A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 6. szám - Az ügyvédi nyugdijalap megteremtésének egy uj eszköze

csallóközi származású nemes ifjú segélyezésére. A megfelelő végrendeleti pontok igy hangzanak : « P u n c t u m ti. A mennyiben a jog és igazságszolgáltatás gyakorlásában nevekedtem és igy vagyonomat nemes takarékossággal gyűjtöttem, gyakran tapasztaltam, hogy a kir. Tábla jurátosai oly szegénységben haláloztak el, hogy ezek eltemettetéseért kázankint koldulltak, másrészt pedig azért, hogy ennek eleje vétessék és a jobbmódu ügyvéd urak ezen példa által buzdittatva hasonlóképen cselekedjenek, nemcsak ilyen juratusoknak, hanem ügyvédeknek is, kik az egészségük helyreállítására szükséges eszközöktől meg vannak fosztva, hagyományozok kétezer forintot, melynek hatos kamatát a városi beteg szobába ajánlandóknak ápolására kívánom fordíttatni, hasonlóképen egy ezer forintnak jövedelmét destinálorn, hogy ez olyanoknak temetkezési költségeire fordittassék. kiknek halála után semmi sem maradt hátra, a min hullájuk eltakarítható volna. Ezeknek végrehajtására és a tőkének, valamint kamatainak administrálására legalázatosabb esedezéssel a magas kir. Curiát kérem fel, éskönyörgöm, hogy ha Isten j 5voltából a fent jelzett 3,000 forintnak kamatja a betegekre és halottakra ki nem adatnék, illetőleg ez évenként fel nem emésztetnék, hogy a fenmaradandó kamatokat összegyűjteni és az alábbi pontban részletezett célra fordítani méltóztatssék: és pedig : 7-szer. A kir. Tábla egyik jurátus jegyzőjének felsegélyezésére, ki az ügyvédi pálya elnyerésére és gyakorlására törekedik és erre valódi hajlamot árul el, különben pedig nemes, de szegény szülőktől, főleg Pozsony megyéből származik, hagyományozom a 974 forint után járó évi hatos kamatot. A jog ezen individuumot (egyént) kinevezni a kir. Táblát illeti meg, melyet ezennel alázattal felkérek, hogy ezen pontot is védszárnya alá venni méltóztassék. Ha azonban a kir. Tábla juratusai, valamint a Josephinum alatt systematice megszűnnének, ezen esetre ennek helyébe rendelek egy vagy két nemes ifjút, kik Csallóközből származnak, Pozsonyban az iskolát frequentálják és legalább az első classist kiérdemelték.)) Ezen két alapítvány közül a .'5,000 frtos alapítvány álladéka az 1897. év végével 6,164 frt. 13 kr. volt. évi jövedelme pedig 352 frt. 08 kr, mely szűkölködő Ítélőtáblai joggyakornokok, vagy szűkölködő ügyvédek gyógyítási és temetkezési költségeinek fedezésére fordíttatott. A másik alapítvány álladéka az 1897. év végén 4,562 frt. 65 kr. volt, 719 frt. kros jövedelme pedig pozsonymegyei származású és ügyvédi pályára készülő Ítélőtáblai joggyakornokok segélyezésére használtatik fel. IV. Jeszen ák János 1773. évi április hó 20-án kelt, alább következő végrendeletében felerészben kathólikus. felerészben protestáns oly ifjú ügyvédek segélyezésére, kik szegénységük miatt Pesten megtelepedni nem képesek, 15,000 frtos alapítványt tett a következő megokolással : «A jó ügyvédek az ítéletekben a könnyebb igazságszolgáltatásra nagyban befolynak. Tapasztaltam pedig, hogy sok ifjabb, de alkalmas ügyvéd szegény sorsuk miatt és a nehéz megélhetés miatt Pesten le nem telepedhetnek. Ezek segélyezésére hagyok tizenöt (15.000) ezer forintot ugy, hogy az ezen összeg után befolyó kamatokból az egyik fele a kathólikus, a másik fele az ágostai vallású pesti ügyvédek közt osztassék szét a kir. Tábla által, szigorúan ezen rendelkezéshez képest. Ha pedig valamelyik esztendőben az ágostai hitvallású ügyvédek az egyenlőséget (aequalitas) el nem érnék, (a számot ki nem tennék), ezek helyett a helvét hitvalláshoz tartozók részesüljenek ezen hagyományból, de ezen beneficium a javadalmazásban részesülteknek egész életen át ne tartson, hanem csak azon időig, mig jobb sorsra jutottak. Ezen legatum és a fent jelzett és Amadé Tádé bárónál elhelyezett cselekvő vagyonomból. mely 44,500 forintnyi capitalist kitesz, szereltessék fel». Ennek az alapítványnak az álladéka az 1897. év végén 26.143 frt. 34 k r. volt. évi jövedelme pedig 1,654 frt. 71 kr. V. Horváth Jakab táblai ügyvéd 1807. évi február 17-én kelt végrendeletében 5,000 frt tőkét rendelt a kir. curiánál ügyködő szegény ügyvédek segélyezésére, a miről a végrendeleti végrehajtók a következőképen értesítették a kir. ítélőtáblát: «Boldogult Horváth Jakab curialis advocatus ur testamentomának alulírott végrehajtói azon ötezer (5,000) rhenusi forintot, melyeket nevezett hagyományozó, a királyi Curiánál foglalkozó szegényebb sorsú advocatus urak sustentálására — kik közül az egyik kathólikus, a másik pedig a mindkét felekezetű evangélikusok közül való legyen — örök. fundatio formájában J e s z e n á k János fundatiójának normája szerint administráltatva rendelt méltóságos Berényi Borbála, méltóságos Orczy József báró özvegye által kiállított reális obhgátiókban. ugy tehát minden tekintetben biztos helyen félévenkint fizetendő hatos kamatokban, a kir. ítélőtáblának praesentáljuk és átadjuk és saját biztonságunk végett, hogy a testamentum végrehajtásáról beszámolhassunk; ezen összeg átvételéről szóló elismervényeket alázattal kérjük». Ennek az alapítványnak az álladéka az 1897. év végé vei 6,655 frt. 37 kr. volt, évi jövedelme pedig*2H5 frt. 89 kr. 'A táblai intézmény megszűnése óta, tekintettel az alapító azon szándékára, mely szerint segélyével a letelepedést óhajtotta megkönnyíteni és biztosítani, az alapítvány kamatai pesti szegény ügyvédek közt osztatnak fel. VI. Lisz ö vén yi László 1833. december 2 án kelt végrendeletében egy oly ifjú ügyvédnek, ki a Curiánál leendő ügyködés végett letelepedni kiván, 600 pengő frt. kamatait rendelte a következő végintézkedéssel : «A legjobb, legnagyobb Isten és a Szentháromság nevében. A halálhoz közel lévén következő legutolsó akaratomat irom : 4. hatszáz (600) forintot a kir. Curiánál foglalkoztatni törekvő ifjabb advocatusok felsegélyezésére hagyományozok oly értelemben, hogy ezen fundatio a Jeszenák és Horvát hf'éle alapítvány normája szerint a kir. ítélőtábla által administráltassék. ugy azonban, hogy ezen összeg jövedelmét csak a kir. Tábla által kinevezendő egy stipendiáit teljes hat évi időszakon át élvezzew. Az 18'.)7. év végén 3.380 frt. 9 í kr. tőkére növekedett alapítványnak évi jövedelméből, mely lt-97. évben 358 frt 68 kit. tett ki, jelenleg pesti szegény ügyvédek segélyeztetnek. Bár kissé hosszasra nyúlt sajátképpeni indítványom ezen bevezetése, szükségesnek tartottam ezeket a hiteles és sok utánjárással megszerzett adatokat a tisztelt választmánynyal megismertetni, hogy megkönnyítsem az indítványom fölött való véleményadást. De különben is ugy véltem, hogy nem érdektelen ezen, tudtommal eddig még sehol sem közölt végintézkedéseknek közzététele, azon férfiak megismertetése céljából, a kik mint az ügyvédi karnak jobb módra szert tett tagjai, végső intézkedésükben nem feledkeztek meg szűkölködő kartársaikról sem. A kegyelet és hála adóját rójjuk le emléküknek ezen, bár szerény alakban történő megemlékezéssel, ugy sem nyilt erre még alkalma a legújabb nemzedéknek. Az általam felemiitett alapítványok álladéka a fenti részletezés szerint a következő : I. Almássy Mihály-féle alapítvány 73,8-2 frt 39 kr. II. K o n d é Miklós III. Nagy Sándor I. oszt. Ugyanaz II. oszt. IV. Jeszenák János-féle V. Horváth Jakab-féle VI. Liszovényi László-féle 23.067 6,164 4.562 26,143 6,655 3,380 16 13 65 34 37 94 Összesen 1897 végén 143.795 frt 98 kr. a mely összeg az 1898. év végén bizonyára (kerek összegben) 115,000 frtra tehető. Indítványom már most az : A budapesti ügyvédi kör indítson az öszszes ügyvédi kamaráknak belevonásával mozgalmat az iránt, hogy ezen tekintélyes összeg a létesítendő ügyvédi n y u g d i j a 1a p n a kvj u s s o n.* Indítványom és egyúttal a tervbe vett mozgalom megokolására a következőket bátorkodom előadni. . Az általam felsorolt alapítványok egy része szegény perlekedők, másik része pedig szegény ügyvédek felsegélyezését célozza. A szegény perlekedőknek segélyezése indokolt volt abban az időben, midőn nem létezett semmiféle intézmény, a mely a kétségtelen igazát kereső szegény embert a jogvédelem, a jogi képviselet előnyeiben részesítette volna. Az utolsó 30 esztendőben alkotott törvények azonban jegesen megváltoztatták ezt az állapotot. Az 1868 : LIV t.-c yu. &-a, később az ügyvédi rendtartásról szóló 1874 : XXXIV. t-c 27 28 50. §§-ai, legújabban pedig a bűnvádi perrendtartásról szolo 1896 : XXXIII. t,c. 56-59. §§-ai a szegény az ügygondnokságokról nem is az ügyvédi karnak szigorú kötelességévé tették és ga az állam is ugy a bélyegmentesség megadásával, mint űavv t.T egf"í költségeinek előlegezésével (1. 1891. évi birói ugyviren szabályok 118., 261. §§.) lehetővé teszi, hogy a szekörhöz\ItedrSSettSZerZÖ inditványát tényleg a bpesti ügyvídi A szerkesztőség. perlekedőknek védelmét szólva ma