A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 10. szám - A bűnvádi perrendtartás 525. §-áról

A. JOG 39 ság pénzéből saját számlájának terhére eső előlegképen 2,000 frt erejéig fizetést teljesíttetett P. Dániel részére, a mely összeget utóbb figyelmeztetésre a maga pénzéből téritett meg a társaság pénztárának. Azt pedig az alperes perbeli védekezésében is beismerte, hogy ez a 2,000 frt P. Dánielnek az ennek követelése mellett a társaság cége alatt kötött tőzsdei szállítási ügyletekből eredt veszteség fedezésére történt, de azt beismerte, hogy ezen felül még egy izben fizetett ily cimen P. Dánielnek a maga pénzéből 2,000 frtot. Miután a fent megnevezett tanuk vallomása által meg van állapítva az is, hogy a telperes társaság ügyeinek vezetésében az igazgatóság képviseletébén az alperes járt el, a mi különben vezérigazgatói állásából következik, s a perben az alperes sem vonta kétségbe, hogy a társaság cége alatt P. Dániellel kötött gabonaszállítási tőzsdei ügyletekben ezzel közvetlen összeköttetésben ö állott, de nem is állította, hogy ezekről a jelentékeny összegre rugó szállítási ügyletekről magának az igazgatóságnak jelentést is tett volna, holott a 21'. a. alapszabályok 30. §-ának rendelkezése szerint a társaság ügyeinek vezetése tulajdonképen az összigazgatóság hatáskörébe tartozott, a perben felmerült ezen adatok alapján a kir. Curia valónak fogadta el a felperes társaságnak azt a kereseti állítását, hogy az alperes a társaság cége alatt P. Dániellel gabonaszállítási tőzsdei ügyleteket nem a társaság, hanem a maga részére kötött. Mert kizártnak kell tekinteni azt, hogy az alperes a tőzsdei gabonaszállítási ügyletekkel járó nagy kockázat mellett, az ilyen ügyleteket, ha azokat a társaság számlájára létesített, a saját felelősségének szem előtt tartásával el nem könyvelte s az igazgatóságnak be nem jelentette volna. Nem lehet feltételezni azt, hogy az alperes a társaság ügyletei után időközönként több ezer frtra rugó veszteséget a maga pénzéből tedezte, sőt hogy e végből oly előleget vegyen fel e társaság pénztárából, a mit aztán ugyanoda vissza is fizetett, továbbá, hogy a társasággal szemben csak akkor álljon elő azzal, hogy a már megelőzően lebonyolított ügyletek után általa fizetett összeggel a társaság neki tartozik, a mikor már a társaság kötelékéből kilépett s ily követelését, ha az fennállott, ne emiitette volna fel akkor, a mikor az A ', a. szerint történt kilépésénél az ebből kifolyólag fennállott kölcsönös követelési viszony közölte és a felperes társaság között ugyancsak az A', alattiban szabályozást nyert. Annak dacára azonban, hogy a kir. Curia megállapítottnak fogadta el azt, hogy az alperes a felperes társaság cége alatt a maga részére kötött tőzsdei ügyleteket, a felperes részv.-társ. által ez iránt indított keresetnek, hogy az A', a. szerződés a miatt érvénytelennek kimondassák és az alperes B. Ignác az annak alapján már felvett 5,000 frt végkielégítési összeg visszafizetésére köteleztessék, helyt nem adott azért, mert a fent kiemelt és az alsóbiróságok ítéleti tényállásában foglalt adatok alapján nem vehette megállapítottnak azt, hogy az alperesnek igazgatótársai alperesnek erről az eljárásáról nem birtak volna tudomással; sőt a felperes társaság a perben beismerte, hogy egy izben az alperesnek igazgatótársai értesülvén arról, hogy az alperes a társaság cége alatt tőzsdei gabonaszállítási ügyletet kötött, belenyugodtak abba, hogy ezt az alperes a saját számlájára átvegye és lebonyolítsa, ugy hogy azután az alperes saját beismerése szerint, s4,000 frtot meghaladó oly nyereséget vett fel, a mely a szakértők véleménye szerint szintén nem lett elkönyvelve. Minthogy pedig a felperes társaság a perben nem világította meg azt, hogy az alperesnek vezérigazgatói állásában elkövetett mely ténye vagy eljárása képezte a tulajdonképeni okát annak, hogy az A '. a. szerint az alperes a társaság kötelékéből azonnal kilépett, a miért neki a felperes tár.saság 15,000 frt végkielégítést adott: ennélfogva az A •/• alattinak ide vonatkozó határozmánya azon az alapon, hogy a felperes annak létrejöttekor az ellenkező elhatározására lényeges befolyással biró körülmény iránt tévedésben lehetett, nem hatálytalanítható. Ebből következik, hogy a Belvárosi takarékpénztár részv.társ. mint B. Ignác engedményese részéről az A . a. szerződésben elvállalt kötelezettség alapján időközben esedékessé vált 10,000 frt végkielégítési összeg és jár. iránt a részv.-társ. ellen indított egyesitett kereset folytán annak ebben az összegben és kamatában, valamint erre vonatkozó pervosztesége miatt 458 frt perköltségben történt marasztalására nézve a másodbiróság Ítélete szintén helybenhagyandó volt. Ellenben a Kisbér-füzitői egyesült gyári részv.-társ.-nak, mint felperesnek a B. Ignác alperes ellen, annak az 1,014 frt 07 kr. tőkeösszeg és kamata erejéig indított keresetének, a melyben ugyanő a P. Dániel által a bpesti áru és értéktőzsde bírósága előtt indított kereset folytán az E/. a. ítélet szerint marasztaltatok, helyt kellett adni s ily összeg s kamata erejéig B. Ignác alperes marasztalandó volt azért, mert az összeget a felperes gyári társ. az ő cége alatt kötött ügylet alapján volt kénytelen P. Dániel részér-: megfizetni, de miután ez is a G/.—L/. a. okiratok szerint kötött és lebonyolított olyan tőzsdei ügylettől származik, a melyet az alperes társaság könyveiben el nem könyveltetett s alperes arra nézve, hogy ez a részv.-társ. rendes üzlete körébe tartoznék, semmiféle bizonyítékot fel nem hozott, a társaság cégének jogosulatlanul történt felhasználásával ez az ügylet az alperes által a maga részére kötöttnek tartandó, az annak alapján a felperes által fizetett összeget az alperes a felperesnek megtéríteni köteles. Nem lehetett azonban megítélni az E/. a. Ítélettel megítélt perköltséget, mert a felperes gyári társaságot a szabályszerű cégjegyzék alakjában kötött ügylet alapján harmadik személy irányában a kötelezettség a törvény alapján terhelvén, annak a per bevárása nélkül eleget tenni tartozott, s ennélfogva per utján történt érvényesítésének költségét az alperestől sem követelheti. A Kisbér-füzitői gyár részv.-társ. és B. Ignác alperes között, tekintettel arra, hogy előbbi keresete túlnyomó részével elutasittatott, a perköltség a prts. 251. §-a szerint kölcsönösen meg volt szüntetendő. Bűnügyekben. Vádlott lelkész a kezébe adott énekes könyvet szó nélkül, tehát bármi ok vagy előzmény nélkül a sértettnek fejéhez ütötte , ezután pedig a templomban fel és alá járkált és annyira botrányosan viselkedett, hogy a templomból el kellett vezetni; már ez a körülmény magában véve is azt mutatja, hogy vádlott, kí hasonló cselekményt sohasem követett el, a vádbeli cselekmény elkövetésekor öntudatlan állapotban és ezért az ellene emelt vallás és annak szabad gyakorlata elleni vádja és következményei alól felmentendő volt. (Btk. 76. §.) A gyulafehérvári kir. törvényszék: (1899. évi július 22. 3,967. sz. a.) vallás elleni vétség miatt vádolt D. László elleni bűnügyben következőleg itélt: D. László stb. az 1898. ápril. 17-én elkövetett vallás elleni vétségben bűnösnek mondatik ki s ezért e §. alapján (5) öt havi fogházra és az 1892: XXVII. t.-c-ben irt célokra fordítandó 15 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett a gyulafehérvári kir. ügyészséghez befizetendő s behajthatlanság esetén további (10) tíz napi fogházra átváltoztatandó (100) száz frt pénzbüntetésre ítéltetik. Elmarasztaltatik vádlott az 1890: XLIII. t.-c. 1. §. alapI ján az eddig felmerült és még felmerülendő bűnügyi költségek I hordozásában stb. stb. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás adataival perrendszerüen bizonyítva lett, hogy D. László gör. kel. lelkész 1898. ápr. 17-én a román húsvét első napján délután tartott isteni tiszteleten a D. Juon kántor által eleibe tartott énekeskönyvet kezeiből kiragadta és fatokjával együtt annak fejéhez vágta. Azután az oltártól előjőve, a templomban le és fel sétálva mondotta, hogy enyém az oltár és a nép. Majd azután a nép közé félrevonult kántort arculütötte, minek következtében a hívek egészen megbotránkozva hagyták el a templomot. Vádlott az esetre vonatkozólag a végtárgyaláson is azt adta elő, hogy a délelőtti fárasztó isteni tisztelet után a hivek által szokás szerint pálinkával lett megkínálva, melyet vissza nem utasíthatott, az ebédnél pedig vendégei lévén, velők erős bort ivott; minthogy a szeszes italhoz egyáltalán nincs szokva, a mértéktelen italtól nagyon ittas lett. Minthogy azonban Z. Irimie jelentése szerint a hivek várták őt a templomba, ennek segélyével felöltözködött s ennek és N. Joszif támogatásával a templomba ment, hol J. Juon szokás ellenére az énekeskönyvet elébe tartotta azért, hogy mint rosszakarója és ellensége botrányt idézzen elő, mire ő a könyvet félretolta s lehet, hogy ez a kántor fejét érte. Egyebet az ügyre vonatkozólag nagyfokú ittassága miatt nem tud felhozni. Azonban vádlott védekezése figyelembe veendő nem volt, mert Z. Irimie és N. Joszif tanuk igazolták, hogy vádlott egyedül támogatás nélkül ment a lakásától 150 lépésnyi távolban levő templomba, továbbá, mert a kihallgatott tanuk nem észlelték az ittasságot s hogy ha ittas volt is, nem lehetett oly mérvű, hogy cselekményének beszámithatóságát kizárná. Ezek szerint a beszámithaióság ellene megállapittatott, másfelől a kihallgatott tanuk vallomásával az a körülmény, hogy vádlott a templomban az általa teljesített isteni tisztelet közben nyilvánosan botrányt követett el, igazolva lévén, vádlott a terhére rótt bűncselekmény elkövetése miatt bűnösnek volt kimondandó. A büntetés kimérésénél figyelembe vétetett mint enyhitő körülmény, az előzményekre való tekintettel, az ittas állapot; sulyositásul, hogy a botrányt mint pap s ezt akkor idézte elő, midőn az isteni tisztelet teljesítését már megkezdette stb. stb. A kolozsvári kir. Ítélőtábla (1899. november 13-án 3,135. sz. a.) következőleg i télt: A kir. törvényszéknek ítélete azzal a részbeni változtatással, hogy vádlott fogházbüntetése három (3) havi tartamra leszállítva szabatik ki, — helybenhagyatik. Indokok: Nagyobb súlyt fektetve a kir. törvényszék ítéletében felhozott enyhitő körülményekre, a vádlottra szigorúan kiszabott szabadságvesztésbüntetésnek mértéke a fenti értelemben leszállittatott. Ezzel a változtatással stb. stb. A m. kir. Curia (1900. február 8. 873. sz. a.) következőleg itélt: Vádlott rendkívüli felülvizsgálati kérelmének hely adatik s az ennek folytán felülvizsgált mindkét alsó bíróság ítéletének megváltoztatásával vádlott az ellene emelt s a Btk. 191. S-ában