A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 14. szám - Felebbvitel lakás kiürítése iránti perekben

107 magamat a jelzett zaklatásoktól, mert az egyik szolga egész nap kézbesít és kikézbesit évenként 30,000—40,000 darabot, a másik kora reggeltől késő estig zaklatol a litográfián. A harmadikat pedig ezer felé rángatjuk a hivatalban. így hát magad uram. ha nincs szolgád. Majd el is felejtem felhozni azt a zaklatottságot, a melynek ki vagyunk téve a felsőbb, még felsőbb és legfelsőbb felügyeleti hatóságaink részéről, az ügymenet és ügyrend érdekében. Évi fél, évi negyed, évi havi jelentéseknek se szeri se száma. Mindannak a járásbiró az oka, s még annak is, ha a magas kormány egy tehetetlen egyént nevez ki hozzá, a kit ő nem ajánlott, sőt a kinek a kinevezése ellen tiltakozott s az nem képes dolgozni, s más helyette nem bir munkálkodni. Elvárják a járásbiró tapasztalt erélyétől, hogy X. kezelőt a munkára megtanítani és a munkához szoktatni lesz képes, mintha bizony a járásbirónak egyéb dolga se volna, mint tanítani és folyton a háta mögött állani egy munkaképtelen és munkakerülő egyénnek. Nem csodálom tehát, hogy ily körülmények között a legtöbb aljárásbiró azt a kijelentést teszi, hogy inkább, vár egy- két évvel tovább, csakhogy törvényszéki biró lehessen, mintsem hogy járásbirónak előbb kineveztessék. Teljesített rendkívüli munkánk, zaklatottságunk, nagy felelősségünk és egészségünknek fentarthatása végett nemcsak kérjük, hanem igényeljük jogosan a törvényszéki tanácsban óra hosszakig semmitevésben ülő és hallgató collegáinkkal szemben azt a remuneratiót. a mit a kir. ügyészek és a központi vizsgálóbirák ugyancsak e cimen kapnak is. Felhívom összes collegáimat, hogy e tárgyban valami módon érintkezésbe lépjünk és érzelmünknek és jogos igényeinknek megfelelő módon illetékes helyen, talán egy a fővárosban megtartandó országos értekezlet által kifejezést adjunk. Felebbvitel lakás kiürítése iránti perekben. Irta: Dr. CSULYOK BÉLA margittai kir. járásbiró. Nemrégiben valamelyik kir.törvényszék telebbviteli tanácsa egy lakás kiürítése iránti perben beadott felebbezést elkésés miatt visszautasított, kimondván, hogy az 1894. évi december 23 án 4,873. szám alatt kelt igazságügyministeri rendelet 14. §-a szerint a lakás kiürítése iránti perekben hozott elsőbirósági ítéletek ellen csak felülvizsgálati kérelemnek van helye s ez 8 nap alatt terjesztendő elő. Minthogy a lakás kiürítése iránti ügyekben a jogkereső fél nem kénytelen kizárólag a fenti ministeri rendelettel szabályozott, a rendestől eltérő kivételes eljárást igénybe venni, hanem igényét keresettel is érvényesítheti; mert ha a társadalom működését nem bizza a sújtó hatalommal j felruházott államra. S még ha vezetne is, ez nem volna megelőzés, hanem a felderített bűnözések megtorlásának megkönynyitése csupán. Az állami nevelés egyedül helyes módjának külső berendezéséről csak röviden szólván, kétség nem férhet ahhoz, hogy az állami nevelésnek kötelezőleg. egyöntetű nevelő intézetekben s a gyermek azon korában kell kezdődnie, melyben annak lelkébe bűnös csirák még be nem fészkelték magukat s melyben az a testi ápolásnál az anyát már nélkülözheti. Tehát körülbelül 3 éves korában, a mikor ma is már óvókba szoktuk küldeni gyermekeinket. Ebben a knrban a gyermek kivétetik a szülői nevelés alól és — a szülőkkel való érintkezésének fentartása mellett — állami nevelés alatt tartatik mindaddig, mig fejlett korát el nem éri. Ezekkel az állami nevelőintézetekkel egybeolvadnának az árvaházak is, melyekre mint külön intézményre szükség nem volna, ellenben fentartatnának a lelencházakhoz hasonló intézetek, sőt ezek szaporítása vál nék szükségessé a kitett és dajkaságba adott, valamint a téliesen szegény szülők gyermekeinek befogadására. A gyermeknek a bűnökre hajlamosító élettől való ilyetén elszigetelése mérhetetlen előnyökkel járna. Kriminológiai szempontból eleje vétetnék a szülők bűnözésének a gyermekekkel szemben, de másrészt a bűnök csiráitól a gyermeki lélek megóvatnék és helyes, tervszerű nevelés mellett a létküzdelemre előkészíttetnék, miáltal a bűnözések száma tulnyomólag apadna. Társadalmi szempontból pedig a testi gondozásra is kiterjedő nevelés a nyomorékok s ezzel közvetve a koldusok és munkakerülők számának nagymérvű apasztására, de sőt teljes kiirtására vezetne. Helyes és tervszerű állami neveléssel a gyermek öröklött lelki hibái is csirájukban elfojthatok, azon bűnös példák pedig, az 1893. évi XVIII. t.-c. 1. §-ának 5. d) pontja alapján a bérleti viszonyból felmerülő keresetek feltétlenül sommás perutra tartoznak: felvethetjük azt a kérdést, hogy nincs e ellentmondás egyfelől a fenti ministeri rendelet 14. §-ában foglalt rendelkezés, ugy másfelől az 1893. évi XVIII. t.-c. 126, 131, 188 és 213. §-aiban foglalt egymást kiegészítő rendelkezések között ? Ellentétnek nem szabad volna fennforogni, mert habár a 1893. évi XVIII. t.-c. 233. §-ában nyert felhatalmazás alapján szabályozta is a minister rendeletileg a lakbér, felmondás és lakáskiürités iránti ügyekben követhető bírósági eljárást, de mindig alapelvül tekintendő és sohasem téveszthető szem elől az, hogy a ministeri rendelet a fennálló törvény rendelkezéseivel ellentétben nem állhat. Ezek a körülmények adtak nekem impulsust arra. hogy a lakás kiürítése iránti perekben használható felebbviteli jogorvoslatot a sommás törvény és az idézett igazságügyministeri rendelet ide vonatkozó intézkedéseinek szembeállításával kritikai fejtegetés tárgyává tegyem. Az 1893. évi XVIII. t.-c. 1. §-ának 5. d) pontja alapján a bérleti viszonyból származó igények — tehát a ministeri rendelettel szabályozott lakásbérlet felmondása és lakás kiürítése is — sommás keresettel érvényesíthető; a perben hozott elsőbirósági Ítélet ellen pedig vagy felebbezésnek vagy felülvizsgálati kérelemnek van helye a szerint, amint az évi lakásbér összege 100 koronát meghalad, vagy meg nem halad ; s éppen erre való tekintetből rendeli a sommás törvény 1. §-ának harmadik bekezdése, sőt a 126. §. végső bekezdése is, hogy a per tárgyának értéke, — különösen a szóban forgó esetben az évi bér összege — a tárgyalásnál megállapítandó. A sommás keresettel érvényesített lakásbérlet — felmondási és lakás kiürítési perekben tehát az évi lakásbér összegétől függ, váljon az első bíróság Ítélete ellen felebbezésnek, vagy csak felülvizsgálati kérelemnek lehet-e helye. De akár az egyik, akár pedig a másik megengedett felebbviteli jogorvoslat használtatik, az 1893. évi XVIII. t.-c. 131. §-a, illetőleg a 188 és 213. §-ok egybevetése szerint ugy a felebbezés, mint a felülvizsgálati kérelem 15 nap a 1 a 11 t e r j e s z t h e t ő elő. Ámde érvényesíthető a lakásbérlet felmondása és a lakás ktüritése iránti jogigény nemcsak keresettel, hanem a 4,873/1. M. E. 1894. számú rendelet szabálya iszerint előterjesztett kérelemmel is. Igaz, hogy az eljárás az ellenfél kifogása folytán szintén perré alakul át, amely a sommás eljárás szabályai szerint tárgyaltatik és ítélettel döntendő el; de már az ítélet ellen a j melyek a gyermek erkölcsi felfogását megmételyezik, teljesen elvonatnának a gyermek lelki szemei elől. A kérdésnek ilyetén megoldása semilyen szempontból nem eshetnék kifogás alá. Az államhatalomnak a családi életbe való beavatkozása a köz szempontjából nem tartható jogtalannak, hisz az államilag szervezett társadalom önmagára s a saját érdekében csak ugy jogosult a gyermekkel szemben az atyai hatalom korlátozását kimondani, a mint kimondatott az más érdekekre való tekintettel, de ugyancsak a köz szempontjából. Az állami beavatkozásnak mindig édes gyümölcse van. Nem hozható fel a kötelező állami nevelés ellen az sem, hogy eltörölné a szeretetet. Eltekintve attól, hogy a család nem mindig képez garanciát a szeretet növelésére s gyakran jó családoknál is szülők és gyermekek, gyermekek és gyermekek között a legnagyobb gyűlölködés van otthon, a gyermek lelkében a szeretetet mások s különösen a szülők iránt fejleszteni jó pedagógusnak nem nagy feladat. Nem vezetne helyes eredményhez a fakultatív állami nevelés intézménye sem. Ez csak fél megoldás volna és majdnem nehezebben kivihető, mint amaz, mert egyrészről olyan gyermekek maradhatnának el az állami nevelőiskolából, melyeknek arra okvetlenül szükségük van s beadatnának olyanok, a kiknek éppen nem égető kérdés az állami nevelés, másrészről pedig az elfogult szülő nem képes megítélni, vájjon ő jól neveli-e a gyermekét vagy sem. Bizonyára fognak akadni olyanok, kik még gondolatban is szörnyűnek tartják az ideát, s kivitelét pedig épenséggel lehetetlennek. Erre nézve megemlítem, hogy van már. ha nem is teljesen azonos, de hasonló példa a világtörténelemben : a spártai nevelés s a spártai erkölcsök nem állottak az utolsó i helyen. r