A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 14. szám - A birák magasabb kiképeztetése s az ezzel kapcsolatos kinevezési rendszer

A JOG 111 ság után a fentebbi eseteken kivül akátmily uton-módon szerez. Szerzeményi vagyon tehát az ági vagyon időközi jövedelme, az abból elöállandó vagyon többlet is. A férj az ági vagyont megkapván, egészen tőle függ, hogy azt miképen jövedelmeztesse, s e célból mily tevékenységet fejtsen ki. Ha tényleg tud jövedelmet producálni, ez az ő keresménye; minélfogva,ha az örökösödés utána megnyílik, az ági örökösök csak az ágról öröklött vagyont, vagy ha az már meg nem volna, annak csak az elörökléskori értékét követelhetik, de mindenkor azon ágig, a honnan a vagyon származott és mindenkor csak azon ág, a kitől a vagyon származott. Páldául: ha a vagyon az anyáról származott, visszaszáll az anyára s ha az elhalt, visszaszáll az anyától származottakra. Ily esetekben az élő apa szóba sem jön. Ezeket tudva, nézzük a feltett kérdést. A kérdés 4-ik sorából «maradt egy életbiztosítási kötvény is», az «is» szóból az következtethető, hogy a végrendelet és leszármazók nélkül elhalt férj után az életbiztosítási kötvényen kívül más vagyon is maradt. Ha igen, nincs megmondva, hogy abban van-e ági vagyon, s ha igen, mennyi és kitől származott ? Ha nincs ági vagyon, az életbiztosítási összeg, mint a férj szerzeménye, egyedül a hátramaradt házastársat, mint egyedüli, általános örökösét illeti. Ez vita, kérdés tárgyát nem is képezheti. Ez esetben az elhalt férj felmenői sem a hagyatékhoz, sem az életbiztosítási összeghez mi jogot sem formálhatnak. Ha van ági vagyon, akkor első sorban meghatározandó, hogy a férjre kiről, az apáról, vagy az anyáról hárult-e, s mennyi f Ha az anyáról hárult, akkor csak az, vagy ha az elhalt volna, a tőle származott többi gyermeke, vagyis az elhalt férj testvérei, illetve ezek elhalálozása esetén leszármazói; ha az apáról, akkor csak az apa, s más senki; ha ugy apáról, mint az anyáról, mindketten a tőlük származott ági vagyon erejéig felléphetnek. A jelen esetben ugy az elhalt férj atyja, mint testvérei örökösökül felléptek. Ebből az következtethető, hogy a vagyonban ági vagyon volt, s az az elhalt fér,re szüleitől, tehát ugy az apától, mint az anyától származott. Ellenkező esetben vagy az egyiket, vagy a másikat igényével feltétlenül el kellett volna utasítani. Vegyük az utóbbi esetet. Mondjuk, hogy a férj után hagyatékul -4,000 korona maradt és ezen kivül van 20,000 korona, hagyatékot nem képező életbiztosítási összeg. Ebből 2,000 az apáról, 1,500 az anyáról hárult és 500 szerzeményi. Ez esetben a 2,000 koronát az apa, az 1,500 koronát az anya, esetleg leszármazói, (az elhalt férj testvérei) és az 500 koronát a hátramaradt házastárs öröklendi, kinek a 20,000 kor. életbiztosítási összeg is kiadandó. Az ági, mint külön örökösök, csak az ágból száliott vagyont követelhetik, s mást, többet nem. Ezt p;dig megkapták; az ezen kivül meglevő mindennemű hagyaték és más érték az özvegyet, mint egyetemes jogutódot illeti. Ha a hagyatékból az ági örökösöket illető 2,000 -f-1,500, öszszesen 3,500 korona a hagyatéki vagyonból az életbiztosítási öszszegre való tekintet nékül — kitelik, abból az kihasítandó, akkor az az özvegy nő újbóli férjhez menetele, esetleg holtáig terjedő, s az 1894. évi XVI. t.-c. 81. § a értelmében ingatlanokra feljegyzés ingókra nézve pedig egyéb módon, pld. birói letétként való kezelés által biztosítandó özvegyi haszonélvezeti jogával megterhelve az ági örökösöknek, a megmaradó 500 kor. pedig az özvegynek átadandó, ki egyúttal jogosított a 20,000 korona életbiztosítási összeget is felvenni. Ha a hagyatéki vagyon így áll, s azt a járásbíróság ugy adja át, minden további kérdés mellőzendő, az ügy végbefejezést nyer. Ha valamelyik fél ezzel megelégedve nem volna, igényével felléphet ugyan, de azzal mit sem nyer. Egész másképen áll azonban a kérdés, ha a hagyatéki vagyonból az ági vagyon nem telik. Mondjuk pld: hogy az apáról 6,000 korona, az anyáról 7,000 korona maradt és a vagyon csak 4,000 koronát tesz ki. Ez a 4,000 korona az ági örökösöknek az általuk követelésbe helyezett ági vagyon arányához viszonyítva 112-ed részben az apának, V12-ed részben az anyának föltétlenül átadandó. Ezután jön a legfőbb kérdés: követelhetik-3 az ági örökösök az általuk követelt 12,000 és az általuk megkapott 4,000 korona közötti különbözetet: 8,000 koronát, az életbiztosítási öszszegböl pótolni, kiegészíteni ? Ha a biztosítási összeg hagyatékot képez, igen; ha nem, nem. A 43,194/95. számú igazságügyiministeri rendelet 49. §-a világosan kimondja, hogy a biztosítási összeg csak akkor hagyaték, ha a kötvény bemutatóra szól. Ha azonban a kötvényben határozott harmadik személy vagy általánosságban örökösei vannak kedvezményezettül megjelölve, a kötvény értéke hagyatékot nem képez. A jelen esetben a kötvény «a törvényes örökösöknek, esetleg a kötvény előmutatójának* biztosítja az összeget. Elemezzük. Mindenek előtt kijelentem, hogy sem a kötvény, sem a törvény egyes, vagy többes száma figyelembe nem jöhet. Ha örökhagyó után sem ági, sem szerzeményi vagyon nem maradt, vagy ha csak szerzeményi vagyon maradt, akkor egyedüli örököse a felesége s örökösnek kimondandó, s a biztosítási összeg őt illeti meg, az neki kiadandó. Örökös lévén, a kötvény «esetleg előmutatója» esetleges felvétele önmagától elesik. Ez esetekben az elhalt férj felmenői öröklési joggal nem birnak, ők örökösül el nem ismerhetők, így a biztosítási összegből mit sem kapnak. Lehet, hogy vannak, kik azt állítják, hogy ha szerzeményi vagyon nincsen, az özvegy nő örökösnek ki sem mondható. Ez a felfogás téves. Az özvegy nő kérelmére ő örökösnek kimondható, s neki az ági vagyonon kivül netán utólag elöállandó értékhez való jog jut. Ebbeli állításomat megerősíti az 1894. évi XVI. t.-c. 2. §-a és a fentebb hivatolt ministeri rendelet 49. ij-a is. Ez utóbbi szakasz azt mondja, hogy ha a biztosítási kötvény 3-ik személyre, vagy általánosságban örököseire szól, a biztosítási összeg a leltárba felveendő ugyan, de annak értékéhez nem számítandó. Ez áll szerintem az esetre is, ha nincsen semmi hagyaték sem, csupán egy ilyen életbiztosítási összeg. Ezt a leltárba ez esetben is fel kell venni, s a bírónak erre vonatkozólag intézkedni kell, még pedig szerintem akként, hogy a biztosítási összeg felvehetése végett kimondja, hogy ki az örökhagyó örököse. Ha ági vagyon is maradt, akkor az ágira az ág, a szerzeményire a hitvestárs lesz örökös. Ez esetben az ág is, a feleség is törvényes örökös, tehát a biztosítási összeg felét az ágak egymás közt egyenlő arányban, a másik felét a feleség kapják. Menjünk tovább. Mondjuk, hogy az ágak és az özvegy a kötvényt, esetlegességénél fogva, «előmutatóra» szólónak tekintik, s mint ilyet hagyatékul felvétetik. Ezt tenni jogosultak, s ebbeli kérelmükkel a hagyatéki bíróság őket el nem utasítja. Ez esetben az ágak — visszatérve a fentebbi példára megkapják a fentebb kifejtett elvnél fogva a 4,000 korona hagyatékot, s a biztosítási összegből kapnak 9,000 koronát, mig az életbiztosítási összegből fenmaradó 11,000 korona az özvegyet, mint az ági vagyon kiadása után mindennemű vagyonok, értékek egyetemes utódját illetik, mivel az ágak az ági vagyon összegénél \ öbbet nem követelhetnek. A mi a hagyatéki bíróság perre utasitó végzését illeti, erre nézve az ügy alapos ismerete nélkül helyes választ adni nehéz. Ha a hagyatékban ági és szerzeményi vagyon van, s a feleség az ági örökösök igényét el nem ismerte, perre utasításnak igenis helye van, de csak az esetben, ha az ági örökösök ebbeli igényüket az 1894. évi XVI. t.-c. 57. §-a alapján hitelt érdemlőleg, — mit a biró szabadon mérlegelhet, — beigazolták, mivel ellenkező esetben igényük az öröklési eljárás során figyelembe nem vehető és ez esetben perre utasításnak nincs helye. Ha perre utasításnak helye van, mindenkor az igénylők, itt az ági örökösök utasitandók az özvegygyei szemben psrre, azon okból, mert az a vélelem, hogy minden vagyon közszerzemény mindaddig, mig az ellenkezőt be nem igazolják. A bizonyítás tehá az igénylőkre hárul. Bekker István. kir. közjegyzőjelölt, Nagyváradon. Irodalom. A büntető járásbirságok zsebkönyve című miire, irta E d v i Illés Károly dr., hirdet előfizetést szerző. A bűnvádi perrendtartás az által, hogy az általános bűnvádi eljárás keretébe olvasztotta be a járásbíróság előtti büntető eljárást : rendkívül megnehezítette ama rendelkezések felismerését és áttekintését, amelyek a járásbíróság hatásköréhez tartozó ügyekben is érvényesek. A bűnvádi perrendtartás külön fejezetet szentelt ugyan a járásbirósági eljárásnak, mely az 521—560. §-okig terjed, de e mellett kimondotta, hogy az előző fejezetek rendelkezései is megfelelően alkalmazandók, amenyiben a járásbirósági eljárásról szóló fejezet eltérést nem állapit meg. A büntető járásbírónak tehát nemcsak saját fejezetét kell ismernie, hanem az előző 520 §-ból is ki kell választania mindazt, ami reá is vonatkozik. E zsebkönyv célja az, hogy a büntető járásbiró mindazt együtt találja, a mit a hatásköréhez utalt vétségek és kihágások körüli eljárás tárgyában tudnia kell, — sőt rövid tájékozást nyerjen a bűnvádi perrendtartás ama rendelkezéseiről is, a melyekhez a járásbiró a törvényszékhez s az esküdtbirósághoz utalt ügyekben reá váró tennivalóira nézve kötve van. A munka Grill Károly bpesti cég kiadásában fog megjeleni. Ára 5 kor. Vegyesek. A bpesti ügvvédi kamara elnökének Györy Eleknek tiszteletére a választmány lakomát rendezett a kamarának 26 évi fennállása alkalmából. Győry ezen idő alatt különféle minőségben, de mindig ügybuzgalommal ^és odaadással szolgálta az ügyvédség érdekeit. Felköszöntökben és jó kedvben nem volt hiány. Ez alkalomból mi is csatlakozunk Győry ünnepeltetéséhez, kinek szívélyes szerencsekivánatainkat fejezzük ki ez uton. A tömeges és gyors vételre ingerlő módon engedély nélkül folytatott elárusitásoknál a vásárlási kedv fölkeltése céljából használt valótlan üzleti hirdetés miatt az ipartörvény 58. §-a, illetve 157. §. d) pontja alapján nincs külön büntetésnek helye. (K. M. 1900. évi március hó 10-én 14,474. sz. a. kelt elvi határozata.) «H. M. p.-i lakos kereskedő ellen a valóságnak meg nem felelő üzleti hirdetmények közzététele miatt indított iparkihágási