A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 10. szám - Egyéni cégek birtokának átháramlása a cégbirtokos elhunyta esetén és ennek bejegyzése a cégjegyzékbe

A J pere ÍO. I la most mái a kimutatást ugy készíti el, hogy u kimutatás rovatai egyezzenek, akkor helytelenül állította össze, mert a tiz felelevenített pert szintén ez évben fejezte be. Ezen adatok azért nem egyeznek s nem is fognak egyezni, mert a már hivatkozott I. M. rendelet 36. §-a a szünetelő pereket, ha azok későbbi évben elevenittetnek fel. az íij lajstromba átvezetni nem rendeli, a tárgyalási napló rovatai a 2—3 éves perek befogadására is szánvák, s a kimutatás csak a múlt évről folyamatban maradt (nem szünetelő) s az ez évben érkezett pereket öleli fel. A kimutatás «vétségek és kihágások» rovata nem csak azért, mert az uj bűnvádi perrendtartás életbe lépett s mert a kir. bíróságok ügyköre tágult, de azért is, mert egy vétségi ügynek elbírálás . legkevésbbé sem mondható jelentéktelenebbnek egy sommás per elbírálásánál — bővítendő lenne, legalább is annyira, hogy kitűnjék belőle, hogy hány volt a «főmagánvád» esete, hány felmentő s hány marasztaló ítélet hozatott. A tkvi ügyekre nézve a kimutatás rovatai nem helyesek. A kimutatás rovataiban feltüntetendő, hogy a mult évből hány ügy maradt folyamatban. A tkvi kérvényi ügyek nagyobbrészt azzal, hogy a kért bejegyzés elrendeltetik vagy a kérelem elutasittatik, végbefejezést nyernek, s igy ezek közül a folyamatban maradtak kép zik a tkvi elintézési hátralékot Ezeknél kívánatosabb a beadvány számát s nem az ügyek számát tudni. A tkvi végrehajtási ügyeknél ezen rovat még kevésbbé kielégítő. Tudjuk, hogy a végrehajtási zálogjog bekebelezése, illetve a végrehajtási jog feljegyzése és a kiutaló végzés meghozatala közti idő a legritkább esetben kevesebb egy évnél. Minden tkvi hatóság fel tudna szép számmal mutatni végrehajtási ügyet, melynek első száma 3—4 évvel előbb keltű. Vájjon a mult évben végrehajtási zálogjogon bekebelezett követelés behajtására irányuló árverési kéret uj ügy-e ? Véleményem szerint újnak nem tüntetendő ki, mert alapszáma még a mult évből való. De folyamatban levőnek sem tüntethető fel. mert a végrehajtási zálogjog bekebelezése, illetve a végrehajtási jog feljegyzése áltai az ügy egyelőre befejezett, s csak az esetleges árverési kérvény eleveníti fel azt újra. Kívánatosabbnak tartanám a tkvi ügyekben a beadványszámoknak kitüntetését, (lehetne a mellett az ügyek számszerű kimutatása is), de mindenesetre azt, hogy hány árverés tartatott, hány sorrendi tárgyalás, s hány kiutaló végzés. Ugyanezen rovatnál két alrovat van "bevezetések száma» és «foganatosíttatott)). - lent pedig «az év végén fo'yamatban maradt». Bevezetésnek a tkvbe va'.ó bejegyzési esetek számát ismerjük. Hogy t. i. egy-egy foganatosítás tárgyát képező ügydarab hány tkvbe lett bevezetve. Foganatosíttatott az ügydarab akkor, mikor a tkvvezetők az ügydarabot mint általuk is elintézettet a kiadóba adják. A kimutatásban nyilván azt kívánjuk tudni, hogy hány foganatosítandó darab volt. s hogy a foganatosított darabok hány bejegyzést igényeltek. De ugy a mint a kimutatásban a rovatok következnek, zavarólag hatnak, mert először tüntetendő fel a foganatosított ügyek száma, ezután a bevezetések száma, s végül hogy hány foganatosítandó ügydarab maradt folyamatban. Ha kitöltjük a kimutatás fenti első rovatát, hogy hány volt a bevezetés száma, megfeleltünk a másik rovatra is, mert az eszközölt bevezetés által minden foganatosítva lett. Hogy az év végén hány bevezetés maradt folyamatban, azt előre tudni nem lehet, mert a tkvvezető az eszközölt bevezetések számát a foganatosítás után adja össze. /

Egyéni cégek birtokának átháramlása a cégbirtokos elhunyta esetén és ennek bejegyzése a cégjegyzékbe. — Irta: Dr. LADÁNYI BÉLA Budapesten. — A kereskedelmi törvény 12. §-a megengedi, hogy az, aki valamely létező kereskedelmi üzletet szerződés vagy örökösödés utján szerez meg, azt a volt tulajdonos vagy jogutódainak beleegyezésével az addigi cég alatt az utódlást kifejező toldással vagy anélkül folytathatja Minthogy a törvény rendelkezése szerint a cégbirtokos személyében történt mindennemű változás ugy a cégjegyzékek hitelessége, valamint a kereskedelmi forgalom biztonsága érdekében büntető sanctió terhe mellett bejegyzendő a cégjegyzékbe, ugyancsak a fent hivatkozott kereskedelmi forgalom biztonsága szempontjából nem kevésbé fontos kérdés az is. OG 77 hogy a keresk. törv. 12. §-a szerinti üzletátruházások esetében a változás mikor tekintendő bekövetkezettnek, illetve egyrészről az átruházás, más részről a megszerzés mely időpontban válik jogilag oly perfekt ténynyé, hogy ennek bejegyzése a kereskedelmi cégjegyzékek declarativ természeténél fogva már minden aggály nélkül helyet foghat? Az élők közötti üzletátruházások esetén az időpont meghatározása semmi nehézséggel sem jár, mert a cég használatának jogát az addigi cégbirtokos hitelesített magán- vagy közokirattal (26,922/1875. Ig. Min. R. 21. és 22. §.) ruházván át. kétségtelen, hogy az ügylet perfektté válta után a megfelelő bejegyzés foganatosítása akár azonnal elrendelhető. Azonban abban az esetben, ha a cégbirtokos elhalálozása folytán válik szükségesíé a cégbirtokos személyében beállott változásnak bejegyzése, cégjegyzékbiróságaiuk gyakorlata éltéi ést mutat. De ez nem annyira a kérdés bonyolódottságán, mint inkább azon múlik, hogy b;róságaink közül némelyek még azokban az esetekben is konstitutív hatályt hajlandók tulajdonítani a cégjegyzékekbe történő bejegyzéseknek, amikor ezeknek ily hatályuk nincsen. Nevezetesen egynémely cégjegyzékbiróság nem engedi meg, hogy az egyéni cég elhunyt birtokosának özvegye férje cégének birtokosául bejegyeztessék addig, mig a hagyaték letárgyalva nincsen, illetve örökösödési bizonyitványnyal, vagy hagyaték átadó végzéssel kizálógos örökösi minőségét, esetleg a cég használatához való jogát kifejezetten nem igazolja. Ez esetben az elutasítás vezérlő motivuma kétségtelenül a telekkönyvi eljárásból vont az az anologia, hogy az örökösök tulajdonjoga a hagyatéki ingatlanra csakis annak birói átadása után tötténhetik meg. Ez esetben természetesen figyelmen kívül van hagyva hogy : 1. a telekkönyvben foglalt bejegyzések jogokat állapítanak meg, mig ellenben a cégjegyzék rendszerint csupán bizonyos bejelentett tények deklarálására szolgál ; továbbá, hogy : 2. a telekkönyvi bekebelezéshez ipso facto vagyonjogok i'uődnek, mig ellenben a cégjegyzékbe vezetett bejegyzésnek a telekkönyvi bekebelezéshez hasonló vagyonjogi hatása nincsen. Ha tehát a cégjegyzékbiróság el is rendeli annak bejegyzését, hogy pl. : «Varga Mátyás eddigi cégbirtokosnak ez a minősége elhunyta folytán töröltessék s özvegyének szül. Kulcsár Teréziának cégbirtokosi minősége bejegyeztessék)), ez nem azt jelenti, hogy ezzel a bejegyzéssel Varga Mátyás özvegye tulajdonjogot nyer az elhunyt férje üzletéhez tartozó hagyatéki vagyontárgyakra, hanem csak azt, hogy joga van a férje cégét továbbra is használni. A cég szónak a kereskedelmi törvényben adott fogalmi meghatározásából, valamint a cégjegyzékek általános deklaratív természetéből ennél több nem követelhető. A kereskedelmi, forgalmi és hitelviszonyokkal s általában a kereskedelmi élet igényeivel közelebbi ől ismerős jogászközönség előtt szükségtelen bővebben fejtegetnem azon érdekek fontosságát, melyek ilyenkor a cégbejegyzéshez fűződnek. Első ezek között a cégfolytonosság érdeke, melyet a keresk. törv. 51. § a is oly fontosnak ismer el, hogy a cégvezetői meghatalmazást a főnök halálával nem tekinti ipso facto megszüntne . A kereskedelmi üzlet ugyanis, jóllehet a cég maga nem is foglalja magában a jogi személyessség összes attribútumait, az ügyletek szövevényes hálózatából egybefont szerves egészet képez, amely a cégbirtokos halálával egyidejűleg nem szünhetik meg azonnal s még az üzlet feloszlása esetén is túléli őt. Cégvezető, vagy meghatalmazotti jogkörrel felruházott alkalmazott hátramaradása esetén az üzlet továbbfolytatása nem ütközik ugyan nagyobb nehézségekbe, azonban, ha ilyenek nincsenek, a jogutódok eminens érdeke követeli, hogy ez érdekeltek közül valamelyik mielőbb jogot nyerhessen a cég jegyzésére, mert addig, amig cégjegyzésre jogosult cégbirtokos nincs, a cég csak úgyszólván elvileg létezik. De a cégjegyzékek hitelességének érdeke is megköveteli, hogy a megváltozott s igy a tényeknek többé már meg nem felelő adatok belőle kiküszöböltessenek. Nem emeli ugyanis a cégjegyzékek hitelességét, ha valamely cég birtokosául egy már hónapokkal, esetleg évekkel ezelőtt elhalt egyén van feltüntetve pusztán azért, mert az elhunyt hagyatéka birói eljárás tárgyát képezi s ez azon idő alatt befejezést nem nyer. És e tétel megcáfolására egyáltalában nem alkalmas a telekkönyvekre való hivatkozás, hol ez az eset szintén előfordul, anélkül, hogy csak egy kevéssé megingatná azok hitelességét, mert a telekkönyvek és cégjegyzékekben foglalt bejegyzések jogi természete egészen elütő s ezenfelül a kereskedelmi élet lázas ele-