A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 8. szám - Egy curiai határozat kritikája

62 A JOG társadalom érdekével teljesen ellenkezik és ép ezen okból határozta azt absolut bontó oknak, vagyis olyannak, a melynek fenforgása esetén a birói belátástól függetlenül a házasság okvetlenül felbontandó. A törvény akaratával ellenkeznék tehát az, hogy a házasságtörés bizonyos körülmények között relatív bontó oknak minősíttessék s igy megtörténhessék az, hogy bizonyított házasságtörés dacára is, a házassági viszony továbbra is fentartassék. Hogy a mi házassági jogunk mily nagy fontosságot tulajdonit a házasság puszta kötelékének is, kitűnik 46. £-ának azon rendelkezéséből, mely a jogügyletek semmiségére vonatkozó általános jogelvekkel ellentétbe helyezkedve, még a semmis házasságot sem tekinti addig semmisnek, mig az meg nem szűnt vagy semmisnek nem nyilváníttatott. Az a törvény, mely a házassági köteléket elvonatkoztatva a tartalmát képező alkatelemektől is, ily nagy jelentőséggel ruházza fel, nem szándékozhatott különbséget tenni életközösségben, vagy azonkívül fennálló házassági viszony között. A Curia érintett elvi kijelentésének gyakorlati következményei is mélyrehatóak. A ht. Hb. §-a értelmében a házasságtörés okából, vétkesnek nyilvánított házastárs a felbontó ítéletben eltiltandó a házasságkötéstől azzal, a kivel a házasságtörést elkövette. A Curia álláspontja szerint a különélés ideje alatt elkövetett házasságtörés esetén, ez a törvényrendelkezés nem érvényesülhet, vagyis az ilyen házasságtörők szabadon köthetnek egymással házasságot. A ht. 20. §-a szerint tilos a házasságkötés azok közt, kiket a felbontó ítélet házasságtörés miatt az egymással való házasságkötéstől eltiltott. E házassági tilalom felállításával a házasság erkölcsi alapjáhak megóvásán kívül a házasságtörések lehető megelőzését célozta a törvényhozó. Kétségtelen ugyanis, hogy igen sok esetben a bekövetkező házasság reménye szolgál okul a házasságtörésre, kétségtelen az is, hogy a házasságtöréseknek nagy akadályát képezi annak a megg jndolása, mikép házasságtörés esetén a házasságtörők rendes körülmények között egymáséi nem lehetnek. Mi elfogadható okot sem lehet felhozni a mellett, hogy a törvény imént jelzett intentiója életközösség nélküli házasság esetén ne érvényesüljön s minthogy annak sincsen semmi ratiója, hogy ilyen házasságtörés esetén a házasságtörők kivétessenek a 20. §-ban felállított házassági tilalom alól és mintegy privilégiumban részesítve, a közfelfogással és erkölcsi érzülettel ellenkező házasságot köthessenek egymással, önként következik, hogy a vizsgálódásunk tárgyává tett elvi kijelentés teljesen indokolatlanul a törvény megkerüléséhez vezet. A btk. 246. §-a szerint a házasságtörés, ha a miatt házasságfelbontás, vagy az elválás jogerejü ítélet által kimondatott : három hónapig terjedhető fogházzal büntetendő. A házasságtörés tehát csak akkor képez bűncselekményt, ha a házasság épen a miatt bontatott íe). A házasságtörésnek, mint delictumnak tényálladékához, csupán az szükséges, hogy a házasság, az államhatalom által megszabott formák között jött légyen létre. Érvényes-e a házasság vagy sem, életközösségben, vagy azonkívül élnek-e a felek, e körülmények a házasságtörés büntetőjogi fogalmára nézve irrelevánsak. A törvény a házasságtörés büntetése által nemcsak a házasság intézményének erkölcsi természetét akarja jogellenes támadások ellen megvédelmezni, hanem e védelem a házasságnak puszta formájára, a csak jogilag fennálló házasságra is kiterjed, mert hiszen a büntető törvény a házasságot, elvonatkoztatva annak belső alkatelemeitől is, mint az államélet alapját képező, az államhatalom alkotta jogintézményt részesiti oltalmában. Az 1843-iki büntetőjogi javaslat is csak akkor tekintette kizártnak a házasságtörés büntethetőségét, ha az ágytól és asztaltól való elválasztást kimondó ítélet után következett az be. Jogszabály, hogy a hitbér követelhetésének joga megszűnik, ha a nő házasságtörést követ el és e miatt a házasság felbontatott. A hitbér a női hűség jutalma: a házasságtörés e hűségnek legflagránsabb, legmélyebb megsértése; a Curia kijelentése alapján a házasságtörő nő joga a hitbérhez épségében marad és igy előállhat az a visszás helyzet, hogy egy házasságtörő nő hitvesi hűségéért jutalmat kap. Ugyanis hitbért a nő csak akkor nem igényelhet, ha a házasság épen a házasságtörése alapján bontatik fel. Azért kívántatik meg, hogy a házasságtörés alapján egyszersmind a házasság is felbontatott légyen, mert a férj a házasságtörést nejének meg is bocsáthatja, az együttélést vele tovább is folytathatja, a mikor is a házasfelek között előállott disharmonia kiegyenlittetvén, nincs ok arra, hogy az elsimult disharmoniának következményei mégis továbbra fentartassanak. Ha azonban a férj a hüségtörést nejének meg nem bocsátja, hanem ellenkezőleg a miatt épen a házastárs vétkesnek kimondását és a házasság felbontását kéri, akkor igazán semmivel sem igazolható az, hogy a nőnek hitbérkövetelési joga mégis megmaradjon. Ez a jogszabálynak megkerülése, a hitbér alapeszméjének meghamisítása, a jogérzéknek és erkölcsi érzületnek megsértése volna. A fejtegetett elvi kijelentés tehát a következő gyakorlati következményeket vonja maga után : A különélés ideje alatt házasságot törő, törvény és igazság ellenére büntetlenül köthet házasságot bűntársával, menekül a házasságtörés büntetőjogi következményei alól. és (a nő) megtartja a hitbéire vonatkozó jogát. Azt bizonyosra veszem, hogy a vizsgálódás tárgyává tett cunai határozat az alapjául szolgált concret esetre való vonatkozásában a méltányosságnak teljesen megfelel, mint általános elvi kijelentés azonban elméletileg nem igazolható, a tételes joggal ellenkezik, gyakorlati következményeiben pedig zavarólag hat és disharmoniát okoz. Belföld Tisztelgés az uj főügyésznél. Abból az alkalomból, hogy Székely Ferenc dr. kúriai birót kinevezték budapesti kir. főügyészszé, a budapesti kir. ügyészség dr. Geguss Gusztáv kir. főügyészi helyettes vezetése mellett testületileg jelent meg a Curián az üdvözlésére. A küldöttségben résztvettek : Vizlendvay Imre, Halász Lajos és Sélley Barnabás dr. kir. ügyészek, továbbá Egressy Nagy László, Mészáros Tivadar, G r u b e r Lajos dr. P a t a k y Gyula dr., Geszti Ármin dr., Farkas Gyula dr., Böhm Alajos dr., Gáli Endre dr., Kesserü Lajos dr. Námesy János Hodászi Antal dr., Schneider Gábor dr., Etter Dezső dr. Darócy Elek dr., Balázs Elemér dr., S k u 1 té t y István dr. és Magyar István dr. kir. alügyészek, valamint T ö r e k y Géza dr. Kamenszky Gyula, Kéler Béla, Krezsák Pál dr. ügyészségi megbizottak. Geguss Gusztáv dr. budapesti kir. főügyészhelyettes szép és jelentős beszéddel köszöntötte az uj főügyészt. Ugy vagyunk mi Teveled, mondotta, mint a család azzal a tagjával, a ki egy időre elment az életküzdelem más területére, és ugy jött vissza, hogy becsülettel hozta meg a családi nevet és ragyogóbbá tette azt. Nem provokálunk mi tőled programmot, mert hiszen te magad vagy a mi programmunk. Nincs tehát itt semmi egyéb hátra, mint csak az, hogy az ügyészcsaládban foglald el a Téged méltán megillető első helyet, ránk pedig csak az a feladat vár, hogy az ügyész családnak ezt az otthonát kedvessé tegyük és ugy mutassuk be neked, hogy olyannak találd mint a mi akkor volt, a mikor egyidőre elhagytad. Az isten hozott, az isten éltessen ! Lelkes éljenzés követte Geguss e beszédét, melyre Székely Ferenc dr. főügyész azzal felelt, hogy meggyőződött a budapesti kir. ügyészségről, hogy az a régi szellemtől van áthatva. Erényei a hazaszeretet, igazságszeretet és kollegialitás. Melegen és kegyelettel emlékezett meg Kozma Sándorról, mikor azt mondta, hogy a magyar királyi ügyészség apostolának hitvallását követi s a fölött való örömének adott kifejezést, hogy a tisztelgő ügyészség testületében a régi szellemmel és kipróbált elvekkel találkozik. Reámutat, hogy a nagy reformmüben ezek az elvek és eszmék nyertek elismerést és jutottak kifejezésre ; annál nagyobb örömmel hangsúlyozza ezt, mert e reformmü előkészítésén az ő boldogult mestere és annak oldala mellett ő maga is küzdöttek. Általában el van ismerve — úgymond — hogy a budapesti királyi ügyészség az egész országban a legnagyobb és munkával leginkább megterhelt. Azt is elismerik sokan, hogy a legjobb. Azzal a kívánsággal fejezte be nemes hangú és mélyhatásu beszédét, hogy ez az elmismerés váljék általános meggyőződéssé. Reméli, hogy ugy lesz és arra fog törekedni, hogy ugy legyen, (Éljenzés.) Ezután Geguss Gusztáv dr. főügyészhelyettes bemutatta a megjelent ügyészeket, a kikkel az uj főügyész sorba kezet fogott és barátságosan társalgásba elegyedett velük. A tisztelgők az aktus után éljenezve a főügyészt elhagyták a Curiát s visszamentek a törvénykezési palotába. A büntető törvénykönyv novellája Plósz Sándor igazságügyi miniszter a büntető törvénykönyv novellájának alkotása tárgyában értekezletet fog egybehívni. A tanácskozások alapjául az Edvi-Illés Károly által kidolgozott tervezet fog szolgálni. Az értekezletre meghivatnak: Chorin Ferenc, Komjáthy Béla, P o! ó n y i Géza és M o h a y Sándor képviselők; llammersberg Jenő koronaügyész, P a i s s Andor