A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 13. szám - A birtok jogállása a német birodalmi polgári törvénykönyv rendszerében. 3. [r.]

A JOG 90 tokról szóló fejezetben, hanem az illető helyeken, ama jogviszony rendezését felölelő dispositiok közt foglalnak helyet, a melylyel szorosan és szervileg összefüggésben vannak. A szorosan vett dologbirtokon kivül a német birodalmi polgári törvénykönyv, a gyakorlati élet igényeinek megfelelőleg ismeri az u. n. jogbirtokot (Rechtsbesitz, quasi possessio, juris possessio. juris quasi possessioj is, és ezt a telki szolgalmakra (1,029. §.) és a korlátolt személyi szolgalmakra (1,090. §.) szorítja, ellentétben az osztr. polg, törvénykönyvvel, mely testi és testetlen dolgok (jogok) birtokát hangsúlyozza és a testetlen dolgok (jogok) birtokát rendkívül és ok nélkül kiterjeszti. (Osztr. polg. tvkv 311—31 i.. 351—352 §§.). A német birodalmi polgári törvénykönyv szerint azon esetben, ha valamely teleknek birtokosa, a tulajdonos részére a telekkönyvben bevezetett telki szolgalom gyakorlatában megháborittatik, a birtokvédelemre érvényes rendelkezések, t, i. a 854 -872. §§. rendelkezései, megfelelően alkalmazandók, ha a szolgalom a meghároritás előtt egy éven belül, bár csak egy szer is, gyakoroltatott. (1,029. §.). Az 1,090. §. szerint a telek oly módon terhelhető meg, hogy az, a kinek javára a megterhelés történik, arra van jogosítva, hogy a telket egyes vonatkozásaiban használja, vagy őt valamely más oly jogosultság illesse, a mely egy telki szolgalom tartalmát képezheti (korlátolt személyes szolgalom). Az 1,020- 1,024.. 1,026—1,029., 1,061. §§. rendelkezései megfelelő alkalmazást nyernek,vagyis fejtegetésünket érdeklőleg: ez. esetben is applicálandók a dologbirtok védelmére felállított rendelkezések. A német birodalmi polgári törvénykönyv a korlátolt személyes szolgalmat practicus szempontból határozza meg és a telki szolgalommal egy niveaura emeli és mindkettőre egyforma dispositiokat állit fel. Ennyire és ennyiben ismeri el a törvénykönyv az u. n. jogbirtokot, egyébként pedig nem ; mert az részint nem jogbirtok, hanem valóságos dologbirtok, részint pedig mint jogbirtok szükségtelen és felesleges, és végül egyéb dispositiok által teljes kielégítést nyer. A semmi esetre sem találó elnevezésű jogbirtoknál — miként az 1,029. és 1,090. §§-ból is kétségtelen •— sem képezi tulajdonképen «jog» a birtok tárgyát, hanem a szolgáló telek, mely az uralgó telek s illetve ennek mindenkori birtokosának, a korlátolt személyes szolgalomnál pedig a jogosult személy használatára szolgál; a tárgy tehát a jogbirtoknál is : dolog ; jogilag véve azonban maga a szolgalmi jog a birtok tárgya. E szerint tehát az u. n. jogbirtoknál is a birtok tárgyát dolog képezi, s így a dolog fölötti hatalomról, mint birtokról van szó a jogbirtoknál is, a melyre megfelelően alkalmazandók a dologbirtokra vonatkozó rendelkezések. Mig a dologbirtok csak egységes, a dolog egészére vonatkozó lehet, addig a jogbirtok e tekintetben eltérő természetű ; a jogbirtok tárgyát a dolog némely vonatkozásai képezik s igy a jogbirtok nem egységes természetű, a miből következik, hogy ugyanazon dolog külön vonatkozásokban több és külön jogbirtokoknak lehet egy időben tárgya. Egyebekben és különösen lényeges mozzanataiban a jogbirtok a dologbirtokkal ugyanazon tekintet alá esvén, fejtegetésemben a jogbirtokot nem fogom külön taglalni, mert a dologbirtokra felállított elvek a jogbirtokra is megfelelően vonatkoznak. A német birodalmi polgári törvénykönyv a birtokszabályozás súlypontját a birtokvédelemre helyezi, ennek tökéletessége pedig megköveteli, hogy a birtok szerzése es megszűnése is praecisirozva legyen. Es mert a birtokvédelem szempontjából csak a tilos önhatalom által nyert birtok esik kifogás alá, a törvénykönyv csak vitiosa possessiot (fehlerhaft) emeli ki ; máskülönben a tisztán objectiv elvi állásponton álló törvénykönyv teljesen szakit az európai többi polgári törvénykönyvek rendszerével, a melyek a birtokra vonatkozó rendelkezések közt egyéb, oda nem tartozó jogszabályokat is felvesznek, nevezetesen : a subjectivitás elvéből kifolyólag a jogszerű és jogszerűtlen, a jóhiszemű és rosszhiszemű, valamint a valódi és álbirtok fogalmait és megkülönböztetéseit. A birtok szerzését illetőleg a német birodalmi polgári törvénykönyv 854. §-a meghatározza, hogy valamely dolognak birtoka a dolog fölött való tényleges hatalom elnyerése által szereztetik meg. A szerzéshez megköveteli a tényleges hatalom elnyerését. A birtoknak lényege tehát : az elnyert, meglevő, tényleges hatalom. Minden ily tényleges hatalom: eo ipso birtok; kivéve természetesen azt az esetet, midőn valaki a tényleges hatal mat a dolog fölött nem a maga részére, hanem másnak a részére, és pedig ennek háztartásában, vagy üzletében, vagy ehez hasonló viszonyban gyakorolja, ugy hogy a tényleges hatalmat gyakorló személy ezen másik személynek a dologra vonatkozó utasításait követni tartozik. (Dienerbesitz.) Ebben az esetben a birtokot nsm a tényleges hatalmat gyakorló (szolga, béres, kocsis, cseléd, megbízott), hanem ama másik személy (t. i. az ur, gazda, megbízó) szerzi meg. (855. ?. i Az nem lényeges a birtok fogalmára, szerzésére, hogy az elnyert tényleges hatalom mily belső motívumokon alapul ; ennek lehet jelentősége ott, hol bizonyos jogkövetkezmények fűződnek a birtokhoz (Eigenbesitz, 872. §.) a mit a törvénykönyv mindig és különösen kiemel; az sem lényeges, hogy a tényleges hatalom jogilag igazolható-e vagy nem ; ez legfeljebb a birtokvédelem szempontjából és bizonyos vonatkozásokban lehet ügydöntő, de itt sem feltétlenül. A birtok fogalmának tartalmi körét alkotó és kimerítő tényleges hatalom nem a maga nyerseségében szükséges arra nézve, hogy birtok keletkezzék, szereztessék; az elnyert tényleges halalom fennáll és létezik akkor is, midőn a közvetlen behatás a dologra szünetel, feltéve, hogy a birtokosra a tényleges hatalom gyakorlása nincs állandóan kizárva ; áll ez főleg ingatlanokra, melyek a távollevő, talán külföldön tartózkodó, személy birtokában vannak, távolléte dacáia. Hogy az objectivitás elve is épenugy mint a subjectivitási elv a tényleges hatalmat a birtok fölött igy értelmezi és applicalja: okszerűen következik a fogalom lényegéből és természetéből ; igazolja ezt a mindennapi szükséglet, de végül a törvénykönyv nyíltan is kifejezést ad ezen értelmezésnek, midőn rendeli, hogy az eddigi birtokos és a szerző meg gyezése elégséges a szerzéshez, ha a szerző azon helyzetben van, hogy a hatalmat a dolog fölött gyakorolja (854. §.). E szerint a törvénykönyv nem követeli, hogy a szerző tényleg gyakorolja is a hatalmat a megszerzett, s ekként birtokba vett dologra, hanem elégségesnek nyilvánítja a hatalom gyakorolhatását; elég, ha a szerző oly helyzetben van, hogy hatalmát gyakorolni képes. Ebből láthatólag a törvénykönyv a birtokfejezetben csak a kölcsönös megegyezésen alapuló u. n. consensualis birtokszerzést emeli ki, és csak erre nézve decretálja, hogy nem szükséges a szerzéshez az apprehensio, a mi a dolog természetében fekszik, mert a dolog közvetlen apprehensio nélkül is eljuthat a szerző rendelkező hatalma alá, s ez által birtokába, ha a szerződő birtokos a birtokról a szerző javára lemond és egyúttal azt átengedi. Úgyde nem szenved kétséget, hogy a birtokszerzésnek nemcsak egy módja, t. i. a consensualis alapon nyugvó módja van, hanem birtokot egyoldalú ténykedéssel is lehet szerezni. Igy: egyoldalú ténykedéssel szerezzük meg az uratlan dolgok fölött a birtokot, a mihez az apprehensio azért szükséges, mert azok senkinek sem lévén birtokába, külsőleg is kifejezést kell adnunk tényleges hatalmunknak. Ezt fejezi ki a német birodalmi polgári törvénykönyv 958. §-a, midőn azt rendeli, hogy a ki valamely uratlan ingó dolgot sajábirtokba vesz, már ez által a dolog fölött a tulajdont szerzi meg. Ehhez tehát a törvénykönyv is megköveteli a birtokbavételt, és nem tartja elegendőnek egyedül a képességet a hatalom gyakorolhatására; de egyúttal a törvény könyv a birtok minősített fokát kívánja, t. i. a sajátbirtokot, mert különben azon személy részére szerzünk, a kinek részére az apprehensiót teljesítettük. Egyoldalú ténykedéssel szerezhetünk birtokot nemcsak uratlan dolgokon, hanem másnak birtokában lévő dolgon is. és pedig az által, hogy a birtokostól a birtokot elragadjuk, elvonjuk. Már a tény előidézése, a birtoknak magunkhoz való ragadása, feltétlenül apprehensiót szükségei, mert e nélkül másnak birtokából a dolgot el nem vonhatjuk. Úgyde ezen egyoldalú cselekményben önhatalmaskodás foglaltatik, mely jogállamban meg nem tűrhető, a nélkül azonban, hogy ily uton a birtok szerzése éppenséggel kizárva volna, mert bizonyos időtartam eltelte után a birtok tényleg megszereztetik, miként ezt alább a birtokvédelem taglalásánál fogom kifejteni. A német birodalmi polgári törvénykönyvnek a birtokszerzésre vonatkozó rendelkezéseinek egész általánosságban tartott fejtegetésével kapcsolatosan meg kell még emlékeznem annak 865. és 866. §§-ban foglalt elvi kijelentéséről. Egy és ugyanazon dologra csak egy, t. i. egységes birtok szerezhető. Ezen alapkijelentés nem azt jelenti, hogy a dolgon csak egy személy birtoka létezhetik; sem, hogy a dolog részekre / el nem osztható s azok külön birtokot nem képezhetnek ; r