A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 9. szám - Bolgár igazságügy. 1898-1899. [5. r.]

A JOG 3f> A gazdagodásnak ilynemű minden teher és ellenszolgáltatás nélküli módja jogszerint meg nem engedhető és pedig annál kevésbé, mert feltéve, hogy felperes tényleg kockázatot viselt volna is, mit pedig nem viselt, még akkor is a kockázat viselés is csak képzeleti, formai, de a valóságban nem létező ellenérték, mivel a szerződés csak teljesen egézséges,orvosilag behatóan megvizsgált egyénnel köttetik s így egyenesen lehetetlen, hogy az illető egyén a szerződés formai megkötése és az első díjrészlet megfizetése folytán való tényleges érvényesítése közti időben elhaljon. A jelen esetben tehát felperesnek legfeljebb kártérítésre lehetne |Oga, mit azonban nem érvényesít, stb. rt budapesti kir. ítélőtábla (1898. évi december hó 13-án 6,363. sz. a.) következő ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és kötelezi alperest, hogy 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett felperesnek 1,088 korona 40 fillért, mint tőkét és ennek kamatát fizessen, stb. stb. Indokok: Alperes beismerte, hogy az eredetben I). alatt csatolt biztosítási ajánlatot aláirta, tagadta azonban annak tartalma valódiságát; tagadta, hogy ő telperessel biztosítási ügyletet akart kötni, tagadta, hogy a D. alatti azt tartalmazná a miben ő felperesi társaság ügynökeivel szóbelileg megállapodott és tagadta, hogy a D. alatti ellene bizonyítékul szolgálhatna, mert az irónnal van irva, és mert a tartalmát nem ő, hanem a nála járt biztosítási ügynök töltötte ki. Tekintve azonban, hogy az ajánlati lapnak bármily íróeszközzel történt kitöltése az ajánlat megtételét nem érvénytelenítheti; az ügynök pedig az esetben, ha az ajánlattevő az aláirt ajánlati lapot kitöltetlenül adja át a biztosítást közvetítő ügynöknek, az ajánlat kitöltésére nézve az ajánlattevő fél megbízottjának tekintendő; tekintve, hogy a kereskedelmi törvény 468. §. szerint a biztosítási ügylet érvényességéhez Írásbeli szerződés szükséges, a miből következik, hogy a biztosítást felvevő ügynökkel történt szóbeli megállapodások figyelembe nem jöhetnek és azoknak tanúvallomásokkal való bizonyítása sem engedhető meg; tekintve, hogy ugyancsak a kereskedelmi törvény 468. §. szerint az Írásbeli szerződéssel egyenlőnek tekintendő a biztositóhoz beküldött és ez által elfogadott és könyveibe bevezetett írásbeli ajánlat, ez pedig megtörténtnek tekintendő, ha a biztosító az ajánlatot annak vételétől 48 óra alatt viszsza nem utasította; tekintve, hogy alperes nem is állítja, hogy felperes a D /. alatti ajánlatot 4í> óra alatt, vagy bármikor visszautasította volna, sőt a B. alatti könyvkivonat szerint azt annak vétele után törvényszerűen elkönyvelte és az E. alatti biztosítási kötvényt is kiállitá és erről alperest az F. és. H. alattiak szerint kellő időben értesité; ennélfogva peres felek közt a biztosítási ügylet jogérvényesen létrejött és felperes, a ki a kereskedelmi törvény 468. §-ában meghatározott idő óta viselte alperessel szemben a kockázatot, a 473. §. szerint követelheti alperestől az első díjrészlet megfizetését. - Ezen indokok alapján tshát az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával alperest a kereseti összeg és az 1868. évi 54. t.-c. 251. §. értelmében, mint pervesztest a per és felebbezési költség megfizetésére kötelezni kellett. A m. kir. Curia 11900. évi január hó 31. napján 1,013. sz. a. következő ítéletet hozott: A másodbiróság ítéletét az abban felhozott indokainál fogva helybenhagyja, stb. Az ajánlat a kikötött időben elfogadtatván és erről az ajánlattevő kellő módon és időben értesittetvén, az adásvételi •ügylet létrejött. Alperes a megvett áru átvételét kifejezetten megtagadván és annak elszállítását ellenezvén, felperes nem volt köteles az áru elszállítását foganatosítani; a szállításnak ily körülmények közt történt elmaradása nem jogosította fel alperest az ügylettől egyoldalulag elállani. Alperes csakis szerződésszerű áru átadása ellenében kötelezhető a vételár fizetésére, felperes azonban a peres árunak -származását és minöségétközelebbről megnem jelölte,az a határozatlan kijelentése pedig, hogy az árut alperes rendelkezésere tartja, a nélkül, hogy annak akár származását, akár minőségét tüzetesebben meghatározná, az alperes marasztalására, illetve a ptr. 249. §-ának megfelelő oly ítélet hozatalára, mely a felek kölcsönös jogait és kötelezettségeit szabatosan meghatározná, elegendő alapul nem szolgálhat. A brassói kir. törvényszék (1899.1 június hó 20-án L'JIJS. sz. a.) F. C. cég felperesnek T. János alperes ellen szerződés teljesítése iránti perében a következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik és köteleztetik alperesnek 50 frt 65 kr. perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni és a kirovandó ítéleti illetéket hordozni, stb. Indokok: Felperes keresetében előadja, hogy miután alperesnek előzőleg uj búzából mustrát küldött, alperes 1898. évi július hó 17. napján kelt, a keresethez A) alatt eredetiben becsatolt levelében tudatta, hogy kész felperestől négy vasúti kocsi uj búzát — ab Predeál — 10,000 kilogrammját vám nélkül 1,740 franc vételárban meg és átvenni, mire felperes alperest 1898. évi ;ulius hó 18. napján kelt sürgönyével értesítette, hogy a négy kocsi búzát az ajánlott árban alperesnek eladja, tehát alpere> ajánlatát elfogadja. Alperes azonban dacára annak, hogy felperes sürgönyét megkapta, a vételtől még ugyanezen napovisszalépett azon ürügy alatt, hogy a felperes sürgönyét későn kapta, mely ürügy alaptalan és törvénytelen lévén, felperes alperest értesítette, hogy a visszalépést el nem fogadja. Alperes a már megkötött szerződést a maga részéről teljesíteni akarván, felperes kénytelen ellene szerződés teljesítése iránt keresettel fellépni és kéri, miszerint alperes köteleztessék négy vasúti kocsi uj búzát— 10,000 kilogrammját 1,740 franc vételárban — ab Predeál — a vámot be nem tudva, átvenni és az átvételre Való tekintet nélkül 2,527 frt 60 kr. vételárt, ennek 1898. évi augusztus hó 10. napjától járó 5°/o kamatját és az okozott perköltségeket 15 nap alatt, végrehajtás terhe mellett megfizetni és az Ítéleti illetékeket hordozni. Alperes beismeri, hogy felperestől a keresetben említett mennyiségű uj búzát megvette, de alperes értesítette felperest arról, hogy más oldalról szintén kapott hasonló ajánlatot, melyet elfogad, ha felperes sürgönyileg nem értesiti, hogy ajánlatát elfogadja, mely esetben alperesnek természetesen a felperes búzájára már szüksége nem volt. Minthogy azonban alperes a következő napon, a melyen felperes alperes levelét vette, felperestől délutáni 4 óráig az ajánlat elfogadásáról értesítést nem kapott — kénytelen volt a másik ajánlatot elfogadni és azért alperes felperest, a délután 4 és £ órakor érkezett sürgönyére arról értesítette, hogy miután felperesnek elfogadási nyilatkozata elkésett, azt többé el nem fogadhatja. Erre felperes sürgönyileg azt válaszolta, hogy a búzát már elküldötte és hogy ezért az ügylethez, illetve a buza átvételéhez ragaszkodik. Felperes azonban ennek dacára a búzát meg nem küldötte, mert sem a buza, sem annak számlája soha meg nem érkezett alpereshez. Minthogy tehát felperes sem teljesítette a saját részéről a szerződést, a mennyiben alperesnek a buza átvételére alkalmat nem adott: nem áll jogában felperesnek alperest a buza átvétele végett beperelni, de még kevésbé jogosult alperestől a vételárt, tekintet nélkül az átvételre, követelni; hanem minthogy felperes a búzát nem küldötte meg, alperes már ezen okból is jogosult a vételügylettől egyszerűen visszalépni. Ez okból kéri alperes felperest keresetével elutasítani és az okozott költségekben elmarasztalni. Felperes erre előadja, hogy elfogadói nyilatkozata el nem késett, mert alperesnek 1898. július hó 17-én irt levelét csakis 1898. július 18-án délután vette kezéhez, az elfogadás iránti sürgönyét pedig már '/23 órakor, tehát kellő időben adta fel és tudatta alperessel, hogy ajánlatát elfogadta. Arra nézve pedig, hogy az ajánlat átvételétől számított egy-két óra alatt adott értesítés, a kereskedelmi szokás szerint elkésettnek nem tekinthető, kéri, miszerint szükség esetére szakértők hallgattassanak ki. Minthogy azonban alperes maga is beismeri, hogy felperest arról, hogy ajánlatától eláll, csakis felperes elfogadó nyilatkozatának átvétele után értesítette, tehát felperes nyilatkozatát előbb bevárta, ezért alperesnek nem állott jogában a felperes által már elfogadott vételi szerződéstől minden alap nélkül elállani. De tagadja felperes, hogy alperes az elfogadói nyilatkozatát csak délután $5 órakor vette kezéhez. Felperes azon állítása bebizonyítására, hogy alperes ajánlatát csakis 1898. július 18-án délután kapta meg, E.) alatt becsatolt egy, hat giurgevói kereskedő által aláirt nyilatkozatot, mely szerint a reggel 10 órakor érkező vonattal érkezett levelek Giurgevóban csakis déli 1—2 órakor szoktak kézbesittetni és alperes részéről e tekintetben felajánlott főesküt elfogadja és kész megesküdni arra, hogy alperes ajánlatát csakis délután kapta kezéhez; sürgöny feladása és megérkezése tekintetében pedig kéri a giurgevói és brassói postahivataltól hivatalos uton felvilágosítást kérni. Végül alperesnek azon védekezésére nézve, miszerint felperes a maga részéről sem teljesítette a szerződést, hivatkozik arra, hogy alperesnek azon ismételt bejelentése folytán, miszerint a vételtől visszalép, a már készen tartott, és feladott buza expediálását beszüntetni kellett alperes lévén köteles a részéről kijentett visssalépés után, az utólagos teljesítést kérni. Felperes valótlannak jelenti ki, miszerint az ezpedició alatt állott két kocsi búzát ^stornírozta* mert ő csak annak expedicióát szüntette be, mert alperes a szerződést *stornirozta», minthogy tehát alperes ajánlatának felperes által történt elfogadása után sürgönyileg és levélben tudatta felperessel, hogy neki búzát ne küldjön, alperes felperőstől sem búzát, sem számlát, vagy fuvarlevelet nem várhatott. Alperes ezzel szemben kifejti, hogy felperes akkor, mikor neki azt irta, hogy két kocsit a cimére feladott, valótlant irt, a mennyiben felperes maga is elismeri, hogy egyetlen kocsit sem küldött alperesnek, felperes alperest ezen állításával tévútra vezette, mert alperes ennek folytán várta a buza megérkeztét és azért bocsátkozott felperessel további tárgyálásokba, hogy álljon el a szerződéstől és mivel felperes többet nem irt alperesnek és a buza sem érkezett meg, habár felperes nem is értesítette arról, hogy a szerződéstől a saját részéről is eláll, alperes azon jogos véleményben volt, hogy felperes is elállott a szerződéstől s a búzát más helyre rendelte, ezt alperes annál inkább tehette fel, mert felperestől semmiféle számlát (facturát) vagy fuvarevél másodlatot nem kapott. Felperes tehát nem hivatkozhatik arra, hogy alperes volt az, ki a szerződéstől elállott ; mert felperss ezen elállási nyilatkozatra éppen azt irta volt, hogy a búzát már elkül-