A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 5. szám - A bányaművelési szabadság és a kőszén

Tizennyolcadik évfolyam. 5. szám. ^ «6 7 r\v> /' Budapest, 1899. január 29. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Hudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGTAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IBiZSiGÜfiY ÍROTM KÉPVISELETÉRE 1 MAGTÁR CGTTÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS EŐZJFÍ7YZÖI EAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre 1 frt 60 kr Fel € _ 8 « — « Egész « 6 • — • Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: A bányaművelési szabadság és a kőszén. Irta: W a h 1ner Aladár, m. kir. bányaka itány. Hpest. — Az 1883. évi XIX t.-c. és a községi bíróságok. Irta: dr. K o z m a Endre, kir. jbiró, Pétervásár. — A biró discrttionalis jogköréről Irta: Fényes Vince, kir. aljbiró. Borosjenön. — Hogy szabályoztassanak a követelések harmadik személyhez való viszonyunkban? Irta: Dr. Messer Arthur Berlin. — Belföld. iA magyar ált. polg. törvénykönyv) — Ausztria és külföld (Külföldi judikatura. Közli : Dr. Oláh Dezső bpesti ügyvéd) — Nyilt kérdések és feleletek. (Ki tartozik viselni a törlési illetéket és a költséget ? Irta : E g y a d ó s). — Sérelem. (A közjegyzői gyakorlathoz. Irta : Nótárius.) — Vegyesek. — Curiai é táblai értesítések — Hirdetések. MELLÉKLET". Jogesetek tára. — Felsőbiiósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-ből. (Csődök. — Pályázatok.) A bányaművelési szabadság és a kőszén. . Irta: WAHLNER ALADÁR, m. kir. bányakapitány Budapesten. «A kőszén bányászat jogi szabályozásának reformja» cim alatt e lapok mult évi 16., 17., 18.. 20.. 21., 23. és 24. számaiban közzé tett cikksorozatomra Tóth Gáspár budapesti ügyvéd ur érdekes közleményt irt e lapok f. é 4. számában. A kérdésnek ugy általánosságban, mint különösen a bányajogi kodifikálás szempontjából való elvitázhatlan nagy jelentősége szerfölött kivánatossá teszi, hogy kőszénbányásza tunk jogi szabályozása a jogászkörökben is minél behatóbban táigyaltassék. minden oldalról megvitattassék; s részemről valóban nagy érdeklődéssel olvastam Tóth Gáspár ügyvéd ur cikkét, akit a bányajogi in:dalom terén eddig kifejtett, figyelmet érdemlő tevékenységénél fogva különösen hivatottnak tartok arra, hogy egyes bányajogi kérdések és a bányászatra vonatkozó jogintézmények általános jogi szempontokból való kritikai tárgyalásával foglalkozzék. Midőn Tóth Gáspár ügyvéd imént jelzett cikkével e helyt foglalkozni szándékozom, teszem azt azért, mert a kőszénkérdés ujabb fejtegetése az én mult évi cikksorozatommal e lapok hasábjain indult meg. s mert a probléma nagy fontosságánál fogva kivánatosnak tartom, hogy a t. ügyvéd ur cikkének tartalmát e lapok t. olvasó közönségéből is az ügy iránt érdeklődők megismerhessék, valamint hogy arra vonatkozó észrevételeim is korábbi cikksorozatom befejezéseként itten helyet találjanak. Konstatálnom kell mindenek előtt, hogy a t. ügyvéd ur a kőszénkérdésben elfoglalt álláspontomat s az annak védelmére szolgáló okfejtést kellő tárgyilagossággal vázolja cikkének bevezető részében, s nem ugy mint Hoznék János kincstári ügyész ur. aki a «Jog» m. évi 47. számában azt a képtelen állítást tulajdonítja nekem, hogy szerintem Horvát-Szlavón országban a kőszén bányászat pangásának okát a szénszabadságban kell k.resni. (!j Nem hiszem, hogy Hoznék János uron kivül találkozhatnék még más valaki is. aki a kőszénbányászat jogi szabályozásáról irt értekezésem alapján ily képtelen állítást, ily lehetetlen vélekedést tulajdonitana nekem ; s távol is van tőlem a szándék, hogy a t. kincstári ügyész ur ezen megnyilatkozása folytán félremagyarázott szavaim helyreigazítása céljából -zólaljak fel, mert minden kritika lénye ges föltétele a tárgyilagosság s a mely kritika a tárgyilagosság hiányában leledzik, azzal már csak a tárgyalás komolysága érdekében sem lehet foglalkoznunk. Konstatálom továbbá, hogy Tóth Gáspár ügyvéd ur elismeri mindazon ténybeli állításokat és adatokat, melyeket nem követeli, hogy az feltétlenül már nem is szükséges : mindannak dacára azt állítja, hogy a kőszén az uj bányatörvényben a szabad ásványok közé sorozandó, mert ezt követeli a jogegység, a jogfejlődés és a jogegyenlőség, tehát egytől-egyig oly tényezők, melyeket a törvényhozó ma semmiféle körülmények között figyelmen kivül nem hagyhat, hacsak az államegység eszméjével, a jogfolytonosság követelményeivel és a mai társadalom egyik alapelvével, a jogegyenlőséggel ellenkezésbe jutni nem akar. Ezután részletesen fagialja Tóth Gáspár ügyvéd ur e hármas jogi szempontot, melyekből szerinte a szén föltétlen felszabadulása mellett lehet csak érvelnünk. Mielőtt ezekre észrevét'-leimet megtenném, egész általánosságban előre is hangsúlyozom, hogy h a a t. ügyvéd ur koncedálja azt, hogy a kőszén f öl s za b a d i t á s á t k ö zgazdasági érdek most már nem követeli, s hogy az föltétlenül nem is szükséges, akkor azt is koncedálnia kell, hogy a kőszén felszabadítására irányuló törekvés se nem indokolt már manapság. Mert bármennyire elismerjük és hangsúlyozzuk is, hogy a bányászatra nézve a bányaművelési szabadság tekintendő a priori a legeszményibb állapotnak, mégis a kérdésnek különösen jogászi szempontból való tárgyilagos elbírálásánál, a bányaművelési szabadság jogi alapjának felkeresésénél a tulajdon teljessége — és kizárólagosságából kell kiindulnunk. A tulajdonjog tartalma hozza magával, hogy a földbirtok egész teljében, minden tartozékával együtt a földbirtokos kizárólagos jogi uralma alatt áll. — A földbirtokos tulajdoni joga tehát az ingatlan kerületén belül előjövő mindenféle ásványokra, kőzetekre is kiterjed. — S csakis azon esetben, a midőn a földbirtok tartozékát képező egyes ásványok bányászata ezen természetjogi állapot mellett pang, nem vesz lendületet, s a midőn itten a bányászat intensivebb művelését fontos közgazdasági érdekek sürgetik, a mi a földbirtokos kizárólagos rendelkezési jogának megszorítása nélkül nem látszik elérhetőnek: csakis ezen esetben indokolható meg modern jogállamban a fensőbb közérdekre, a társadalom előljáró követelményeire való hivatkozással az illető ásványok tekintetében a bányaművelési szabadság proklamálása. A bányaművelési szabadság az önálló bányaművelési jog létalapjának igen szép jogászi kifejtését találjuk Lányi Bertalan «A bányajog alapelvein cimü ismert jeles könyve, a bányaművelési szabadságról szóló, különösen érdekes második fejezetében, a hol a többi között a következőket olvashatjuk : «A kérdés megfejtésének Kulcsát a tulajdon magánjogi és társadalmi elemeinek összhangzásba hozatalával kell keresni. «A tulajdonos jogosítva van a tulajdonához tartozó dologgal kénye-kedve szerint rendelkezni A földtulajdonosnak ezen joga kiterjed a felszíni területre, a földfeletti légürre és a felszíni terület alatti földtestre. Ebben a szabályban rejlik a tulajdon magánjogi eleme. «A tulajdonos feltétlen rendelkezési joga azonban sok esetben összeütközésbe jöhet a társadalom érdekével, s erre való tekintettel az állam, mely a tulajdon sérthetetlenségét biztosítani, de egyúttal az egyéni jogok gyakorlásából eredhető társadalmi ellentéteket lehetőleg kiegyenlíteni köteles,— a tulajdonból kifolyó jogi uralmat bizonyos tekintetben korlátozhatja. A tulajdonosnak abban a kötelezettségében, melynélfogva egyéni jogának a társadalom javára szolgáló megszorítását és a tulajdon tartalmába beilleszthető egyes jogosítványoknak közérdekből szükséges elvonását eltűrni s ily módon tulajdonát bizonyos tekintetben az összességnek átengedni tarálláspontom támogatására felhoztam, s meg azt is concedálja, hogy a kőszén szabaddá tételét közgazdasági érdek most már | tozik, nyilvánul a tulajdon társadalmi eleme. </>.punk mai i-.'ma 12 oldalra terjed