A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 12. szám - A határjárási, mesgyeigazitási és sommás visszahelyezési perekről

A JOG 95 Ily viszonyok között nagyon bajos dolog a gyakorlati lag egyáltalában nem fontos becslés foganatosítása, az érték megállapítása céljából. De kérdem mily alapon történjék ez ? Az 1893. évi XVIIT. t.-c. 4. §-a az adóbizonylattal, ellenbecslevéllel s a szakértők alkalmazása mellett foganatosítható értékigazolási módszett fogadja el. Az első kettő a repositionalis perekben nem nyerhet alkalmazást, az utóbbi módszer ellen pedig a jogi ratio a fennebb előadottak értelmében ad tagadó választ, de ezt az eddigi joggyakorlat sem teremtette meg, s a debreceni tábla határozatáig nem is ismerte, de a felek önkényes s óriási különbséget feltüntető becsértékével szemben még csak a középértékhatárt sem fogadhatja el valódinak. Quid nunc ! Talán a biró maga legyen becslő ? Ez néha lehet könnyű, néha igenis nehéz ! Es folyik mindezekből végül az is, hogy a m. kir. Curiának (54. sz. döntvénye sem nyerhet e helyütt alkalmazást. A mi végül a perújítást illeti, azt judicaturánk kizárja, mert ez nem egyeztethető össze a repositionalis perek azon sajátságáv d, hogy azokban a birtokállapot kérdése csak ideiglenes bírói megoldást szokott nyerni. Belföld A budapesti ügyvédi kamara 1899. évi jelentéséből közöljük a következő figyelemre méltó adatokat: beadvány volt összesen 3,531, melyből 3,525-öt intéztekel. Az ügyvédek létszáma az év végével 1,205, tehát 24-gyel több, mint 1898-ban. Az ügyvédjelöltek 742-re menő létszáma 68 főnyi emelkedést mutat az előző évhez képest. Az ügyvédi vizsgát 114-en kérelmezték, a szaporodás itt is 20. Á 2,014 fegyelmi "beadványból 1,890 ért elintézést. A jelentés kiváló figyelemre méltatja az 1899. jun. 29-iki kamarai közgyűlést, melyen az ügyvédi nyugdíjügy a megvalósulás stádiumába lép azon elhatározás folytán, hogy a közgyűlés a nyugdíjintézetet 1900. ápr. 1-én életbe lépteti. Ugyanezen gyűlésen szőnyegre kerültek az ügyvédi kar egyéb, nagy reform kérdései is, különösen a kar önkormányzati jogának kiterjesztése. A jelentés kifejezést ad továbbá azon nézetének, hogy a statisztikai adatok alapján, az ügyvédi létszám jelentékeny szaporodására számithatunk. Okvetlenül szükségesnek tartja az ügyvédi proletariátus megakadályozása céljából az ügyvédi minősítés színvonalának emelését és az ügyvédség bi f u r k ác i ó j á t. Hosszabb ismertetést és bírálatot szentel a tör vény elő készítés, törvényhozás és rendeletek taglalásának. Kiemeli a jelentés, hogy a kézbesítéseket illetőleg csak papiroson létezik a monarchia két állama között a viszonosság s az ebből folyó egyenlőség. A magyar állampolgárok érdekeit veszélyezteti az a körülmény, hogy a magyar nyelvű megkereséseket Bécsben foganatosításuk előtt németre kell fordítani, holott az osztrák bíróságok megkereséseit nem fordítják magyarra. A jelentés szerint a bajon csak a magyar igazságügyi kormány berendezte fordító iroda segíthetne. Érdekes, milyen sérelme a magyar igazságszolgáltatás souverenitásának, hogy akir. hercegek birtokainak kezeléséből eredő kereseteknek Magyarországon nincs bíróságuk. Ennek orvoslására a jelentés a bécsi csász. kir. főudvarnagyi bíróságnak, hová jelenleg az ily keresetek tartoznak, megfelelő magyar udvarnagyi bíróság fölállítását tartja méltányosnak. Célszerűnek tartja a csődbirósági hirdetések javítását és a birói határozatok postai kézbesítését, sőt dijmentesitését. Végül konstatálja, hogy felsőbb bíróságaink működési iránya az uj bűnvádi perrendtartás életbeléptetésével jelentékenyen meg fog változni. Mindebből látni, hogy a jelentés igen alaposan kiterjed az ügyvédség és igazságszolgáltatás minden sérelmére és kérdésére. Nyilt kérdések és feleletek. Az örökösödési jog köréből. (Kérdés.) Van szerencsém az i. t. jogászközönség elé, szives véleményadás végett, a következő jogesetet, melynek praecedense aligha van, felterjeszteni. A leszármazók nélkül elhalt örökhagyó után maradt egy életbiztosítási kötvény is, mely «a törvényes örökösök, e se 11 e g a kötvény előmutatójának» biztosítja az összeg kifizetését. A kötvény maga az elhunytnak házasságra való lépését megelőző időben kelt. A hagyatéki bíróság a biztosított összeget, mely birói letétbe van helyezve, a hagyatékhoz nem tartozónak mondta ki. Örökösökként fellépnek: az örökhagyónak édes atyja, illetve testvérei és a hátramaradt házastárs, a ki a néhai férje iratai közt elfekvő biztosítási kötvény birlalatábán van. A felmenők az özvegygyei szemben perre utasíttatnak. Ha áll az, hogy az életbiztosítási összeg nem tartozik a hagyatékhoz: akkor ezen vagyon, illetve életbiztosi összeg jogi természete az öröklött és szerzett vagyon minősége szerint a magyar magánjog keretében meg nem határozható, és igy kell, hogy az egy egészen elkülönített önálló — speciális jellegű — vagyont képezzen, melynek tulajdonosa egyénileg még csak meghatározandó. A biztosítási bárca szerint az igénylők első sorban a törvényes örökösök, e se t lega kötvény előmutatója; a jelen esetben törv. örökösök az örökhagyó édes atyja és testvérei: az ági leszármazott vagyon tekintetében; másrészt a gyermektelen özvegy, hitvestársi öröklés cimén: a szerzeményi vagyonra nézve. Ha az életbiztosítási összeg a hagyatékhoz nem tartozik: akkor nemcsak a biztosítási összeg jogi természete, hanem az örökösök sem határozhatók meg a fentiek alapján. A jogi kérdés már most az, hogy ily körülmények közt: 1. Kik tarthatnak tulajdoni igényt a kötvény szavai értelmében a biztosított összegre, illetve kik azok a 'törvényes örökösök*', a kik a biztosítási szerződés (kötvény) értelmében biztosítottaknak tekintendők ? Atya és testvérek, vagy pedig az özvegy ? — És ha a kötvény általános szavai szerint valamennyi támaszthatna igényt: mily arányban osztozkodjanak? 2. Lehet-e a jelen esetben perre utasításnak helye az örökösödési törvény, azaz a hagyatéki eljárás szabályai szerint, midőn a peres vagyon a hagyatékhoz nem tartozónak mondatik ki, és a biztosítási kötvény b i r 1 a 1 ó j a (előmutatójaj nem tekinthető sem a biztosítási kötvény, sem a birói letétbe helyezett összeg birtokosának ! ? Tekintettel arra, hogy a közlendő válaszok egy nagyobb örökösödési per megindításánál irányadóul lesznek hivatva szolgálni, igen kérem a szakférfiakat, szives válaszaiknak minél előbb és minél nagyobb számban való beküldésére. Dr. Hajicsek Gyula, Pozsony. Vegyesek. A budapesti ügyvédi kamara 1900. évi március hó 25-én delelőtt 10 órakor (Budapesten, V., Szemere-utca 10. sz.) saját helyiségeiben rendes évi közgyűlését tartja. Tárgysorozat: 1. A kamara választmányának az 1899. évi működéséről szóló jelentése. 2. Az évi számadások felülvizsgálása és rendelkezés a pénztári maradvány felett. 3. A költségelőirányzat megállapítása. Kiskorúak vadházasságban élése esetén az atyával vagy gyámmal szemben követendő eljárás. A m. kir. belügyministernek 1899. évi 80,362. szám alatt kelt határozata. T. vármegye árvaszékének. Az igazságügyminister ur arról értesített, hogy a vármegyei b — i községjegyzői egylet a vadházasságok megszüntetése iránt közvetlen a képviselőházhoz intézett folyamodványában, többek közt a 18 életéven alóli figyermekek vadházasságra lépését a szülők vagy gyámok megbüntetése, esetleg más megtorló eljárás utján megakadályozni kérte. A gyámügyről szóló 1877. évi XX. t.-c. 22. §-a kimondja, hogy megszüntethető az atyai hatalom, ha az atya gyermeke nevelését teljesen elhanyagolja, vagy erkölcsiségét, vagy testi jóllétét veszélyezteti ; — a gyámok tekintetében pedig a törvény 57. §-a. akként rendelkezik, hogy a gyám a fentjelzett esetben gyámi tisztéről elmozdítható. Minthogy továbbá a nevelés elhanyagolásának, erkölcsiséget veszélyeztetőnek méltán vehető az, ha a szülő vagy gyám gyermekét vadházasságban élni engedi, — ennélfogva felhívom az árvaszéket, hogy a gyámhatósága alá tartozó kiskorúak személyes viszonyairól teljes hitelt érdemlő meggyőződést szerezzen és a mennyiben ugy az 1877. évi XX. t.-c. 96. §-a alapján hozzá felterjesztendő jelentésekből, mint esetleg más uton tudomására jön, hogy valamelyik kiskorú vadházasságban él, — annak atyja vagy gyámja ellen az idézett törvény hivatkozott szakaszainak alkalmazása mellett mindenkor a legnagyobb szigorral járjon el. Ha pedig a kiskorú vadházasságra lépve, jogtalanul elhagyja azt, a ki a kiskorút magánál tartani jogosítva van, — azonnali visszajuttatása iránt a törvény 14. §-a alapján intézkedjék. Kimutatás a budapesti királyi ítélőtábla 1900. évi ügyforgalmáról február hó végéig. Polgári: Átvételi, illetve kezdetbeli hátralék 2,556, érkezett e hóban 1,155, e hó végéig összesen 2,334, elintézésre várt 4,890. Elintéztetett ülésben e hóban 825, e hó végéig összesen 1,687, ülésen kivül e hóban 339, e hó végéig összesen 678. Elintézetlen maradt e hó végéig 2,525. Váltó-hátralék 1,020. Büntető: Átvételi, illetve kezdetbeli hátralék 1,717, érkezett e hóban 1,245, e hó végéig összesen 2,510, elintézésre várt 4,227. Elintéztetett ülésben e hóban 729, e hó végéig összesen 1,600, ülésen kivül e hóban 549, e hó végéig összesen 1,097. Elintézetlen maradt e hó végéig 1,530. Igazságügyi kinevezések. A m. kir. igazságügyminister L u tt e r Nándor budapesti kir. törvényszéki aljegyzőt a budapesti kir. büntető törvényszékhez, dr. Éder Hugó budapesti kir. törvényszéki aljegyzőt a pestvidéki kir. törvényszékhez, dr. Révai Bódog, a budapesti kir. ítélőtáblához berendelt bírósági aljegyzőt és dr. R a d i c h Gyula budapesti kir. büntető törvényszéki aljegyzőt pedig a budapesti kir. büntető törvényszékhez jegyzőkké nevezte ki. Dr. Almási Antal újpesti kir. járásbirósági aljegyzőt a budapesti kir. törvényszékhez helyezte át. Szabó Pál kiscelli kir. járásbirósági albirót a győri, Olasz Károly besztercei kir. járásbirósági albirót a kolozsvári és Turner Adolf duna-szerdahelyi kir. járásbirósági albirót a pozsonyi kir. Ítélőtáblához tanácsjegyzőkül rendelte be.