A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 15. szám - A fokozatos illeték kiszámítása táblázat segélye nélkül

A JOG 119 tul is olyan szives figyelemben és érdeklődésben méltóztassék pártkülönbség nélkül részesíteni, a mint azt eddig tenni méltóztatott. Az én meggyőződésem szerint (Halljuk! Halljuk!) igen sok olyan kérdés van, a mi nem pártkérdés és a melyeknek megoldására valamennyien vállvetve, együtt működhetünk közre. Ajánlom a t. Háznak a költségvetést elfogadására. (Elénk helyeslés a jobb- és baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) A Ház a költségvetést ezután általánosságban megszavazta. Következik a részletes tárgyalás. A kir. kúria tételénél. Komjáthy Béla: Egy fővárosi lap olyképen értelmezte B a r t a Ödön beszédének egy részét, hogy ő a birói kart megvesztegetéssel vádolta. Barta nevében kijelenti, hogy ez a vád nem az egész birói karra, hanem csupán sporadikus esetekre vonatkozik. P o 1 ó n y i Géza : A pótbirói intézményt, amelynek eltörlését hozsannával fogadták, most a kisegítő biró formájában a kúria birói karába csempészték be. Ezáltal megtörténik, hogy a több évig kisegítő bíróként működő bíróval nem tudnak mit csinálni. így áll elő a birói szervezeti abrakadabra. Ezen csak egy törvényjavaslattal lehetne segíteni. Plósz Sándor igazságügyminister a kisegítő birói intézményt helyesnek nem találja, de addig, amíg a curiai birák létszáma törvény utján megváltoztatható nem lesz, addig ezen a bajon segíteni nem lehet. De a közel jövőben törvény utján intézkedni fog. A törvényszékek és járásbíróságok tételénél Bernáth Béla kéri a minisztert, álljon el azon szándékától, melylyel Tokaj városából a járásbíróságot áthelyezni akarja. Komjáthy Béla felhívja a minister figyelmét azon igazságtalanságra, hogy az ungvári törvényszéket megszüntette. Annak visszahelyezését kéri. Nagy Mihály a kecskeméti bírósági tisztviselők lakbérének felemelését sürgeti. Ezelőtt 3 évvel felemelték ugyan őket egy magasabb lakbérosztályba, de rövid idő múlva ismét beszüntették kedvezményüket. M o 1 ná r Béla reflektálva Bernáth felszólalására kijelenti, hogy Tolcsva város küldöttségét, mely járásbíróságot kért, ő vezette a ministerhez, a minister megígérte, hogy esetleges szaporítás esetén Tolcsvának is juttat járásbíróságot, de azt nem mondotta, hogy Tokajról helyezi át. Plósz Sándor igazságügyminister kijelenti, hogy Tokajról a járásbíróságot elvenni nem szándékozik. Komjáthy nak felelve elismeri Ungvár város kérésének jogosultságát s rajta lesz, hogy teljesíthesse azt. Nagy Mihály kérelmét is figyelembe fogja venni. Tomcsányi László szintén Ungvár sérelmét teszi szóvá és megnyugvással fogadja a minister nyilatkozatát. A Ház a tételt elfogadta. Nyílt kérdések és feleletek. Örökösödési jog köréből. (Felelet.) I. Dr. H a j i c s e k Gyula ur a «J o g> f. évi 12-ik számában következő tényállást adta elő s egyben feltette az alábbi kérdéseket. X. elhalálozván, a biztosító társaság, melynél élete biztosítva volt, a biztosítási összeget a hagyatéki bíróságnál birói letétbe helyezte. Kedvezményezetteknek a biztosítási kötvényben X-nek törvényes örökösei, esetleg a kötvény előmutatója vannak megnevezve. Örökösökként fellépnek a leszármazók nélkül elhalt örökhagyó édes atyja, illetve testvérei és a hátramaradt özvegy. A hagyatéki bíróság kimondotta, hogy a birói letétbe helyezett összeg hagyatékot nem képez, de mégis ezen összeg tekintetében perre utasító végzést hozott. Kérdés: helyesek-e a hagyatéki bíróság intézkedései, s hogy kiket illet a letétben levő összeg. A biztosítási összeg, ha a biztosítási kötvényben kedvezményezettként egy megnevezett személy, vagy a biztosított törvényes örökösei szerepelnek, hagyatéknak nem tekinthető, mert a biztosítási összeg nem öröklési jog címén illeti a kedvezményezettet, hanem a biztosítási szerződés speciális jogcímén. A biztosítási összeg örökhagyónak vagyonát nem képezte s igy hagyatékát sem képezi. A biztosított szerződést köt a biztosító társasággal, hogy bizonyos feltétel, illetve időpont bekövetkeztével a társaság köteles a kedvezményezettnek bizonyos összeget fizetni s igy e szerződésnél fogva s nem öröklés cimén nyeri kedvezményezett a biztosítási összeget. Nem változtat ezen ama körülmény sem, ha éppen a törvényes örökösök vannak kedvezményezettekké rendelve, mert ez csak a kedvezményezettekkép szereplendő személyek megjelölési módja, miáltal azonban a biztosítási összeg megszerzési cimén változás nem történik s különösen nem lesz még ez által az utóbbi öröklési jog. A biztosítási összeg, helyesebben biztosítási kötvény csak az esetben képez hagyatékot, ha a kötvény bemutatóra szól, mert ez esetben maga a kötvény képviseli az értéket s igy mint bármely értéktárgy a hagyatéki vagyon körébe esik. Az előadottakat megerősíti az 189 í: XVI. t.-c. végrehajtására vonatkozó 43,194/J. M. 1895 sz. rendeletnek 49. §-a, mely szerint a biztosítási összeg, ha a kötvény bizonyos személyre vagy általában az örökösök javára szól, a leltári értékhez nem számitható, de ezen okokon alapszik az 1881: LX. t.-c. 66. §-a is, mely szerint az életbiztosítási összeg, a biztosított tartozása fejében le nem foglalható. Igaz ugyan, hogy a hagyatéki bíróság hatásköre csak a hagyatéki vagyonra terjed ki s rendszerint csak ilyen vagyon tekintetében intézkedhetik érdemileg. Ámde jelen esetben a hagyatéki bíróságnál letétbe helyeztetett az illető összeg, ennél fogva ezen letét felett kizárólag a hagyatéki bíróság rendelkezik, valamely módon pedig rendelkeznie kell. Arra nézve, hogyjelen esetben, midőn a letét hagyatékot nem képez s mégis a hagyatéki biróság rendelkezése alatt áll, az érdekeltek pedig ellentétes jogi álláspontokat foglalnak el, a letét kinek javára utaltassák ki, általában hogy a létet tekintetében mily intézkedés fcganatosittassék, tudtommal tételes rendelkezés nincsen; a 17898/J. M. 1878. sz. rendelet jelen esetre nem talál. A hagyatéki biróság tehát, miután a tényleg fenforgó állapottal számolnia kell, célszerűen jár el akkor, ha ily esetben az 1894: XVI. t.-c. 84. §-át szem előtt tartva joghasonlatosság folytán perre utasító végzést hoz. Jelen concrét esetben a biztosítási kötvény azon kitétele: «a kötvény előmutatójának» figyelmen kivül marad, mert ezen «esetleg» kikötött kedvezményezettre, miután törvényes örökösök vannak, sor nem kerül. Kedvezményezetteknek tehát a «törvényes örökösök tekintendők. Jelen esetben azonban éppen a törvényes örökösök meghatározása ütközik nehézségekbe, mert örökjogunk szerint a törvényes öröklés rendjének meghatározásánál—a lemenők öröklését kivéve — a vagyon öröklött vagy szerzeményi minősége döntő befolyással bir. A biztosítási összeg azonban hagyatékot nem képez s igy örökhagyóval szemben sem öröklött, sem szerzeményi vagyonnak nem tekinthető, minélfogva azon alap, a melyen a törvényes örökösök meghatározhatók, ugy látszik, mintha hiányoznék. Az ági öröklés intézményének kétségkívül az a célzata, hogy a vagyon, mely örökhagyóra a család valamely tagjáról szállott, az ágra visszaszállva, a családban maradjon, s igy azon család vagyoni jólétét mozdítsa elő, amelynek éppen valamelyik tagja örökhagyónak jogelőde, azon vagyont esetleg fáradsággal szerezte. Ági öröklésnek tehát csak oly vagyon tekintetében van helye, melyre nézve bebizonyíttatott, hogy az öröklött, mert a vagyonnak szerzeményi minősége mellett a vélelem harcol. Ezen irányelvek jelen esetben, szorosan véve, döntőknek, nem volnának tekinthetők, mert hiszen a biztosítási összeg hagyatékot nem képezvén, annak öröklött vagy szerzett minősége vita tárgyává nem tehető. Ámde ezen elvekből kitűnik, hogy a szabály a szerzeményekben való öröklés rendje, s hogy minden vagyonra nézve, melynek öröklött volta nem bizonyittatik, szerzeményi öröklés áll be. Jelen esetben tehát tételes intézkedés hián a szabály jő alkalmazásba, vagyis: nem ugyan a szerzeményekben való öröklés rendje, mert hiszen öröklés esete fenn nem forog, hanem a < törvényes örökösök* jelzéssel maghatározott kedvezményezetteknek azok tekintendők, kiket örökjogunknak a szerzeményi vagyonban való öröklésre vonatkozó része jelöl meg. A kérdéses esetben tehát az özvegy a kedvezményezett, kit a letétben levő összeg a biztosítási szerződésnél fogva tulajdonjogilag megillet. A biztosítási összegre való együttes jogosultság nézete mellett felhozható, hogy a kötvény kitétele általános s igy mindazokat megilleti a biztosítási összeg, kik a törvény, illetve örökjogunk szerint általában örökösök. Ámde törvényes örökösök elnevezése alatt nem általában a hozzátartozók illetve rokonok, hanem azok értendők, kiknek végrendelet nem létében, vagy végrendelet ellenére a törvény erejénél fogva van öröklési joguk. A törvény, illetve örökjogunk azonban ugyanazon vagyonra nézve a felmenő s illetve oldalági rokonok és a házastársnak végrendelet hiánya esetén való együttes és hányadok szerinti öröklését nem ismeri. Miután pedig kérdéses esetben a kedvezményezettek meghatározása az örökjogra van s kell hogy legyen alapítva, ennélfogva az atya, illetve testvérek egyrészt s az özvegy másrészt együttesen nem is tekinthetők kedvezményezetteknek, az atya és testvérek maguk pedig a fentieknél fogva nem. Az életét biztosító fél különösen, ha törvényes örököseit jelölte meg kedvezményezetteknek, rendszerint azon célzattal cselekszik, hogy halála által okozott egyéb veszteség mellett az anyagi kár tekintetében kárpótoltassék némileg hozzá tartozója. A kéidéses esetekben a hozzá tartozók közül rendszerint az özvegynő lesz az, kit a férj halála folytán első sorban ér anyagi veszteség s igy a méltányosság is azt igényli, hogy az özvegynő kárpótoltassék a biztosítási összeggel. Dr. Kis János. kir. aljárásbiró, Temesvárott.