A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 5. szám - Hogy szabályoztassanak a követelések harmadik személyhez való viszonyukban? 1. [r.]

20 A JOG felelősség megállapítandó volt. Mi vezette azonban terheltet cselekménye elkövetésére ? Vájjon szándékának csirája akkor keletkezett-e midőn mint erős, s közbecsülésben álló férfi, a korcsmában oly megaláztatást kellelt tűrnie, mit a legsilányabb erkölcsű ember sem tür el megtorlás nélkül, még akkor sem, ha nincs fegyver kezében : Vagy akarata a tett helyén keletkezett csak,önkénytelen, midőn látta vagy legalább gondolta, hogy most az erdő csöndjében, egyedül, tanuk nélkül állok azon emberrel szemben, ki rajtam csak pár perce a meggyalázó sértést ejtette. Kétségtelen, hogy terhelt a korcsmából viszonylag nyugodt hangulatban távozott, fenyegetése a törvénytisztelő ember nyilatkozata volt, tény hogy a fegyvert megtöltötte a hivatásával járó gondosság. Elment a korcsmából mert nem akarta ujabb bántalmazás által magát, vagy ellenfelét bajba keverni, elment revirjébe azon uton, mely lakására is visz, mely uton hogy a meghalt menni fog, nem gondolhatta.Sőt bizonyosra vehette, hogy ez uton ellenfelével nem találkozik, hisz annak háza másfelé volt, s az idő már erősen tul volt az éj felére, — ily időben mindenki haza tart; ezt gondolhatta K.-ról is, s nem azt, hogy egy óra járásra lakó szeretőjéhez fog menni, ünnepet előző napon, illetve éjjel, bányász ruhában, melv bűze miatt nem arra való, hogy valaki kedvesét látogassa, s ez tényleg soha nem szokott, ezt nem tette K. sem soha, s ezt terhelt jól tudta. — De igenis áll az az eset, hogy midőn terhelt az ismeretlen üldözőktől megrettenve elbujt, felvillant agyában, kiüldözhetne engem más, mint K., ki közvetlenül ezelőtt arcul ütött, fegyveremet eltörni akarta, sőt alattomos módon életem ellen is tört, — s midőn az alak felé közeledve «tusi» szólitá meg, dühe tetőpontra hágott, s maga előtt látva a bántalmazójának képzelt alakot, megfogamzott benne bűnös tettének szándéka, s meglévén az alkalom, elsütötte fegyverét, végrehajtva cselekményét, melyet a btkv. a rögtön keletkezett s végre is hajtott, erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés bűntettének minősít. Hogy terheltnek szándéka az emberölésre irányult, kitetszik nemcsak azon nyilvánvaló célból, hogy volt támadójától, azt megsemmisítve, akart szabadulni, de kitűnik ez a sértés eszközléséből,a sértettel szemben töltött fegyver használatából, a használat módjából, a közvetlen közelből intézett lövésből is, melyek mind megállapítják, hogy terhelt szándéka a meghalt megölésére irányult. Terhelt cselekményére szabandó büntetésnél figyelemmel kellett lenni a rendkívüli sok és nyomatékos enyhítő körülményre, melylyel szemben súlyosító körülmény fenforgását nem látni. Ilyen enyhítő körülmény az önfeljelentés, mely ha meg nem történik, a büntetendő cselekmény szerzője könnyen ismeretlen maradhatott volna; igaz, hogy a terhelt ellen merülhetett volna fel gyanú, mint aki a meglőttél az utolsó órákat nem a legbarátságosabban töltötte el, s egymástól sem aleghiggadtabban távoztak, de ez még is csak puszta gyanú lett volna, mit a vádlott tagadása könnyen megcáfol s a bűnügy egyike lett volna a közbátorságot veszélyeztető, örökké homályban maradó bűneseteknek. Enyhítő körülmény terhelt büntetlen mondhatni példás élete, melynek egész folyama alatt célja a felebbvalói elismerésének kiérdemelése, hivatalos kötelmeinek hü és pontos teljesítése s csendes családi élet teremtése volt. Enyhitő körülmény a szeszes ital hatása, mely kétségtelenül kellett, hogy befolyással legyen a nyugodt lelkű ember abbeli akaratelhatározására, hogy megtámadója ellen, annak életét kioltó cselekményt kövessen el. Mindezek figyelembe vételével, — miután a terhelt cselekményére kiszabott büntetés minimuma sem állott volna arányban az elkövetett cselekménnyel, s melynek súlyosságát leszállítja az enyhitő körülmények sokasága, melyek indokolják a 92. és 20. §-nak alkalmazását, mely mellett lett terhelt a rendelkező részben foglalt büntetéssel büntetve. A vizsgálati fogság beszámítása a btk. 94. §-án alapszik. Özv. K. Mária az elhunytnak mostoha anyja lévén, miután a tartási kötelezettség megállapítása a káritési összeg mennyiségének meghatározása minden kétséget kizárólag eszközölhető nem volt, magánjogi igényével polgári perre volt utasítandó stb. A kassai kir. ítélőtábla (1897. évi október 27-én 4,205 sz. a.) következően itélt: Tekintve, hogy a btk. 281. §-ának büntetési tételei csak akkor alkalmazhatók, ha az ember megölésére irányuló és erős felindulásban keletkezett szándék rögtön végre is hajtatott; tekintve, hogy I. József tanúnak esküvel megerősített vallomása szerint Sch. Károly vádlott a kérdéses alkalommal a K. József által történt arcul üttetése után a fegyverét még a korcsmában megtöltötte, tekintve, hogy a vizsgálat és végtárgyalás adatai szerint nevezett vádlott a töltött fegyverrel azzal a fenyegetéssel ment el a korcsmából, hogy K. Józsefet megtanítja, azután néhány perc multán pedig K. József puszta kézzel távozott a korcsmából és id. Sz. József tanú éppen azért akarta visszatartani, hogy baja ne essék, tekintve, hogy a Sz. Mária és M. Anna tanuk vallomása szerint K. József a szeretőjéhez volt menendő és ide utja ama helyen vezetett el, a hol meglövetett, tekintve, hogy Sch. Károly vádlott maga is azt állítja, hogy midőn a kőszikla melletti rejtekhelyén K. József azzal közeledett, hogy úgymond «tu si»azutóbb nevezettnek felé tartott kezében semmiféle ütő vagy a bántalmazásra alkalmas egyéb eszköz nem volt, s igy S. Károly vádlott atöltött fegyverrel kezében az állítólagos támadás ellen teljes biztonságban érezhette magát, ennek dacára azonban nevezett vádlott a nélkül lőtte meg K. Józsefet, hogy ezt akár az állítólagos támadása abbanhagyására csak egy szóval is felhívta, akár a támadás közetkezményére figyelmeztette volna; tekintve, hogy eme mozzanatok S. Károly vádlottnak a jogos önvédelemre illetőleg ijedségre alapított védekezésnek valódiságát megcáfolják s ily körülmények között a kir. ítélőtábla a tényállást akként találja megállapitandónak, miszerint Sch. Károly vádlott a K. József megölését, az ettől szenvedett méltatlanságoktól keletkezett erős felindulásában már a korcsmában elhatározta, ennek végrehajtása végett rejtőzött el a kőszikla mögé de mivel ezt nem rögtön, hanem bizonyos idő elteltével tervszerű előkészülettel és várakozás után hajtotta végre, eme cselekménye a btk. 281. !<-ának a rendelkezése alá nem vonható. Másfelől azonban tekintve, hogy a kir. törvényszék Ítéletében felhozott nyomatékos enyhítő' körülményeknek s ezeken kivül főleg még annak a figyelembe vételével, miszerint nevezett vádlott a vádbeli cselekményt a K. lózseftől szenvedett méltatlanság és jogtalan bántalmazás hatása alatt, ennek megtorlásaképen izgatott kedélyállapotban követte el: a btk. 1)2. §-ának alkalmazását a kir. Ítélőtábla helyénvalónak találja. Ezeknél fogva a kir. Ítélőtábla Sch. Károly vádlottat a btk. 297. §-ába ütköző szándékos emberölés bűntettében nyilvánítja bűnösnek, s ezért a hivatkozott törvényszakasz alapján a btk. 92. §-ának az alkalmazásával főbüntetését a jogerős ítélet foganatba vételétől számítandó (4) négy évi fegyházban álla pitja meg. Ezzel a változtatással a kir. törvényszék ítéletét egyebekben a fentebbiekkel nem érintett, vonatkozó indokai alapján helyben hagyja, stb. A m. kir. Curia (1898. évi október 28-án 3,146/98 sz. a.i következő Ítéletet hozott : Mindkét alsófoku bíróság Ítélete megváltoztatik S. Károly vádlott az ellene emelt vád és következményeinek terhe alul a btk. 79. §. alapján felmentetik. Indokok : Az alsófoku bíróságok Ítéleteinek indokaiban előadott tényállás szerint bizonyítva van, hogy a korcsmában K. Józset sértett volt az, a ki nemcsak garázdálkodott, hanem S. Károly vádlott ellenében támadólag lépett fel, fegyverét eltörni akarta, s vádlottat pofonütéssel bántalmazta, a mit vádlott eltűrt és csak azt mondotta, miért bántasz, majd megtanítlak — értvén ezalatt a bírósághoz való feljelentést — továbbá az is bizonyítva van, hogy S. Károly vádlott távozása után K. József sértett is néhány perc múlva a korcsmát elhagyta, dacára hogy id. Sz. József tanú által figyelmeztetett, miszerint ne menjen S. Károly után, mert még baj lesz. Ily előzmények után valónak veendő vádlottnak az az állítása, hogy menés közben léptek zaját hallotta, hogy kisérik és egyúttal fenyegető szavakat is hallott, a mely oknál fogva ő egy szikla mellé guggolt, azonban ezen rejtekhelyre is követték s egy egyén termett előtte ezen szavakkal : itt vagy: s a támadó kezét tartotta feléje, a mikor is ő önvédelemből fegyverét használva a támadóra lőtt. Vádlottnak ezt az előadását, mellyel az ellenében fenforgott fenyegetést és veszélyt akar a bizonyítani, támogatja az a körülmény is, hogy K. József sértelinek lakása nem azon irányban volt, a hol a vádbeli cselekmé y elkövettetett, minélfogva alaposan következtethető, hogy ő n m haza akart menni, hanem vádlottat üldözte s minthogy az ism :pállapittatott, hogy sértett szeretőjéhez, ki azon irányban lak k, bányász ruhában sohasem szokott menni., nem tételezhető kl, hogy azon alkalommal ahhoz akart menni, mert bizonyítva van, hogy akkor bányász öltözetben volt. Mindezeknél fogva a kir. Curia elfogadta vádlottnak a kiderített mellékkörülményekkel támogatott előadását : hogy ő a jogtalan és közvetlen fenyegető megtámadás elhárítása végett használta fegyverét s ily körülmények közt önvédelemben cselekedett s minthogy a jogos védelem a btk. 79. §-a értelmében kizárja a cselekmény beszámithatóságát, mindkét alsó fokú bíróság Ítéletének megváltoztatásával S. Károly vádlott a vád és következményei terhe alól felmentetik. Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Brummel Áimin e. Bpest, bpesti ker. és vált. tszék. bej. febr. 16, félsz. márc. 16, csb. dr. Genthon Ferenc, tmgg. dr. Török Gyula. - Szalmásy István e. Gyöngvös, egri tszék, bej. febr 8 félsz marc. 16, csb. Kolozsváry József, tmgg. dr. Borossy János. - Komlósi terenc e. Szeged, u. o. tszék, bej. márc. 4, félsz. márc. 24 csb dr. Kecskeméti Dániel, tmgg. dr. Lippay Lajos. - Mandel Géza e NagyYaraJ?í ?v°r tszék, bej. febr. 26, félsz. márc. 20, csb. Geleta Géza, tmgg. dr Dési Géza. - Matyuga János e. Gyorek, aradi tszék. bei febr 15. [elsz_marc. 1*, csb. dr. Startner Sándor, tmgg. dr. Vannav János. Id Fuhry Konrád e Nagy.Kikinda u Q tszék , ^ > ^ febr. 25, csb. Kovács Gusztáv, tmgg. dr. Langheim Henrik. - Heller Regina e Sz.-Fehérvár, u. o. tszék, bej. márc 20. félsz, ápr 12, csb. Í /J^éla tmgg d Hol]y Qéza _ Weigz Áron Gyöngyös egri tszék. be,, feor. 20. félsz. márc. 20, csb. L. Farkas Kálmánig. Csatho Odon. - Burger-Gyula e. Szögliget, kassaitszék, bej. febr hó 17. e KörmenH °h ° Y^^' tm^ Zsáka Györ^ ~ Stern Albertné e. Körmend, bej. marc. 1, félsz, márc 15, csb. dr. Prugberaer Vince. H^eí" -"f,? °yÖZÖ- 7, Alft LÍpÓt fia e- Ga,Sóc nvitrai tszék, bej. febr 17, félsz marc. 17, csb Névery Ignác, tmgg^dr. Szilárd Simon. raiyazatOk : Az Ipolysági tszéknél aljegyzői áll febr 5 eb6 J AgLh°' \~,A gá'SZéCSÍ jóságnál j b i r ó i áll. birósLál ín?reCe^.tS'fk"C;1 jegyzői áll. febr. 7. - A mohácsi áll febr K \ 1U ?1 &\ ^ 8; ~ A Pécsi iS2^ aljegyzői biroíágnáí aíbl ^tTf^T^ * ' ' ' ' * * ^ fcbr" ' " ' PALUS fcÉSZVÉMY