A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 14. szám - Felebbezési rendszerünk és a járásbírák mai helyzete. [Hozzászólás Judex: A járásbírák mai helyzete és Primus: Igazságtalanságok az igazságügyi szolgálatban című cikkekhez. A Jog, 1900. 9. sz. 65-66. p. és A Jog, 1900. 13. sz. 97-98. p.]

106 A JOG hogy képességeiket nem hasonrangu collegák ítélik meg s végül az államkincstárnak sem kerülne többe, mert a kir. táblák a felebbezési rendszernek a maihoz viszonyított tágítása, de az előző régi rendszerhez viszonyított korlátozása mellett teljes létszámmal, az ily módon szaporodó munkájuknak is megtudnának felelni Avagy legalább arra törekedjék az igazságügyi kormány, hogy a felebbezési tanácsokban okvetlenül legalább is egy táblabíró elnököljön s szélesebb körű jogi ismereteivel és tapasztalataival ez vezesse a tanácsot, a tanácsbeli többi bíró pediglen birjon ama szaknak gyakorlati ismereteivel, a melyben az ügyeket felülvizsgálja s ne gibickedjék egy kriminalista a polgári szakban és megfordítva. Igaz, hogy a járásbirák személyi helyzetére nézve azt lehetne felhozni, hogy tétessék át magukat törvényszékekhez, de vájjon előnyére lesz-e az a törvénykezésnek, ha a tapasztaltabb erők a járásbíróságtól elvonatnak és a törvényszékekhez helyeztetnek át, s ha a törvénykezés súlypontja az elsőfokú bíróságról ily módon a másodbiróságra menne át? Bizonyára nem, valamint nincsen előnyére a járásbirónak, mint ezt «Judex» helyesen kifejti, az előléptetés nélkül való áthelyeztetés, különösen ha családos s ha teszem azt, mint nekem, egy városból, a hol gyermekeim a középiskolákat végezhetik, törvényszékem székhelyére kellene magamat áthelyeznem, a hol az iskolai oktatás, miként falun, általában véve az illedelmes köszöntésen s az irás olvasás és fejszámoláson tul még alig haladt s a hol a községi biró representálja a helyi hatóságot. A járásbiráknak a kinevezéseknél való tényleges mellőztetését különben eléggé kimutatta a «J o g» ez évi 7. számában Kelemen Ernő collegám s a járásbiró egyéb miseriáival eléggé foglalkozik a «J o g» 9. számában Judex collega. Én meg csak a jbiró administrativ teendőire teszek egy pár reflexiót. Egy nagyobb ügyforgalmu járásbíróságnál nem csekély dolgot adnak a személyi ügyek. A tisztviselőknek egymáshoz és a jogkereső közönséghezi viszonyának szabályozása és rendbentartása. A munkának helyes és igazságos megosztása. A hivatali helyiségeknek célszerű beosztása. Mindenféle számadásoknak és kimutatásoknak anyagi felelősséggel való vezetése. A bűnügyi költségeknek számadása és nyilvántartása. A fogházfelügyelet s a foglyoknak fegyelmezése s minden letartóztatás alkalmávali kikérdezése. A régi bűnöknek viselése, így ph régen elhanyagolt irattárnak, régi letéteknek stb. rendbehozása. A kezelésnek irányítása és felügyelete. A postai küldeményeknek s különösen a pénz- és értéknemüeknek TÁRCA. Néhány szó a gyermekvédelem ügyéhez. A. «Jog» eredeti mroájn. Irta: Dr. KÁLMÁN MIHÁLY, Budapesten. Sok szó esett már a gyermekvédelem kérdéséről, de ez a sok szó mind kevés ahhoz, hogy ez az égetően fontos kérdés helyesen megoldassák; különösen, mikor az a sok szó nem is mond sokat. Most került elém Szakolczay Árpád dr. jogászegyleti felolvasásának egy részlete, a melyben azt az egyedül helyes — és bár kézen fekvő, de mindeddig fel nem karolt — eszmét veti fel. hogy a gyermekvédelem az állam hivatása, hogy a gyermekvédelem kérdését az állam van hivatva megoldani. Es ez áll. Egyesek, jótékonysági egyletek és egyéb testületek szórványos vállalkozása képtelen a nagy feladatra. Csak az állam képes és hivatott reá A gyermekvédelem fogalmi körét azonban nem szabad összezsugorítanunk pusztán a fizikai bántalmak ellen irányuló védelemre, a gyermek testi épségének a szülők és azok ténykedései elleni megóvására (gyermekkinzások, gyermekkitételek stb.), mert ez csak belső koncentrikus köre a gyermekvédelem egy szélesebb fogalmi körének, a mely magában foglalja a gyermek lelkének megóvását, melyet a szülők tudatlansága s egyéb gyengeségei a fizikai bántalmaknál sokszor sokkal súlyosabb és nagyobb horderejű inzultusoknak tesz ki; értem a gyermekvédelem tágabb fogalma alatt a gyermeknevelés ügyét. A gyermeknevelés államosításának keretén belül a testi épségre irányuló védelem könnyen kivihető, sőt önmagától oldatik meg, de emez a nélkül a gyermekvédelem kérdésének csak részleges megoldását jelentené. A testi épségre irányuló állami védelem mint egy megátvételeés kezelése, a jogkereső közönséggel — mely minden legcsekélyebb dologban a hivatal fejéhez fordul — folytonos érintkezés. Ott, a hol telekkönyv van, a birtokviszonyoknak rendbentartása és ez irányban való javaslatok. Mind, mindmegannyi számba nem vett munkát képeznek, a mi mellett birói munkát végezni alig van ideje a járásbirónak, de alig is van tehetségében, mert hisz annyifelé kell gondolnia, hogy egy perhez figyelmét concentrálni alig képes. Pedig birói teendőkben is annyit kívánnak a járásbirótél, mint egy másik bírótól, míg ama többi test és lélekölő munkát csak mellékes és szóra nem érdemes munkának tekintik. Tessék különben végignézni egy tárgyalást a járásbirónál. Alig hogy megkezdi a tárgyalást, bejön egy hivatalnok egy sürgős előterjesztéssel s megakasztja a tárgyalást. A másik percben egy letartóztatott foglyot kisért be a csendőrség s azt bemutatja a járásbirónak, hogy azt kikérdezze arra nézve, hol volt eddigelé lefogva, bántalmazta-e valaki és kicsoda stb. Most azután jön a posta a pénz- és értékküldeményekkel s néha még a táviratkihordó is. Azután még előkerül egy ügyes-bajos fél jogi tanácsot kérni, mert hát hiába, ő nem tud irni-olvasni s igy azt sem tudja, mikor lehet panaszolkodnia és kinél. Most a bűnügyi átalányból vagy az elnöki letétből kérnek ki valamit, vagy pénzt vagy tárgyaláshoz való bűnjelt. A változatosság kedvéért jön egy atyafi, a ki megkérdezi a járásbirótól, hogy itt veheti-e ki a birói letétet vagy itt kellene lefizetni az árverési vételárat ; az adót itt számitják-e ki, esetleg tűz- és jégkár biztosítást (mely a szomszédban van) itt fogadnak-e el. Közben előkerül egyik-másik bírótársam s ez jelenti, hogy a jegyzőkönyv vezetője megbetegedett, rendeljek helyette mást (persze ha olyan nagy volna a választék); jön azután a másik bírótársam, hogy érdekelve van egy ügyben, tehát rendeljek helyette más bírót. Hogy el ne maradjon az ügyvédi kar, hát ezek közül megjelenik legalább egy és panaszt emel a kezelő ellen, mert hogy az neki vagy nem akar, vagy nem tud felvilágosítást adni. vagy illetlen módon hozza stb. Jön azután valaki egy express végrehajtással stb. Sok, nagyon sok azon közben eső dolgoknak a száma, a melyek a járásbiró tárgyalását megakasztják, figyelmét a perről szakadatlanul más irányba elterelik, idegeit izgatják és munkáját rontják. Azt vetheti ugyan ellen valaki, hogy ügyes hivatalszolgákkal e zaklatottságnak részben eleje vehető. Igaz, ha volna ügyes és főkép elég hivatalszolga. Három év óta napidijaznak nálam egy kisegítő szolgát s ezt évről-évre kell kérelmeznem s még sem óvhatom meg előzési intézkedés jelentkeznék a bűnözésnek azon aránylag kis száma ellen, melyet a szülők közvetlenül követnek el a gyermekeken ; de a gyermeknevelés államivá tétele sokkal meszszebb ható eredményekkel járna : a bűnözésnek minden fajával szemben követett megelőzési intézmény gyanánt jelentkeznék. Mert mi tagadás, a bűnözésnek aránytalanul növekedő száma csak a lazuló erkölcsökből folyó ferde vagy egyáltalán nem alkalmazott nevelésre vezethető vissza. Az alsó néposztálynál nincs nevelés, a közép- és felsőbb rétegekben pedig legnagyobbrészt ferde a nevelés. Amott a tudatlanság és a létküzdelemben való elfoglaltság kizárják azt, emitt pedig ferde felfogások és a szülei elfogultság helytelen irányba terelik. így a gyermeknevelés ügye előbb pusztán társadalmi, de csakhamar kriminológiai kérdéssé is válik, melynek megoldását már odázni alig lehet. A gyermeknevelést államivá kell tenni, még pedig a legmesszebb menő módon. Ily széles terjedelemben való államosítás olyan kriminálpolitikai vágás volna, mely nemcsak a gyermekek elleni, hanem az általános bűnözés megelőzésének gordiusi csomóját nagyrészt megoldaná és G r o 1 m a n álmai — ha talán más alakban is —- részleg megvalósulnának. Mert annyi bizonyos, hogy a bűnözés 50%-a olyan elemekre esik, melyek helytelen nevelés folytán, vagy egyáltalán nevelés nélkül jutottak azon helyzetbe, a melyben a bün Önmagától követtetik el. A gyermeknevelés államosítása nélkül a szűkebb körű gyermekvédelem kérdését sem lehet megoldani és helyesen mondta B e n e d i k t Mór, e bécsi psichiater — hajói emlékszem a Hűmmel és Kutschera-féle gyermekkinzás esetéből kifolyólag, — hogy a törvényhozás értelmetlensége nevel bűnösöket. Ideiglenes érvényű javaslatokkal áll elő, melyek ideigóráig szolgálatot tesznek ugyan, de a kérdést gyökeresen megoldani képtelenek. Ujabban a gyermekek védelmére a társadalom áll, mentő társaságok létesítésével. De vájjon vezethet-e ez eredményre,