya, a testvérek és az özvegy azon arányban, a mint az örökhagyó hagyatéka az atyai ágtól öröklött, az anyai ágtól öröklött és szerzeményi vagyonból áll. (Öröklött vagyon alatt értve persze az ágtól illetve szülőtől még életében ingyen kapott —de nem visszterhesen szerzett —értéket is; mert ellenkező értelemben az atya fia után egyáltalán nem örökölhetne.) Nem ily könnyen oldható meg azonban a kérdés, ha a kötvény szavait nem szó szerint értelmezzük, hanem a kötvény szavainak azon értelmét keressük, melyet nekik a biztosítási szerződést kötő felek — az örökhagyó és a biztosító társaság — a szerződés megkötésekor adtak. Nemcsak azon szempont szól ezen felfogás helyessége mellett, hogy az ügyleteknél általában, — miként ezt a Kt. 265. §.-a is hangsúlyozza —, nem annyira a használt kifejezések betű szerinti értelme, mint inkább a szerződő felek akarata szolgál iránydóul ; hanem azon meggondolás is, hogy a jelen esetben a fenkifejtett értelmezés mellett a kértlés megoldása szinte lehetetlenné lenne téve az esetre, ha az örökhagyónak semminemű vagyona nem volna. Akkor ugyanis, tekintve, hogy az öröklés a magyar magánjog szerint a vagyon eredetének kritériuma szerint mást-mást illet, megállapítani nem lehetne, hogy ki legyen örökösnek tekinthető: az özvegy-e, a ki a szerzeményi vagyonra nézve bir öröklési joggal, az atya, a ki a saját ágától származott vagyont örökölné, vagy a testvérek, a kik az anyai ági vagyonra bírnának törvényes örökösödési igénynyel? Azzal, hogy mindezek tekintessenek «törvényes örökösöknek* segítve nem lenne, mert a vitás összegben való részesedés aránya, hagyaték nem létében, valóban semmiképen sem állapitható meg. Már p?dig egy oly megoldás nem mondható helyesnek, mely a helyzetnek ily lehetséges változása esetén máris alkalmazható nem volna. Mire irányult tehát az örökhagyó akarata, midőn a biztosítási kötvénybe kedvezményezettül a «törvényes örökösök»-et tételte bele ? Véleményem szerint, tekintve, hogy a biztosítási szerződést házassága előtt kötötte meg örökhagyó és hogy az esetre, ha később feleségét akarta volna részesíteni a biztosítás előnyeiben, azt a kötvény módosításával megtehette volna, az özvegy a biztosítási összegből mitsem igényelhet. Én ugy hiszem, hogy a jelen esetben a «törvényes örökösök » alatt az örökhagyó a legközelebbi vérrokonai, tehát atyja és testvérei értendők ; minthogy pedig arra alapot nem találok, hogy ezek közül bármelyik kizárható vagy előnyben részesíthető volna, odakonkludálok, miszerint a biztosítási összeget az atya és testvérek fejenként egyenlő arányban igényelhetik. A kérdés 2. pontjára végül az előlmondottak alapján határozottan azt kell mondanom, hogy perreutasitásnak, amennyiben csak a biztosítási kötvényre vonatkozó igény vált vitássá, a hagyatéki eljárásban, mivel ennek eldöntése a hagyatéktól teljesen különálló kérdés, egyáltalában helye nincs, illetve legfeljebb az volna kimo.idandö a hagyatékátad') végzésben, hogy a vitás igény a hagyaték tekintetében teljesen irreleváns. Dr. Pető' Béla, Brassó. Vegyesek. A kézbesítések alakiságai. Hogy a budapesti kir. ítélőtábla milyen szigorúan megkívánja a bírói határozatok kézbesítésének szabályszerűségét, mutatja a következő eset : A két alperest egyetemleg marasztaló ítélet ellen 2. r. alperes élt felebbezéssel. Az Ítéletnek 1. r. alperes részére történt kézbesítéséről szóló vevény IV. rovatát mint átvevő «Füzessy» irta alá minden egyéb megjelölés nélkül. A kir. itélő tábla a következő határozatot hozta: A kir. ítélőtábla az összes iratokat azzal a felhívással küldi a kir. törvényszékhez, hogyaz illető kézbesítő közeget nyilatkozatának jegyzőkönyvbe foglalása mellett hallgassa meg az iránt, hogy a 22,359/98. számú elsőbirósági Ítéletnek S. Ö. ügyvéd mint I. r. alperes képviselője részére kiadmányozott példányát kinek a kezéhez kézbesítette, s hogyan szerzett magának meggyőződést arról, hogy az illető a S. O. ügyvédnek szóló kézbesítések átvételére jogosult ; s amennyiben ezen utóbbi körülmény megállapítható nem volna, ez esetre a fentebbi ítéletnek egy példányát S. O. ügyvéd kezéhez kézbesittesse, s a felebbezési határidő lejártával az iratokat ezen kézbesítést tanusitó vétiv, esetleg az L r. alperes részéről benyújtandó felebbezés csatolásával ismét és haladéktalanul terjeszsze fel. (1900 március hó 13. 1,3911899.) A gyógyszerész felelőssége. Boudeau párisi orvos meg akarván nyugtatni egy betegét, maga is ivott a betegnek rendelt orvosságból. A gyógyszer azonban, amely más volt, mint amit az orvos rendelt, megártott az orvosnak, s több napi rosszullétet okozott. Az orvos által ez alapon indított kártérítési perben a gyógyszerészt, aki azzal védekezett, hogy ő csak a beteggel szemben lelelős, de nem az orvossal szemben, aki minden szükség nélkül vette be az orvosságot, a szajnai törvényszék 500 frank kártérítésére kötelezte, megjegyezvén, hogy az orvos sem minden hiba nélkül való, « mert irónnal irta a rendelvényt, s irása meglehetősen olvashatatlan ». Curiai és táblai értesítések Az e rovat alatt közlött értesítéseket előfizetőinknek díjtalanul szolgáltatjuk. Az ide vonatkozó levelezést tévedések kikerülése végett kérjük mindig kiadóhivatalunkhoz. Ó-Becse dr. V. A Berkes — Berkes érk. 5,010/99. sz. a. ek Kovács B. n. e. — Debelyaszky — Debelyaszki érk. 1.443/900. sz. a. el. Vermes, n. e - Szeged dr. P. S. Kovács — Király érk. 1,608/900. sz. a. el. Pecháta, n. e. — Újvári - Újvári 1,951/900. sz. a. érk. el. Benen.eKözjegyzői irodámba egy a hagyatéki ügyek önállló ellátására képességgel biró s a tót és német nyelvben jártas közjegyzői jelöltet keresek. Az állás már a jövő hó elejével elfoglalható Dr. Richter Richárd, kir. közjegyző Bazinban. 3—1 Irodavezetőül keres ügyvédet, vagy nagyobb gyakorlattal biró Dr-juris ügyvédjelöltet, ki a német nyelvet is teljesen érti, nagyobb fővárosi iroda. Cim a kiadóhivatalban. Dr. RÉVAI LAJOS lakik VI., Teréz-körut 31. Dr. STILLER MÓR lakik V„ Rudolf-rakpart 3 NTOMDÍJi r U DAPItTBK