A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 12. szám - A bűnvádi perrendtartás 548. §-a

90 A JOG semmi vonatkozásuk egy « állami biztosítási hivatallal,)) hanem igenis egyszerűen az állami bírósággal. Ha tehát ezen bajok ellen nincs szükség az állami biztosítási hivatalra, kérdjük, mily bajok orvoslását akarjuk általa elérni? Azt mondják, hogy a biztosítási társaságoknak könnyelmű vagy csalárd üzletvezetése ellen. Elfogadjuk ezt, bár nem hallottuk még, hogy a takarékpénztárak és betétek elfogadásával foglalkozó bankok üzletvezetése ellenőrizés végett egy külön hivatal felállítását követeltek vagy találtak volna észszerűnek. Pedig ezek egynémelyike révén összehasonlithatlanul több nemzeti vagyon kallódott el az utolsó években, mint elkallódott az utolsó harminc éven a biztosítási társaságok révén. Az alkotmányos korszak óta fizetésképtelen lett nálunk két biztosító társaság, a c.Haza» és «Tisza». melyeknél a biztosítottak is veszítettek ; takarékpénztár és bank mintegy nyolcvan. De azt mondják, hogy a biztosítási szerződések rendesen hosszú időre, élethossziglani tartamra köttetnek, hogy a biztosítási üzletnek kevésbbé áttekinthető, technikaiiag bonyolultabb alapjai lévén, ezért hosszú éveken át vagy jóhiszemüleg vagy roszhiszemüleg a vagyoni állás kedvezőnek tüntethető fel, mert hozzávetőlegescomplicált számításokon alapszik és oly elemekből áll, melyek értékelése nem ellenőrizhető, csak a legnagyobb szakértelem mellett, a mivel pedig a biztosított felek egyáltalán, sőt a szakértők közül is csak kevesen birnak. Az ellenőrzés tehát egy hivatal részéről, melynek kizárólagos hivatása ezen ellenőrködés és mely e célra kellőleg iskolázott szakértő közegekkel bir, nagy nemzetgazdászati érdek sugalta kötelessége az állami hatalomnak. Elfogadjuk ezt. De hát ebből mi következik ? Az, hogy — mint Amerikában, honnét első indult ki az állami biztosító hivatal intézményének eszméje, és hol az a legkomolyabban és legrészletesebben teljesiti az ellenőrző hivatását, mert tényleg, és valóságos évi vizsgálatnak veti alá a társaságokat, — az állami biztosító hivatalnak pusztán az üzletvezetésnek és eredményeinek vizsgálatára és ellenőrködésére és közzétét elére kellene szorítkoznia. A biztosítási vállalatok megalakulására vonatkozó feltételek tehát mint eddigi jogrendszerünkben továbbra is a törvényben volnának megállapitandók. Ha szükségesnek mutatkozik ezen feltételeket kiegészíteni, ám egészítsük ki, de az, a ki ily vállalatot alapítani szándékozik, ugy mint eddig, a törvényben találja az alapítás feltételeit, és azok fenforgásának megítélését, mint eddig, a b i r ó s á g végezze, melynek határozatai ellen a törvényes j ogorvoslatok megengedhetők. Épp ugy állapíttassanak meg a törvényben azon feltételek, melyek alatt a már megalakult biztosítási vállalat jogi létezése megszüntessék, mely feltételek fönforgását szintén csakis a bíróság, contradictorius eljárás után, rendes peruion mondhatná ki. Mint panaszos szerepelhet az állami biztosítási hivatal is. De hogy ez, tehát egy közigazgatási hatóság adja meg a jogi létesülés megengedhetőségét, hogy ez ítélje meg discretionalis alapon annak feltételei fenforgását (terv. 9. §.), hogy ez mondja ki asulyosjogvesztést, mely az egész jogi személyiségét megsemmisíti, a mint ezt az uj tervezet 21. §-ában «üzemmegtiltás» euphonistikus nevezet alatt tenni szándékozott, az valóban jogállamban csakugyan a legmegbotránkoztatóbb anachronismus volna. Tisztán üzem felügyeleti és ellenőrzési teendők és a mi azzal összefügg, a mi azt lehetősiti és elősegíti, volnának tehát kizárólag az állami biztosítási hivatalra ruházandók. Ezekre volna szorítandó hatásköre ; ezen tevékenységének hatályosságára nézve rendbüntetési jogot lehet és kell adni a hivatalnak és feli kell szerelni — a mi fő — biztosi tási szakerőkkel, kik a biztosítási üzlet elméleti elveit és gyakorlati megnyilvánulásait hegyiről tövire ismeiik. Határozatai ellen a közigazgatási bíróságnál kellene bírói jogorvoslást engedni. Kötelességévé kellene továbbá tenni mint Amerikában, hogy évenkint meg is vizsgálja alaposan a biztosítási vállatok üzletmenetét és minden évben k ö z z é t e g y e a legnagyobb publicitással vizsgálatainak eredményét hogy a közönség a társaságok üzletmenetét és a hivatal tevékenységének alaposságát megbírálhassa. A tervezet szerint mind erre nézve csak feljogosítja a hivatalt, és ezt is oly módon a 20. § ban, hogy inkább külsőségekre fekteti a fősúlyt, nem pedig a lényegre. Az állami biztosítási hivatalnak, mint k ö z i g a z g a t á s i hivatalnak a közigazgatási teendőkre való ilyen korlátozása által biztosithatnók csak a jog uralmát a biztosítási vállalatok megálapitása terén is, és tennők hatályossá a hivatal felügyeleti jogát, ha az minden tevékenységét tényleg és kizárólag a felügyelet körül központosítaná. Különben a «hivatal» szervezetére vonatkozólag is előnyére válnék, ha nem követve nagyzási velleitásokat nem külön «hivatalt)) egész nagy költséges apparátusával alakítanánk. Másutt, sokkal nagyobb a biztosító társaságok száma, mégis beérik azzal, hogy a keresk. vagy belügyi ministerium egy külön osztálya végzi ezen ügyeket. Mire való a «hivatalok)) örökös szaporítása egy olyan ügykörre, mely elvégre nem nagy. Az olyan kettéosztása a teendőknek, mint melynek szószólói vagyunk nem uj dolog ; ezen elvi elhatározás nem kísérlet. Ez az angol és amerikai törvényhozás jogrendszerének éltető elve. Igaz. nehezebb ezen alapokon megalkotni az uj biztosítási tervezetet, mint az osztrák rendeletek nyomán egyszerűen utánozni, de háladatosabb munka. Nagy ideje volna csakugyan, hogy vámsorompót nem, teljes vesztegzárt állítsunk végre valahára — osztrák törvényhozási cikkek beözönlése ellen. A bűnvádi perrendtartás 548. §-a. Irta : Dr. ISTVÁNFI GYULA; mezőtúri kir. járásbiró. Alkalmam volt az uj B. P-nak egynémely nehezebben érthető, homályos és így a magyarázatot kihivó, rendelkezései felett, több, immár a B P. gyakorlati alkalmazásában kissé jártasnak mutatkozó, kartárssal beszélgetni. Többi között szóba jött a törvénynek 548. §-ában foglalt rendelkezés, mely szól a járásbirósági ítéletek elleni felebbezésről. Mindannyiunk nézete megegyezett abban, hogy e §-ban foglaltak nagyon is reászorultak a magyarázásra, eléggé homályosak, de a gyakorlatban mikénti keresztülvitelére nézve már uézeteink eléggé elágaztak ; a §. rendelkezéseinek különböző értelmezését hallottam. Miután pedig a törvény magyarázatának legközvetlenebb eredménye van a bíró működésében, a ki hivatva és a kinek módjában is van meggyőződésének kifejezést adni határozataiban, a kinek magyarázatát a jogkereső közönség leginkább elfogadja és követi, ehhez igyekszik alkalmazkodni, és igy a biró által kifejezett magyarázat válik leghamarább jogszokássá, — ezért nehogy a B. P 548. §-ában foglalt rendelkezések tekintetében a bíróságoknál különböző magyarázat folytán más-más szokás keletkezzék, helyesnek látom, ha mindjárt a törvény életbeléptetéséznk reggelén e §-ban foglalt rendelkezések tekintetében a birói értelmezést a helyes irányba terelni igyekszem. Ugyanis a B. P. 548. §-a azt mondja : a felebbezést az ítélet kihirdetésekor kell bejelenteni. Ha az ítéletet kézbesítés utján közli a bíróság, a felebbezés a kézbesítéstől számított 8 nap alatt jelentendő be írásban vagy jegyzőkönyvbe mondással. A felebbezés a kihirdetett Ítélet ellen a felebbezés bejelentésének, a kézbesített ítélet ellen pedig a kézbesítés napjától számított 3 nap alatt külön beadvánnyal is indokolható vagy ez módosítható és kiegészíthető. Első elolvasásra látszik, hogy e §. nem jól van megszerkesztve, ugy néz ki. mintha valamely uj toldást szúrtak volna bele, mely nem alkalmazkodik a már megszerkesztett előbbi szöveghez, és olyan helyre tették be a toldást, a hol ez a logikai rendet megzavarta és oly intézkedés foglaltatnék a tol dásban, mely ellenkezik az eredeti szöveg egyéb rendelkezésével és ezt a kettőt összeegyeztetni elfelejtették volna. Mert nem képzelhető, hogy olyan képtelenséget akart volna elkövetni a törvényhozó, mint a milyen e §-ban van. Ugyanis ezen törvényszakasz a járásbirósági ítéletek közlésének két módját állapítja meg : a kihirdetést és a kikézbesítést. Rendeli, hogy ha az ítélet ki lett hirdetve, akkor a feleb bezést azonnal, az ítélet kihirdetésekor szóval be kell jelenteni. Ha pedig kikézbesitve lett az itélet, ugy a felebbezés írásban vagy jegyzőkönyvbe mondással jelentendő be. Mindjárt utána teszi, hogy ez utóbbi esetben a kézbesítéstől 8 nap alatt kell a felebbezést megtenni. A harmadik bekezdése meg ugy rendelkezik, hogy a kihirdetéskor bejelentett felebbezést a bejelentés, a kikézbesitett ítéletet a kézbesítés napjától .'5 nap alatt indokolhatja a felebbezéssel élő fél vagy a külön felebbezést (az írásban 3 nap alatt beadható indokolást) módosíthatja, kiegészítheti. Mint ebből kitűnik, a képtelenség ott van, hogy a kézbesített Ítélet elleni felebbezés a kézbesítéstől 8 nap alatt felebbezhető, azonban a külön beadvánnyali indokolása annak, vagy az indokolás módosítása, kiegészítése 3 nap alatt adható csak be ugyanezen naptól számítva. A törvény ezen intézkedése már most a következő magyarázatokra ad alkalmat.