A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 12. szám - A határjárási, mesgyeigazitási és sommás visszahelyezési perekről

Habár az 1840 : XVIII t c. 41 §-a a közkereseti társaság tagjainak a társaság hitelezői irányában való vagyoni felelősségét csupán az egyetemleges kötelezettségre nézve korlátolta 2 evi időtartamra s aránylagos felelősségüket ezen időn tul is a magánjogi rendes elévülési időn belül fentartotta. az időközben hatályba lépett 1875: XXXVII. t-c. 121. §. szerint az egyes tagok ellen a társaságot terhelő igények alapján támasztható keresetek a társaságnak feloszlása esetén, a 122. § ban emiitett annak az esetnek kivételével, ha a társaságnak felosztatlan vagyona maradt, a felosztástól kezdve 5 évi időtartam elteltével elévülnek. Az ujabb törvénynek a rövidebb elévülési időtartamot megállapító ez a rendelkezése pedig a K. T. 564 §-ában kifejezett elvből folyoan az annak hatálybalépte előtt a közkere seti tár saság ellen keletkezett követelésekre is alkalmazandó. (A m. kir. Curia 1900. jan. 11. 1,076. sz. a.) Az a jog. a mely a váltónak elsó vevőjét a válton hiányzó lényeges kellékeknek kitöltésére nézve megillette, megilleti azt is, a ki ettől a váltót közvetlenül szerezte meg s az, hogy ez utóbbi a váltót a saját váltóbirlokosi minőségének megjelölésével töltötte ki, a valtóbirtokosi minőség jogszerűsége ellen vélelmet nem szülhet s csak azt a jogi következményt vonja maga után, hogy ellenében mindazok a kifogások érv ényesithetök. a melyeknek a váltó első vevője ellen helye van (A m. kir. Curia 1900 febr. 15. 1,427. sz. a.) Oly eljárási szabály, mely szerint a váltóeljárási rendelet 43. tj-ában megszabott perujitasi határidő elmulasztása abban az esetben is figyelembe veendő, ha a miatt az ellenfél kifogással nem élt, nem létezik. (A m. kir. Curia 1900. febr. 13. 1.742. sz. a.) Ha a biztosított az esedékes biztosítási díjrészletre váltót ad, ugy annak a beváltását meg nem tagadhatja. A tüz elleni újból való biztosítás csak abban az esetben érvénytelen, ha az előbbi biztosítás a biztosítás tárgyát képező dolog értékét teljesen fedezi, A m. kir. C uria IS99 november 22. 1,096'99. sz. a.) Az óvás felvételének órájaként az óvás szövegében nyomtatva megjelölt időnek a téves volta bizonyítható. (A m. kii. Curia 1900 január 5. 1,370/1899. sz. a.) A ki a váltó birtokába üres forgatmány utján jut, az harmadik személynek tekintendő, a ki ellen a jogellenes kitöltés csak akkor érvényesíthető, ha bebizonyittatik, hogy a váltó megszerzésekor tudott ezen ténykörülményekről, (A m. kir. Curia 1899 dec. 7. 1,164'99. sz. a.) A tözsdebiróság illetékessége megállapittatott az előtte folyamatban volt perben és e perrel kapcsolatban felmerült, részben megállapított, részben meg nem állapított ügyvédi dijak tekintetében. (A bpesti kir. ítélőtábla 1899 dec 13. 3,381. sz. a.) A kereskedő, a ki megengedi azt, hogy az ö nevében és különös címéből álló be nem jegyzett cég alatt, melyet egy darabig az üzleti világban ő használt, más személy kereskedelmi üzletet folytasson, kifelé, harmadik személyekben, kik arról, hogy a cég másé. nem szerezhetnek maguknak meggyőződést a nyilvános cégjegyzékből, azt a látszatot költi fel, hogy ő az üzlet valódi tulajdonosa, ez a látszat pedig, melyet az ő hozzájárulása idézett elő. elég ahhoz, hogy az ő személyes felelőssége a neve alatt, bár más által folytatott üzlet jóhiszemű hitelezőivel szemben, kik a használt névben és cimben bizva, hiteleznek az üzletnek, megállapittassék. (A bpesti kir. keresk. és váltótörvényszék felebbező tanácsa 1900 jan. 13. 542. sz. a.) Bűnügyekben. Tekintve, hogy a btkv. 252 §-a értelmében az ott körülirt büntetendő cselekmény tettese csak az lehet, ki a házasságon kívüli nemi közösülést erőszak alkalmazása mellett maga végzi, — ebből az következik, hogy az, a ki valamely nőszemélyen erőszakot azért követ el, hogy avval nem ő, hanem egy harmadik személy követhesse el a nemi közösülést, nem tekinthető tettestársnak, hanem a 3-ik személy bűnsegédjének. A nagyváradi kir. tőrvényszék (1899. április 15-én 1,981. sz. a. ) erőszakos nemi közösülés és súlyos testi sértés büntette miatt vádolt I. Sándor elleni bűnügyben következőleg ité lt: Vádlott egy rendű folytatólag elkövetett, a btk. 232. §. 1. pontja alá eső erőszakos nemi közösülés bűntettében a 70. §. szerint mint tettes, egy rendű ugyanezen cselekményben, mint a 69. §. 2. pontja szerinti bűnrészes bűnösnek mondatik ki és ezért a btkv. 66., 92., 232., 85. §. 3. pontja alapján a foganattól számítva kilenc (9) hónapi fogházra ítéltetik stb. stb. — egy rendű, a btkv. 232. §. 1. p. alá eső erőszakos nemi közösülésben a 69. §. 2. p. szerinti bünrészesség és a 301. §. alá eső súlyos testi sértés bűntettének vádja alól felmentetik. Indokolás: Vádlott, a ki 1882 március 28-án született, a tárgyalás során beismerte, hogy az 1897 július 13-án Szalárd községhez tartozó Bodolgó pusztán, a 11 éves Sz. Rózát, midőn ez hét kisebb leánytársával hazatérőben volt, az akkor még csak 11 éves P. József nevü társával együtt megfogták, az árokba vonszolták, a lábait szétfeszítették, ruháit felhajtották és vele mindketten nemileg erőszakosan közösültek, akként, hogy a leány lenyomásában egymásnak kölcsönösen segítettek és mindketten kétszer másztak reá. Az orvosi látlelet a nemi közösülés megtörténtét megállapította és a cselekménynek még az is lett a következménye, hogy a sértett leány hat hétig ágyába vizelt, e tényállás mellett L Sándort a folytatólag elkövetett erőszakos nemi közösülés bűntettében, mint tettest és mint P. József tettes bűnrészesét bűnösnek kimondani s tekintettel életkorára és arra. hogy cselekménye bűnösségének felismerésére szükséges belátással birt a 85. §. 3. p. alapján kimért büntetéssel sújtatni kellett; a büntetéskimérésénél súlyosító körülmény a cselekmény folytatólagossága, a bűnhalmazat és az, hogy a sértett leány hat heti egészségháboritást is szenvedett stb. Az egyik bünrészesség vádja alól felmentendő volt, mert a tárgyalás során az tűnt ki, hogy P. Józsefnek a leány lenyomásában csak első ízben segédkezett és mert a P. József cselekménye is csak egyrendü folytatólagos erőszakos nemi közösülés volt. A nagyváradi kir. ítélőtábla (1899. szeptember 11-én 2,719. sz. a. következőleg i télt: A kir. Ítélőtábla a kir. tszék ítéletét részben megváltoztatja: Vádlottat a btk. 232. §. 1. pontjába ütköző és e szerint minősülő egy rendbeli erőszakos nemi közösülés büntette helyett a btkv. 20. és 85. §. 3. pontjának felhívásával annak vétségében és a btkv. 69. §. 2. pontja szerint bünrészesség helyett az idézett szakaszok alapján szintén egyrendü s így a btkv. 96. ij-a értelmében anyagi halmazatban levő kétrendü erőszakos nemi közösülés vétségében mondja ki bűnösnek és ezért a btkv. 232., 97., 85. §. 3. pontja alapján összbüntetésül az Ítélet foganatba vételétől számítandó és a btkv. 86. §. értelmében végrehajtandó (5) öt havi fogházra ítéli, egyebekben azonban az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Annak megjegyzésével, hogy az iratok tanúsága szerint az indítványt kellő időben a 11 éves Sz. Róza sértett édes anyja tette és a nevezett sértettnek édes atyja, Sz. József, mint törv. és term. gyámja a végtárgyaláskor a kellő időben tett indítványhoz hozzájárult, az indítványt magáévá tette és a vádlott megbüntetését kérte, a bűnvádi eljárás helyes alapon meginditottnak veendő. Az ügy érdemét tekintve a kir. ítélőtábla habár vádlott beismerte azt, hogy két izben mászott rá a sértettre, e két erőszakos nemi közösüléstegy cselekménynek tekinti,mert vádlott azokat ugyanazon személy ellen egy alkalom felhasználásával s tekintve az egyes erőszak között lefolyt idő'rövidségét.egy akaratelhatározással követte el, ebből folyólag a vádlott cselekménye a btk. 232. §. 1. pontjába ütköző s minősülő egy rendbeli, továbbá vádlottnak az a beismert cselekménye, hogy ő még a 12-ik életévet be nem töltött P. Józsefnek, tehát oly egyénnek segédkezett, a ki koránál fogva még nem büntethető s ugy abban a tényében tettesség jelentkezik, szintén egy rendbeli s igy két rendbeli erőszakos nemi közösülés bűntettének, illetve miután fogház csak vétségekre alkalmazható, a btkv. 20. £-ának felhívásával és a btkv. 85. §. 3. pontja alapján a btkv. 96. §-a értelmében két rendbeli erőszakos nemi közösülés vétségének minősíteni kellett. A súlyos testi sértés vádja alól pedig vádlott helyesen lett felmentve azért, mert habár sértett a rajta elkövetett erőszak folytán 6 hétig az ágyba vizelt, de mivel ezen betegség a cselekménynek nem szükségszerű következménye, hanem a nélkül következett be, hogy vádlottnak ennek előidézése szándékában lett volna, e nélkül pedigjegy önálló büntetendő cselekmény el nem követhető. A büntetés kiszabásánál, mellőzve az elsöbiróság Ítéletében súlyosító körülményül felhozott cselekmény folytatólagosságát és a bűnhalmazatot, figyelembe vétetett vádlottnak őszinte vallomása s jó előélete, mint enyhítő körülmények stb. A m. kir. Curia 11900. január 25-én 1,245. sz. a. következőleg itélt: Tekintve, hogy a btkv. 252. §-a értelmében az ott körülirt büntetendő cselekmény tettese csak az lehet, ki a házasságon kívüli nemi közösülést erőszak alkalmazása mellett maga végzi, ebből az következik, hogy az, a ki valamely nőszemélyen erőszakot azért követ el, hogy avval nem ő, hanem egy harmadik személy követhesse el a nemi közösülést, nem tekinthető tettestársnak, hanem a harmadik személy bűnsegédjének;ezen okból a kir. ítélőtábla ítélete részben megváltoztattatik és vádlott ama cselekedetét, mely szerint a sértett leány kezeit abból a célból lefogta, hogy társa P. József a leánynyal közösülést végezzen, nem mint tettes, hanem az elsöbiróság minősítésével egyezően, mint P. József részese mondotta ki bűnösnek. Ezzel a változtatással egyebekben — tehát a büntetés mértékére nézve is — a nagyváradi kir. ítélőtáblának ítélete felhozott és az elsöbiróság ítéletéből elfogadott indokoknál fogva helyber.hagyatik. A büntetendő magánokirathamisitás lényeges feltételet képezi : hogy azon személy (vagy jogi személyi vagy annak jogutódja ellen, ennek kötelezettségére vonatkozólag hasznaltassek fel a hamis, illetve a hamisított okirat, a ki a hamisítás által jogviszonyban levőnek tüntettetik elő, mert a magánokirat a kiállítója és nem harmadik személy ellen bizonyít; ellenben abban az esetben, ha a hamis, vagy hamisított magánokirat nem az az által jogviszonyban lévőnek feltüntetett ellen használtatik, hanem csupán mint eszköz más személy ellen és más büntetendő cselekmény elkövetésére használtatik, okirathamisitásról nem lehet szó, hanem a cselekmény ezen esetben más büntetendő cselekménynek képezheti csak a tényálladékát. (A m. kir. Curia,1900. évi febr. 1-én 6,6G2. -sz, a.)