A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 12. szám - A határjárási, mesgyeigazitási és sommás visszahelyezési perekről

94 A JOG gyarázhatatlan rendelkezésben találja alapját és indokát a bírósagoknak a m. kir. Curia által következetesen és számtalan ítéletei által támogatottan kifejlődött ama joggyakorlata, hogy a tulajdonjogi, vagy szorosan értelmezett birtokjogi kérdések ezen perek keretén belül birói figyelembe vétel tárgyát nem képezhetik. Ily körülmények között mi sem természetesebb tehát, hogy repositionalis perekben tulajdonjogi igények még v i szónk ereset alakjában sem támaszthatók, hanem az ily esetleges jogcímek minden!.or ettől függetlenül s külön indítandó jogi perek utján érvényesitendők; a mikor igen gyakori az eset, hogy ezen jogi kérdésben hozott határozatok a ténykérdésben (repositio) keletkezett döntéssel homlokegyenest ellenkező álláspontot foglalnak el, illetve a ténykérdésben hozott határozatok a jogkérdésben folyamatba tett azonos tárgyú pereknek sohasem praeiudicálván, az a ki a háboritási pert megnyerte, nagyon sokszor pervesztessé válik a vele szemben a háborító részéről folyamatba tett jogi perben. Ez pedig korántsem anomália, hanem szükségszerű folyománya a jogcímek különbözőségének, s a jogok és dolgok birtoka természetszerű gyors és úgynevezett jogrendőri védelmének, mely módszer a hosszadalmas bizonyítási eljárást meg nem türi, a mennyiben «a megzavart jogrendet sokáig bizonytalanságban hagyni nem szabad.» A mi a fentiek szerint a viszontkeresetekre nézve áll, ugyanily elbánás alá esik a peregyesités is. mely elvileg hasonlóképen ki van zárva és pedig a jogi és tényperek fenn vázolt különbözőségénél fogva az 1883: XVIII. t.-c. 1. §-a 5. m) pontjában foglalt tiltó rendelkezés értelmében, mely az 1893: XVIII. t.-c. 43. §-ának alkalmazhatóságát egyenesen kizárja. Ezek után folytatva az ide vágó törvények idézését, további rendelkezések találhatók az 1809. évi XIII. t.-c-ben, mely előírja, hogy a visszahelyezésre illetékes biró vizsgálni tartozik, vájjon a visszahelyezést kérőnek a kivetést megelőzőleg volt e a vagyonban egyévi békés birtoklata, mert ha ily tényi (tettleges) alapot nem tud kimutatni — bár tőle a vagyon erővel foglaltatott is el — részére visszahelyezés nem ítélhető. Ezen törvény is tehát nem azt rendeli kutatandónak, hogy a peres dolog kit illet jogilag, de hogy ki volt és mily idő óta annak békés birtokában és használatában. Az 1868: LIV. t.-c. nemkülönben az 1881 : LIX. t.-c. az ezen keresetekre vonatkozó törvényes intézkedéseket érintetlenül hagyta s ily alakjában és joghatálylyal vette át azokat az 1893: XVIII. t.-c. is-- eltérő intézkedést egyedül az alább részletezendő felebbviteli rendszerre nézve állapítván meg. Mielőtt azonban erről szólanék, nem hagyhatom figyelmen kivül az 1877 : XXII. t.-c. 11. §-ának 9. pontját, mely a kisebb polgári peres eljárás elé utalta a mesgyeigazitási és sommás visszahelyezési ügyeket, de csak akkor, ha a per tárgyát, lakásnak vagy tartozmányainak avagy egy kat. holdat meg nem haladó földbirtoknak birtoklása képezi. Miután azonban az 1893: XVIII. t.-c. 224. §-a a kisebb polgári peres eljárást hatályon kivül helyezte s némi módosítással csakis a községi bírósági eljárást hagyta meg további érvényében: az emiitett 11. §-beli eljárásra, melyet egyébként az 1893 : XVIII. t.-c. 1. §-ának 5. m) pontja pótol, a kir. járásbíróságok illetékesek. Most végre nyilik csak alkalmam az értékről s ezzel kapcsolatosan a felebbvitelről nyilatkoznom, s hogy ez irányban kritikai megjegyzéseimet megtehessem, hivatkozással kell lennem a győri kir. Ítélőtáblának 6. polg. sz. (1. Igazs. Közi. 1895 évi 13. sz.) és a debreceni kir. ítélőtáblának 2 polg. sz. (1. Igazs. közi. 1896. évi 2. sz.) határozataira s végül szórólszóra idézem az egyik kir. törvényszéknek a járásbíróság Ítélete ellen beadott felülvizsgálati kérelem fölött hozott következő végzését: «A kir. törvényszék alperes felülvizsgálati kérelmét visszautasítja. Indokok : Az 1893 : XVIII. t.-c. 182. §-a szerint az ugyané törvény 1. §. 5. m) pontjának eseteiben az értékre való tekintet nélkül nincs helye felülvizsgálatnak, a miből következik, hogy sommás visszahelyezési kereseteknél a törvény idézett >?-a a felülvizsgálatot kizárja, a miből másrészt az következik, miszerint sommás visszahelyezési perekben ezen törvény csak felebbezési jogorvoslatot enged meg. Miután pedig azon t.-c. 126. §-ában kimondott elvnél fogva felebbezéssel csak oly ítéletek támadhatók meg, ha a per tárgyának az értéke az 50 frtot meghaladja, s miután a felek a per tárgyának az értékét 2 frt 50 krban állapították meg, ezen értékre való tekintettel a fentebb kifejtettek szerint jogorvoslatnak helye egyáltalában nem lévén, alperes felülvizsgálati kérelme az id. t.-c. 136. jj-a alapján hivatalból visszautasítandó volt.» A debreceni táblai határozat a felebbezési bíróság végzése ellen irányuló felfolyamodás eldöntésére hivatott bíróságnak meghatározása tekintetéből az értékhatárnak megállapítását mellőzhetetlennek tartja és erre nézve a vitás terület értékét jelenti ki irányadónak. Én ezen álláspontot magamévá nem teszem, mert (elfogásom szerint : a határjárási, mesgyeigazitási és sommás vis sz ah e lyezés i per ékbe n a jarásbirósági Ítéletek e 11 e n t e 1 j e s e n tekintet nélkül a per tárgyának akár 50 frt, akár 20 frton aluli értékére — mindenkor és kizárólag csak feleb bezésnek van helyeakir. törvényszékhez és az ezen másodfokú bíróság által hozott akár Ítélet, akár végzés ellen, a felülvizsgálati kérelem illetve f e 1 f o 1 y a m o d á s ki van zárva. Álláspontom igazolására hivatkozom első sorban az 1893. évi XVIII. t.-c. 1. §. 5. m) pontjának elhelyezésére, továbbá arra, hogy semmiféle más perrel hasonlati viszonyban^ nincs, mert különleges jogi természetével egymagában álló intézmény; hivatkozom az id. t.-c. önállóan szövegezett 182. §-ára és a 225. §-nak 4. pontjára, az előbbire különösen, mert ezen §. egyes egyedül az 1. §. 5. m) pontjabeli perekről téve említést, statuálta ama kivételes rendelkezést, hogy a felebbezési bíróság által hozott ítélet és végzés ellen, — a mint ezt a dr. H o r o v i t z Gyula eperjesi ügyvéd által tévesen értelmezett (1. a Jog 1899. évi 47. sz.) győri kir. táblának 6. polg. sz. határozata is helyesen fejti ki, — értékre való tekintet nélkül — nincs helye felülvizsgálatnak, sem felfolyamodásnak. Ebből korántsem következtethető az, hogy ily ügyekben a pertárgy értékének megállapítására szükség lenne, ezen kijelentés legfontosabb célja : az amúgy is csak előzetes birtokállapot rendezését célzó keresetekre vonatkozóan további jogi zavarok kikerülése s a költséges s ily perek természetén alapuló gyors elintézésnek útjában álló további jogorvoslat kizárása. A felülvizsgálat kizárása által a törvény egyenesen feltételezi, hogy a peres ügy az első fokú ítélet ellen intézett íelebbezés és sohasem felülvizsgálat folytán került a törvényszékhez és ha az id. t.-c. 182. §-a a másodfokú ítélet, mint nagyobb hatású határozattal szemben zárja ki a további jogorvoslatot, önként folyik s ez valami nagyon természetes is, hogy ki van egyúttal zárva a másodfokú bíróság által ily ügyekben hozott végzések, tehát csekélyebb jelentőségű határozatok ellen a felfolyamodás is. A kir. törvényszékek tehát végérvényesen döntenek De ha oly fontos tényező lenne az értékhatár megállapítása, a törvényhozó bizonyára nem mulasztotta volna el, hogy az 1893. évi XVIII. t.-c. 4. §-ához hasonlóan ez irányban is ne adjon directivát. De nem nyilatkozik ennek szükséges volta mellett a törvény indokolása sem. /\zon körülmény pedig, hogy ugy a kereset, valamint az ítélet állandó illetékezés tárgya, szintén a mellett nyújt támpontot, hogy az érték meghatározására szükség nincs, ezen inkább jogrendőri kérdések elbírálásánál; s bár az id. t.-c. 126. §-a az ott felhozott kivételek közé ezen pereket nem sorozza, ez még nem bizonyít az érték megállapításának szükségszerűsége mellett azért, mert applicálva a fenn szórói-szóra közölt törvényszéki végzésbeli esetet, látjuk, hogy mily jogi méltánytalanság érte — s mindez pusztán formahiba eredménye! — az alperest. Mert mig évszázados jogi rendszerünk a mint a múltban, akként most is a felebbviteli elvet minden téren ismeri, de sőt megenged legalább egy fokú jogorvoslatot a két krajcár tőke erejéig folyamatban levő perben is : akkor a jogméltányosság szempontjából lehet-e indokolt az a felfogás, hogy 50 vagy 20 frton aluli értékkel biró repositionalis perben a vesztes fél legalább egy fokú felebbvitelre ne birjon igénynyel ? A jogorvoslatnak ilyként való kizárása könnyen a felületes és önkényes bírósági eljárást teremtheti meg s ezzel szemben a jogkereső közönség tehetetlenül állana. De utalok érveim támogatásául U j f a 1 u s y Bélának a «J og» 1897. évi 9. számában megjelent hasontárgyu cikkében előadott indokok közül különösen arra, hogy ezen perek jellegével és természetével a különben teljesen felesleges s az illetékesség szempontjából közömbös s a jogorvoslatra nézve sem szükségszerű «érték megállapítása tekintetében a gyakran hosszadalmas és költséges bizonyításnak igénybevétele)) összhangzásba nem hozható, de gyakorlatilag néha lehetetlen is az érték megállapítása, mint például az ablakjogba,átjárásba. kocsiút használatába, kutmérési jogba való visszahelyezési perekben ámde egy kis terület birtokához is az egyiket talán 1 000 írtnak megfelelő egyéni érdek (ez az u. n. pretium affectionale) is kötheti, míg az ellenfél attól talán néhány forintért is hajlandó lehet megválni.