A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 12. szám - A határjárási, mesgyeigazitási és sommás visszahelyezési perekről

A J vény hatóságoknál, uradalmaknál és pénzintézeteknél mint ügyészek alkalkalmazvák. a magánpraxistól eltiltassanak. Az indítvány ugyan illiberalis, de a gyakorlati tapasztalás annak szükségességét igazolja. Az ügygondnokságok és tömeggondnokságok kirendelése körüli visszásságok is már régen hangoztatott panasz. Legcélszerűbb volna az ügygondnokok kirendelését magára a kamarára bizni. Égetően sürgős kérdés a nyugdíj kérdésének megoldása. Szükségességét már csak azon tapasztalati tény is igazolja, hogy alig van az országban egy testület, mely tagjait a nyugdíjintézmény körébe nem vonta volna. A gyakorlati kivitel kétségtelenül sok nehézségbe ütközik, mihelyt azonban az elv szükségessége vitán kivül áll, biztos a remény arra nézve, hogy azon testület, mely idegen érdekek védelmére szánta tevékenységét, saját érdekét is kellő alakban és módon megvédeni képes lesz. Vázlatosan előterjesztettem azon szempontokat, melyek az ügyvédi kérdés megoldásánál figyelembe vehetők. A megtartott értekezletek a dolog természete szerint behatóbban foglalkoztak az egyes indítványokkal, nem figyelték meg azonban azon körülményt, hogy az ügyvédi kar tekintélyének emeése belső purificatióval ép oly kívánatos, miut az anyagi kérdések, intézmények létesítésével előidézhető javítása. A határjárási, mesgyeigrfzitási és sommás viss ahelyezési perekről. Irta: SZÖVÉNYI GUSZTÁV kir. aljbiró, Felső-Szvidnik. A j o g i perektől eltekintve a hazai jogélet a következő u.n. szoros értelemben vett birtokpereket ismeri,nevezetesen azokat, melyeket az 1893: XVIII. t.-c. 1. §-a 5. pontjának m) alpontja is taxatíve felsorol: 1. A határjárási 2. a mesgyeigazitási és 3. a sommás visszahelyezési kereseteket, mint a melyekről már eleve tudnunk kell, hogy jogalkotásaink terén sajátságos, szinte kivételes jelleget viselnek magukon, s nem gyakran jönnek összeütközésbe a mindig erősebb és jogi alapon nyugvó anyagi igazsággal : Vázlatosan lássuk őket egyenkint. 1. A határjárási keresetek tárgyát a közvetlen szomszédok birtokában levő ingatlanok (szántó, rét, erdő) határvonalának megjelölésére szolgáló határjelek képezik; célja pedig: nagyobb perviták s hosszadalmasabb eljárás (melyekre a létező tételes törvények módot nyújtanak) kikerülésével ezen. romlásnak, elenyészés veszélyének kitett határjelek kijavítása és megvédése vagy megújítása, tehát oly jogsérelmek orvoslására hivatott, melyek nem erőszak, hatalmaskodás, hanem gondatlanság, elhanyagolás folytán állottak be. A 1 a pjául pedig az 1635. éviXX. és 1802. évi XXIII. t.-c.-ek szolgálnak, előírván, hogy ezek egy év alatt teendők folyamatba és az egy évi tényleges békés és háborítatlan birtoklás alapján intézendők el. Téves felfogás eredménye tehát az, mintha a mai alakjában ismert határjárási keresetek megindítása az egy évi határidő lefolyta után is megengedhető lenne ; téves, mert a határjárási keresetekre nézve ily kivételes jogállást sem a törvény, sem a joggyakorlat nem ismer, de mind a három kérdésbeii birtokper alapjában véve azonos jogi elvből indulván ki, azonos szempontból bírálandó el. s nincs oly ok és jogi rátio, hogy éppen a határjárási perekre nézve más alaki szabályok szolgáljanak zsinórmértékül és mert az egy évi határidőn tul csakis a törvény rendes utja, tehát jogi birtokper vagy tulajdonjogi per folyamatba tétele vagy telekkönyvi kiigazítási eljárás megindítása van az igénylő félnek fenn hagyva. Megjegyzésével annak, hogy már az idézett régi törvények is e téren kétféle eljárást, u m. az egyezségi és birói eljárást ismerték — az ujabb törvényhozás ezen szellemhez híven megalkotta az 1894 : XII. t.-c. 34. §-át, mely szerint a határjelek felállítása, kijavítása és megújítása körül felmerült vitás kérdések elintézését első sorban a községi elöljáróság kötelességévé teszik ; ezen elöljáróság azonban csak egyezség megkísérlésére bír jogosultsággal, a mi ha nem sikerül, a további eljárás az elsőfokú közigazgatási hatóságnál kérelmezendő contradictorius eljárásnak képezi tárgyát. Ezen hatóság a határjelek tekintetében birtokon kivül határoz s a meg nem elégedő felet érdemben felebbezési jog meg nem illeti, jogorvoslattal csakis a határjelzés módozatai s a perköltség tekintetében élhet ; ellenben világos joga van ahhoz, hogy a közigazgatási határozat kihirdetését követő 30 napon belül a birói utat vegye igénybe, mely birói eljárásnak azonban az előzetes OG 93 eljárás során felmerült perköltségek tekintetében nincs visszaható ereje, mert a biró e részben res udicata esetével állván szemben — ujabban nem dönthet. A törvény ilyként az előzetes közigazgatási hatósági eljá rás igénybe vételét kötelezőnek mondván ki, ha ez nem igazoltatott, a bírósági eljárás folyamán az érdemleges védelem előterjesztése előtt az 1893: XVIII. t.-c. 27. §-ának 1. p. értelmében pergátló ki ogás sikerrel érvényesíthető, de sőt — ha a keresetből annak tárgya világosan kivehető — a bíróság az ily hiányosan beadott keresetet hivatalból tartozik visszautasítani. 2. A mesgye-igazitási (mk. határigazitási) keresetek tárgyát az elromlott, megváltozott mesgyék, határvonalak képezvén, c é Íj a ezen határvonalnak elhanyagolás, szándékos foglalás vagy természeti hatás folytá beállott elromlása, elváltozása vagy elenyészése okából a szomszédos birtokosok között a határvonal fekvésének, irányának és terjedelmének megállapítása, a vitás kérdés elbírálása alapján a kinyomozott határ vagy mesgye vonal kijelölése, s a határjelnek az elsőfokú biróság által ideiglenesen bár, de nyomban való felállítása által a határvonal helyreállítása. Ezen perek alapját hasonlókép az 1802 : XXIII t.c-ben látjuk letéve s ugyancsak az egy évi tényleges és békés birtoklás alapján birálandók el. 3. A sommás visszahelyezési keresetek már sokkal tágabb körrel birnak, a mennyiben ily perek tárgyát a legkülönfélébb természetű dolgok (sőt ingók is) és jogok képezik, tehát nemcsak a dolgok birtokát védi, de némely jogok birtokának védelmére is szolgál, vagyis nem csupán a tulajdon, hanem a tényleges birtoklás alapján a szolgalmi, haszonbérleti, bérleti jogon birlalónak, de sőt az árverési vevőnek s ennek a jogerős vétel után nyomban, birtoklásra tekintet nélkül — jogot ad a repositio kérésére. Célja ezen kereseteknek az elfoglalt dolog vagy jog további békés birtoklásába való sommás utu visszahelyezés. A dolog fogalma alá nem csupán ingatlan-terület (beépített terület is) sorolandó, de ide tartozik a kerítés, gyümölcsfa termése s egyéb ingók birtoka tekintetében felmerült vitás kérdések elbírálása. A jogok birtokának alkatrészeit hasonlóképen változatos és a mindennapi életben szerfölött gyakran felmerülő igények képezik. Ilyenek pl. a kocsiút, gyalogösvény, marhacsapás, átjárás használatának joga, kútból való vízmérési jog, ablakjog, lakás joga stb. Alkotó elemei közé három lényeges kellék kívántatik meg: 1. Az előzetes tényleges és békés birtoklás beigazolása a háborított részéről s e részben a jogátháramlás elvénél fogva a birtokos előd gyakorlata a jogszerű jogutód javára beszámítást nyer. 2. A megháboritás ténye, mely alapulhat szóbeli tilalmon is, ha ezen tilalom folytán az addig gyakorolt békés birtoklás abbahagyatik, megszakittatik. 3. A keresetnek a megháborító ellen egy év alatt leendő megindítása; és sohasem volt a kereset megindításának határideje 30 napi záros terminushoz kötve. Ily amúgy is csak a déli határszél provinciális felfogásán alapuló korlátolt határidő rendszere merőben ellenkezik az ez irányban létező és érvényes világos jogelvekkel, melyek pedig a régi törvények határozott rendelkezései alapján vertek a közéletben szilárd gyökeret. Rövidesen beszámolni óhajtva, a sommás visszahelyezési keresetek alapjáról is azt tapasztaljuk, hogy hazai jogintézményeink közül legelső sorban az 1542. évi pozsonyi végzés 5. cikke tartalmaz idevágó intézkedést, elrendelvén, hogy birtokháboritási ügyek, — miket csak a gyakorlat ismert eddig. — egy év alatt okvetlenül elintézendők. Az ezt követő 1588 : XXIX. t.-c.-ben lefektetett rendelkezések szerint a birtokháboritási keresetek mindenkor egy éven belül inditandók meg, mert ellenesetben a fél csakis rendes per utján támaszthat igényeket az elévülési határidőn (32 év) belül; kimondja továbbá, hogy ezen háboritási keresetek mindenkor soron kivül és a helyszínén tárgyalandók. Az 1802 : XXII. t.-c. elvileges kijelentései azonosak a most elmondottakkal, de még külön meghagyja a bírónak, hogy a kereset valódiságáról alapos meggyőződést szerezzen s határozatával az erőszakos foglalót nyomban mozdítsa ki, akadály esetében pedig egy év alatt helyezze vissza a pernyertes felet. Tágít ezen intézkedések körén az 1807 : XIII. t.-c, mely már a haszonvételek, költségek és károk megítélése tárgyában nyújt útbaigazítást, s ezen t.-c. mondja ki először expressis verbis, hogy a visszahelyező biróság a vagyon iránti jog (tulajdonjog) kérdésébe ne ereszkedjék. Tehát ezen félrema-