A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 14. szám - A birák magasabb kiképeztetése s az ezzel kapcsolatos kinevezési rendszer

A JOG 109 lásra, de nem intézkedik arról, hogy csupán egy örökös van s ez nem jelenik meg a tárgyalásra. Nézetem szerint ily esetben az eljárás különböző és pedig : a) ha kérelemre indíttatik meg az eljárás s a kérvényező örökös a kir. közjegyző idézésére meg nem jelenik, a kir. közjegyző terjeszsze be az iratokat a bírósághoz s ez szüntesse be az eljárást. b) ha hivatalból lett az eljárás megindítva s az egyetlen örökös gyámja vagy gondnoka nem jelenik meg a tárgyalásra, a kir. közjegyző kéresse meg a gyámhatóságot, hogy ez a gyámot a hagyatéki tárgyalásra való megjelenésre szólítsa fel birság terhe mellett vagy esetleg uj gyám illetve gondnok kirendelése végett. c) ha oly ügyben indíttatott meg az eljárás, melyben a gyámhatóság nincs érdekelve, de az eljárást mégis hivatalból kell befejezni (pl. hol ingatlan vagyon is maradt az örökhagyó után) s az egyedüli örökös a kir. közjegyző idézésére meg nem jelenik, a kir. közjegyző erről tegyen jelentést s a bíró- i ság az illető örökös részére s költségére rendeljen ki ügygond- | nokot s ezt utasítsa, hogy a hagyaték tárgyalására a kir. közjegyző idézésére jelenjék meg. Minthogy hazai jogunk s törvény erejével biró joggyakorlatunk szerint jogszabályt képez, hogy az örökség vagy hagyomány érvényéhez elfogadási nyilatkozat szükséges, az örökös meg nem jelenése esetében okvetlenül helyetteséről kell gondoskodni. Azt hiszem ezen módozat mellett sok felesleges idézéstől szabadulna meg a kir. közjegyző s sok hagyatéki ügy jóval rövidebb idő alatt nyerne befejezést. Bármennyire bevált is tehát a hagyatéki eljárást szabályozó törvény, mint minden gyarló emberi intézménynek vannak hiányai, fogyatékosságai, melyet csak a gyakorlat dérit fel s melyet a bíróság van hivatva az analógia legis vagy juris alapján eldönteni. A hagyatéki eljárás során egy másik anomália az. hogy az átadó (beszavatoló) végzésnek a kézbesítéstől számított 8 nap alatt kellene jogerőssé válni, ugy de a törvényt életbeléptető igazságügyministeri rendelet 81. §-a értelmében az átadó végzést az illetékkiszabási hivatalnak kell megküldeni azzal, hogy ez 14- nap, ha ingatlan vagyon van, 30 nap alatt szabja ki az örökösödési illetéket, sőt az illetékkiszabási hivatal kérelmére ez a határnap ujabbi 14, illetve 30 napban állapítandó meg. Minthogy az illeték biztotitása iránt a bíróság köteles gondoskodni, az illeték kiszabása előtt a vagyon tényleges átadása helyt nem foghat. Némileg segit a bajon a törvény 75. §-a, mely kimondja, hogy az örökösnek, különösen az örökhagyó leszármazóinak, szülőinek s házastársának az ezeket kétségtelenül megillető osztályrész jövedelme, sőt szükség esetén a tőke egy része is kérelmükre az átadás előtt is kiadható, ugy de ez csak némely örökösre szól s ugy látszik ez nem ment át a köztudatba, mert ilyen kérelem vajmi ritkán fordul elő, pedig gyakran nagyon előnyös lenne az illető örökösre, ha előbb kaphatná kézhez az ő jutalékát vagy annak egy részét. Sokkal egyszerűbb lenne, ha az illetékkiszabási hivatalok utasittatnának. hogy az átadó végzés átvételétől számított 8 nap alatt kötelesek az örökösödési illetéket kiszabni s azt a bírósággal közölni (hiszen ez csak számtani müvelet, melyhez fölösleges oly hosszú időt engedélyezni), igy aztán a beszavatoló végzés sokkal gyorsabban jogerőre emelkednék s az igénylők jóval előbb juthatnának a tényleges vagyon birtokába. Végül a törvény még egy hiányára akarok rámutatni s ez az, hogy nem irja elő azt, hogy a halálesetfelvételi jegyzőkönyv kinek bemondása alapján vétessék fel; pedig a mint állami anyakönyvekről szóló törvény taxatíve felsorolja azon egyéneket, kiknek kötelességük a születést vagy halálesetet bejelenteni, ugy itt is ki lehetett volna mondani, hogy az örökhagyó legközelebbi hozzátartozója ;' ilyen nem létében szállásadója, orvosa stb. köteles az adatokat beszolgáltatni s pedig nem ugy, mint most történik, hanem eskü alatt kellene a bíróság előtt bemondani s akkor nem fordulna elő oly gyakran vagyon- s örökös-eltitkolás, mint jelenleg, nem volnának oly hiányosak s felületesek a halálesetfelvételi jegyzőkönyvek. A birák magasabb h iképeztetése s az ezzel kapcsolatos kinevezési rendszer. Irta: RAB RÁBY. E cim alatt a « J o g » f. é. 4. és 5. számaiban két cikk jelent meg. a melyek ugyan kifejtik kellő alapossággal a kinevezések körül előforduló hiányokat és anomáliákat, de egy szóval sem emlékeznek meg « a magasabb kiképeztetésrőb. Legyen szabad tehát nekem e kérdéshez pár sorban hozzá szólanom. Mielőtt azonban ezt tenném, engedtessék meg nekem az előző két cikkben tárgyalt kinevezési rendszerről azon szerény nézetet kifejeznem, hogy az uralkodó kinevezési rendszer kétségtelen hiányait legfőképen az anciennitas elvének túltengése, a chablonszerü elnöki minősítések és az okozza, hogy a kinevezést legfelső fokban intéző ministerium a bírákat nem ismeri. Hogy mennyire túlteng nálunk az anciennitás, annak legközelebbi és eclatans példáját nyújtotta az az eset, midőn egy jbirót — aki 21 évialbiráskodás után lett jbiró — azért kellett rövid egy évi jbiráskodás után fegyelmi uton 300 frtra ítélni, mert a vádlottak távollétében hozott büntető ítéleteket; továbbá az a körülmény, hogy a táblabírói ranggal felruházott jbirák egy jó részét a közvélemény mint igen közepes jellemű egyéneket és jogászokat ismeri. A chablonszerü elnöki minősítések oly ismeretesek, hogy ama példákat nem is szükséges felhoznom; hisz mindenki tudja, hogy azok az évenkinti felügyeleti vizsgálatok, melyeknek arra kellene szolgálniok, hogy a felügyeleti hatóság az alárendelt személyzetet alaposan s közvetlenül megismerhesse, csak chablonszerü látogatások és sok esetben titulus bibendik! Az általam felismertnek vélt harmadik ok — t. i. hogy a ministerium a bírákat nem ismeri — e chablonszeiü minősítésnek s annak a kifolyása, hogy nem minden ministernek adatik meg az a genialitás, a mi Szilágyi kegyelmes urnái megvolt, t. i. a 2,000 biró mindenikéről tudta, melyik milyen munkaerejű s jellemű ember. E kitérés után áttérek cikkem tulajdonképeni tárgyára : a birák magasabb kiképeztetésére. Ennek emelésére mindenek előtt nélkülözhetetlennek tartanám a birói qualificatiónak legalább is annyira emelését, mint a mennyi az ügyvédektől megkívántatik. Szükségesnek tartanám továbbá, hogy ugy mint a katonaságnál van a törzstiszti vizsga, a birák számára is kir. táblai birói vizsga rendszeresittessék, a melynek letétele nélkül senki se nyerhessen magasabb (táblabírói stb.) rangot és állást. Ezt a vizsgát nem képzelem valami ujabb és magasabb tantárgyakból álló vizsgának, csak olyan repertoriumfélének, a melyből a vizsgáló fórum csak arról győződnék meg, hogy az illető vizsgázó a jogfejlődéssel nem csak lépést tartott, de tudását bíráskodásának ideje alatt belterjesen növelte is. Aki tudja, különösen a vidéki jogélet teljes hiányát és züllöttségét, aki figyelemmel kiséri a hosszabb ideig kisebb vidéki helyen tengődő birák elméjének elparlagiasodását s bemohosodását, s végül a ki figyelemmel kisérte az utóbbi 4—5 év megdöbbentő táblabírói kinevezéseit: az lehetetlenhogy velem együtt ne kívánja a magasabb birói vizsga létesítését. Az általa n vázlatosan felvetett reform természetesen csak az'4869 : IV.és 1891 : XVII tc. teljes cassálása utján törvényhozásilag volna megalkotható s eredmény tőle csak akkor volna várható, ha a birák nyomorult fizetési helyzetén a hadi budgetre 30 milliókat kidobó állam végre valahára segítve, lehetővé tenné a tisztességes megélhetés biztosításával azt, hogy a jogászság legjava lépjen a birói pályára. Dacára azonban annak, hogy e reform megvalósítási időpontját a fizetésjavitás időpontjával kapcsolva össze, beláthatatlan időre elodáztam : még sem tartom feleslegesnek már most felvetni az eszmét, hogy ahhoz többen is hozzá szólván, kellőleg meg legyen az vitatva akkor, midőn unokáink unokái megérik azt a boldog időt, hogy a m. kir. magas állam a katonai tisztviselők mellett a polgári tisztviselő megélhetéséről is gondoskodik. Belföld Az igazságügyi költségvetés a képviselőházban. Márcz. 23. Barta Ödön: A költségvetésben foglaltakat nem tekintheti programmnak, sem irányelvnek a jövőre nézve és ezért helyesebbnek tartotta volna, hogy a miniszter a vita elején kifejtette volna azon elveket, melyek szerint az igazságügyet a közel jövőben teljesíteni akarja. Pedig számos fontos reform sürgeti megvalósítását. A járásbíróságok székhelyén szükséges volna telekkönyvi hivatalokat felállítani. A szóbeliséggel kapcsolatban előfordultak oly esdtek, hogy a birák az Ítéletek meghozatala előtt formálisan kiegyezkedtek egyik vagy másik féllel. A birói kar reputációja érdekében kije-