A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 6. szám - Elmélkedések az igazságügyi költségvetés előtt

Tizennyolcadik évfolyam Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. 6. szám. V^wtfO Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGTAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP ÍZ ICAZSÍGflCY ÉRDEKŰIM KÉPVISELETÉRE I MAGYAR CGYYÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS ÍÖZM' Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Budapest, 1899. február 5. Előfizetési árak: Megjelen minden vasárnap. Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 1 írt 50 kr Fél « _ S « — « Egész € 6 a — « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: Elmélkedések az igazságügyi költségvetés előtt. Irta: Severus. — Árverési vevő roszhiszemüsége. Irta: Csipkés Árpád. kir. tszéki biró. Csíkszereda. — A bányaművelési szabadság és a kőszén. Itta: Wahlner Aladár, m. kir. bányakapitány, Rpest. — Az ügyvédi nyugdijalap megteremtésének egy uj eszköze. Irta . Dr. D a 1 n o k y Béla. bpesti ügyvéd. — A tanuk járandóságának kérdéséhez. Irta : Dr. Dalmady Lajos, ügyvéd, Nagy-Kőrös. Hogy szabályoztassanak a követelések harmadik személyhez való viszonyukban. Irta : Dr. M e s s e r Arthur, Herlin. - rielföld : (A magyar polgári törvénykönyv.) — Ausztria és külföld : (Választási röpiratok terjesztésének büntethetősége Németországban. Irta: Dr. Szokolay István, ügyvéd, Bpest.) — Sérelem: (Ügyvédek mozgalma. Irta: Anonym us.)— Irodalom: (Az 1898 évi törvénycikkek. Jegyzetekbe! ellátta: Dr. Márkus Dezső.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. TÁRCA: A styriai «Seppel» mint Kossuth hive. Irta: Eiserth István kir. ügvész, Lőcsén. MELLÉKLET - Jogesetek tára. — Felsőbitósági határozatok és döntvények. — Kivonat a sBudapesti Közlöny»-böl. (Csődök. — pályázatok.; Elmélkedések az igazságügyi költségvetés előtt. Irta: SEVERUS. I. A bírósági személyzet.*) Nem azért kezdjük itt. mintha a magyar Justitia testén nem volna sajgóbb seb, hanem azért, mert abban a reményben vagyunk, hogy ezen a bajon legkönnyebben lehetne segíteni, mivelhogy nem a reformok nehéz mozgású ütegeire van szükség, hanem arra, hogy a valószínűleg nemsokára tárgyalás alá kerülő igazságügyi költségvetés a szükségletnek megfelelően módosittassék. Naponta sűrűbben hangzik a panasz, hogy az alsófoku bíróságoknál nem elégséges a személyzet. Ugyanez a panasz felmerült az 1890, 1897. és 1898. évi igazságügyi költségvetések tárgyalása alkalmával a képviselőházban is. De sajnos, mindannyiszor arról az oldalról vettetett föl a kérdés, a honnan az, minden komolyabb méltatás nélkül, a politikai ellentétek ösvényébe került. Aligha lehet eredményszámba venni, hogy 1898-ban a birói létszím, — már t. i. az albirák száma, 50-nel szaporittatott. «A birói létszám ma elegendő». Ez volt a minister válasza akkor, kiegészítve azzal a rövid megjegyzéssel; »de dolgozni kell mindenkinek)). Később reá fogunk térni arra is, ha vájjon helyes-e az az igazságügyi politika, a mi az utóbbi időkben az albirói állások sürü rendszeresítésében megnyilatkozik? Most csak azzal a kérdéssel foglalkozunk, hogy az 50 albiró kinevezésével «m a» már rendes kerékvágásba jutott-e az igazságszolgáltatás menete ? Nem kétkedünk abban, hogy a bemutatott statistikák kevesebb restanciát tüntettek föl az év végén (de semmi esetre sem 1898 március 1-én. a mikor a minister ama, különben megnyugtató választ adta) de azok, a kik nemcsak a rubrikákból ítélik meg az alsóbiróságok munkakörét, tevékenységét, hanem elfogulatlanul és a közvetlenség alapján mérlegelik és lelkiismeretesen arányitják a rendelkezés alatt álló munkaerőkkel, azok nem lehetnek más véleményben, mint abban, hogy az alsóbiróságoknál nincs elegendő munkaerő. Mondhatjuk, mindenik alsófoku bíróságnál túlfeszített munkásságot fejtenek ki, hogy legalább a hátralékok kimutatása javuljon. *) Bírósági miseriáinknak ezen megragadó képét intéző köreink figyelmébe ajánljuk. A szerkesztőség. Abban sem kétkedünk, hogy a hátráiékok numerusai kisebbek ma, mint voltak az előző év végén; de csak ugy vagyunk ezzel is, mint a ki a régi adóssságot ujabb adóssággal fizeti ; tehát a régi helyett az uj hitelező szorítja. Nem ámíthatja senki azzal magát, hogy az ilyen pénzügyi mivelettel segített a bajon. Mialatt feldolgozták a hátralékokat, vagy legalább azok nagyobb részét: függőben maradt az uj ügyek elintézése; mert rendeletre, az egész vonalon, az erők javarészét a hátralékok feldolgozására kellett fordítani, nem tekintve, hogy az ujak között nincsenek-e sokkal fontosabbak, sürgősebbek? Mindentelé valóságos hajszamunka folyt a hátralékok miatt. A felügyeleti hatóságok örömmel vették tudomásul és jelentették tovább, hogy hátralék n i n c s, vagy alig maradt valami. De a higgadtan biráló jogász előtt önkénytelenül fölmerül a kérdés, ha vájjon az igazságszolgáltatás fontos érdekeivel összeegyeztethető-e, hogy a biró arról a magas piedestálról, a hova bizalommal és tisztelettel kell tekinteni a jogkereső polgároknak, a komoly, megfontolt és higgadt munka helyett parforce hajszát indítson a hátrálékokra ? Vá jjon a biró azért van-e azon a széken, hogy numerikus eredményekkel excelláljon? Vájjon nem a legtöbb feladat, hogy a törvény és a jog hűséges és lelkiösmeretes sáfára legyen? Vájjon mechanikus munkára van-e hivatva a biró, vagy lelkesednie kell az eszményi igazságért? Azt vethetné föl valaki, a ki nem ösmeri a biró fárasztó, nehéz munkáját, hogy egyesítse a két célt. Sokat dolgozni, sok numerust leróni és mégis perfect munkát adni, vagy — menjen. Eme elv alkalmazása mellett a birói karnak hányadrésze maradhatna meg a helyén? Ennek a hajszamunkának kétféle káros következménye van. Egyik, hogy kimeríti idő előtt a munkást. No, de hát ezzel ki törődik? A másik az, hogy a tárgyilagos, tehát az igazságszolgáltatás érdekeinek megfelelő munka belevész a rubrikákba. Nem egy járásbíróságnál tapasztaltuk, hogy a biró 25 — 30 tárgyalást tüz ki egy napra.*) A megidézett és megjelentek száma sokszor egész légió. Láttuk, hogyan dideregtek a hidegben, a folyosón, mert a váróterembe nem voltak befogadhatók, abból az egyszerű okból, mert nem volt. Hogyan lehet ennyi tárgyalást megtartani egy nap ? Meggyőzött a biró. hogy ha a tárgyalási napokat nem terheli meg ennyire, lehetetlenség elintézni az ő munkakörébe tartozó ügyeket. Egy biró feladata volt, más teendő mellett az évenkint 2,000-et meghaladó vétség és kihágási ügyek elbírálása, panaszok felvétele. Egy ilyen tárgyalási nap izgalmairól csak annak lehet fogalma, a ki közvetlen tapasztalat utján szerzi meg. Reggel 8 órakor kikiáltotta a járásbiró tollnoka, egy ideiglenes tiszteletbeli irodagyakornok (mert az egyetlen hivatalszolga kézbesítésekkel volt elfoglalva), hogy legelőbb járuljajanak a biró elé azok, a kik hajlandók békülni. Senki sem jelentkezett. Ekkor abban a sorrendben, a mint a tárgyalási naplóba az ügyek be voltak jegyezve, jelentkeztek a felek. Délig le volt tárgyalva 12 ügy. Mikor lesz letárgyalva, a többi ? Mikor mehetnek haza a vidékről bejött pörös felek, tanuk, a kik reggeltől fogva várják, hogy a sor reájuk kerüljön, hogy ne kelljen tovább dideregni a folyosón. A biró déli 1 órakor felfüggesztette a tárgyalásokat, azzal vigasztalva a hidegben elsanyargatott feleket, hogy 2 órakor folytatni fogja. *) Budapesten néha a biró kétszeresét is kénytelen kitűzni. A szerkesztőség. Lapunk mai száma 16 oldalra téried