A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 4. szám - Főhercegi családok exterritorialis joga

A JOG 15 dr. Szabó Béla ügyvéd által képviselt R. Sándor, L. Eszter, P. István, R. Julianna és T. Rebekka alperesek ellen 3000 írt. és jár. iránti perében következőkép itélt: a kir. törvényszék a kifogásoknak helyt ad és a 14,481/p. 97. számú sommás végzés hatályon kivül helyezésével felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: Alperesek kifogásaikat arra alap tják, hogy a kereseti A> alatti váltó tartalma tudtuk és beleegyezésük nélkül, tehát jogellenesen meg lett változtatva, amennyiben a telepítés utólag és felperes vagy valamelyik jogelődje részéről önkényesen vezettetett a váltóra, és hogy az óvás felvétele is szabálytalanul eszközöltetett, mert a váltónak fizetés végetti bemutatása az elfogadónál elmulasztatván, felperes az ellenük támasztható viszkereseti jogát elvesztette. Azt, hogy a telepítés utólag a váltónak általuk történt aláírása után eszközöltetett, tanukkal is kívánják bizonyítani. Felperes mindenek előtt azt hozza fel, hogy alperesek az óvás szabálytalanságára alapított kifogásaikkal elkéstek, mennyiben ezt csak a tárgyalás napján iktatják jegyzőkönyvbe, De különben is az óvás felvétele szabályszerűen történt, tagadja, hogy a váltó tartalmát meghamisította, hogy azon törléseket eszközölt volna, amennyiben alperesek határozottan állítják, hogy a fizetési hely tekintetében kitöltetlen váltót irtak alá, abból még csak az következik, hogy ezen lényeges kellék kitöltését rábízták a kibocsátóra s illetve a váltóbirtokosra, kinek mint ilyennek a lényeges kellék kitöltése jogában állott; — miután pedig akibocsátó ez ellen kifogást nem emelt, bizonyítottnak veendő az, hogy a kereseti váltóra első sorban és első helyen vezetett fizetési hely «Szolnok» a váltóra annak kibocsátásakor rá volt vezetve, •— a másodsorban arra vezetett telephely pedig, mint nem létező, jogosan volt általa törölhető, mert ez által esak a váltó eredeti tartalma állíttatott helyre. Az alperesek által ajánlott tanubizonyitást ellenzi, mert egyrészt a tanuk mint a kereseti váltó elfogadója és kibocsátója alperesekként érdekelvék, másrészt, mert kifogásoló alpereseknek testvérük s illetve első izü sógorai, és mert különben is rá nézve közönbös, ha vájjon rá volt-e vezetve a telephely, midőn kifogásoló alperesek a váltó-nyilatkozataikat a váltóra vezették, vagy sem. — Tekintve azonban, hogy a mennyiben a váltón külön fizetési hely kitüntetve nincs, az intézvényezett neve mellett előforduló hely fizetési helynek s egyszersmind az intézvényezett lakhelyének tekintendő s ennélfogva a telepítés, mint külön fizetési hely a váltó lényeges kellékét nem képezheti s mint ilyennek kitöltésére a váltóbirtokos nem lehet jogosult; tekintve pedig, hogy a <Szolnokon» szó a törölt «esetleg» szóval, ugyanazon kéztői írottnak látszik, mely egész alternative eszközölt; telepítésnek a váltó kiállításánál későbbi létrejöttét megerősíti a M. Mihály és R. Eszter vallomása is, kik habár a kereseti váltó elfogadója s illetve kibocsátójaként is szerepelnek, jelen perbeli alpereseknek s ily minőségükben érdekelteknek nem tekinthetők, a köztük és kifogásoló alperesek közt fennálló rokonsági s illetve sógorsági viszonyból eredő érdekeltségük pedig nem zárja ki, hogy eskü alatt tett azon vallomásuknak, miszerint akkor, midőn elfogadói s kibocsátói aláírásukat a kereseti váltóra irták s illetve, midőn kifogásoló alperesek e váltót forgatói minőségben aláírták és amikor M. Mihály elfogadó a váltót leszámítolás végett a tiszaföldvári takarékpénztár felperesnek átadta, azon az ő saját és a kifogásoló alperesek forgatói aláírásán és a váltó összegén kivül más kellék s nevezetesen a telep helye kitöltve nem volt, hitel ne adassék, mire való tekintettel a váltó tartalmának utólagos és felperes vagy valamelyik jogelődje által történt önkényes megváltoztatását bizonyítottnak kellett tekinteni. Miután pedig felperes alperesek tagadásával szemben a váltó tartalmának előleges megállapodás szerinti megváltoztatását nem is állit ja,annál kevésbbé bizonyította, miután pedig ennek igazolására egymagában azon körülmény, hogy a kibocsátó kifogást nem emelt s igy a váltó ezen kellékének kitöltését rábizta volna felperesre mint váltóbirtokosra, elégségesnek nem tekinthető, — miután továbbá a kifogásoló alpereseknek a kifogások pótlását vagy módositását az első tárgyaláson eszközölni a váltó-eljárási szabályzat 21. §-a szerint jogukban állott, az óvás szabálytalan felvétele ellen emelt kifogásuk elkésettnek nem tekinthető — miért is — tekintettel a fent előadottakra, az óvás felvétele is szabálytalannak volt tekintendő, mert annak felvétele előtt tartalma tanúsága szerint, a váltó fizetés végett az elfogadónál bemutatva s ennek megtörténte velük közölve nem lévén, felperes az ellenük támasztható viszonkeresetét elveszítette, minélfogva a kifogásoknak helyt adni, a sommás végzést kifogásoló alperesekre vonatkozólag hatályon kivül helyezni kellett, stb. A budapesti kir. Ítélőtábla (1898. évi június hó 10-én 415. sz. a.) következő Ítéletet hozott: A királyi Ítélőtábla az első bíróság ítéletét megváltoztatja, az 1897. évi október 20-án 14,481. sz. a. hozott sommás végzést hatályában fenntartja és alpereseket, mint a Tiszaföldváron 1897. évi ápril hó 15-én 3,000 frtról kiállított váltó forgatóit kötelezi, hogy felperesnek 3 nap alatt végrehajtás terhe mellett 3,000 frt tőkét, ennek 1897. évi október hó 15-étöl járó 6'> 0 kamatát, 3 frt 25 kr óvási és közlési váltódijat fizessenek, stb. Indokok: Alperesek perbeli előadásaiból, de különösen az általuk felhívott M. Mihály tanú vallomásaiból nyilvánvaló, hogy akkor, a mikor a fedezeti váltó leszámítolás végett felperes társaság birtokába került, azon az elfogadói, kibocsátói aláíráson és az alperesek forgatói aláírásán kivül csak a váltó összege volt kitöltve. A váltón tehát sem az intézvényezett neve, sem ennek lakhelye, sem végül a fizetési hely kitöltve nem volt. Alperesek azt, hogy a váltó ki nem töltött kellékeire nézve köztük és felperes, illetve váltóbeli előzőjük közt bármily megállapodás jött volna létre, nem is állítván, felperes a váltó fizetési helyét tetszése szerint kitölteni jogosult lévén, ilyenül az intézvényezettnek ugyan1 csak ő általa kitöltöttnek jelentkező lakhelyétől különböző helyet kitüntetni jogosult volt. Minthogy továbbá akkor, a mikor a kereseti váltót forgatói aláírásukkal ellátták, saját előadásuk szerint, a váltón az <esetleg fizetendő a Magyar leszámitoló és pénzváltó banknál Budapesten» szövege szerint szükségbeli utalványozás kitüntetve nem volt, annak a váltóra alperesek tudta és beleegyezése nélkül történt utólagos rávezetése és annak ugyanily módon történt törlése alperesek váltó kötelezettségére befolyással nem bír. Ezek szerint és tekintve, hogy a keresethez csatolt óváslevél szerint, a kereseti váltó az azon levő fizetési helyen helyesen lett az elfogadónak fizetés végett bemutatva, illetve annak bemutatása megkísérelve, alpereseknek egyedül az óvás szabálytalan voltára alapított kifogása törvényes alappal nem bírván, az elsőbiróság ítéletét megváltoztatni, a sommás végzést alperesekkel szemben hatályában fentartani és a V. T. 12. és 51. §-ai értelmében alpereseket a kereseti kérelemhez képest marasztalni kellett, stb. A m. kir. Curia (1898. évi november hó 10-én 859. sz. a.) következő Ítéletet hozott: A másodbiróság ítélete megváltoztattatik és az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: Alpereseknek az utólagos telepítés ellen a I tárgyalás kezdetén felhozott kifogása azért nem tekinthető elkésettnek, mert csak az eredeti váltó megtekintéséből szerezhettek meggyőződést arról, hogy a váltón látható «Szolnok> telephely az arra jogosított kibocsátótól származik-e vagy sem? Az ügy érdemében az alsóbiróságok által helyesen megállapított tényállásból bizonyítottnak veendő, hogy felperes a kereseti váltón látható I telephelyet utólag vezette a váltóra. A telephelynek utólagos megI jelölése a jelen esetben jogellenes kitöltésnek tekintendő, mert a v.-t. 93. §-a csak arra jogosítja fel a váltó-hitelezőt, hogy a váltót lényeges kellékeire nézve töltse ki, e jogát felperes a fizetési hely tekintetében kimerítette azzal, hogy a váltón az intézvényezett lakhelyét kitöltötte, mely egyúttal fizetési helynek tekintendő, de nem jogosítja fel a váltóbirtokost arra, hogy a váltót a telephellyel is ellássa, a miből következik, hogy utólagos telepítés esetében nem a váltókötelezetten áll bizonyítani azt, hogy ez megállapodásellenesen történt, hanem a telepítést eszközlő váltóbirtokosnak kötelessége bizonyítani azt, hogy megállapodás szerint joga volt a váltó utólagos telepítéséhez. Minthogy pedig felperei ezt nem bizonyította, a kereseti váltó a visszkereset alatt álló alperesek elleni váltói jogok fentartása végett nem a telep helyén, hanem az intézvényezett lakhelyén volt csak joghatályosan megóvatolható. Az elsőbiróság ezért helyesen utasította el felperest az óvás hiányának okából, miért is a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság .ítéletét az ott felhozott s a benne foglalt egyéb megfelelő indokainál fogva kellett helyben hagyni. Bűnügyekben. A bilincsnek, mint elővigyázati eszköznek alkalmazása a csendőrök részéről csak elővigyázati eszköznek tekintendő és a btk. 477. §-a szerint büntettet képező cselekmények közé nem sorolható. A szegzárdi kir. törvényszék (1898. febr. 8. 4,827. sz. a.) az ügyészi indítványtól eltérőleg, H. István vádlott irányában a rágalmazás vádjából folyamatba tett bűnvádi eljárás megszüntettetik. Indokok: Vádlott a paksi kir. járásbíróság előtt 1897. évi ápr. 16-án azon panaszt emelte, hogy őt a faddi csendőrök elfogták, kezét lánccal megkötözték s azt tekerték, száját ütötték, hogy az tele lett vérrel, kezeit hátrakötötték és felhúzták, fültövét ugy megnyomták, hogy megdagadt, meggyült. Ezen feljelentés folytán a m. kir. VI. sz. csendőrkerületi parancsnokság az ügy mibenlétének megvizsgálására a m. kir. csendőr 3. szárnyparancsnokságát küldötte ki és miután a nyomozás adatai szerint panaszló által emelt vád nem bizonyult, a 14. naplósz. a. szerint az eljárás beszüntettetett és utasíttattak felsőbbségük által a m. kir. csendőrök, hogy H. István ellen egy beadványt szerkeszszenek s e beadványban, mely a szegzárdi kir. törvényszékhez cimzendő, panaszlónak hamis vád miatt való vizsgálat alá vonását és megbüntetését kérjék. Mindezek megtörténtek; a vizsgálat alapján a kir. ügyészség H. Istvánnak a btk. 260. §-ába ütköző rágalmazás vétsége miatti közvetlen végtárgyalásra leendő idézését indítványozta. A kir. törvényszék azonban eltekintve attól, hogy vádlottnak a rendőri kaszárnyában történt letartóztatása már a kerületi parancsnokság által is szabályellenesnek mondatott ki, ezen ügyben a további eljárást megszünteti; mert az 1. n. sz. a. 194. sz. vizsgálati jelentésből kitetszőleg S. József, B. János és P. Antal tanuk vallomásával igazolva van vádlott azon állítása, hogy meg volt bilincselve; F. János fogházőr látta, hogy vádlott kezein a kir. járásbírósághoz történt bekisértetése alkalmával a bilincselés nyomai meglátszottak, az egyik fületövén megvoltkarcolva. H. Benőné állítása szerin t a laktanya konyhájába lett kisérve» hol kezeit kimosta s ekkor a csendőr meglökte. A járásbirósági fogdából kiszabadulván hazajövetelkor H