A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 8. szám - Egy curiai határozat kritikája

A JOG 61 tudják legjobban, hogy mily csekély ezen összeg azon sok balfogással szemben, melyekről a krónika csak azért hallgat mert a kimutatásokban gondosan kerülik annak a nyilvános, ságra hozatalát, sőt még sejtetését is, hogy a letartóztatottak közül hányan voltak ártatlanul vizsgálati fogságba helyezve és rövidebb-hosszabb ideig fogva tartva.*) Bármily kifogásolandó is legyen igazságszolgáltatásunk ezen partié honteuse-e — mégis örvendetes, hogy a kártalanítás dolgában az első döntő lépés megtörtént és gratulálunk P 1 ó s z ministernek. hogy ezen egyaránt igazságos és méltányos intézkedés az ő ministersége első évében látott napvilágot. Magunk is azt kívánjuk, hogy az előirányzott 20,000 k. elegendő legyen, sőt szivünk mélyéből örvendenénk, ha ezen összeget egyáltalában nem kellene igénybe venni. Bár ezen ideális cél az emberi gyarlóságnál fogva teljesen elérhető nem lesz, — mégis lényegesen csökkenne a birói balfogások és törvényszéki gyilkosságok száma, ha kellő előiskolát végzett, érett, tapasztalt és humánus vizsgálóbirákra bízatnék a vizsgálatok vezetése és ha az egyszer mát bevált bíró e z e n á 11 ásában állandóan meghagyatnék és a mellett ranga ban és fizetésben előléptettetnék, — mint ez Angliában régóta szokás. Ennek további folyománya, pedig az lenetne, hogy a dilettánskodó vagy szakmájára bármily fogyatkozásánál fogva nem rátermett vizsgálóbírói közeg azonnal más, szorgalmának vagy tehetségének megfelelőbb hatáskörbe áthelyeztessék és innét nyomban eltávolittassék. Mert in anima vili kísérletezni, — kész veszedelem. Az elitéltek nyilvántartó lajstromának vezetésére szükséges költségek fele részének fedezésére (É. L. T. 26 §.) 10,000 k. van felvéve. A rendkívüli átmeneti kiadások közt szerepel 11,200 k.. az újonnan rendszeresített 40 alügyész és az ügyészségi megbízottak hivatalos helyiségei felszerelési költsége gyanánt. A kir. ügyészségekkel a mult évben e lapokban behatóbban foglalkoztunk, — fel vagyunk tehát mentve attól, hogy az ott felsoroltakat itt újból fejtegetésünk tárgyává tegyük. És ez okból ezúttal csakis a budapesti kir. ügyészségre vonatkozó néhány megjegyzésre szorítkozunk. (Folytatása következik.; Dr, Révai Lajos. \f Egy curiai határozat kritikája. Irta: dr. GÁSPÁR GYULA Halmiban. A m. kir. Curia 672/99. sz. alatt kelt ítéletében azon kijelentést teszi, hogy a házastársak különélésének ideje alatt, az egyik fél által egy harmadik személylyel elkövetett nemi közösülés ténye a házassági törvény 76. §-ában foglalt házasságtörési bontóokot meg nem állapítja. Minden elvi jelentőségű birói határozat kétféle szempontból veendő vizsgálat alá. Az egyik az: vájjon elméletileg és esetleg a vonatkozó positiv jog rendelkezésével igazolva van-e a kérdéses elvi kijelentés ; a másik pedig az: vájjon minő gyakorlati következményeket von az maga után ? A legkülönbözőbb életviszonyokat rendező jogszabályok is erős kölcsönhatást gyakorolnak egymásra ; mindegyik jogszabály, látszólagos isoláltságukban gyakran mi összefüggést sem mutató jogszabályok egész csoportjával áll kapcsolatban, — ugy hogy egyetlen ilyen jogszabálynak érintése is a vele *) A budapesti kir. főügyészség vezetője szívességének köszönjük az alábbi erre vonatkozó adatokat. Ha már Budapesten ily nagy az ártatlanul letartóztatottak száma, — képzelhető, hogy mennyivel nagyobb ezek contingense a vidéken, a hol az ellenőrzés lanyhább és az egyéni szabadság tiszteletben tartása sokkal kevesebb garantiával van körülövezve. 1899. évben a Budapesten letartóztatottak közül szabadlábra helyeztettek : 1. Ártatlanság folytán: hivatalból üldözendő büntettél terhelt 20, vétséggel terhelt 2, magánvádra üldözendő büntettél terhelt 2, vétséggel terhelt 1. = 25 egyén. Ezeket egytől egyig a rendőrség feljelentette és fogva átkísérte, — az ügyészség félretette és őket azonnal szabadlábra helyeztette. 2. Bizonyítékok elégtelensége (rectius: a vizsgálat eredménytelensége,— tehát szintén ártatlanság; okából : hivatalból üldözendő büntettél terhelt 102, vétséggel 21. magánvádra üldözendő büntettél terhelt 24, vétséggel ,li == 150 egyén. A magánvád visszavonása folytán 63 büntettél és ti vétséggel terhelt = 69. Ez utóbbiak közt is kétségkívül nagy azok száma, a kik alaptalan vád áldozatai lettek és midőn a hitelező a bűnvádi feljelentéssel célját elérte : t. i. többé-kevésbé kedvező egyezséghez és követelése kiegyenlítéséhez jutva, — panaszát legott visszavonta- Mert a büntető igazságszolgáltatás sok esetben helyesen, sok esetben helytelenül segédkezik a hitelezőnek és oly követelést, mely polgári uton nem érvényesíthető, veszi különös pártfogása alá. A letartóztatások végösszege 214, a mi elég szép record. nexusban álló egész jogszabály csoportot megmozgatja, természetes helyzetéből kizavarja. A szellő egyetlen érintése fodrot támaszt a tó vizén ; e vizfodor tovább terjedve, csakhamar az egész tó hullámzásba jő. így van ez a jogéletben is ; a jog bármily ágában is állítsunk fel egy uj elvet, ettől az egész jogrendszer hullámzásba jöhet. Ez a tény indokolja és teszi szükségessé azt, hogy az életet irányító, az életnek dolgozó birói elvi kijelentéseket ne csak elméleti szempontból, ne csak isoláltan, hanem főleg a jogéletre gyakorolt hatásuk szempontjából, összefüggésben a velük érintkezési pontokat mutató jogintézményekkel tegyük vizsgálódás tárgyává. Azon felfogást, hogy a különélés ideje alatt házasságon kivül történt elhálás házasságtörést nem képez, elméletileg még valahogy indokolni lehetne. A házasságnak tartalma a házastársak életközössége ; azaz olyan házasság, a melyből az életközösség hiányzik, nem házasság. Ha azok a kapcsok, melyek a hitvestársakat egymáshoz fűzték lehullottak, ha a kölcsönös vonzalom és tisztelet eltűnt, ha a családi tűzhely melegitő, világító lángja kialudt. — ha a kölcsönös jogok és kötelezettségek megszűntek, ha a hitvestársakat egygyé forrasztott bensőség kihalt, ha a házasfelek annyira idegenekké lettek egymás irányában, hogy a közös fedél alatt meg nem férhetnek, akkor a házasság is tényleg megszűnt, akkor a házastársakat már egyéb nem köti össze, mint a házasságnak puszta w.ve, a házasságnak akkor már bilincíesé vált puszta köteléke. A házasságtörés pedig lényegileg nem magának a házassági köteléknek, hanem a házassági kötelék tartalmát képező, minden életviszonyra kiterjedő legbensőbb életközösségnek a megsértése ; a házasságtörés a házassági hűség megtámadása; e hűség azonban abban a pillanatban, a midőn a házastársak a közös családi tűzhelyt elhagyták, eltűnt, ugy hogy ezután már a házasságtörésnek voltaképeni objectuma hiányzik. A házastársaknak egymás iránt tartozó hűségéről alig lehet szó akkor, a midőn a hitvestársak egymással minden kapcsot megszakítottak, egymással végleg meghasonlottak, — és családi szentélyüket kiméletlenül feldúlták. A tételes jog szempontjából tekintve a Curia fennidézett elvi kijelentését, annak helyességében meg nem nyugodhatunk. Az 1894. évi XXXI. t.-c. 76. §-a igy szól: «a házasság felbontását kérheti az a házasfél, kinek házastársa házasságtörést követ el.» A törvény a házasságtörésnek fogalmi meghatározását nem adja ; ennek meghatározását a tudományra bizza. Ha tehát a Curia azon álláspontra helyezkedett volna, hogy a tételes jog a házasságtörés fogalmát meg nem állapítván, e megállapításért a doktrínához kell fordulni, a doktrína felfogása szerint pedig csupán az életközösségben történt házasságon kivüli elhálás képez házasságtörést, álláspontja ugyan kissé önkényes, de elméletileg indokolható és a positiv joggal is kevésbbé ellentétes lett volna. Úgyde a kir. Curia concedálja azt, hogy a különélés ideje alatt harmadik személylyel elkövetett nemi közösülés házasságtörést képez, de ugy tartja, hogy az ilyen házasságtörés a ht. 76. §-ában meghatározott bontó okot meg nem állapítja. Minthogy azonban a törvény nem tesz különbséget olyan házasság között, a melyben az életközösség még fennáll és olyan között, a melyből az életközösség hiányzik, ilyen megkülönböztetést a törvény magyarázatnak sem szabad tennie Ubi lex non distinguit, nec nobis est distinguendum. A positiv jog szerint mindaddig, mig a házassági kötelék, tehát maga a házasság, habár egyedül jogi formájában fennáll, a lényegét tevő házastársi hűség is megsérthető. A positiv jog alapján meg nem magyarázható, abból le nem vezethető azon tételnek az igazsága, hogy a ht. 76. §-ában meghatározott bontó ok pusztán azért, mert a házasfelek tényleges különélésének ideje alatt következett az be. a ht. 80. §-ában meghatározott valamelyik relatív bontó okká degradálódjék. Ezt a törvény nem akarhatta. Nem akarhatta pedig azért, — mert a házasságtörést, mint a mely gyökerében támadja meg a házasság eszméjét, a mely brutális kíméletlenséggel egy csapással töri össze a hitvestársakat egymáshoz fűző összes kapcsokat, a mely a társadalomnak a házasság intézményéről alkotott s a jogrendben megnyilatkozó, alapeszméjét is megsérti, olyan oknak tekintette, a mely kétségtelen bizonyítékát képezi annak, hogy az illető házasfelek közötti házasság további fennállása ugy a házasfelek, mint a