A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 8. szám - Ki rendeli el a vizsgálatot a B. P. no. §-a esetében? - A huszadik század első igazságügyi költségvetése. [8. r.]

60 A JOG van ejtve és mereven az objectiv elvi álláspont érvényre emelve, mert a törvény 854. §. igy rendelkezik : «854. §. Valamely dolognak birtoka a dolog fölött való tényleges hatalomnak elnyerése által szereztetik meg.» «Az eddigi birtokosnak és a szerzőnek megegyezése elégséges a szerzésre, ha a szerző azon helyzetben van, hogy a hatalmat a dolog fölött gyakorolja.» És ezzel kapcsolatosan különösen ki kell emelnem a legújabb elvi álláspontot, a mely a f. é. január 1-én életbelépett német birodalmi polgári törvénykönyvben gyakorlatilag érvényesült, nemcsak azért, mert teljesen szakított az eddigi abstract subjectiv elmélettel és a gyakorlati objectiv elvi álláspontra helyezkedett; továbbá nemcsak abból az indokból, mert ekként a német birodalmi polgári törvénykönyv egy uj korszaknak hirnöke s mint ilyen hivatva van az eddigi birtoktant uj elvi álláspontra emelni és annak köréből minden nem oda tartozó elemet kiküszöbölni, hanem főleg azért, mert a német birodalmi polgári törvénykönyv korunk összes törvényhozásainak elismert remeke, és mint ilyen a benne foglalt alapelvek és rendelkezések jogi tökélye és meggyőző erejénél fogva kétségtelenül kihatással leend a most készülő hazai nagy műre, és mert annak helyes és practicus, valamint a hazai jogviszonyainkhoz is simuló rendelkezései elől remcsak nem lehet szemet hunynunk és ok nélkül kitérnünk, hanem azok, mint a legújabb kor vívmányai nagyon alapos és beható megfontolásra is méltók, hogy a hazai viszonyoknak megfelelő és a gyakorlat által kipróbált dispositiói recipiáltassanak, a mi kétségtelenül előnynek és nyereségnek lesz tekintendő. (Folytatása következik.) Ki rendeli el a vizsgálatot a B. P. no. §-a esetében? Irta: EISERTH ISTVÁN, lőcsei kir. ügyész. A aBüntető Jog Tára» f. é. 18-ik számában a fenti kérdéshez két collegám szólott : az egyik Csernyánszky Aladár nyitrai, a másik Juraszek János székesfehérvári kir alügyész ur. Amaz abban concludal: hogy a B. P. 110. §. esetén a vádtanácsnál indítványoztuk a vizsgálat elrendelését, a mely azután ezt elrendelve ennek teljesítésével a járásbíróságot bizza meg: utóbbi (Juraszek János kir. alügyész ur) pedig azon véleményének ad kifejezést, hogy a vizsgálatnak a B. P. 110. §-a esetében a törvényszéki vizsgálóbíró által elrendelését tisztán célszerűségi okokból látja helyén valónak. Elismerem, hogy mind a két, gonddal megirt cikkben vannak argumentumok, melyek gondolkodóba ejtve az olvasót, pártjukra állhat, — engem nem győztek meg. Az urak mindketten hangsúlyozzák, hogy a törvény erre nézve homályos. Ebben teljesen egyetértek ; sem a törvény, sem annak indokolása erre feleletet nem ad. Arra nézve azonban, hogy a B. P. 110. §-a esetén a vizsgálatot a kir. törvényszéki vizsgálóbíró vagy a vádtanács volna hivatva elrendelni, más véleményben vagyok. Én a járásbíróság vizsgálóbiráját tartom arra illetékesnek. Lássuk mindenekelőtt hogy szól a B. P. 110. §-a? «A vádtanács a vizsgálat teljesítését fontos okból vagy túlnyomó célszerűségi tekintetekből a székhelyén kivül levő járásbíróságra bizhatja. A megbízás bármikor visszavonható, E határozatok ellen perorvoslatnak nincs helyes. De mit mond tovább ezen § ? «A jelen törvénynek a vizsgálóbíróra vonatkozó intézkedései a járásbíróságnak arra a birájára is értendők, a ki a vádtanács megbízása alapján eljárs. A B. P. 110. §-a tehát ugyanazon jogokkal és kötelességekkel ruházta fel a vizsgálat teljesítésével megbízott járásbirósági vizsgálóbírót, mint a milyenekkel a törvényszéki vizsgálóbíró van felruházva. A vizsgálatot a vádtanács csak kivételesen, még pedig : mint felsőbb fórum, ha a vizsgálat elrendelése iránt előterjesztett indítványt a vizsgálóbíró elutasította s ez ellen perorvoslat nyújtatott be, vagy a B. P. 103. §-ának 3/d. pontja, a 257., 262. és 325. §-ai alapján rendelheti el; minden más esetben erre véleményem szerint a törvényszéki vizsgálóbíró esetleg a vizsgálat teljesítésével megbízott járásbíróság vizsg. birája competens. De competens véleményem szerint azért is, mert: a) Ha a B. P. 110. §-a alapján a vádtanács volna hivatva a vizsgálat elrendelésére, terhelt indokolatlanul üttetnék el egy perorvoslattól. b) A járásbirósági vizsgálóbíró egy pictus masculussá degradálódnék, a kinek — kötött útlevéllel állván szemben — saját birói véleményét el kellene némítania. c) A B. P. 129. §. értelmében a vizsgálatot a vizsgálóbíró nyilvánítja befejezettnek és erről a feleket értesiti; ha a járásbirósági vizsgálóbíró a vizsgálat elrendelésére nem volna illetékes, nem lehetne illetékes arra sem, hogy azt befejezettnek nyilvánítsa, pedig abban csak nem kételkedhetünk, hogy ez iránt kérdést nem intézhet sem a törvényszéki vizsgálóbíróhoz, sem a vádtanácshoz, hanem önállóan határoz. d) A vizsgálat kiegészítését a B. P. 110. §. esetén ugyancsak a törvényszéki vizsgálóbírónál vagy a vádtanácsnál kellene szorgalmazni, pedig ez nem állhat. e) Hasonlóan ujabb bűncselekmény felmerülése esetén esetleg ujabb terhelt ellen megint csak a törvényszéki vizsgálóbíró, illetve vádtanácshoz vándorolna a vizsgálat, mert ha az I-ső rendű terhelt ellen csak a törvényszéki vizsgálóbíró vagy a vádtanács volna hivatva a vizsgálatot elrendelni, nem dönthetne a conplissek kérdésében sem a járásbirósági vizsgálóbíró. Ha állana az, hogy a B. P. 110. §-a esetén a vizsgálatot a törvényszéki vizsgálóbíró, esetleg a vádtanács rendeli el. akkor a vádiratot is mindazon esetekben, ha vizsgálat tartva volt, még ha azt a járásbíróság vizsgálóbirája teljesítette is, a törvényszéki vizsgálóbírónál kellene benyújtani, pedig ez majdnem impossibilis dolog, mert ezt először is a törvényszéki vizs gálóbirónak végeznie physicai lehetetlenség és mert a vádiratnak kézbesítése a tőle távol lakó terhelteknek, a vizsgálati iratoknak ismételt áttanulmányozása stb. oly teendők, melyeket a járásbíróságoknál megejtett vizsgálatok nagyobb számára való tekintettel a törvényszéki vizsgálóbíróra hárítani nem lehet. Mindezek alapján véleményem az, hogy a B. P. 110. §-a esetében a vizsgálatot a vádtanács által megbízott járásbíróság vizsgálóbirája rendeli el. A huszadik század első igazságügyi költségvetése. (Folytatás.) A kir. ügyészségekre az uj bpt.életbeléptetésével eddig ismeretlen mérvben fokozódó munkaemelkedés vár. Ezen ténynyel már a költségvetés is kénytelen számolni és ezért a személyi járandóságok összege 393,080 koronával haladja tul a tavalyi előirányzatot. Ezen uj teendők : a nyomozások elrendelése, irányítása és megszüntetése iránt teendő intézkedésekben, továbbá a vádtanácsok előtt a kifogások tárgyában (bpt. 261. §,) és a jbiróságoktól a tszékekhez felebbezett ügyekben tartandó szóbeli és contradictorius tárgyalásokban a közvád képviseletében, végül az ügyészségi megbízottak működésének irányítása és ellenőrzésében állanak. És azért lett — valószínűleg csak egyelőre, a tényleges szükséglet teljes kipuhatolásának időpontjáig, — az alügyészi létszám 40 uj alügyészi állással szaporítva. Az orvosok, lelkészek és tanítók szokásos tiszteletdijai mellé most egy uj alrovat: az ügyészségi megbízottak tiszteletdija sorakozik, mi célból 12,000 koronával több lett előirányozva Ily ügyészségi megbízottakra a közvádnak a járásbíróság előtt való képviseletére (bpt. 522. §.), — 385 járásbíróságnál lesz szükség és azok többségénél a bírósági szolgálat kötelékén kivül álló egyének teljesitendik e tisztséget már azon okból is, mert ezek díjazása az államháztartás jóval kisebb megterheltetésével jár és e mellett az e tisztségre vállalkozó ügyvédekben kitűnő anyag áll az igazságszolgáltatás rendelkezésére. Ez esetben tehát kivételesen az olcsó a jóval fog párosulni. A bpts életbe léptetése folytán a bűnügyi költségeknél előálló uj kiadásokra 759,250 koronával több van előirányozva mint az előző évben. Ezen többletből esik a) 130,000 k. a járásbíróságok és tszékek ítéletei ellen használt perorvoslatoknak a tszékek illetve kir. táblák előtti tárgyalása által okozott költségekre, tszékenként 2,000 k. számítva, b) 4,000 k. a közigazgatási tisztviselőknek hivatalos utazásaira az É. L T. 14. és 18. §§-ai aiapján. c) 20,000 k. a törvényhatósági bizalmi férfiak útiköltsége és napi dijjaira az É. L. T. 18. §-a alapján, d) 569,250 k. az esküdtek dijaira: 65 esküdtbiróságot 220 már megállapított és 10 rendkívüli ülésszakkal számítva; és 46,000 k. ugyanazok útiköltsége címén = 605,250 k. A jogászközönségnek egyik régi,ismételve és mindig fokozódó mérvben nyilvánított óhaja valósul meg a bpts életbeléptetésével — bár egyelőre még igen szerény és kezdetleges mértékben. Az ártatlanul szenvedett előzetesletartóztatás, vizsgálati fogság és büntetés esetében való kártalanításra a bpts. 576—589. §§-ai értelmeben felvétetett 20,000 k, a bp. hatályának e 1 s ő évére. A szakavatottak