A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 8. szám - A birtok jogállása a német birodalmi polgári törvénykönyv rendszerében. 1. [r.]

58 A JOG lakáspénzükből eddig is fölösleget mutattak fel. a felemelt fizetésből pedig hasonlólag fölösleget mutathat fel az a tiszt, ki nem tivornyákban, hanem a hadi tudomány müvelésében keresi a szórakozását, mert hisz nőtlen és hogy ne nősülhessen, magas kaucióval gondoskodva van. Miga nős biró nyomorog, lakáspénzére ráfizet, fizetéséből pedig a legszükségesebbtápiáié krasem kerül, ha nős és családos. A tudományt pedig csak nagyobb mértékben kell neki művelnie, mint a katonatiszt uraknak és talán azoknál többet is kellett neki tanulni és tanulni kell neki folyton, mert nem kardvágással, hanem tudománynyal igazítja a haza baját. Biz furcsa állapotok ezek; a törvényhozói és katonai hatalom előnyben részesítve, mig a csak egy napra sem nélkülözhető productiv birói hatalom oly erős nyomásalattvan, hogy jaj veszékelni kénytelen. De mint látjuk, gyakorlati politikusok e kérdés megoldásával foglalkozni sem akarnak, sőt állhatosan hirdetik : hogy a judicatura jó és a rosszul fizetett bíráink teljesen megbizhahatók, mert becsületesek és jó hazafiak ; meghozzák azt az áldozatot, hogy sok tudomány mellett kevesebb javadalmazással is beérik, a katonatiszt uraknál és még csak nem is panaszkodnak, annál kevésbé kérvényeznek, mert önérzetes jó hazafiak, kik szépen tűrnek, és belenyugosznak abba, hogy mindenre van pénz, csak aző anyagi sorsuk javítására nem. Belenyugosznak abba is, hogy anyagi sorsuk csak akkor legyen javítva, ha az összes állami alkalmazottak fizetése javítható lesz. ha pedig javítható nem lesz, hát úgyis jó lesz ; finánc, vám, posta- és táviró-tiszt vagy biró, az mindegy. A biró egyiknél sem lehet fontosabb és magasabb díjazásra érdemes közeg. Egyedül a tanár uraknál kell az ötödéves pótlék megadásával kivételt tenni, mert ezek a tudományt művelik; a biró pedig nem jöhet az alá a fogalom alá, hogy ő is tudományt művel! . . . . Az 1893. évi IV. t.-c. 6-i k §-á b a n nyíltan kifejezésrejutott ezen, a birói állást lealacsonyitó felfogás; mert a fizetési fokozatban való előléptetés mellett csak a tanár részesül a korpótlékban, a többi állami alkalmazott pedig az itélőbiróval együtt egyforma elbánás alá esett, holott azosszes anyagi és alaki jogtudományt felölelő birói gyakorlat, talán csak a tudománymüvelés magasabb fokán áll, mint a katédrárólegy, legfeljebb két tantárgyat előadó tanári tudományosság. Ugyanezt a minősithetlen eljárást látjuk az itélő bíróval szemben a nyugdíjtörvényben is érvényre juttatva; mert a tanár 30 év i működés után teljes fizetésével nyugalomba vonulhat, mig az itélő biró csak 10 évi működés után, bár működés közben a tanár évenkint nem 6 hetet, mint a biró, hanem legalább is 1/i évet szabadságolásban tölt el, mig a bírónak vasárnapi munkaszünete sincs. «La speranza e l'alimento degli miserb. mondja a talján; tehát csak táplálkozzatok a reménységgel anyagi nyomorban sínylődő bíráink. — Ez a regula; igy hozza ezt a rend magával. De hát meddig? Nem irhatja-e ki a kormány, miként Dante a pokol tornácára kiíratta: «lasciate ogni speranza» ! — hagyjatok fel minden ieménynyel. — No de merítsünk vigaszt; benne van a nagy pártban S z i 1 á g y i Dezső, az oszlop os párttag, a párt esze, a vasember. — Benne kell bíznunk, mert az 1893. évi IV. t.-c. 6. §-á n a k a megszavazása alkalmával ő mondatta ki a tisztelt házzal, hogy e § által a birákkorpótlékaérintve nincs, aztez után is húzzák a birák ép ugy, mint a t a rí á r u rak, a minthogy Szilágyi Dezső ur mint igazságügyminister ezt a törvénymagyarázatot képező jelentést becsülettel be is tartotta, mertitélő bi iáinktól a korpótlékot nem vonta el. De hát, pogányok ültének öröködbe uram, jó Szilágyi Dezső ! Segits rajtunk; könyörögve szól hozzád a magyar birói kar! add vissza korpótlékunkat és szerezz érvényt annak, a minek annak idején a ministertanácsban érvényt szerezni akartál, de sajnos, leszavaztattál; hogy t. i. az 1871. évi XXXI. t.-c. 11. §-val biztosított korpótlék fentartásával az albirák a VlII-ik, a birák pedig a Vll-ik fizetési osztályba soroztassanak be, még pedig haladéktalanul, mert a helyzet tovább nem tűrhető! A birtok jogállása a német birodalmi polgári törvénykönyv rendszerében. Irta : dr. PLOPU GYÖRGV, kir. itélő táblai biró, a felsö-vissói királyi járásbíróság vezetője. I. A jogélet rendkívül sokoldalú és kiapadhatatlan viszonyai közül kevés van, mely nagyobb vita és behatóbb fejtegetés tárgyává tétetett volna, mint a birtok fogalma, a mely sajátszerűségénél és a benne rejlő lényeges alkatelemeknek jogi mérlegelésénél fogva minden törvényhozónak különös gondját képezte és képezi. Tanúságot tesznek erről a birtoknak igen bő irodalma épen ugy, mint a különböző időknek különböző törvényhozási alkotásai. Ezen sokoldalú vita és fejtegetés, valamint törvényes rendezés mellett és dacára,— a vitás kérdés mégannyira sincs TÁRCA. « Tátik.» A. «Jog» eredeti tárcája. Irta : Dr. VEGH IMRE, miskolci kir. tszéki biró. Mióta Mikszáthnakaz idéző végzését az ő celső principálisa)) az irály szempontjából kijavitgatta, e téren is történt már fejlődés ; a sok élcelődés tárgyát képezett stylus curialis is követi a fejlődésnek azt a törvényét, a melyet az irály egyéb neme követ, nevezetesen azt a törvényt, hogy «ugy írjunk, mint beszélünk». A temérdek «miszerint» helyébe a «hogy» lépett ; az «azon»-ok, «ezen»-ek kiveszőben vannak, az «ezen végzés» «jelen végzés» helyett azt irjuk. hogy «ez a végzés», s áldozatul estek az említett törvénynek az «elfekvő», «beügyelt», «terhére gördített)), s egyéb ilyen, a stylus curialis specialitásait képezett kifejezések ; az irály cifraságával ma már inkább csak a tudományos jogirodalomban találkozunk, a hol ez a cifraság néha annak takarására szolgál, hogy az iró nem gondolta át egész tisztán a mondanivalóját. A régi idők emléke gyanánt rendületlenül áll, dacol a fejlődés törvényével a «tatik», a szenvedő alak használata a birói határozatokban. Vaj ka y Károly, a vele közeli viszonyban állott Véka Lajos iró befolyása alatt belátva a «íatik» magyartalan voltát, azt olykép helyettesitette cselekvő alakkal, hogy a vezetése alatt állott budapesti kir. ítélőtábla cselekvő alakban, de harmadik személyben beszélt, nevezetesen a helyett, hogy «az első bíróság ítélete helybenhagyatik», azt irta, hogy «a kir. ítélőtábla az első bíróság ítéletét helybenhagyja)). Előkelő helyről jött támadás érte tehát a «tatik»-ot, de az ezt kibírta ; a kir. Curia a szenvedő alakot használta továbbra is és használja még most is, sőt a kir. táblák decentralisatiója következtében a Vajkay-féle cselekvő alak a másodbiróságoknál is vesztett az uralmából, mert a vidéki táblák némelyike a «tatik»-hoz tért vissza. Ha a kir. táblák a határozataikat nem maguk közölnék, hanem lenne mellettük valami értesítő hivatal, a mely folyton figyelné, hogy a kir. tábla mit csinál és közölné az észleleteit például ilyképen, hogy most a kir. Ítélőtábla «az első bíróság ítéletét megváltoztatja)), «a perköltségeket megszünteti)), annak a hivatalnak lehetne és kellene a Vajkay-féle cselekvő alakot használni, de mert tudjuk azt, hogy a bíróság a határozatait maga közli, be kell látnunk, hogy a Vajkay-féle cselekvő alak létjogosultsága nem igen nagyobb a szenvedő alakénál, mert igaz ugyan, hogy a szenvedő alakban senki sem beszél magáról; ha ebédkor kérdik, hogy mit csinálok, sohasem felelek ugy, hogy «evetik», hanem azt mondom, hogy «eszem», de a cselekvő alak harmadik személyében sem beszél magáról más, csak a még öntudatra nem ébredt gyermek ; a 2—3 éves kis Dezső mondja azt, hogy «Dezsőke áhes», «Dezsőke sétálni akar», de a mint az a nagyszerű lélektani processus, az öntudatra ébredés bekövetkezik, s a kis Dezső belátja azt, hogy ő is egy Én, akkor már ugy mondja, hogy «éhes vagyok», «sétálni akarok». Azt hiszem, hogy ha a bíróságok vezérkarából kezdeményezné valaki, hogy a c(tatik», vagy a Vajkay-féle cselekvő alak helyett a cselekvő alak első személye használtassák, pl. a helyett, hogy «a kereset elutasittatik», az egyes biró mondaná azt, hogy «elutasitom», a társas bíróság pedig azt, hogy «elutasitjuk a keresetet)), ezt az ujitást — helyesebben a természeteshez való visszatérést — a bíróságok örömmel fogadnák.